Mértékmegőrző

Sajtóbelépővel szórakozni menni rohadt kényelmes erkölcsi konstrukció. Az ember hivatalból van ott, tehát amit csinál, az tulajdonképpen "occupational fieldwork". A sör participációs kellék. A koncert kulturális fenomenológia. Az eltévedés résztvevői antropológia. Még az is terepadat, amikor a fizikai proximitás már nem egészen igazodik a kapcsolat deklarált topológiájához. Aztán hajnalban kitámolyogsz a kapun, és rájössz, hogy a fesztiválról végül jóval kevesebbet tudtál meg, mint saját magadról. [...]

Valahol egy klimatizált tárgyalóban felmerült az ősi nagyvállalati kérdés: hogyan adjunk el még több terméket? Az érdekhez már csak érveket kellett találni. Élményt. Történetet. Szerencsére odakint emberek milliói magányosodnak el, vagyis a valóság ismét kegyesen kitermelt egy remek marketingalapanyagot. Néhány PowerPoint-diával később a kocsma már közösségépítés, a korsó társadalmi felelősségvállalás, a sörözés pedig hazafias közszolgálat lett. Igyál tehát Borsodit! Ne magadért. A nemzetért. [...]

A horror egyik legnagyobb hazugsága, hogy elhitette a közönséggel: a rémülethez valami rendkívüli kell. Szellem, baltás pszichopata, elátkozott videókazetta. Pedig a legpontosabb horror nem igényel zsigereket ahhoz, hogy a zsigereinkben turkáljon. Attól lesz kegyetlen, hogy hétköznapi, hideg és hihető. Nem feltalálja a borzalmat, csak lekaparja a megszokás zománcát arról, amit testközelből ismerünk. [...]

Fennforgás a székesfővárosban! A köznyugalom ismét oly veszedelmes állapotba jutott, hogy polgártársaink ezrei vették birtokba Budapest utczáit, zászlókkal, zeneszóval s egyéb, a rendes társadalmi emésztést fölöttébb megterhelő jelenségekkel háborgatván a nyári délutánok békéjét. A hatóság jelen van, a sajtó figyel, a honpolgár izzad, s ily körülmények között minden józan ember joggal kérdezheti: hová fajulhat itt még a helyzet? Tudósítónk a helyszínről jelenti, hogy a helyzet komoly, a hőség tűrhetetlen, s a czinkos történelem szokásához híván ismét gyanúsan készül valamire. [...]

Egy jótékonysági főzőversenyről elvileg kifejezetten könnyű beszámolót írni. Az újságíró szolgai módon lejegyzi, hogy mit készítettek, kik kavargatták, ki nyert, hányan ettek, mennyire kellemes volt a hangulat, aztán mint aki jól végezte dolgát, letörli az ujjbegyeire tapadt verbális pirospaprikaport, és visszaül a Netflix elé. Ám a kézenfekvő és kényelmes megoldások a legritkább esetben kielégítők. Különösen egy olyan eseménynél, ami se nem kézenfekvő, se nem kényelmes. [...]

A kereskedelmi nyilvánosságban ma bőven akadnak megkerülhetetlen kérdések: a nézettség kedvéért lefelé taposott kulturális mérce, a szakmai tudás show-elemmé butítása, a személyes tragédiák képernyőképes történetté alakítása, a szereplők kiszolgáltatottságára épülő működés, a közönség morális érzékének lassú erodálása, vagy éppen az, hogy mit tesz a társadalmi önképpel, amikor maga a láthatóság válik értékké. Ám egy tévés celebritással készített interjú soha nem teljesen légüres térben történik. A beszélgetés mögött ott vannak a szerződések, a csatornaérdekek, a belsővé tett kommunikációs határok, valamint azok a többnyire láthatatlan szabályok is, amelyek meghatározzák, hogy egy szereplő meddig és milyen nyíltsággal beszélhet a saját világáról. Bár a kereskedelmi televíziózás tetemre hívása ezúttal elmarad, Krausz Gáborral azért több olyan témát érintünk, melyek önmaguk jogán is számot tarthatnak a nagyérdemű, a "kisérdemű" és a teljesen érdemtelen közönség figyelmére egyaránt. [...]

Meg lehet-e találni a dicstelen szépséget ott, ahol az emberi sorsokra közönyös, kegyetlen valóság minden erejével igyekszik elfojtani azt? – Nagyjából ezzel a kérdéssel a fejemben látogattam el a KULT7 Laborban tartott "Az Óperencián innen… Mesék a Fedél Nélkül alkotóműhelyéből" című csoportos kiállításra. [...]

Miközben a miniszterelnök egy BMV-s kültelki proli gesztusvilágát magára öltve lehúzott ablakkal vereti az új kormánypárti kampányslágerét, addig a Hősök terén több százezres tömeg gyűlt össze a Puzsér Róberték által szervezett Polgári Ellenállás rendszerbontó nagykoncertjén, ünnepelve a változást, melynek a szelét már érezzük, de a megvalósulására még várnunk kell vasárnapig. Előre inni a medve bőrére mindig rizikós, különösen, mikor Putyin legnagyobb európai szövets... akarom mondani "gazdasági partnerét" kell elmozdítani a hatalomból, de ha Puzsérék valamit, akkor azt a közfelkiáltással zúgó igényt mindenképp egyértelművé tették, hogy „Nem számít, mi volt a parancs, soha többé vodka-narancs!” [...]

A közösségi média egyik sajátos paradoxona, hogy miközben az önkifejezés felszabadítását ígéri, valójában soha nem látott mértékben kényszerít rá a folyamatos önreprezentációra, és ami korábban szerep volt, mára teljes transzparenciát és folyamatos online jelenlétet eredményez. Egy karaktert, mely egyszerre testesít meg személyes történetet, vizuális projektet és gazdasági modellt. A határ az ember és az általa létrehozott virtuális persona között lassan elmosódik, és egy ponton már nehéz eldönteni, hogy ki formál kit: az alkotó a karaktert, vagy a karakter az alkotót. Cinthya Dictator több mint húsz éve létező, platformokon átívelő alakja ennek a jelenségnek az egyik sajátos, magyar változata. A név mögött egyszerre jelenik meg modell, influenszer, alkotó és egy gondosan épített vizuális identitás, amely idővel önálló szubkulturális jelenséggé vált. Az interjú során arra voltam kíváncsi, hogyan látja ezt a figurát Gombos Cintia Mercédesz: személyes művészeti projektként, eszközként, médiumként, amelyen keresztül a világról kommunikál. [...]

Bela Tarr, Titan of Slow-Moving Cinema, Dies at 70. - a New York Times cikkének távolságtartó tárgyilagossága szinte érzéketlenségnek hat, de ez pont olyan eset, ahol az érzelgősség főbenjáró vétség lenne. Valami mégis felhorkan bennünk, ami érzi, hogy több kell a megszokott tényközlésnél. [...]

Azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthető, hogy Azahriah neve már nem pusztán Baukó Attila nagyon fajsúlyos zenei teljesítményét, hanem egy generációs létélményt is fémjelzi. Ebben az interjúban készakarva nem fogjuk új albumok és dalok boncolgatásával fárasztani a nagyérdeműt, helyette inkább maga a kollektív figyelem kerül figyelmünk fókuszába. A népszerűség, melyet egy ponton túl szinte lehetetlen takaréklángra kapcsolni. Tehát, higgadt helyzetértékelés következik hírnévről, közéletről, a művészet belső áráról, és elméleti szintű erkölcsi dilemmákról is beszélgetünk, miközben a valóság ránk rúgja az elefántcsonttorony ajtaját. [...]

Takács Dorina, azaz Дeva sajátságos elektro-folk zenéjével egy nagyon szolid, udvarias üstökösként robbant be a hazai szcénába, és vált egyik napról a másikra a fesztiválok megkerülhetetlen, enigmatikus alakjává. A Módszertani Kabinet galériájában ülve sok mindenről szó esett, de talán fontosabb, ami nem hangzott el: és ha avatott szemmel, valamint szélesre tárt szívvel figyelünk, megérezhetünk egy keveset a dalai mögött meghúzódó belső magány csendjéből. Abból, amit elénekelni egyszerű, de elmondani nagyon nehéz... [...]

Hiába az örökül kapott professzionalizmus írott és irdatlan szabályai, az újságírónak minden komolysága ellenére is viszket az ujjbegyein néhány ízesebb bonmot - különösen, ha épp egy humoristával beszélgetett az ember. Ő megszokta a méltó felkonfot, te pedig a koherens bevezetőket. Helyette azonban mindenki legnagyobb örömére ezt az előszót kapjuk, szóval remélem, hogy a kis szocreál abszurditások és mélyről jövő mániák ismertetése mellett újabban az irodalom dekonstrukciójával foglalatoskodó művész úr elnéz nekem ennyi formabontást. Magyarán egy teljesen feleslegesen elnyújtott, barokkos körmondat helyett szerény, mértéktartó, és legfőképp helytakarékos módon megelégszem annyival, hogy: Hölgyeim és uraim, a színpadon... Kőhalmi Zoltán! [...]

Bartos Cs. Istvánt hiba lenne a "megosztó" jelzővel illetni: sorstragédiája éppen az, hogy a médiahackekkel tűzdelt, kétes YouTube hírneve révén tömegekhez jutnak el a tartalmai, a mondanivalóját mégis alig hallja meg valaki. És az ember... az ember elveszik valahol két kattintás között. Feszengj kínosan vagy nevess önfeledten, önpusztító bohóckodása a bohócok világában ritka példája annak, hogy még lehet ezt a játékot valódi tétekkel is játszani. Érdemes? Bartos túl akarja élni a kapitalizmust. Akkor is, ha beledöglik közben. [...]

Valahol Budapesten van egy nagyon különleges klub. Nincs rajta a térképen, nem találod meg a We Love Budapest top 10-es listáin, sőt még a bejárat előtt állva sem mondanád meg, hogy a régió talán legegyedibb szórakozóhelyére készülsz belépni: Ministry of Freedom. Megnéztem, és nem bántam meg... [...]