logo

Mértékmegőrző

Kommentár / 2016/03/20 / Szerző: Kitahito

Tagadás és tiltás

Elég rugalmas a nyugati demokráciák felépítménye, eléggé biztosak a saját humanizmusra és társadalmi igazságosságra épülő rendszerükben, hogy megtűrjék magukon azokat, akik elvetik ennek a konstrukciónak az alapvetéseit? Lehetséges, illetve érdemes-e az előítéletesség, primitivizmus és gyűlölet ellen a szavak ereje helyett a törvény erejével felvenni a harcot? Vizsgáljuk meg mindezt a holokauszttagadás példáján keresztül!

Irving

Tegnap elgondolkodtam kicsit az antiszemitizmus egyik legtipikusabb megnyilvánulásán, a holokauszttagadáson. Tudom, erről a témáról már sokan írtak sokfélét, úgy rémlik érintettem is korábban, viszont egy igazán abszurd részletre csak most döbbentem rá. És nem értem… miért van az, hogy a holokauszt tényének tagadása, vagy mértékének és körülményeinek relativizálása büntetendő, ugyanakkor az csak a közízlést sérti, ha valaki azt mondja, a népirtás megtörtént, és helyes volt? Mert ugye egy megrögzött antiszemita nem fogja elvitatni Hitleréktől ezt a szerintük becsülendő tettet. Ha megtenné, akkor csökkentené a nácik… kvázi “érdemeit”. Tegyük fel, hogy három random alak áll egymás mellett, és a következőket állítják:

A.: (Konteó-man) Nem történt meg a holokauszt, az egész csak az alfa-kentauriról jött gyíkemberek összeesküvése, akik amúgy a zsidókkal együtt tengeri sóval és rossz hollywoodi filmekkel sterilizálják a fehér keresztény embereket.

B.: (Értelmiségi szkeptikus) Erősen megkérdőjelezhető a számadat, miszerint 6 millió zsidó halt meg a holokauszt során, és nem ártana jobban kivizsgálni ezt az egész kérdést.

C.: (Csőcselék) 6 millió?! Hagyni kellett volna még fél évet Hitlernek, megtisztította volna Európát…stb!

Tehát a kérdés: kit vagy kiket fognak a háromból zargatni a rend éber őrei? Most egy pillanatra lépjünk azon túl, hogy mennyire korlátozza le a szólásszabadságot az, ha az ember primitív véleménye vagy meggyőződése kriminalizálhatóvá válik, és hogy ez helyes-e vagy helytelen. A BTK szerint A és B elítélhető holokauszttagadásért, C-t viszont legfeljebb közösség elleni uszításért lehetne rács mögé juttatni, de nem izgat gyűlöletre, nem uszít, és jó esetben még önkényuralmi jelképeket sem hord, nem tesz tiltott testmozdulatot, amivel kivívná maga ellen a sorsot. Nyilván ennek ellenére is meg lehet büntetni, de egy alkotmányos demokráciában ilyet nem csinálunk, ugye?

Persze kisarkítom a kérdést, de lényegében mi történik? Aki likeolja a nácik zsidókon elkövetett rémtetteit, az csak a jó ízlés ellen vét, nem a törvény betűje ellen, aki viszont kétségbe vonja a tragédia létét, vagy mértékét, az mehet a bíróság elé. Mi pedig a farizeuserkölcs szerint járunk el: a törvényi szabályozás csak arra jó, hogy az okosabbja megtanul szofisztikáltan zsidózni és szalonképesen gyűlölködni. Egy kicsit is rafkós antiszemita például nem fogja azt mondani, hogy agyon kéne lőni minden zsidót. Nem fog kart lengetni köztereken, és nem masírozik majd utángyártott SS egyenruhában.

„This minority will be the one that makes history, because the majority will always follow where there’s a tough minority to lead the way.”

Helyette inkább kijelenti, hogy a nácik helyesen jártak el. Esetleg még hozzáteszi, hogy az akkori zsidóság nem azonos a mostanival, szerepük volt a gazdasági válságok előidézésében és az Első Világháború kirobbantásában, elválasztja egymástól a felvilágosult világi és ortodox zsidóságot, satöbbi. De még ha valami nyakatekert magyarázattal sikerülne is szankcionálni az illetőt, mi értelme lenne? Majd a következő mond valami még árnyaltabbat. És azzal mit csinálsz? Nagyon csúnyán nézel rá, és intőt adsz neki? Félrehívod az anyukáját szülői után? Hozol egy újabb törvényt? Sárga horogkeresztet ragasztasz rá? Betiltasz egy-két kifejezést?

Kitalálnak újakat. Ha nem bipsi, biboldó, pajeszos, vagy ‘kampósorrú, akkor majd lesz Duna menti tevehajcsár, datolyaszedő, kétkamatlábas… mit tudom én. Nem vagyok én előítéletes, hogy kitaláljak valami igazán kreatív és egyszerű nevet. De mások képesek rá, hiszen láthatjuk, hogyan lettek a cigányokból is orkok. És azért valljuk be, végignézni egy Gyűrűk ura filmet úgy, hogy politikai korrektségből mindig kisípolják ezt a szót, kicsit kellemetlen lenne. A szavak eliminálásával nem lehet kiirtani az emberekből a butaságot és a rosszindulatot. Betilthatunk mindent. Írhatunk egy nagy Wikipédia oldalt, ami elejétől a végéig megmagyarázza a világot, de az antiszemiták ennek ellenére is zsidózni fognak, és azok, akik szerint nem 6 millió zsidó halt meg, hanem 13 (technikailag az is tagadás, ha eltúlzod…), ugyan úgy hinni fognak ebben, csak mondjuk nem az utcán és a TV-ben mondják el a véleményüket, hanem a négy fal között, a gyerekek fülébe suttogva. Én nem hiszek abban, hogy az igazságot és a morált ököllel kell beleverni az emberekbe.

Szükségszerű egy projekciós felület, amire ki lehet vetíteni a világ gondjait. Mert ugye tudjuk, hogy senki sem felelős a saját nyomoráért, mindenkit a sötétben bujkáló nagytőkés, összeesküvő sith nagyurak tettek unalmas, túlórázó (vagy épp munkanélküli) felnőtté. Lehetünk naivak, és vizionálhatunk magunknak egy gyönyörű utópiát, ahol már sikerült a lenézett, buta néptömegeket olyan magasságokba emelni tanítással és büntetéssel, hogy azon a szinten már nem fognak gyűlölködve mutogatni mindenféle vallási felekezetekre és népcsoportokra. Csakhogy ez nem fog megtörténni, legalábbis nem olyan belátható időn belül, hogy számítson. Jelezném, hogy az írástudók évezredek óta fáradoznak ezen. Ennek ellenére folytatni kell az emberek felvilágosítását, mert ez az, ami legyőzi az előítéleteket, és nem a kukoricán térdepeltetés.

„History judges you by your success or failure. That’s what counts. Nobody asks the victor whether he was in the right or wrong.”

Amúgy érdekes dolog ez a holokauszttagadás. Ugye alapjáraton minden kétségbe vonható. Ha találnak egy 200 millió éves dinoszaurusz fosszíliát, akkor a keményvonalas keresztények azzal érvelnek, hogy az Úr eleve úgy alkotta meg azokat a csontokat, hogy a szénizotópos kormeghatározás alapján idősebbnek tűnjenek, és valójában mindent 10.000 évvel ezelőtt teremtett. Mutathatnak akár egy könyvtárra való dokumentumot, fényképet, videó és hanganyagot a holokausztról, hozhatnak auschwitzi túlélőket, aki kétségbe akarja vonni a hitelességüket, az megteszi. Csak azok az események ellenőrizhetőek, melyek az egyén élete alatt estek meg az ő közvetlen környezetemben, de még azok is nagyon képlékenyek. Kérj meg egy tucat szemtanút, hogy számoljanak be valamiről, és bár részleteiben, de ellent fognak mondani egymásnak. A valóság roppant nehezen megfogható.

A történelmi események elfogadása lényegében ugyan olyan hit kérdése, mint hogy hiszel-e Istenben, vagy mondjuk ami pontosabb, hogy elfogadod-e Jézust, mint történelmi személyt. Alulról nézve a vallásokat felváltó tudományos szemlélet is a hitre alapul, csak a papok helyére a fizikusok és matematikusok kerültek, a pápáéra pedig Hawking. Az átlagpolgár számára a jól alátámasztott tézisek sem ellenőrizhetőek, tehát a végén mégiscsak arra fut ki a történet, hogy hiszel e az okos autoriter megmondóembernek, vagy sem. Tudjuk jól, hogy az általános szkepticizmus és a tájékozatlanság keveréke mindig is robbanásveszélyes elegy volt. Ugyanakkor a valóság egy jókora hányadának teljesen mindegy, hogy hiszel-e benne vagy sem. Észre kéne venni, hogy a holokausztot sem az emberek hite és az a sokak szerint kelletlen, kierőszakolt sajnálkozás teszi valóságossá, hanem a tény, hogy megtörtént. Mint ahogy megtörtént a Holodomor, az indián, ruandai és örmény népirtás, a gyermekek keresztes hadjárata, Nanking, Hiroshima és Nagasaki, és még ki tudja hány borzalmas dolog a történelemben.

És ez nem a holokauszt relativizálása, jelentőségének kisebbítése hanem egyszerű ténykérdés. Bár meg tudom érteni, hogy az áldozatokat és leszármazottaikat érzékenyen érinti az esemény esetleges kicsúfolása, aligha hiszem, hogy a tragédia szellemiségéhez illik a kicsinyes bosszú, mellyel leverik az akadékoskodókon a kétkedésüket. Legyenek azok apró személyes drámák vagy kataklizmikus méretű mészárlások, végül egy nagy tanulság vonható le belőlük, és ez levonható az adott, konkrét esemény valóságossága nélkül is: a vékony kultúrmáz, amit az elmúlt kétezer év kent fel ránk, zavarba ejtően gyorsan le tud mállani, és akkor az ember borzalmas, elborult dolgokra képes. Néha teljesen naivan, a legnemesebbnek tűnő célok érdekében, máskor viszont pusztán elemi rosszindulatból, vagy épp fásult közönnyel. Mert részünk a sötétség is, és folyamatos harcot vívunk a saját démonainkkal.

„If the Jews were killed at Auschwitz or Treblinka or anywhere else… it wasn’t a crime because they were Jews, it was a crime because they were innocent Jews who were being killed.”

De valóban, igaza van a törvényhozóknak, lengessük meg a BTK furkósbotját a fejek felett és söpörjünk szőnyeg alá mindent, mert ha nem látjuk, ha nem a felszínen történik, akkor nincs is semmi baj. Kell a paternalizmus az embereknek? Ki kell rugdosni belőlük a holokauszttagadást, sőt, egészen addig rugdossuk őket, míg képesek lesznek a világ problémáit a szabadkőművesekre, fundamentalista terrorszervezetekre, meg a Jézusi moralitás nyugati kultúrában tapasztalható válságára kenni? Tanuljanak öncenzúrát? Legyenek szofisztikált, szalonképes hőbörgők? Egyáltalán, van valamiféle népnevelő szándék a tiltás mögött, vagy pusztán csak egy esztétikai, illetve kényelmi cenzúráról van szó?

Leginkább az zavar, hogy az igény, mely meggátolni hivatott az “ordas eszmék” eljutását széles néprétegekhez, valójában nem megoldja, csak konzerválja a problémát, amivel majd a jövő zsidóinak és bíróságainak kell foglalkoznia. Hiszen elsősorban nem az a baj, ha valaki nyíltan tagadja a holokausztot, vagy elkezdi a nyilvánosság előtt mocskolni a zsidókat, cigányokat és muszlimokat, mert az ilyeneket nagyon egyszerűen le lehet kezelni. Az az igazán riasztó, ha ennek hatására százezrek lennének készek az utcára vonulni, hogy felgyújtsanak egy-két zsinagógát, vagy meglincseljenek néhány migránst. Ugyanakkor ha ilyen bunkó, destruktív és intoleráns csőcseléknek tekintik a társadalmat, csahos vadállatnak, és megbéklyózzák, hogy mozdulni se bírjon, akkor a polgárok joggal lesznek dühösek a vezetőikre, vagy azokra, akik ezeket a szankciókat kierőszakolták. Nevetséges, hogy 4-5 oldalnyi jogszabályon kellett átrágnom magam, nehogy véletlenül olyat találjak mondani vagy kérdezni, ami miatt kriminalizálhatóvá válok. Használati utasítás a szólásszabadság mellé.

Viszont még így is, ha valamely népcsoport úgy gondolná, hogy sértem őket az emberi méltóságukban egy-két kijelentésemmel, akkor komoly gondban lennék, és bizonygatnom kéne az ártatlanságomat. Aztán ha minden jól megy, és nincs az őseim között egy nyilas vagy náci kollaboráns sem (tudtommal nincs…), akkor megúszom a metaforikus marhavagont. Vagy épp a 800.000 forintos pénzbírságot. Jó, mondjuk a Köves Slomó írása alatti (kicsit ironikus, hogy pont ennek a felvilágosult nézeteket valló rabbinak a cikkét ‘trollkodta szét az illető…) elhíresült komment bicskanyitogató stílusa és ostoba fröcsögése erős érv lehet egyes emberek szankcionálása mellett, de azért kicsit súlyos, hogy betűnként 100.000Ft bírságot szabnak ki valakire. Kedves Pavlovok, a kutyákat nevelni kell, negatív megerősítéssel, nem pedig agyonverni őket egy bikacsökkel. Ha mártírokat és closet antiszemitákat akartok gyártani, akkor remekül csináljátok!

- Kitahito

Megosztás Megosztás
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Összes hozzászólás megtekintése

Még több Kommentár