Csak nekem nyílik ki a székelykáposzta konzerv a zsebemben, mikor valaki azt mondja, hogy “én az élet iskolájában tanultam”? Úgy értem, meg lehet ennél prolibb módon vallani, hogy a hatodik próbálkozásra sem sikerült kijárnod az általános harmadik osztályát, ezért elmentél mosogatni egy kifőzdébe? És mindenki tökéletesen tisztában van vele, hogy az élet iskolája csak egyetlen fajta papírt állít ki, mégpedig szegénységi bizonyítványt. Mindenki, kivéve azok, akik ezt a kissé szánni való, nagyzolós gyengeelméjűeknek osztogatott bizonyítványt lobogtatják. Olyan ez, mintha lenne egy verseny, amin mondjuk tízen indulnak, és te nemhogy utolsó leszel, de el sem mész, viszont azért megleped magad egy csokiból készült aranyéremmel, mert megérdemled.

Az élet iskolája… milyen szép eufemizmus. Ahelyett, hogy leérettségiztél volna, inkább buliztál, elpiáltad az agyad, csináltál vagy kihordtál pár gyereket, akiket most a szüleid nevelnek, napi nyolc órában melózol segédmunkásként, és ha épp nem az albérletedben rohadsz, akkor valamelyik éjjelnappali bolt előtt ácsorogsz, és cigit koldulsz a hasonlóan jól szituált haverjaidtól. És az az öntudatos élethazugság, amivel az ilyen emberek képesek a saját nyomorukat maguk és mások előtt igazolni… “járhattam volna egyetemre, lehetne jó állásom, jó fizetéssel, szép házam, kocsim, családom, de helyette inkább az élet iskoláját választottam”. Az olyan puhány alakok, mint én, természetesen nem érthetik ezt. Hiszen az élet iskolája kemény. A fiúból alkoholistát és gyerektartást fizető kőművessegédet, míg a leányokból elhízott, de büszke tenyészkancát csinál, aki évente kitol egy csimotát a családi pótlékért.

„A győztesnek nem kell győznie, a győzelem nem csak győzelem, győzni akkor is lehet, ha diadalmasan veszítünk, mert ha diadalmasan veszítünk, az győzelem, függetlenül attól, hogy ki nyert, főleg ha veszítünk.”

Az élet iskolája olyan iskola, ahol Isten a tanár. Ott nem lehet puskázni. Ott nincs pótvizsga. Vagy túlélsz, vagy elevenen falnak fel az utcán. Aki kijárta az élet iskoláját, tudhatja, hogy igazi ‘faszagyerek. Még a “mi közöd hozzá?!”- típusú vagányoknál is vagányabb. Olyan kemény, hogy olajfoltos atlétában feszít a széttuningolt Ladája előtt. Vele nem lehet szórakozni. Mert ő kijárta az élet munkanélküli közp… mármint iskoláját. Ő egy szebb jövőért betonoz, a holnapért piál, és az egyetemes igazság aluljárójában árulja a lopott kukoricát. Az élet iskolájában megtanulhatod, hogy teljesen mindegy, mennyire vállalhatatlanul szánalmas, aljas, és ostoba vagy. Nem számít, hogy alig van fogad, és úgy nézel ki, mintha az elmúlt éveket mások szemetének átkutatásával töltötted volna. Mindez teljesen mellékes, ugyanis te az élet iskolájába jártál, tehát mindenkinél jobb vagy. Neked van igazad. Nem számít, hogy még megnyerni való vita sincs, te folyamatosan és alanyi jogon járhatsz emelt fővel annak tudatában, hogy foggal-körömmel kapartad ki magad a (saját magad által magad alá ürített) szarból. Bár az élet igazságtalan veled, de legalább bármikor le tudod ütni azt, aki túl sokat okoskodik! Jó, tudom, cinikus rohadék vagyok, de hát mit csináljak? Én nem kaptam Erzsébet utalványt az élet iskolájában, hogy koccintós bort, töpörtyűt, meg 4didas márkájú izompólót vegyek belőle. Oh, üzenem minden érintettnek, aki esetleg sértve érzi magát, hogy… érezzétek is sértve magatokat!

- Kitahito

Megosztás