Sokáig nem értettem, aztán még tovább félreértettem, hogy miről beszél Kurtz ezredes az Apokalipszis most ikonikus jelenetében, mikor azt mondja: „Lehetetlen szavakkal leírni… Mégis kell azoknak… Azoknak, akik nem tudják, mit jelent a borzalom! A borzalom. A borzalomnak arca van. A borzalommal jóban kell lenni.” – De pár napja végül megvilágosodtam, amikor megláttam a Shrek musical plakátját. Kurtz ezredes tudta. Látta az ogrét. Belenézett azokba az üres szemekbe, és megértette, mi is az az őrület. Amikor ez a zöld pofa lebámult rám egy panelház oldaláról, úgy éreztem, minden illúzió kiég belőlem, minden morzsája az emberiségbe vetett hitnek. Ha a templomba lépve fél és megilletődik az ember, akkor mit érezzen, ha egy 20 méter magas ogre tekint le rád a fellegek közül? Mintha egy elmebeteg, pszichopata istenség vetné rád tüzes tekintetét. Egy ilyen bálvány előtt rájössz, mennyire apró és jelentéktelen vagy.

Komolytalanra fordítva a szót… mi a franc? Hogy gondolhatta bárki is, hogy ez egy jó ötlet? Mert már eredetileg is jól hangzott, szükségtelen volt átdolgozni. Pornó paródiának esetleg, de így… mármint, teljesen mindegy, hogy milyen maga a musical, ha a nézőknek 20-30 év múlva terápiával kell kidolgozniuk magukból ennek a traumatizáló arcnak az emlékét. Ha Kurtz ezredesnek igaza van, és a borzalomnak arca van, akkor biztos vagyok benne, hogy ezt az arcot viseli. Hétvégenként esetleg magára ölti a feka’ Szamárét, mert az is komoly horrorfilm alapanyag. Ez a zöld iszonyat néz vissza a mélységből, ez bújik el este az ágyad alatt, ez ver össze hajléktalanokat Karácsonykor. Komolyan, ha ezt az arcot egy kisgyerek meglátja, megáll a fejlődésben, visszatöpörödik embrióvá, bebújik az anyjába, és felköti magát a köldökzsinórral.

„Look, I’m not the one with the problem, okay? It’s the world that seems to have a problem with ME! People take one look at me and go -Aargh! Help! Run! A big stupid ugly ogre!”

Van egy nagyon elborult, nagyon vad elméletem. Nos… lehet, LEHET, hogy a Shrek eredetileg azért lett animációs film, mert rohadt kiábrándító és félelmetes egy felnőtt férfi, akit zöldre festettek, és hülye füleket ragasztottak a fejéhez? Vagy mondjuk az a felnőtt férfi, akit szamárjelmezbe bújtattak? Nem tudom, csak a sötétben tapogatózok. Ha egy ilyen szembejönne velem este az utcán, akkor kétségem sem lenne afelől, hogy nekem annyi. Úgy értem, persze megpróbálnám megvédeni az életemet és a heteroszexuális büszkeségemet, de gyanítom, hogy ahol egy 150 kilós, zöldre festett pasas felbukkan, ott nagyon hamar eldurvulnak a dolgok, előkerül a bozótvágó, a gumikacsa, egy tubus vazelin, valamint néhány, újságból kivágott Brad Pitt fotó, és akkor vége a boldog kritikaírós napoknak. Ezt, ha csak lehet, szeretném elkerülni.

Miért? Csak ennyit kérdezek: miért? Miért volt erre szükség? Ha a jövő halal tankönyveiben lesz fejezete a nyugati társadalom és a keresztény Európa bukásának, akkor valószínűleg a Shrek musical plakátja lesz az illusztráció. Mert most komolyan, kell ennél nagyobb fegyvertény, hogy az ember elkezdje imádni Cthulhut, Allahot, vagy a Nagy Spagettiszörnyet? Mi lesz a következő? Hogyan lehet ezt alulmúlni? Mert azt látjuk, hogy tendencia lett abból, hogy mindent musicallé konvertálnak. Szóval, mi a következő lépés? A Bukás: Hitler utolsó napjai – A Musical? Szinte már látom Adolf Hitler és Eva Braun duettjét, miközben a háttérben 2 méteres, szőke, kék szemű SS egyenruhás legények táncolnak orosz bakákkal a sztálin-orgona hangjára. (Ezt valakinek komolyan meg kéne csinálnia, biztos hatalmas siker lenne…) Hair – A Musical? Mert az is csak mellékes körülmény, hogy eleve egy zenés filmről van szó, hisz lehet még ‘musicalebb! De tovább megyek, és azt hiszem ezzel el is érkeztünk az abszolút mélypontra: Holokauszt – A Musical. Gondolom nem kell részleteznem, hogy mennyire ízléstelen ötlet. Talán épp ezért lenne sikeres. Nem tudom. Egy dologban viszont biztos vagyok. Abban, hogy ez a zöld rettenet állna a gázkamra ajtajában, gumikacsával a kezében…

- Kitahito