Kis magyar szürreál. Mész haza este nyolckor, zötyög veled a metró, próbálod nem észrevenni az előtted ülő, egyértelműen skizoid alakot, aki, miközben a rugós kését kinyitja és becsukja, maga elé bámulva azt ismételgeti, hogy „én ezt nem bírom tovább, nem bírom… meg fogok ölni valakit!“. Szóval csak egy átlagos budapesti estén a saját dolgoddal törődve bambulsz bele a telefonodba, pörgeted az instán a feszülős cicanadrágban spontán kameralencsébe pucsító influenszereket, és igyekszel nem okot adni arra, hogy a késes időzített bomba pont most robbanjon, mikor véletlenül, szinte akaratlanul felpillantasz, és meglátod a potenciális késelő fölött a valódi betyárt, aki épp egy… várjunk, mi a franc ez egyáltalán? Munkáltatók számára készült virtuális toborzó asszisztens, a MelonApp – szóval ennek az applikációnak a hirdetését, amit nagyjából annyira valid dolog tömegközlekedési eszközökön hirdetni random járókelőknek, mint a megbízható fékrendszereket, vagy törhetetlen ablaküveget, amivel úgy fél máséve plakátolták tele a 3-as és 62-es villamosok vonalán a megállókat.

Ki tudja miért, de valaki, valamelyik sötét, céges Zoom meetingen felvetette, hogy mekkora ötlet már egy pszichopata gyilkossal reklámozni ezt az alkalmazást, és a többiek, akik nyilván el voltak foglalva azzal, hogy egy előre felvett video feed mögé bújva törpe pornóra maszturbáljanak, lenyomjanak egy gyors LoL meccset, vagy DMT-től kocsonyás aggyal sámántáncot járjanak egy képzeletbeli tábortűz körül, nem hoztak fel érdemi ellenérveket ez ellen az elképzelés ellen, tehát megvalósult. Legalábbis én valahogy így képzelem el, mert még mindig ez tűnik a legelfogadhatóbb magyarázatnak. Persze egy ekkora balfaszságot, amit már a tervezőasztalon el kellett volna kaszálni (az ötletgazdával együtt, de minimum térden csúszva leküldeni a HR-osztályra egy kis építő jellegű BDSM “verbal shaming” kedvéért), valamiért mindenki tovább engedte. Örök rejtély marad, hogy ez miként eshetett meg.

Nem volt muszály az egész budapesti metróhálózatot teleragasztani vele, mert nemcsak, hogy rohadt kontraproduktív a kampány, valószínűleg még a megszólítani kívánt réteget is teljességgel elvéti, de hát a marketing újai kifürkészhetetlenek, néha valami PR-harakirinek tűnik, és csak később derül ki róla, hogy valójában jó ötlet volt, gondoljunk csak az Alza infernális zöld manójára, akit minden jó ízlésű ember addig rugdosna, amíg még képes irritálóan magas hangok kiadására, de ki tudja milyen okból az emberek rendelnek tőlük. Egyszer még én is megtettem, hogy száradjon le a kezem tőből, és az a jól megérdemelt instant karma nem is maradt el: nincs is jobb annál, mint mikor a karácsonyra rendelt középkategóriás eszpresszógép 3 hét késéssel, és kétszeres szállítási költséggel érkezik meg, ráadásul hibásan. Merry Cristmas and a Happy New Year egy csomagban, basszus!

Wow, egy munkaerő-aggregátor! Tell us more, Sanyi!

Na de visszatérve az eredeti témánkra, mert végső soron ezért vagyunk itt… nem tudom, milyen mennyiségű varázsgomba és unikornispor elfogyasztása után lesz egyértelmű az az árukapcsolás, hogy “mesterséges intelligenciát alkalmazó HR toborzószoftver” + “XIX. században élt kegyetlen rablógyilkos”, de abban biztos vagyok, hogy a marketinges csapatot, amely ezzel a bravúros reklámstratégiával előrukkolt, megérdemelné, hogy eltöltsön egy kis időt az említett “nemzeti hőssel”. Borzasztó kíváncsi lennék, hogy a Rózsa Sándor szájába adott, módosított idézet hányadik szavánál kezdene el betyárunk betyárkodni, és az élére vasalt öltönyökön keresztül új testnyílásokat szurkálni azokba a borzasztó szellemes marketingesekbe, akik életre hívták a szellemét.

„A MelonApp betyárerő-toborzó asszisztens minden vállalkozó hatékony társa a betyárok keresésben. Néhány kattintással profi betyárhirdetést állít össze és egy lépésben helyezi el a pozícióhoz illő betyárhirdető oldalakon. A betyárokat egy listába gyűjti és értékelésével segíti a hatékony betyár kiválasztást.”

Mert azt még elnézzük, hogy a kétbites focidrukkerek így viselkednek. Tudjuk, a “szurkolási kultúrához” hozzá tartozik, hogy alapvető civilizációs normákba gyalogolunk bele, de azt hinné az ember, hogy a marketingeseknek azért megtanítják, hogy nem tanácsos az eladni kívánt terméket híg excrementummal összefröcskölni. Hirdetői szempontból az ilyesmi egyszerűen nem előnyös, és minden bizonnyal a profitmaximalizálás szempontjai szerint is ellenjavallott. Mert érted, ha egy jól körülhatárolt, de látható módon totálisan félreértett csoport felé akarnak gesztusokat tenni, akkor fogják Mátyás királyt, Petőfit, vagy Horthy Miklóst (még az is jobb!), és mondassák ki velük a cég nevét! Az persze most mindegy, hogy mennyire etikus híres magyar történelmi figurákat kirángatunk a koporsóikból, hogy Coccolino öblítőt áruljunk a hullájukkal, az ilyen deszakralizációs nekromancián már fel sem hördülünk, de akkor válasszanak olyan neveket, amelyek nem csak a kuruc.info és a vadhajtások szellemi holdudvarának imponálnak! Most komolyan, kiket céloznak meg ezzel a reklámmal, ki a célközönség? A bőrfejű, fociultra kkv-k? A rasszista, revizionista HR-esek? Vagy Toroczkai kampányfőnöke? Ennél nagyobb baromságot még nem láttam ezen a héten, pedig már péntek van, és még az M1-et is néztem pár percig! Mondjuk én nem értek az ilyesmihez, és rendre olyan idejétmúlt, elvont hülyeségeken kattogok, mint az erkölcs és a jó ízlés, a reklámszakma avatott mesterei pedig látható módon nem ilyen szempontok szerint működnek.

Köszönöm, hogy zavartam, nem akartam!

Mindenesetre írtam ezeknek a félke… akarom mondani “lélekben szegényeknek” egy rövidke levelet, megérdeklődve, hogy mégis mi a francra gondoltak, mikor ‘összebrainstormingolták ezt a szörnyszülöttet. Válaszolni valószínűleg nem fognak, de tekintve, hogy sem az Instagram, sem a facebook felületeiken nincs ott ez a plakát (gondolom nem venné ki jól magát a befektetői találkozókon, hogy egy véreskezű rablógyilkossal promózzák az appjukat…), valószínűleg ők is érzékelhették, hogy ez talán egy kicsit mínuszos, és nem kéne erőltetni, de persze lehet, hogy csak túl idealista vagyok, és lelkiismeretet vizionálok oda, ahol valójában nincs más, csak szemérmetlen kapzsiság és gátlástalanság számítás.

UPDATE (nem igazán, mert még nem is tettem ki a szöveget): Másnap délután, tehát zavarba ejtően gyorsan a következő válasz érkezett a keresetlen megkeresésemre Berec Nóra műveleti specialistától: „Rózsa Sándoros megjelenést egy volt befektetőnk nyomására helyeztünk el a plakáton, azóta már nem tagja cégünknek és nem is azonosulunk ezzel a gondolkodásmóddal. (…) Szeretnénk a KKV munkaadók dolgát megkönnyíteni az automata toborzó alkalmazásunkkal, már egy ideje ebbe az irányba visszük a kommunikációnkat, a metrós plakátok pedig már 2023 vége óta kint vannak.” Ez egyrészt megnyugtató, hisz ahogy gyanítottam is, a cég nem akarja felvállalni ezt a kampányt, ami becsülendő, másrészt viszont újabb aggályos kérdést felvet. Miért nem tudták a közel egy éve kint lévő plakátokat eltávolíttatni és lecserélni? Miért kell ezt az egész ügyet így suttyomban intézni, és miért nem lehet egy nyílt állásfoglalást kiadni a cég részéről, hogy elhatárolódnak ettől a kampánytól? Mert végignéztem a facebook oldalukat, és csupán egyetlen Rózsa Sándorral kapcsolatos poszt van kint, amely így szól: „Nincs olyan probléma, amit egy Rózsa Sándor ne oldana meg – még a Melonapp használatával is! #Rózsasandor #ProblémaMegoldó #Melonapp.” – Á igen, Rózsa Sándor, a híres problémamegoldó! Tudjuk, hogyan oldotta meg azokat a “problémákat”. Reméljük a MelonApp használatával nem fog csendőröket kibelezni, vagy tanyákat kirabolni és lemészárolni az ott lakókat!

Nagyon remélem, hogy nem Rózsa Sándor személyének maradéktalan tisztelete!

Arra már ki sem térek, hogy mennyire aggasztó, amikor egy befektető ekkora nyomást gyakorolhat egy épp szárba szökkenő vállalkozás PR kommunikációjára. Az addig oké, hogy nem azonosulnak “ezzel a gondolkodásmóddal” (ez alatt felteszem a haszonszerzés céljából elkövetett emberölés gondolkodásmódját kell érteni…), de elfogadták az illető személy vagy szervezet pénzét és lefolytatták a kampányt, hozzákötve a cégük nevét egy sorozatgyilkoshoz. Fogalmam sincs, hogy mennyit fizethetett az említett befektető, de nagyon remélem, hogy bőkezű volt, mert ez azért elég gáz…

Felbuzdulva a MelonApp válaszán, az itt megfogalmazott aggályaimat egy bővebb levélben továbbítottam feléjük. Ezeket a sorokat írva is várom a reakciójukat, remélve, hogy meg tudják magyarázni a megmagyarázhatatlant, vagy ha azt nem is, legalább elárulják, hogy kik presszionálták bele őket abba, hogy a meggyőződésükkel szembemenve Rózsa Sándorral reklámozzák magukat, és persze hogy mekkora összeggel sikerült a befektetőnek meggörbítenie a gerincüket!

UPDATE 2: hát, azt nem leplezték le, hogy ki és mennyiért vásárolta ki őket az identitásukból (azon túl, hogy egy volt tulajdonostárs az illető), mert ugye a partneri szerződések, adatkezelés, titoktartás és a többi, viszont az kiderült, hogy eredetileg 3 hónapos megjelenéssel helyezték ki a plakátokat, és fogalmuk sem volt róla, hogy még mindig kint vannak, de reményeik szerint nemsokára lekerülnek. Oké, jóhiszemű leszek, és elhiszem nekik, elvégre nyilván gyakori eset, hogy kiemelt reklámfelületre háromnegyed évig nem sikerül új hirdetőt találni, ezért nem távolítják el a régi hirdetéseket. És bár nem terveznek hivatalos közleményt kiadni (vagy legalábbis nem kötötték az orromra), a felemlegetett facebook posztot eltávolították, tehát végül ha nem is teljes, de legalább részleges happy enddel végződött a történet.

- Kitahito

Megosztás