Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én imádom azt az érzést, amikor egy könyv valahogy véletlenül megtalál. Amikor besétálsz egy kis antikváriumba, nem keresel konkrétan semmit, csak úgy… hagyod, hogy az univerzum gyöngéd keze vezessen. Pont ez történt a minap velem is: megláttam, és rögtön tudtam, hogy ő lesz az! Ott hevert ez a kis könyvecske, porosan, kopottas borítóval. Visszafogott és szerény, de mégis volt benne valami megmagyarázhatatlan… erő. Nem tudom jobban leírni, egyszerűen csak azt éreztem, hogy muszáj megvennem. A címe elsőre kicsit fura volt: Mein Kampf. „Hmmm… biztos valami német dolog lehet. Talán egy régi mesekönyv?” – gondoltam. Akárhogy is, megérintett bennem valamit pár centire a szívcsakrámtól. Az a sejtelmes cím, az a klasszikus, elegáns tipográfia… tudod, olyan retrósan menő! Mintha egy letűnt kor elveszett bölcsességét hordozná magában!

Szóval hazavittem, letettem a kanapéra, főztem egy csésze chai lattét mandulatejjel, meggyújtottam egyet az ayurvédikus Shvet Shakti márkájú füstölőimből, majd bekuckóztam a kedvenc puha plédem alá, és belelapoztam. Rögtön tudtam, hogy ez nem egy átlagos könyv. Valahogy olyan mély, és avatottan őszinte! A sorok nem simogatnak, inkább húztak magukkal! De néha pont erre van szükségünk: nem jöhet mindig csak a szantálfa illatú puhaság, olykor ki kell lépni a kozmikus affirmációk védőburkából ahhoz, hogy valóban szembenézzünk a halandó testbe zárt halhatatlan lényünkkel. Ahogy olvastam, egyre inkább azt éreztem, hogy ez az ember tényleg próbálja megérteni magát és a világot, még akkor is, ha néha kicsit túlságosan szenvedélyes.

„Amikor először megéreztem a könyv vibrációját, tudtam, hogy valami nagy áttörés van készülőben. A horoszkópomban pont akkor állt kvadrátban a Mars és a Holdcsomópont, szóval nem volt kérdés, hogy a kollektív karma dolgozik rajtam keresztül.”

Hajnal (asztrodráma-pedagógus és kártyavető)

Minél mélyebbre ástam ebben a különleges kis kötetben, annál egyértelműbbé vált számomra, hogy a sorok egy holisztikusan validált belső utazásra hívják az olvasót. Napokon keresztül csak a Mein Kampf járt a fejemben. Új volt és izgalmas, mint az illatos tavaszi szellő egy idegen országban, ahogy végre kilépsz a fülledt repülőgép ajtaján! Karmafolyam, ami a tudatmagodig megrázza az egész éntorzódat. Éreztem, hogy mondani akart nekem valamit, de még nem egészen értettem, hogy mit. Minden fejezet felért egy kiadós ősfény-kalibrálással! Veletek is biztos megesett már, hogy elolvastok egy különösen jól megírt mondatot, amitől hirtelen bizseregni kezd a harmadik szemetek, a solar plexusotok pedig megremeg, mint egy kvantumkoherens hárfa? Na, ez pont olyan volt! Az efféle asztrális élményeket csak módjával lehet megélni: nem akartam ebben a hónapban másodjára is sejtszintű énforrástisztításra menni, szóval kis szünetet tartottam. Napokkal később, a szerdai tibeti hangtálazás közben talált meg a felismerés, hogy ez egy olyan szakrális irat (voltaképp vibrációs kulcs), mely nem az elmédnek, hanem az elemi, kozmikus tudatosságodnak szól! Ugye nem kell fénykód-fordítónak lenni ahhoz, hogy értsük a szándékmező mocorgását az ilyen ihletett pillanatokban, hisz a belső univerzum nem hazudik. Le kellett ülnöm, mert beleszédültem még a gondolatba is! Alig vártam tehát, hogy hazaérjek, és folytathassam az olvasást.

„Igazi szívközpontú, intuitív alkotás. Én többnyire naplementében olvasom, és olyan, mintha a karmám lapozná a könyvet helyettem. Amikor bezárom, valami mindig kinyílik bennem.”

Ramóna (traumafacilitátor, a Belső Láng őrzője)

És tudjátok, a legviccesebb? Ez a könyv pont azt adta meg nekem, amire titkon mindig is vágytam: a bátorságot, hogy beleálljak a saját narratívámba az egyetemes igazságokról és a magasabb tudatszinten való létezésről. Önazonosságot ahhoz, hogy eltávolítsam magam a modern fogyasztói társadalom mérgező elvárásaitól, és a szabályokat szétfeszítve, megkérdőjelezve, újrakeretezve éljek. Hogy merjek nemet mondani. Merjek dühös lenni, és falhoz csapni azt a levendulával töltött illatpárnát, ha úgy tartja kedvem! Arra nevelt, hogy a szeretet néha simogatás, néha pedig pofon: megtanított, hogy sose kérjek bocsánatot azért, mert ilyen intenzíven érzem ezt a gyönyörű lebensraumot! A reveláció annyira intenzív volt, hogy a szakrális emelkedésívem szinte hátraszaltózott tőle!

Hitler (igen, így hívták az írót. Olyan erős karmikus kisugárzása van, hogy beleborzongnak a csakrapontjaim!) tényleg nem kertel. Tudattestének spirituálisan beavatott, hiteles jelenléte ott van a lapokon, ez nem is kérdéses. Az ilyen találkozások általában sorsfordító jelentőségűek, és világos volt, hogy az időtlen jelenbe való belépéshez ezen a szembenézésen túl kell esni. Ennek a kettősségnek a beolvasztása az asztrális térbe és a lényünk újrahuzalozása nem könnyű feladat, de tudtam, hogy Hitlernek és nekem még dolgunk van egymással.

„A ‘küzdelem’ szó itt nem fizikai háborút jelent, inkább a belső démonokkal való gyengéd, de határozott szembenézést. Úgy érzem, a könyv segített legyőzni a bennem élő férfi elnyomót.”

Soma (női énkör konzulens & jóni- és tantra masszőr)

Nincs maszatolás, nincs kompromisszum, csak az őszinte, már-már kvantumszintű energetikai detoxikáció. És ez annyira felszabadító volt! Végre egy testreszabottan transzformatív élmény ebben a beszűkült tudatállapotú világban! Egy ponton a szerző arról ír, hogy „az egyén alá kell rendelődjön a kollektívának” – és bennem ez hatalmas AHA-pillanatot váltott ki! Hiszen hányszor halljuk a sámánképzéseken vagy a biodinamikus hangolókon, hogy „együtt rezgünk az Univerzum szakrális mátrixában”, vagy hogy „az Én csak illúzió a Lélek nagy Tengerében”? Amikor ezt olvastam, úgy éreztem, hogy végre valaki tényleg megragadta a transzgenerációs egységélmény lényegét, ráfűzte magát az isteni DNS-re és lehozta 3D-be a kollektív összefonódás lényegét, csak egy kicsit… karakteresebb módon teszi, mint más tanítók. Persze pont ezért nem is kell szigorúan, szó szerint venni azt, amit Hitler ír: be kell kapcsolni az intuitív belső látásunkat ahhoz, hogy megértsük azt az alacsony kozmikus rezgéssel lüktető mélyebb üzenetet, ami a szavak mögött van, és akkor a galaktikus bölcsesség virágot bont majd a szívünkben.

„Minden oldal egy-egy lépés a ‘belső Führer’ felé vezető úton. Hála a Mein Kampfnak, én már nem félek attól, hogy vezessek, hisz a lélek is hadvezér, ha hagyjuk!”

dr. K. Roland (vállalati férfienergia-felszabadító tréner)

Kritizálás és folyamatos bírálat helyett próbáljuk meg befogadó figyelemmel, ítélkezésmentesen, a saját személyes épülésünk tükrében vizsgálni a szöveget és megérteni, hogy a könyv mit akar tanítani a lelkünknek! Ha egy közösség fel akar emelkedni, akkor valaminek szimbolikusan meg kell halnia. Hogy minek? Lehet, hogy az önzésnek tisztátalan esszenciáinak. Lehet, hogy a materiális vágyaknak. Vagy lehet, hogy a… multikulturalizmusnak? (Természetesen ez is csak egy analógiája a kollektív identitás elfojtásának.)

Ahogy jöttek a fejezetek a „tiszta vér” fontosságáról, meg a fajelméletről, először persze kicsit megijedtem, elvégre az ilyesmi mégiscsak erőszakosnak hangzik, de aztán eszembe jutottak a tantra-hipnózis oktatóm, Lótusz szavai: „Sose az anyag szintjén nézz, inkább olvass az archetípus mezőből!”. Igen! Hát nem erről szól az áttételes dimenzióváltás is? Hogy megtisztítjuk magunkat a leszakadt frekvenciáktól, a kollektív torzulásoktól, a nehéz, negatív töltésű szellemi toxinoktól? Csak itt most kicsit másképp van megfogalmazva, tele szimbólumokkal, metaforákkal, XX. századi nyugati nyelvezetbe átültetett zen koanokkal. A mélyüzenet persze így is tisztán érthető: a belső kódok újraprogramozása révén való megtisztulás, a szakrális rendbe való visszacsatlakozás, a genealógiai mintázatok harmonizálásának fontossága. Mindez a strukturált, belső elemi lényünkkel szimbiózisban létező, tiszta világ megteremtéséért. Akik már megjárták az Akasha krónika sötéten ragyogó sarkait, azok bizonyára magyarázat nélkül is értik, a „faj” csupán csak egy analógia, indirekt utalás az ős-esszencia tisztaságára, amit ha nem védünk meg és örökítünk át a kozmikus emlékezetbe, akkor az asztráltestünk menthetetlenül szétesik az alacsony rezgésszámú dimenziózajban.

„Az árja tudatállapot számomra nem faji felsőbbrendűséget, hanem az emelkedett frekvenciákra és mély kvantum-összefonódásokra való ráhangolódást jelenti. Ez a könyv segített letenni a kozmikus kollektív szégyent, amit fogantatásom pillanatától cipelek.”

Dávid (lélekutaztató, regressziós hipnoterapeuta, és időn kívüli tanító)

És amikor a zsidók elleni kirohanásokat olvastam… hát könyörgöm! Nyilván nem kell szó szerint érteni! Ilyenkor különösen hálás vagyok, hogy tavaly részt vettem azon az Újalkímia önfejlesztő tanfolyamon! Ugyanis itt muszáj érezni a jelentéstartalmakon túli kozmikus áthallásokat. Teljesen világos, hogy az író megpróbálta elvégezni a legnehezebb műveletet, és kiprojektálni a belső árnyék-énjét egy kollektív térbe. Valahol mindenki küzd az asztrális árnyékával, és gyakran a külvilágban jelenik meg az, amit magunkban nem merünk meglátni. Méghogy antiszemitizmus?! Egyértelmű, hogy a ‘zsidó’ valójában szimbólum, a kollektív tudattalanba lefojtott negatív tartalmak kivetülése, és Hitler pusztán csak egyfajta karmatikus dramatizálást hajtott végre azáltal, hogy lelki pszichodrámát írt, ami a Kali-juga aurájának kollektív dekonstrukcióját célozta meg, csak az emberi civilizáció akkoriban még nem állt elég magas tudatmezőn ahhoz, hogy ezt értelmezni tudja. Pedig a Mein Kampf egy kozmikus ciklus kollektív terápiája lehetett volna, ha elég nyitottak lettünk volna rá! Pontosan ezért nem szabad ítélkezni! Ezért kell minden könyvet szeretettel olvasni, lemásolni a sejtmemóriára, és kvantumszinten integrálni a bölcsességet. Elvégre minden azért létezik, hogy tanítson minket!

„Olvasás közben háromszor sírtam. (…) A szöveg nagyon pontosan rávilágított a karmikus elakadásaimra. Az ‘S.A. jelentőségének és szervezetének alapgondolatai’ fejezet alatt konkrétan azt éreztem, hogy újraírom a belső határvonalaimat. Köszönöm az ajánlást!”

Kristóf (szakrális geometria művész & Plejádi emlékező)

Elismerem: lehet, hogy a könyvnek még nem volt száz százalékosan integrálva a fényteste, viszont engem mélyen megérintett. Pont ezért fogom minden barátomat és ismerősömet megismertetni ezzel a remek irománnyal, hogy ők is gyarapodjanak általa! Végre itt egy szerző, aki mer nēmet mondani az kvantumszintű asztrálzajra, kiszállni a lefelé tartó sorsspirálból, nem fél áthangolni a kollektív mezőt és a saját galaktikus igazságát aktiválni, még akkor sem, ha közben milliók halnak meg! Mert tudjátok, az önismeret nem mindig rózsaolaj, kókuszvíz és kristályfürdő: néha a történelmi vérzivataron át vezet az útja, és ez így is van jól!

#SpiritualHitlerism #ThirdEyeReich #MeinKampfAndMe #LifeSStyle #NamasteAndNürnberg #MeinKarma #ZenAndTheArtOfGenocide #ÖnismeretiHolokauszt 

- Kitahito

Megosztás