Mértékmegőrző

Petőfi Sándor lassú, teátrális léptekkel közeledik fel a Nemzeti Múzeum felé. Alant a nép lélegzet-visszafojtva figyeli, ahogy a nagy költő ünnepélyesen felhág a lépcsősor tetejére, megáll, majd távolba révedő tekintettel a tömeg felé fordul. Arcán magasztos arckifejezéssel Petőfi jelentőségteljesen végigpásztázza a tömeget, kivár, hisz tudja jól, milyen fontos a hatáskeltés. Kabátja alól komótosan előhúz egy összehajtogatott papírlapot. A feszült csöndben csak a cetli zörgése hallatszik Petőfi ujjai között. A költő érzi magán az egybegyűltek tekintetét, lenéz hát a lapra... és izzadni kezd. Balra és jobbra pillant, megigazgatja az inggallérját, a bajszát vakargatva toporog kicsit, de tudja, hogy elérkezett a pillanat. Erőt vesz hát magán, és zengő hangon szavalni kezd: 2 liter tej, 1 kiló kenyér, kávé, mosószappan... [...]

Ezúttal egy rendhagyó, szatirikus interjúval kedveskedek a kisérdeműnek, ugyanis alanyom nem járult hozzá az általam írt anyag közléséhez. Bánkódni semmi okunk, ugyanis mivel Zsigóné a tojásdíszítésen (és még vagy másfél tucat mesterségen) túl az újságíráshoz is módfelett konyít, így megküldte nekem a saját, kiadásra szánt változatát. Ezt a szöveget fogom itt narrálva közzétenni, ugyanis ennél érzékletesebben nem is tudtam volna bemutatni a téveszmés pszichózist és a nárcisztikus személyiségzavart. [...]

Pankotai Lilit sokan ismerhetik a médiából, hisz az utóbbi években politikai aktivizmusával igencsak felhívta magára a figyelmet. Mocskos száj és tiszta szív, attól függően, hogy kit kérdezel. Interjúnk azonban nem ezt a Pankotai Lilit kívánja megszólítani: célunk lehetőséget biztosítani arra, hogy egy olyan arcát, az énjének azt a szeletét mutathassa meg, melyhez a nyilvánosság szűklátókörűsége miatt korábban nem volt alkalma hozzáférést adni. Végtére is az ember nem azonos a szereppel, amit a közönség részrehajlástól nem éppen mentes képzelete rászab. [...]

Őszintén nem tudom mire számítottam, amikor feltelepítettem a Lust 'n Dead nevű játékot, de sikerült minden lehetséges elvárásomat alulmúlnia. Persze valahol varázslatos látni, ahogy a rossz ízlés és megdöbbentő igénytelenség találkozik a tökéletes inkompetenciával, de ha lehet, ne erre verjük el a... pénzünket. [...]

A Vígszínházban március 1-én debütáló Rémségek kicsiny boltja c. előadás fotóspróbáján jártam: a közönségként funkcionáló sajtómunkások tátott szájjal bámultak, én pedig igyekeztem visszanyelni a nyelvemre kívánkozó szitokszavakat. Na, és ki nevet a végén? Varró Dániel... [...]

Hermányi Mariann színésznő a megszokott modorosságtól mentes, és minden körülmények között hiteles, igényességre törekvő játéka ellenére még nem kapta meg azt a fajta figyelmet a magyar közönségtől, melyet önmaga jogán kiérdemelt. Reménykedjünk benne, hogy ezt a rendszerhibát a barátunk odafönt majd orvosolja, hogy idelent kevésbé kelljen az írott szó nyújtotta szerény lehetőségekkel megkísérelni ezt. [...]

Van az a Buddha, aki felmegy a hegyre, megvilágosodik, majd visszatér az emberekhez, hogy a szakrális szférára nyíló ajtót a világi ember előtt is résnyire kinyissa, és van, aki fennmarad a hegyen, hogy szélesre tárva az ajtót, szellemben át is lépjen a küszöbön. Kovács András valahol eközött a két őskép között létezik: a hegy lábánál épített magának otthont, szentélyt és műhelyt, ahová csak a szerencsés kevesek számára enged bebocsátást. Szerencsére én vagyok annyira kevés, hogy meghívjon magához. [...]

Soros Györgynek katonája vagyok, legszebb katonája. Vígan élem katonaéletem, nincsen gondom másra! Bloggerkedem káplár úr szavára, úgy gondolok sok guruló dollárra! Soros Györgynek katonája vagyok, legszebb katonája! (Erre sem empirikus, sem teoretikus bizonyíték sincs...) [...]

A 42 éves Antal Boldizsárt, más néven Tristan Kekoviant nehéz lenne a fiatal művészek közé sorolni, de az kétségtelen, hogy írói karrierje épp most szökik szárba. Művei egyedi és komplex, szabad asszociációk által szétforgácsolt, majd egybetapasztott világokat jelenítenek meg, melyekben Krasznahorkai László prózájának és Tarr Béla filmjeinek mélységeibe ereszkedik le, egy olyan ember húsbavágó hitelességével jelenítve meg a magyar rögvalóságot, aki maga is életvitelszerűen létezett benne. [...]

A tervezett digitális elavulás az a gyakorlat, melynek során a kiadók távolról deaktiválják a videójátékokat anélkül, hogy lehetőséget biztosítanának arra, hogy ezek a kreatív alkotások az ő beavatkozásuk nélkül is elérhetőek maradjanak a játékosok számára. Ez sérti a felhasználók vásárlói jogait, illetve tulajdonjogát is. [...]

„Ha embör köll, akkor a MelonApp köll." - mondja az idézetben említett cég reklámjában a szerbek elleni focimeccsen használt gigantikus molinóról Rózsa Sándor, híres magyar sorozatgyilk... akarom mondani népi hős. Nagyon betéphettek a srácok a marketingosztályon, amikor ezt a kampányt kitalálták! [...]

Egyéni és csoportos kiállítások Szegeden, Temesváron, Békéscsabán és Budapesten, irodalmi díjak, felolvasások, publikációk tömkelege, mindezt csupán néhány röpke év alatt. Fodor Barbara fiatal művésznő létére láthatóan nagyon hamar beágyazódott a hazai kulturális életbe. Vele beszélgetünk a művészet lényegéről, az eszközökről, amikkel egy kortárs művész élhet (és adott esetben visszaélhet), valamint arról a jól kitapintható, sajnálatos hangsúlyeltolódásról, melynek következtében az alkotás helyett az alkotó alakja kerül az érdeklődés fókuszpontjába. Ezt a diszfunkciót igyekszik a maga szerény módján interjúm orvosolni. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e... [...]

Kassai Lajos lovasíjász mesterrel a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok alatt ültünk le beszélgetni. Autentikus életével, tevékenységével bizonyítja, hogy lehet és kell is az egymással látszólag szemben álló világnézeti lövészárkok között érdemi párbeszédet folytatni, hisz bár az egyediségünk határoz meg minket, a hasonlóságunk az, ami összeköt, és egyben tart. [...]

Íróként, zenészként és festőként Máriás Béla, avagy ismertebb nevén drMáriás büszkén vállalt politikai outsider, aki a mindenkori rendszer ellenzékeként állít görbe tükröt a hatalmi elitnek, és teszi mindezt kérlelhetetlen éleslátással, valamint sajátságos humorral. Hála neki, még ha nem is vagyunk képesek kikecmeregni a kelet-európaiságunk gödréből, legalább tudunk nevetni. Rajtuk, magunkon... az pedig, hogy ezt meddig lehet, és hogy ki nevet a végén, még a jövő zenéje. [...]

Vannak helyzetek, amikor mellőzni kell minden újságírói manírt, hisz az ügy, és annak képviselője mellett minden egyéb szempont másod- illetve harmadlagossá zsugorodik. Ez is egy ilyen szituáció. Karsai Dániel alkotmányjogásszal és emberjogi aktivistával beszélgetünk az életvégi döntésekről. Azokról, melyeket meghozhatunk, és azokról is, amiket helyettünk hoznak meg. [...]