A következő felirat áll a Magyar tej nevű 1 literes, 2.8%-os zsírtartalommal bíró dobozos tej borítóján: „Szeretem a Magyar tejet!“. Már legalább százszor láttam, és mégis csak most vágott mellbe a dolog égbekiáltó abszurditása. Mert megérteném, ha mondjuk miután elkortyolgattam egy pohár finom, jéghideg alföldit, nagy elégedettségemben filctollal ráfirkantanám a dobozára, hogy “Szeretem a Magyar tejet”. Kicsit panelpatrióta, suttyón és reklámszagún hazafias cselekedet lenne, de mégis hiteles. Ezzel szemben itt egy tej, amire már eleve rá van írva, hogy én, aki még meg sem ittam, sőt, talán még meg sem vettem, szeretem azt. Eleve, hogy lehet ilyen kitörő rajongással adózni egy szárazanyagaira pasztőrözött majd vízzel felhígított, tartósítószerektől terhes, karaktertelen, fehér színű folyadéknak? Más ízű a szabvány eljáráson átesett magyar tej, mint mondjuk a francia? Érzed benne az Duna-Tisza közi végtelen, zöld legelőkön ténfergő tehenek szénaszagú leheletét? Vannak ilyen tej sommelierek, akik képesek kiérezni a bácsi lankák enyhén fűszeres aromáit?

Van a kistermelői tej, ami sűrű, tejbajszot hagy maga után, és enyhén szalmaíze van. Az egy eredeti produktum. Az egyetlen valóban eredeti produktum, legalábbis addig, amíg nem te magad fejed le a reggeli gabonapehelyhez valót a tehénből. Már a zacskós tej sem autentikus, viszont a dobozos változat nélkülöz minden egyediséget, minden olyan elemet, ami a tejet tejjé teszi, attól a két dologtól eltekintve, hogy folyékony, és fehér. Ha ez a magyar tej, hát én nem szeretem. Nincs is rajta mit szeretni, hisz minden tekintetben jelleg- és karaktertelen folyadék. Na de akkor mégis ki szereti a magyar tejet? Azok, akik a dobozra írták, vagy megtervezték a szöveget. De még valószínűleg ők sem. Mert nem a tej szeretete a lényeg, hanem a magyarságtudat. Az üzenete, hogy nem a magyar tejet szeretem, hanem EZT a tejet szeretem, mert EZ magyar.

„A tejben számos vitamin és ásványi anyag található, melyek közül legfontosabbak az A-, D-, E-, K-, B-vitaminok, valamint a kalcium és a foszfor. A tej és tejtermékek mind mennyiségileg, mind minőségileg a legjobb kalciumforrásoknak számítanak.”

Van ez a márka, a MAGYAR tej… meg az összes többi. És itt már mindegy, hogy az adott termék semmivel sem jobb, és semmivel sem szerethetőbb, mint a bármelyik más, mert abban a dobozban egy ezeréves kultúra van belepasztörizálva, turulmadarastul, ‘szentkoronástul, meg ‘trikolórostul. Igaz, a többibe is. De ez más. Identitásválasztás. Minden pohár után kicsit magyarabb leszel. Átlényegül benned, mint ostya a szájban, csak ez a megváltó Krisztus helyett valami nagyon hitvány és felszínes nemzettudattá változik. Szereted a magyar tejet? Ilyen kontextusban erre a kérdésre nem lehet nemet mondani, hisz azzal az egész államiságot tagadnád meg. Sőt, igazából kérdés sincs, csak kijelentés. Vagy szereted a magyar tejet, vagy nem hangoztatod a véleményedet. Kicsit tessék szégyenkezni! A ravaszabbak elmehetnek odáig, hogy eleve a tejet sem szeretik, de ők már nagyon a tűzzel játszanak. Ahogy mostanában mondják: az ilyesmi nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

Nem tiltott, nem támogatott, csak megtűrt. Legalábbis egyelőre. Felhívnám a figyelmet a tejes doboz kádári sugalmazására: hazafias tett, ha magyar tejet választasz, ami azt jelenti, hogy szereted is a magyar tejet, tehát szereted Magyarországot, tehát MI is szeretünk téged. A Nagy Testvér örül. Van ebben valami mélységesen sötét, alig pufajka alá rejtetten diktatórikus mellékíz. Talán ettől olyan finom az a ‘jó hazai tehénlé. Nos. Te mit fogsz válaszolni, kedves olvasó, mikor a sárban térdepelve, tarkódon a hideg cső érintésével egy mosolygós hang megkérdezi: -Elvtárs, szereti Ön a magyar tejet?

- Kitahito

Megosztás