Kommentárok
Kommentár
Balliberális agresszió ellen népnemzeti szuverenista agresszió
Charlie Kirk holtteste még szinte ki sem hűlt, de a Fidesz teoretikusai máris elkezdték beépíteni a trumpista influencer halálát a saját politikai kommunikációjukba. Elvégre bizonyára ő is azt akarná, hogy ~9000 kilométerrel odébb a hullájára állva politikai ellenfelek ellen lehessen hergelni. Természetesen a csendes többség higgadt, konzervatív mértéktartása nevében. [...]
Kommentár
18+ Nemzeti heroinszentelést tartottak Tűsványoson
Először került sor hivatalos heroinszentelésre Magyarországon, miután a nemzeti heroin végre hivatalosan is hungarikum státuszt kapott. Az ünnepséget Tűsványoson tartották, ahol egyházi méltóságok, politikai vezetők és a helyi közösség képviselői közösen adtak hálát az új nemzeti kincsért. [...]
Kommentár
5 dolog, amit a Mein Kampf tanított nekem az önismeretről
Ahogy Suraj Mutti Prabhu guru is megmondta: „A Föld egy iskola, és mindannyian diákok vagyunk. Vannak tankönyvek, melyeket nem kedvelünk, mégis nagyon nagy szükségünk van rájuk!" Ez a könyv épp ilyen. Mint az előző életbe vezető mélyhipnózis: elementáris erejű, zavaros, olykor fájdalmas, de közben táplálék a léleknek, ajtó az asztráltestünk mélyebb megismeréséhez. [...]
Kommentár
Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de…
Valljuk be őszintén, nem minden nap kapunk lehetőséget arra, hogy a "magyar" sörgyártás szentélyébe látogassunk. Egy hosszú, kánikulai zarándokút keretében eljutottam Sopronba, a hőség... mármint hűség városába, ahol betekintést nyerhettem a kedvenc hazai márkám kulisszatitkaiba. Legalábbis papíron valami ilyesmi lett volna a terv. A sör hideg volt, a valóság viszont… nos, az kissé habmentes. [...]
Kommentár
„És látta, hogy ez jó.” – Ferenc pápa utolsó húsvétja
Az ember néha belefog egy mondatba, és képtelen befejezni: túl hosszú, túl igaz. Ferenc pápa élete is ilyen mondat volt. Kiállás, néma felszólítás, és egy konstans, krisztusi jelenlét. [...]
Kommentár
„Ne szakmázzunk, ünnepeljünk!”
Petőfi Sándor lassú, teátrális léptekkel közeledik a Nemzeti Múzeum felé. Alant a nép lélegzet-visszafojtva figyeli, ahogy a nagy költő ünnepélyesen felhág a lépcsősor tetejére, megáll, majd távolba révedő tekintettel a tömeg felé fordul. Arcán magasztos arckifejezéssel Petőfi jelentőségteljesen végigpásztázza a tömeget, kivár, hisz tudja jól, milyen fontos a hatáskeltés. Kabátja alól komótosan előhúz egy összehajtogatott papírlapot. A feszült csöndben csak a cetli zörgése hallatszik Petőfi ujjai között. A költő érzi magán az egybegyűltek tekintetét, lenéz hát a lapra... és izzadni kezd. Balra és jobbra pillant, megigazgatja az inggallérját, a bajszát vakargatva toporog kicsit, de tudja, hogy elérkezett a pillanat. Erőt vesz hát magán, és zengő hangon szavalni kezd: 2 liter tej, 1 kiló kenyér, kávé, mosószappan... [...]
Kommentár
Stand-up tragedy a Furmint borbárban!
Sosem hittem volna, hogy egyszer le fogom írni ezt a mondatot, de elmentem egy önismereti borkóstolóra. Nyilván az alkohol miatt, de azért kíváncsi voltam, hogy a tréner bullshitből kisül-e valami érdekes. Bizonyos szempontból ki is sült, de egyáltalán nem úgy, ahogy a szervező, Hős-Nagy Henrik elképzelte. És ahogy az lenni szokott, a kiábrándító eseményt egy hasonlóan nyomorúságos folytatás követte, mely indokolta ennek a cikknek a megszületését. Tehát: tragikomédia három felvonásban! [...]
Kommentár
Ők táncolnak, mi pedig fütyülünk
A Vígszínházban március 1-én debütáló Rémségek kicsiny boltja c. előadás fotóspróbáján jártam: a közönségként funkcionáló sajtómunkások tátott szájjal bámultak, én pedig igyekeztem visszanyelni a nyelvemre kívánkozó szitokszavakat. Na, és ki nevet a végén? Varró Dániel... [...]
Kommentár
A háttérhatalom hithűtlen szolgálatában
Soros Györgynek katonája vagyok, legszebb katonája. Vígan élem katonaéletem, nincsen gondom másra! Bloggerkedem káplár úr szavára, úgy gondolok sok guruló dollárra! Soros Györgynek katonája vagyok, legszebb katonája! (Erre sem empirikus, sem teoretikus bizonyíték sincs...) [...]
Kommentár
A nemzet jó (és profitábilis) szelleme
Ha valamire megtanított minket a XX. század, akkor az az, hogy nem minden tradíciót érdemes őrizni, amit pedig igen, azt is lehet rosszul. Évtizedes averzióimmal szembemenve adtam egy esélyt a lovagi páncélba öltözött színészeknek, hogy meghódítsák a szívemet, vagy legalábbis annak helyét. Sör, virsli, várostrom, és persze a tikkasztó júliusi kánikula. A középkorban még az éghajlatváltozás is jobb volt! [...]
Kommentár
A munkaerőpiac betyárja
„Ha embör köll, akkor a MelonApp köll." - mondja az idézetben említett cég reklámjában a szerbek elleni focimeccsen használt gigantikus molinóról Rózsa Sándor, híres magyar sorozatgyilk... akarom mondani népi hős. Nagyon betéphettek a srácok a marketingosztályon, amikor ezt a kampányt kitalálták! [...]
Kommentár
Posztapokaliptikus luxus, multimilliárdos módra!
Most, hogy konstans jelleggel küszöbön áll a világvége, el kell kezdenünk megbarátkozni a kihalás gondolatával. Ám amíg mi, sárostalpú plebejusok elégünk az atomvillanásban, vagy az életünkért küzdünk egy glogális free for all pvp viadalon, addig a világ hatalmasságai légkondicionált luxusbunkerekben koktélozzák majd végig ezt az áldatlan interregnumot. Gondoltam, megkérdezem hát a hazai elit képviselőit, ők vajon hol fogják átvészelni az apokalipszist? [...]
Kommentár
Szivünk, míg vágyat érlel, nem kartoték-adat
Volt szerencsém részt venni a Balogh Gyula által életre hívott és koordinált 'Első kézből a hajléktalanságról' elnevezésű társadalmi szemléletformáló program háromnapos tréningjén, önjelölt megfigyelőként. Az efféle kultúrantropológiai bámészkodás persze olyan, mint egy terepjáró szélvédője mögül leselkedni egy autós szafarin: kvázi kívülállóként van, amiből kimaradok, és van, amit csak így láthatok meg. [...]
Kommentár
Van az a pénz, amiért pixelesedik!
Nagyon hosszú utat tettünk meg a '90-es évek "fiatal voltam és kellett a pénz" -típusú haknizásai óta, és ma már nem kell szégyenkezniük a hollywoodi sztároknak, hogy elvállalnak videójátékos szerepléseket, sőt! Keanu Reeves és Idris Elba után ki a fene merné húzni a száját? [...]
Kommentár
Az év emberei, legalábbis a Time magazin szerint
1927 óta a Time minden évben kiválaszt valakit (vagy valamit), hogy a vállára emelve megünnepeltesse. Eleinte ez még talán jelentett is valamit, de nagyon hamar megtörtént a leválás, mikor nem az érték, hanem az érdek kezdte el szabályozni a magazin döntését, majd lassan, de biztosan bekígyózott a képletbe a posztmodernitás őrülete is, hogy az akkorra már nagyrészt korrumpált formulát teljesen érvénytelenítse. 20 tételben igyekszem felrajzolni az eszmei elaljasodás folyamatát. [...]