Szomorú látvány, mikor a prosztóság babérkoszorút akar kanyarítani saját bunkó homloka köré, és eldicsekszik olyan érdemekkel, melyek miatt inkább röstelkednie kéne, de sajnos nincs annyi szégyenérzete és sütnivalója, hogy ezt maga is észrevegye. Így hát megy a nagy emberkedés a semmire. [...]

A nyárspolgár kanala megáll félúton a pörköltes tányér, és a szája között. Összeráncolja szemöldökét, homlokán kidagad egy ér. Hisz míg ő napi 8 órában húzza az igát, mások mindenféle jelentéktelen ügyek mellett, vagy ügyek ellen protestálnak. Ez tűrhetetlen! Ez felháborító! Ami a nyárspolgárt nem érdekli, arra nem szabad adóforintokat vesztegetni. Az ő adóját! Hajtsák be a tüntetőkön! Ha valaki van olyan gyökér, hogy mindenféle ernya fák miatt aggódjon, akkor fizesse meg az árát, basszus! [...]

Az országon újra eluralkodott a futballőrület, hirtelen mindenkiből rajongó és szakértő lett, s úgy szurkolnak a 'csapatnak, mintha legalábbis ezektől a mérkőzésektől függne, hogy a következő határrendezésnél visszacsatolják-e Erdélyt. Számomra ez a szezonális őrület roppant bizarr jelenség, hisz nem maradtak olcsó illúzióim, melyeket bele projektálhatnék a labdát rugdosó sportolók ide-oda futkározásába. [...]

Úgy tűnik a musical patás démona még mindig ott settenkedik a jó ízlés őrbástyái körül, hogy átkos aknamunkával tovább gyengítse a civilizáció védműveinek felépítményét... [...]

Már jó ideje foglalkoztat a pornográfiának egy mostanában látványosan elterjedt típusa, így hát dacolva a tabuval, miszerint ilyen dolgokról egyszerűen nem illik beszélni, ezúton kimerészkedek a civilizáció őrlámpáinak fényén kívüli kietlen pusztaságba, hogy megvizsgáljam, mily gyom verte fel e senkiföldjét! Szó van-e itt rasszizmusról, és ha igen, mégis kinek a kárára történik mindez? Az ösvény a legkülönfélébb testnedvektől iszamos, a Hold fénye ragacsos ondócseppekként nyalja végig a fekete-fehér mezőket, szóval húzzunk gumi... csizmát, és induljunk útnak. [...]

Ahogy az életnek, úgy a halálnak is megvan a szentsége. Azzal együtt, hogy minden segítséget meg kell adnunk a nyomorúságos sorsú, szenvedő embertársainknak, nem vitathatjuk el tőlük azt a jogot, hogy a saját belátásuk alapján véget vessenek a szenvedéseiknek. Persze nem mindegy, hogyan teszik. Oroszlánokra csimpaszkodni például nem kifejezetten célravezető. [...]

A támadás néha onnan érkezik, ahonnan a legkevésbé várnánk: A Tunézia Népe Front... mármint a Tunéziai Cyber Ellenállás totális háborút hirdetett egy Pest megyei nagyközség ellen, mert... ezt pontosan nem lehet tudni, de az biztos, hogy valami hatalmas sérelem érte őket a múltban, és ezért most valakinek meg kell fizetnie. Úgy néz ki ezúttal Csömör állja a cechet a fehér faj helyett. [...]

Érezted már úgy, kedves olvasó, hogy néha kedved lenne csak úgy, minden ok nélkül táncra perdülni egy köztéren, villanyoszlopokon pörögve, felugrálva kocsik tetejére, kiénekelve magadból szíved égető érzéseit, miközben minden járókelő egyesül veled egy hatalmas, pengeélesre fent tánckoreográfiában, hogy végül aztán égre emelt karokkal dermedj bele egy nagy, kollektív állóképbe, jelezve a világot irányító kozmikus vágómesternek, hogy ide tessék ollózni a következő jelenet elejét? Nem? Biztos?! [...]

Ebben a rohanó világban legyen pár percünk megállni, és elmorzsolni egy könnycseppet azokért a szép, régi hagyományokért, melyek így az ezredforduló után kiveszőben vannak. Megszakad a szívem, de lehetséges, hogy a jövőben nem fognak a közönség szórakoztatására bikákat halálra szurkálni! A civilizáció grandiózus felépítménye talán épp ennek az aprócska kavicsnak az elmozdításával inog majd meg, és omlik össze. De aggodalomra semmi ok! Még van remény! Ne dobjuk be a piros törülközőt! [...]

Elég rugalmas a nyugati demokráciák felépítménye, eléggé biztosak a saját humanizmusra és társadalmi igazságosságra épülő rendszerükben, hogy megtűrjék magukon azokat, akik elvetik ennek a konstrukciónak az alapvetéseit? Lehetséges, illetve érdemes-e az előítéletesség, primitivizmus és gyűlölet ellen a szavak ereje helyett a törvény erejével felvenni a harcot? Vizsgáljuk meg mindezt a holokauszttagadás példáján keresztül! [...]

József Attila annak idején igen frappánsan fogalmazta meg a lét és moralitás alapvető dilemmáját: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis." Szerencsére eljött a napja, hogy ezt az égető problémát végre feloldjuk, egyszer és mindenkorra eldöntve a kérdést. [...]

Vannak az önmagukban létező, autonóm és érvényes tartalmak. Olyan emberek készítik őket, akik egész életükkel és munkásságukkal hitet tesznek az általuk képviselt eszme mellett. És van a XXI. századi tömegember, a saját szűkös véleménybuborékjába zárt, törzsi szemléletű fogyasztó, aki a legnemesebb eszmékre hivatkozva rabolja meg és zsigereli ki ezeket az autentikus figurákat, és műveiket. Most is ez történik, ahogy a magyar társadalom megint felsorakozik a szokásos lövészárok két oldalán. [...]

Az utánajárás és gondolkodás feladatát nem spórolhatjuk meg, különösen most, mikor ezüst tálcákon nyújtják át nekünk a levesporosított és vízzel felöntött világmagyarázatokat. [...]

Végre sikerült lokalizálni a problémát: hát kevés afro-amerikai színészt jelölnek Oscar-díjra! Ez tűrhetetlen! Ez felháborító! Ideje lesz ismét megvívni a XXI. század nagy végharcát a társadalmi igazságosságért. Vörös bársonyszőnyegen, plüsskardokkal. És lehetőleg gyorsan, mert 9-re hivatalos vagyok egy koktélpartira! [...]

Az megvan, hogy reggel, csipás szemmel kitámolyogsz a konyhába, feltéped a hűtőszekrény ajtaját, arcodat végignyalatod a benti langymeleg fénnyel, majd enyhén hunyorgós-fintorgós kutatómunka árán megragadod a tejes dobozt, és szinte már a szádhoz emelve kortyolnál egy nagyot a hűvös pasztörizált gyönyörűségből, mikor hirtelen: SZOCREÁL PROPAGANDA! Magyarország, én így szeretlek! [...]