Talán nem árulok el hatalmas titkot azzal, hogy a Ráczné beiktatása körül kialakult ribillió mértéke köszönőviszonyban sincs a kiváltó ok súlyával. A közbeszédben és a médiatérben az eset már olyan színezetet kap, mintha Gyurcsány legalábbis az asztalra döntve erőszakolta volna meg a DK-s képviselőnőt. Annyira alacsonyan röpködnek a bántalmazás, abúzus és zaklatás kifejezések, hogy az egyszeri (vagy egyszerű) szemlélő azt képzelheti, a Szolgálólány Meséjének világában vagyunk, ahol a nőket lépten-nyomon megrontja valaki. Persze, az eset rossz precedenst teremt. Nyilvánvalóan. Itt minden napra jut egy-két rossz precedens. Viszont megint az zajlik le, mint általában, vagyis hogy kollektíven farkast kiáltunk, elfüstölve a jelzőinket, hogy amikor majd tényleg megtörténik a vállalhatatlan, ne legyenek szavaink arra, hogy leírjuk az eseményt, és legfeljebb csak sopánkodhassunk a világ borzalmain, és nosztalgiázhatunk a sosem volt aranykoron. Értelemszerűen azt sem gondolom, hogy az ikonikus “ölelés” mémmé nemesülése, vagy aljasulása megfelelő módja lenne a történtek kezelésének, de még mindig nagyságrendekkel helyénvalóbbnak tűnik, mint a kattintásvadász szalagcímek, amikkel telespammolják az étert.

Fletó megint szerepelt egyet. Hatásos performansz. Miért? Kiért? Majdhogynem mindegy. Mondjuk azért, hogy Ráczné Földi Judit neve a köztudatban ne az offshore lovag szókapcsolattal kerüljön asszociációs viszonyba, hanem azzal, hogy Gyurcsány rányomult. Talán érkezett egy telefon a Fideszes handler-től, hogy pár napra rövidre kéne zárni a nyilvánosságot, és észrevétlenül átcsusszanhasson valami ordas törvénytervezet a gyakorlatba. Vagy csak egy szerencsétlen gesztus volt, balfék magyarázattal. Tegyék meg tétjeiket! Mindenki nyer, mindenki NER, a szóviccbűnözés pedig még mindig nem minősül a magyar életmód elleni támadásnak, bár ebben a végtelenül humortalan, korrupt, rántotthússzagú panellakás-országban még előfordulhat. Messzire gurulnak ám azok a dollárok, lehet, hogy én is Soros György pénzén koptatom itt a klaviatúrát! Még kiderülhet. Számomra is. Valaki besúg, aztán éjszaka elvisz a narancssárga autó… no de, mielőtt elkezdenék itt az áldozatiság mártírpózában tetszelegni, vannak nekünk valódi áldozataink, úgy mint maga Ráczné, akit saját bevallása szerint Gyurcsány Ferenc kivételével mindenki molesztál, kezdve a Momentummal, az újságírókon át egészen a kétbites kommentelőkig. Össznépi gangbang parti.

„Megküzdöttük, megcsináltuk. És mindenkinek azt üzenem, különösen azoknak, akik nem jöttek be, hogy velünk ezt nem csinálhatjátok, mi másfajták vagyunk, és ti szégyelljétek magatokat.”

Eljutottunk oda, hogy abúzus lett a távolmaradás, a kérdezés most már lényegében a bántalmazás egy formája, és a kürtősk4lács2007-kaliberű felhasználónevek alatt trollkodó arctalan senkik cinizmusa felér az elcsattanó pofonokkal. Persze nem arról van szó, hogy Feri olyan erős kézzel szorongatja Ráczné nemlétező golyóit, ahogy a csuklóit szorongatta az úgynevezett ölelés közben. Hogy a gesztus, mely elméletileg az összetartozást volt hivatott szimbolizálni, az egyértelmű gyurcsányi hazugsággal ellentétben véletlenül tényleg őszinte volt. Ugyan! Hová gondolsz? Komolyabbra fordítva: az ölelésben kölcsönösség van. Gyöngédség. Szeretet. Nem így szokás. Ennek ellenére szimbolikus gesztust láttunk. Az egész baloldal, és végső soron az egész ország ebben a gyilkos ölelésben vergődik: ha véletlenül elkezdene alulról szerveződni bármiféle hiteles, autonóm törekvés, valami, ami esetleg változást hozhatna a Gyurbáni status quo-ban, biztosak lehetünk benne, hogy Gyurcsány Ferenc csontos ujjai össze fogják roppantani azt. Emlékszünk a 2022-es, már ötletként is halva született ellenzéki összefogásra. Egy év se kellett, és a DK mindenkit térdre kényszerített. Elkúrták, nem kicsit, nagyon, de a kígyók mégis kígyóznak tovább. Erősebben, mint valaha. Újabb rossz precedens. Nevetünk, a fogak alatt ropog a vajas popcorn, de erre a böszmeségre rá fog menni egy-két generáció. Orbán meg csak mosolyog a háttérben.

- Kitahito

Megosztás