logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2016/02/01 / Szerző: Kitahito

Modern igazságkeresés.

Az utánajárás és gondolkodás feladatát nem spórolhatjuk meg, különösen most, mikor ezüst tálcákon nyújtják át nekünk a levesporosított és vízzel felöntött világmagyarázatokat.

Travel

Úgy gondolom, hogy amennyiben a világ megismerhető, ha megérthetünk legalább egy kis szeletet a komplex rendszeréből, akkor négy úton tehetjük azt meg, melyeknek egyidőben kell haladni. A közérthetőség kedvéért próbáljuk meg hívószavakkal beskatulyázni ezeket az utakat. Címkézzük fel őket! Az első út a a felszín vizsgálata. Blikk.hu, nevén nevezve a bulvár. Itt az ember a történések kirakatát láthatja, a zeitgeist tömegembereknek láttatott, cukormázzal bevont felszínét. Ez a létezésnek az a ragyogó, árnyalatoktól mentes oldala, melyet a legegyszerűbb be- és elfogadni, hisz ez a jelentés- és konzekvencia nélküliség. Csupa forma, semmi tartalom.

A második út a kegyetlen valóságon át vezet: legyen ez mondjuk a Bestgore nevű oldal, ahol cenzúrázatlanul ontják ránk mindazt a mocskot, ami az emberi elme sötétjéből felgyűrűzik a valóságba. Gyilkosságok, genocídium, nemi erőszak, fanatizmus és gyűlölet a maga vérmocskos valóságában, lecsupaszítva minden mögöttes tartalomtól. Veszélyes alámerülni ebbe a mélységbe, mert bekúszik a gyanútlan utazó bőre alá, megmérgezi, elfordítja a fénytől, sőt, a fény puszta ideáját is hazugsággá, illúzióvá silányítja.

„A változás nem felülről jön, hanem azoktól, akik a földön járnak, és kitapossák az utat.”

A harmadik út a könyvekben keresendő. Nem egy könyvben, mert soha nem íródott még olyan könyv, mely fel tudta volna festeni a mindenséget a maga teljességében. Azt csak állítani lehet, de megvalósítani nem. Ideákat kell keresnünk, magyarázatokat, hitet és tudást melyeket magunkban ütköztetünk, csiszolunk egymáson addig, míg végül már csak homok marad belőlük. És mikor úgy érezzük, megtaláltuk a választ, akkor kell elkezdeni egy újabb könyvet. Az így nyert port kell magunk elé szórnunk, hogy tudjuk, hová lépjünk.

A negyedik és egyben utolsó út az ablakon túl vár minket. A saját, személyes tapasztalat útja adja meg azt az apró, de nélkülözhetetlen elemet, mely nélkül a többi három sekélyességbe, mizantrópiába és az önmagáért való intellektus állapotába süllyedne. De hiába járunk jó nyomon, ha nem rendelkezünk három alapvető képességgel: a kritikai látásmóddal, az általános szkepticizmussal és humorérzékkel. A kard és a pajzs az ismeretlennek nekivágó utazó kezében, valamint bőrsaru a lábán. Nélkülük az út pora sárrá dagad a talpad alatt, és megrekedsz egy ponton. Nem az én tisztem megfenni és kifényesíteni őket, de úgy gondolom az igazság felé tántorgó léleknek minden segítségre szüksége lehet ebben a ragyogó, 4 sávos autópályákkal kikövezett XXI. században…

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Legenda

Következő kritika:

Tengerek Démona

Még több Kommentár