Kommentár / 2016/01/20 / Szerző: Kitahito
Az elit mártíromkodása
Végre sikerült lokalizálni a problémát: hát kevés afro-amerikai színészt jelölnek Oscar-díjra! Ez tűrhetetlen! Ez felháborító! Ideje lesz ismét megvívni a XXI. század nagy végharcát a társadalmi igazságosságért. Vörös bársonyszőnyegen, plüsskardokkal. És lehetőleg gyorsan, mert 9-re hivatalos vagyok egy koktélpartira!

Kezdek komoly agyfaszt kapni az Oscar-gála körüli rinyálástól. Már tavaly is felröppent a #oscarsowhite jelszó, melynek zászlaja alatt össze tudott gyűlni az önjelölt polgárjogi aktivisták tömege, hogy ordibáljanak a saját igazukért. Akkor azt hittem, a dolog le fog csitulni, és a szervezők esetleg idén tanulnak az esetből, benyomnak egy-két feketét meg mexikóit a jelöltek közé, akik aztán úgyse kapnak díjat, de nem így történt: az Oscar-gála ismét fehér lett, és az egy éven keresztül lefojtott indulatok újra a felszínre törtek, a sok habzó szájú Martin Luther King wannabe pedig megint kezébe vette az egyenlőség lobogóját.
#oscarsowhite… először is talán nem azoknak a színészeknek, illetve színészfeleségeknek kéne prosperálniuk ez ellen, akik nem részesülnek elismerésben, mert már egyből rájuk lehet húzni, hogy csak azért nyávognak, mert nem kapnak se jelölést, se Oscart. Ami finoman szólva sem túl ízléses. Ráadásul pont egy olyan páros vernyákol, mint Will Smith és a felesége, amikor színészként egyikük sem produkált semmi érdemlegeset, és már annak is örülhetnek, hogy egyáltalán elhívták őket megtapsolni a díjazottakat. Jada Pinkett Smith ennek ellenére bojkottálja az eseményt, nem hajlandó megjelenni rajta, mintha bizony bárkit is érdekelne, hogy egy középszerű színész attention whore neje nem teszi tiszteletét a fotózáson. Fájdalom, de úgy néz ki idén nem gyönyörködhetünk a pompás, flitteres ruha minimális takarásában szemérmetlenül lógó, löttyedt melleiben. Van egy olyan érzésem, hogy Will Smith humorosnak szánt pozőr ripacskodásáról is le kell majd mondanunk az idén. Valahogy csak túléljük.
„A hiúság gyakran olyan erőfeszítés, amely idő előtt akarja birtokolni az igazi dicsőséget.”
Azt mindenképp el kell ismerni, hogy 2015-ben is voltak olyan afro-amerikai színészek, akik kimagasló teljesítményt nyújtottak, és megérdemelték volna az elismerést. Csakhogy az Oscar már régen nem arról szól, hogy ki érdemli meg a díjat, és ki nem. Ez pedig nem egy jól meghatározható fekete/fehér ellentét mentén osztja meg az embereket. Ne legyünk már ennyire naivak. Idéznék Will Smith nyilatkozatából, melyben reagál a felesége viselkedésére: „This is so deeply not about me. This is about children that are going to sit down and they’re going to watch this show and they’re not going to see themselves represented.” Kedves Will Smith! Egy díjátadónak, melyben a tehetséget, a kimagasló színészi teljesítményt honorálják, nem az a feladata, hogy a gyerekek megtalálják a saját bőrszínükhöz illő hősöket. Ez nem egy rohadt felvonulás hatalmas lufiállatokkal, meg feszülős latexruhában csápoló szuperhős utánzatokkal. És amúgy örülnék, ha nem oktatna ki minket a colorblind szemléletből egy olyan ostoba idióta, aki azzal érvelj, hogy a fekete gyerekeknek fekete díjazott kell, különben nem képesek az azonosulásra. Tessék eldönteni, hogy mit akarunk: esélyegyenlőséget vagy kvóta alapú reprezentációt. Mert a kettő együtt nem megy.
A tehetség megítélésekor ne akarjátok már a saját, évtizedekkel ezelőtt lejárt, lejáratódott és többszörösen megbukott PC, faji egyenlőség maszlagotokat beleerőszakolni a képbe! Messze nem gondolom, hogy az Oscar-gála egy példaértékű intézmény lenne, mert már alapjáraton is elfogult, profitközpontú bolhacirkusz az egész, egy hollywoodi csúcsprodukció, mely a csúcsprodukció fölött áll. Protekciósok, kedvezményezettek és producerek, filmstúdiók vezérigazgatóinak és székletétől barna nyelvű kirakatfiguráknak a kamu-kolosszeumharca, olcsó öntömjénezése az egész. Nem akarok úgy csinálni, mintha tudnám, hogy mi alapján ítélkeznek az Oscar-bizottságban. De abban egészen biztos vagyok, hogy a döntésnek nagyon nagyon kevés köze van a bőrszínhez. Viszont cserébe a tehetséghez is. Nem az a megoldás, hogy ezentúl a bőrszín kiemelt szempont legyen, hanem hogy minden körülménytől függetlenül a kiválóságot és a kivételes teljesítményt díjazzuk.
„I have a dream that my four little children will one day live in a nation where they will not be judged by the color of their skin but by the content of their character.”
Szívesen megkérdezném a lázongóktól: mit akartok csinálni az Oscar-gálából? Mikor lenne megelégedve a Smith család, és Spike Lee, meg a sok ‘nethuszár? Ha lenne egy fekete jelölt? Ha lenne egy fekete díjazott? Vagy legyen egyből mexikói, skót, meg amerikai őslakos jelölt is? Hogy a TV előtt ülő kis indián gyerekeknek legyen kivel azonosulnia? És mit fogtok csinálni, ha jövőre felröppen mondjuk a #oscarsohetero jelszó? Kapjanak a homoszexuálisok is egy helyet? Aztán majd jön a #oscarsonormal, és akkor elkezdhetjük díjazni a kerekesszékes színészeket, a szellemileg visszamaradottakat meg a skizofréneket? #oscarsochristian, esetleg, valaki? Kandidáljunk pár muzulmánt meg indiait is, nehogy már az Amerikában élő arab és hindu kisebbség zúgolódjon! Hát lebicsaklik a mosoly a szegény Ahmedke szája széléről! Vagy mondok egy jobbat: #oscarsoyoung! MÁR ÉVEK ÓTA NEM VOLT 70 ÉV FELETTI SZÍNÉSZ A JELÖLTEK KÖZÖTT! DISZKRIMINÁCIÓ! Gyorsan, mindenki írja ki a facebook oldalára, fogjunk össze egy hatalmas erővé, hogy kivívjuk a nyugdíjas sztárok igazságát!
És nem lennék ekkora cinikus rohadék, ha nem létezne a BET, ami kimondottan a fekete színészeknek, zenészeknek és sportolóknak adna díjakat. Ott fel sem merül, hogy esetleg fehér ember kaphatna elismerést. Egy mocskos, kirekesztő és nyíltan vállaltan rasszista TV által rendezett hasonlóan diszkriminatív gáláról beszélünk. Ez ugye teljesen rendben van. De bezzeg ha az Oscar díjazottjai közé nem kerül be egy fekete, akkor föltámad a tenger, a népek tengere, Will Smithné dühös videókat készít, meg felháborodott Twitter üzenetekben szólít fel minden jó ízlésű embert az összefogásra, hogy elhozzuk a VÁLTOZÁST. Nem csak az Oscar-gálán, hanem az akadémia döntőbírái között is legyenek feketék, olyan számarányban, mint ahogy a társadalomban vannak jelen, mert egyébként NINCS IGAZSÁG! Mert nekik adott esetben nem a saját testvéreik felé hajlana a keze, igaz? Mellesleg igen, ez jelenleg az Amerikában élő feketék legégetőbb problémája. Hogy nincsenek képviseltetve az Oscar-gálán. Tényleg, ha ezt sikerülne átütni, akkor minden megoldódna, és eljönne a földi kánaán!
És most egészen pontosan mit vár el Will Smith felesége? Hogy kötelező jelleggel kerüljön be a jelöltek közé fekete színész? Vagy esetleg tud valami titkos összeesküvésről, repkednek a körlevelek a bírálók között, hogy -nehogy beszavazzátok azokat a büdös fekákat, idén is jó kibaszunk velük? Nem is értem, mit képzel, hogy van pofája ebben a polgárjogi aktivistaként tetszelegni, mikor nincs ügy, ami mellett harcolni lehet. Spike Lee is basszus Kingtől idézget, mintha itt valami nagy, rasszok közötti egyenlőtlenség lenne, és egy harc, amit valakinek fájdalom, de meg kell harcolnia. Viszont észre kéne venni, hogy már nem a ’60-as években vagyunk, az USA elnöke fekete, és nincs front, ahová fel lehetne sorakozni, nincs ellenség, aki ellen ki kéne állni. Ez egy teljes mértékben mesterségesen generált, felesleges konfliktus, és a hangadók képesek egyrészt befeketíteni (heh) az Oscar-gálát, másrészt lestresszelik a jelölteket, és nyomást gyakorolnak rájuk, hogy ők is határolódjanak el a díjátadótól, ne menjenek el, ne vegyék át a díjaikat.
„How are we going to get rid of racism? Stop talking about it!”
Mert ha igen, akkor ők is rasszista, kirekesztő szemétládákká válnak. Haszonélvezői a rossz rendszernek. A közönyösségükkel asszisztálnak. Kollaboránsok. Sztrájktörők. Derék dolog az ilyen vádaskodás. Tényleg, nagyon korrekt eljárás. Igazi polgárjogi harcoshoz méltó viselkedés. Előfordulhat, hogy DiCaprio végre megkapja a hőn áhított szobrocskáját, de lépjen vissza, köpje szemen az akadémiát, meg egyébként a saját évtizedes munkásságát mert valami feltűnési viszketegségben szenvedő, hülye liba kitalálja, hogy itt valami szörnyűség folyik. És igazat is adnék neki, ha mondjuk azt kifogásolta volna meg, hogy egy olyan átlagos akciófilm, mint az új Mad Max, vagy a sótlan, modoros Mentőexpedíció miért kap jelölést a legjobb film kategóriában. De nem… helyette meglobogtatta a végtelenül olcsó rasszista kártyát, és ezzel lejáratta a szememben nemcsak magát, hanem az egész ügyét.
- Kitahito