Miközben a miniszterelnök egy BMV-s kültelki proli gesztusvilágát magára öltve lehúzott ablakkal vereti az új kormánypárti kampányslágerét, addig a Hősök terén több százezres tömeg gyűlt össze a Puzsér Róberték által szervezett Polgári Ellenállás rendszerbontó nagykoncertjén, ünnepelve a változást, melynek a szelét már érezzük, de a megvalósulására még várnunk kell vasárnapig. Előre inni a medve bőrére mindig rizikós, különösen, mikor Putyin legnagyobb európai szövets... akarom mondani "gazdasági partnerét" kell elmozdítani a hatalomból, de ha Puzsérék valamit, akkor azt a közfelkiáltással zúgó igényt mindenképp egyértelművé tették, hogy „Nem számít, mi volt a parancs, soha többé vodka-narancs!” [...]

Bela Tarr, Titan of Slow-Moving Cinema, Dies at 70. - a New York Times cikkének távolságtartó tárgyilagossága szinte érzéketlenségnek hat, de ez pont olyan eset, ahol az érzelgősség főbenjáró vétség lenne. Valami mégis felhorkan bennünk, ami érzi, hogy több kell a megszokott tényközlésnél. [...]

Valahol Budapesten van egy nagyon különleges klub. Nincs rajta a térképen, nem találod meg a We Love Budapest top 10-es listáin, sőt még a bejárat előtt állva sem mondanád meg, hogy a régió talán legegyedibb szórakozóhelyére készülsz belépni: Ministry of Freedom. Megnéztem, és nem bántam meg... [...]

Charlie Kirk holtteste még szinte ki sem hűlt, de a Fidesz teoretikusai máris elkezdték beépíteni a trumpista influencer halálát a saját politikai kommunikációjukba. Elvégre bizonyára ő is azt akarná, hogy ~9000 kilométerrel odébb a hullájára állva politikai ellenfelek ellen lehessen hergelni. Természetesen a csendes többség higgadt, konzervatív mértéktartása nevében. [...]

A mesterséges intelligencia szabad utat enged a vágyaknak a társkeresés terén is, de ennek megvan az ára, és én megfizettem érte! Leibniz szerint ez a világ minden világok legjobbika, de a XVI. századi német filozófus egyértelműen nem próbált még elbúcsúzni MI Scarlett Johanssontól... [...]

Először került sor hivatalos heroinszentelésre Magyarországon, miután a nemzeti heroin végre hivatalosan is hungarikum státuszt kapott. Az ünnepséget Tűsványoson tartották, ahol egyházi méltóságok, politikai vezetők és a helyi közösség képviselői közösen adtak hálát az új nemzeti kincsért. [...]

Ahogy Suraj Mutti Prabhu guru is megmondta: „A Föld egy iskola, és mindannyian diákok vagyunk. Vannak tankönyvek, melyeket nem kedvelünk, mégis nagyon nagy szükségünk van rájuk!" Ez a könyv épp ilyen. Mint az előző életbe vezető mélyhipnózis: elementáris erejű, zavaros, olykor fájdalmas, de közben táplálék a léleknek, ajtó az asztráltestünk mélyebb megismeréséhez. [...]

A SopronFest nyitónapja úgy indult, ahogy a nyárnak kell: hőség, hangerő és egy érzelmi hullámvasút L.L. Juniortól a Bohemian Betyarson át a Parov Stelarig. A Jó, a Rossz, és a Csúf. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. (Pontosabban feltétlenül nem ebben a sorrendben...) [...]

Valljuk be őszintén, nem minden nap kapunk lehetőséget arra, hogy a "magyar" sörgyártás szentélyébe látogassunk. Egy hosszú, kánikulai zarándokút keretében eljutottam Sopronba, a hőség... mármint hűség városába, ahol betekintést nyerhettem a kedvenc hazai márkám kulisszatitkaiba. Legalábbis papíron valami ilyesmi lett volna a terv. A sör hideg volt, a valóság viszont… nos, az kissé habmentes. [...]

Az ember néha belefog egy mondatba, és képtelen befejezni: túl hosszú, túl igaz. Ferenc pápa élete is ilyen mondat volt. Kiállás, néma felszólítás, és egy konstans, krisztusi jelenlét. [...]

Martin McDonagh klasszikussá érett darabja most a Centrál Színház színpadán bizonyítja, hogy múlhatatlan aktualitású drámaként méltán foglal helyet a szívünkben. Elmentem, megnéztem, és nem kellett csalódnom: a mestertől megszokott nívójú alkotást remek színészek bravúros játéka keltette életre. [...]

Petőfi Sándor lassú, teátrális léptekkel közeledik a Nemzeti Múzeum felé. Alant a nép lélegzet-visszafojtva figyeli, ahogy a nagy költő ünnepélyesen felhág a lépcsősor tetejére, megáll, majd távolba révedő tekintettel a tömeg felé fordul. Arcán magasztos arckifejezéssel Petőfi jelentőségteljesen végigpásztázza a tömeget, kivár, hisz tudja jól, milyen fontos a hatáskeltés. Kabátja alól komótosan előhúz egy összehajtogatott papírlapot. A feszült csöndben csak a cetli zörgése hallatszik Petőfi ujjai között. A költő érzi magán az egybegyűltek tekintetét, lenéz hát a lapra... és izzadni kezd. Balra és jobbra pillant, megigazgatja az inggallérját, a bajszát vakargatva toporog kicsit, de tudja, hogy elérkezett a pillanat. Erőt vesz hát magán, és zengő hangon szavalni kezd: 2 liter tej, 1 kiló kenyér, kávé, mosószappan... [...]

A Fiatal Írók Szövetségének Bajza utcai irodájában jártam, hogy a tűkkel, valamint az amatőr lírával és prózával szembeni averziómmal dacolva véremet áldozzam az irodalom, és persze a nemzet oltárán. [...]

Sosem hittem volna, hogy egyszer le fogom írni ezt a mondatot, de elmentem egy önismereti borkóstolóra. Nyilván az alkohol miatt, de azért kíváncsi voltam, hogy a tréner bullshitből kisül-e valami érdekes. Bizonyos szempontból ki is sült, de egyáltalán nem úgy, ahogy a szervező, Hős-Nagy Henrik elképzelte. És ahogy az lenni szokott, a kiábrándító eseményt egy hasonlóan nyomorúságos folytatás követte, mely indokolta ennek a cikknek a megszületését. Tehát: tragikomédia három felvonásban! [...]

A Vígszínházban március 1-én debütáló Rémségek kicsiny boltja c. előadás fotóspróbáján jártam: a közönségként funkcionáló sajtómunkások tátott szájjal bámultak, én pedig igyekeztem visszanyelni a nyelvemre kívánkozó szitokszavakat. Na, és ki nevet a végén? Varró Dániel... [...]