logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2022/11/17 / Szerző: Kitahito

Your contribution has been declined…

Aki már próbált az IMDb oldalán véleményezni egy filmet vagy sorozatot, az szinte biztosan belefutott abba a ténybe, hogy ha az írásod akár csak homeopátiás mennyiségben tartalmaz valamiféle 100 méter távolságból hunyorogva offenzívnek, vitásnak, megosztónak titulálható gondolatot, illetve ha használsz egy-egy olyan kifejezést, mely a kontextustól függetlenül "problémásnak titulált", akkor az algoritmus nem engedi azt át, vagy ha igen, akkor a cenzorok később indoklás nélkül eltávolítják. Ami kissé frusztráló, különösen ha olyan tartalmakat akarsz értékelni, melyek eleve kényes témákat boncolgatnak.

Your contribution has been declined

Nos, in medias res, annak idején sikerült 7 próbálkozás után átütnöm az IMDb PC újbeszél cenzúrafalán a Black is King c. rasszista rettenetről írt kritikámat. Örültem a győzelemnek, hisz nem kellett komoly kompromisszumokat tennem a mondanivalót vagy a közlés módját illetően, pusztán csak alkalmaznom kellett a kötelezően elvárt szómágiát, vagyis ki kellett találnom, hogy melyik random kifejezések sérthetik egy fiktív hópihe érzékenységét, és kicserélnem őket valami másra. Észrevettem azonban, hogy az írásaim elutasítása miatti irritációm következtében benne hagytam egy elütést a szövegben. Semmi gond, kijavítom és beküldöm újra. Pár nappal később ránéztem, és láttam, hogy elutasították a módosítást. Semmi indoklás, sőt, kifejezetten kihangsúlyozták, hogy nincs rá indokuk. Oké, hát akkor ez van, egy elütés végülis nem a világ, OCD ide vagy oda. A naiv potato fejem akkor még nem tudta, hogy nem szabad alábecsülni a véleménynyilvánítási szabadság önkényes megnyirbálásának hatalmát. Feltűnt ugyanis, hogy a kritika egyszerűen eltűnt az oldalról. Értesítés és magyarázat nélkül eltávolították, pedig hónapokon át elérhető volt, ráadásul túlnyomóan pozitív értékeléssel futott. Leradírozták, mint valami szaros trollkommentet egy Minecraft Youtube videó alól, és még arra sem vették a fáradtságot, hogy szóljanak róla. Korábban a Dragon: The Weapon of God infantilis antirasszizmusáról írt hosszú értekezésem is hasonlóképp tűnt el. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az Unorthodox minisorozatról készült írásomat 12 (!) alkalommal dobták vissza, mire elegem lett az egészből, mert a haszid lány tündérmesékbe illő kalandja egyszerűen nem ér annyit, hogy tizenharmadik alkalommal is megpróbáljam elmondani történettel és a mondanivalóval kapcsolatos aggályaimat, talán érthető, hogy kicsit ingerült vagyok.

Érzékeltetendő a helyzet abszurditását, íme egy példa: mikor először belefutottam az IMDb bizarr cenzúrarendszerébe, épp az 1903-as Mary Jane’s Mishap c. fekete-fehér kisfilmről akartam egy rövid, de vicces értékelést publikálni. A címszereplőt alakító Laura Bayley a tűzhely begyújtásához paraffint használ, és mint sejthető, a dolognak nem lesz éppen jó vége. A poén lényege az lett volna, hogy Mary Jane-t a szinopszisban úgy jellemzik, mint sluttish housewife, melyet szándékoltan félreértettem, és a védelmére keltem, miszerint lehet, hogy egy rossz (naughty) lány, amiért paraffinnal gyújt tüzet, de attól még nem kell sértegetni. Utána persze reflektáltam a történetre, már amennyiben egy 4 perces szösszenet esetében beszélhetünk ilyesmiről, valamint arra, hogy a technikai megoldások a korabeli alkotásokhoz képest mennyire jól állják az idő próbáját. A lényeg, hogy visszadobták, és miután többszöri próbálkozásra sem sikerült elfogadtatni, végül letettem róla, mert látható módon a vicc kizsigerelése nélkül nem lehetett elfogadtatni az írást. Fogalmam sincs, hogy végülis melyik kifejezéssel volt a baj: az ismertetőben használt ápolatlan jelző csapta ki a biztosítékot, mert benne van a slut szó is, vagy a naughty, ami ugye nem feltétlenül utal a szexuális mocskosságra, hisz angol nyelvterületen a Télapó is így nevezi azokat a gyereket, akik rosszul viselkedtek az adott évben. Természetesen az ilyen nüanszos szójáték nem megengedett, mert az algoritmusnak nincs humorérzéke, nem érti és szó szerint veszi a cinizmust, iróniát meg a szarkazmust. Eleinte a hosszú várakozási idő miatt kételkedtem benne, hogy szűrőprogramot alkalmaznának, de rendre előfordul, hogy 5-10 másodperc alatt zöld utat adnak az írásaimnak, amiket meg elkaszálnak, azokat nagyrészt egyértelműen egy-egy tiltólistás szó miatt teszik. Vagyis hát remélem, hogy egy algoritmussal viaskodok, mert amúgy iskolázatlan idióták, retardáltak, vagy autisták kezében van a gyeplő, és ez talán még kétségbeejtőbb. Persze tekintve a platform méretét (naponta több ezerre rúghat a leadott mini kritikák száma, ami az újonnan bevezetett 600 leütéses minimum limitet tekintetbe véve igen tetemes szöveget jelent) nyilvánvalóan nem várható el, hogy minden egyes megjegyzést valódi ember bíráljon el, de az megbocsájthatatlan, hogy nincs lehetőség helyben jelezni a tévedést és kérni, hogy revideálják a döntésüket. Elmehetsz reklamálni a fórumra, aminek nagyjából semmi értelme sincs, nem is fárasztottam magam ilyesmivel, mert néhány percnyi nézelődés után meg lehet állapítani, hogy az oldal üzemeltetői magasról tesznek a panaszokra.

Az az alaphang, hogy 4-5 alkalommal kell átírni mindent, mert a nagyérdeműt meg kell óvni minden potenciálisan veszélyes gondolattól, sértő ideától és nemkívánatos politikai narratívától. Már megszoktam, hogy nem lehet egy film kapcsán például a rasszizmus pontatlan és eltúlzott ábrázolásáról értekezni, mert a kétbites AI benézi rasszizmusnak, ahogy az egyértelműen rasszista tartalmak bírálata sem megy át a szűrőn, hisz az érdemi analízishez szükséges terminológia hozzá lett adva az algoritmus tiltólistájához, és elkaszálja a szöveget, függetlenül a kontextustól. És a legrosszabb, hogy az IMDb semmilyen gesztust nem tesz, hogy megértsd, pontosan mi a problémájuk: odacsapnak egy linket, ahol MINDEN LÉTEZŐ SZABÁLYUK megtalálható, ‘oszt találd ki te, hogy ebben a konkrét esetben mi volt a hiba. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha egy pirosra színezéssel, vagy aláhúzással jeleznék, hogy mely kifejezések vagy sorok miatt utasítanak el! Nem, legyél te a saját belső cenzorod, már publikálás előtt lúgozz ki minden eredetiséget a véleményedből, nehogy véletlenül valaki valahol megsértődjön, mert csak annyit lát a három oldalas gondolatmenetből, hogy ZSIDÓ, és rögtön azt hiszi, hogy antiszemitizmusról van szó, pedig csak egy zsidósággal foglalkozó sorozatról értekeztél. Mert ugye a zsidó szó már önmagában is egy pejoratív kifejezés, igaz? Very not cool, mate.

És ez még a jobbik eset, hisz van valamennyi ráhatásod az eseményekre, elhitetheted magaddal, hogy itt nem cenzúra van, neeem. Ez itt kérem a kultúra és a szofisztikált modor parnasszusa, itt finom emberek finoman beszélnek finom dolgokról, trágárságnak meg karcos gonzo stílusnak itt nincs helye. Tudod, képes vagyok magamnak szalonná hazudni a cenzori hivatalt. Kelet-európai suttyóvá minősülök, aki nem ér fel a felvilágosult, rizsporos parókát viselő nyugati nagyurak emelkedett társalgásához, de úgy legalább főként formai, és nem tartalmi okokból tagadják meg a belépésemet. Viszont amikor azt látom, hogy a cenzúra első védvonalán, a lelketlen automatizmuson áttuszkolt írásomat távolítják el, mert az nem egyezik azzal az ideológiával, amit a liberális elit önjelölt ideológusai elfogadhatónak tartanak, és nem szajkózom azt a (főként) méltatást, amit elvárnak, akkor lehet külsőségeiben bármennyire is élére csiszolt az iromány, el fogják kaszálni, mert a civilizált világot meg kell védeni az ellenvéleményektől, az árnyalatoktól, a kétes morál szülte kérdésektől, mert van a nagybetűs IGAZSÁG, aminek ők a birtokában vannak, és minden, ami azzal nem egyezik meg pontról pontra, az “nem felel meg az irányelveknek”, nem elég felvilágosult, vagyis rasszista, homofób, nőgyűlölő, intoleráns, sértő, obszcén, trágár, tehát helytelen, rossz és tilalmas. De természetesen az egyértelműen fizetett bértollnokok (pár hetes regisztráció, egy 10/10-es kritika / profil) által írt kamu értékelések miriádjával kapcsolatban nincsenek ilyen fenntartásaik. Ugye ha egy új, silány hollywoodi blockbuster cím, woke identitáspolitikai tartalmakkal telepumpált paternalista remake, hitvány Netflix-es gyöngyszem, vagy profitorientált nagyvállalatok által futószalagon gyártott vérszegény szenny pontozását kell felhúzni, megpörgetve ezzel a nézettségi adatokat és növelve a bevételt, akkor furcsa mód a közösségi irányelvek hirtelen lelazulnak, és inkább csak amolyan ajánlások lesznek, amiket valójában nem is kell figyelembe venni. Persze hiba lenne az Amazon tulajdonában lévő IMDb-től azt várni, hogy a pártatlanság és a szólásszabadság védőbástyái legyenek, amikor még a saját alkalmazottaiknak sem képesek emberi munkakörülményeket biztosítani, és hírhedt szigorral gáncsolnak el minden törekvést, ami a Charles Dickens legsötétebb vízióit idéző állapotokon lenne hivatott javítani, viszont az sem járható út, hogy csak megtűrt vendégek vagyunk egy multinacionális cég magánbirtokán, ahol ők hozzák a törvényeket, szembe menve a lokális (és akár a globális) jogi szabályozással, mindezt persze arra hivatkozva, hogy ez az ő platformjuk, ha nem tetszik, el lehet innen takarodni a fenébe.

„Azt mondani, hogy ti nem törődtök a magánszférával, mert nincs semmi titkolnivalótok, egyáltalán nem más, mint azt mondani, hogy benneteket nem érdekel a szólásszabadság, mert nincs semmi mondanivalótok. (…) Vagy azt, hogy nem érdekel a vallásszabadság, mert nem hisztek Istenben. Vagy azt, hogy nem törődtök a békés gyülekezési joggal, mert lusta, antiszociális, agorafóbiás emberek vagytok. Pusztán az, hogy egyik vagy másik szabadságjog ma talán nem jelent nektek semmit, nem jelenti azt, hogy holnap sem fog jelenteni semmit nektek vagy a szomszédotoknak.”

Iszonyatosan demotiváló, amikor canossát kell járnod azért, hogy élhess az alapvető jogoddal a szabad véleménynyilvánításra, mert a virtuális kapuőr kirostálja az esszédet egy sértőnek is értelmezhető szó miatt. Úgymond passzív cenzúra, mikor az automatizmus közönyös gépezete darál be. És ahogy írtam, bizonyos szempontból ez még üdvösebb, hisz gyakorlással és plusz munkával megkerülhető. A mögötte meghúzódó aktív cenzúra viszont, mely elhallgattatja a neki nem tetsző értelmezéseket, számomra kifejezetten visszataszító. A nagy tolerancia, pozitivizmus és “ez a legjobb akármi ever“-féle örömködés nemtelen özönében kicsavarják a kezedből a képességet, hogy hangot adj az elégedetlenségednek. Meg kell itt jegyeznem, hogy nekem a szólásszabadság eszméje nem azért fontos, amiért sokan használják, vagyis mert tévesen azt képzelik, hogy vele szabad kártyát kapnak a trollkodásra és gyűlölködésre, elkerülve az ezzel járó morális és társadalmi felelősséget. Egyrészt nagyon komoly civilizációs deficitet és káros tendenciát látok abban, ha a kényes topikok kényes mivolta miatt megöljük az érdemi diskurzust, másrészt pedig utálom a kettős mércével járó következetlenséget és részrehajlást. A nem tetsző narratívákat irtják és üldözik, míg a pártolt felfogás radikalizmusát és minden túlkapását elnézik mondván, hogy ezzel is csak az eredendő hatalmi egyenlőtlenség mérlegét billentik helyre. Tehát mocskolhatod, amit megengedett, és olyankor önfeledten és magadból kikelve kell gyűlölnöd, minden szempontból, hisz úgy illik. Azzal is lehet revolverezni egy-egy kulturális termék kritikusait, hogy az adott audiovizuális tartalom nem nekik készült, mert az mondjuk a fogyatékkal élőknek, színes bőrűeknek, nőknek, vallási diszkrimináció áldozatainak, LGBTQIA+ személyeknek a nehézségeit igyekszik (leginkább didaktikusan és végtelenül eltúlzottan) bemutatni, te pedig mivel nem tartozol az adott marginalizált csoportba, nem láthatsz és érezhetsz bele az ő helyzetükbe, tehát kuss a neved. Az empátiádra, elismerésedre, és persze a mozijegyed árára igényt tartanak, de próbáld csak meg kritizálni a rosszul megírt forgatókönyvet, az inkompetens színészeket, az ezer sebből vérző cselekményt vagy a nyíltan és büszkén vállaltan a többségi társadalom ellen uszító üzenetüket, rögtön elszáradnak a tükörneuronjaid, fogalmatlanná válsz a másik amúgy minimális humánummal és empátiával átélhető krízisével, traumájával kapcsolatban, ezért démonizálnak és kiírnak a civilizációból.

Ugyan így, amikor az ideológiai holdudvar ünnepel, mondjuk egy szexuális kisebbség önértéknek hazudott reprezentációjának puszta tényét, vagy épp az elférfiasodott nőiség női nemre nézve megkérdőjelezhető diadalát, akkor az adott művet rajongva kell imádni, szuperlatívuszokban kell dicsérni, egymást hergelve kell elárasztani szebbnél szebb szóvirágokkal. Láthatóan ilyenkor sem számítanak a közösségi irányelvek, nyugodtan lehet off topic alázni az ellentábort, politizálni és moralizálni, csupa nagybetűvel egy szót ismételgetve ordítani a gyönyörűségtől, vagy mondatonként egy tucat nyelvtani szabályt áthágni. Az IMDb kisdobos élcsapata így hamisítja meg a valóságot, de aki tiltva nevel, az hazudni tanít. Egészen addig, míg a rossz tanulók fel nem kelnek a tanáraik ellen (nem kívánom, hogy így legyen, de tudjuk, hogy az ilyesmi rendre megszüli a maga ellentétes irányú radikalizmusát…). És a legfrusztrálóbb, hogy ezek szeretnének minket erkölcsre nevelni, akik már a startpisztoly eldördülése előtt korrumpálják magukat és az alapjáraton bullshit elveiket. A vicc az, hogy még ezt is rosszul csinálják, mert így nem lehet nevelni, legfeljebb ledorongolni. Olyan, mintha megjelennének a házadnál a rendőrök, és már kattintanák is a bilincset a csuklódra, te meg kérdezed, hogy miért, mire ők meg közönyösen odavetik, hogy megszegted a törvényt. Melyiket? Mikor? Azt nem mondják meg. És nem fogadhatsz ügyvédet, nem kérhetsz jogorvoslatot, elítélnek, és nincs helye fellebbezésnek. Van ebben valami nagyon kafkai. De visszatérve a korábbi gondolathoz: megint csak arról van szó, hogy nem akarok valamit azért dicsérni, mert tilos bírálni. Ahogy azért sem, mert a bírálói többnyire és leghangosabban nyomdafestéket nem tűrő módon, primitív vagy téves érvek mentén, rosszul kritizálják. Tudom, ezek ilyen nagyon alapvető dolgok, melyek egy normális világban evidenciának számítanának, de hát itt tartunk, és minden valószínűség szerint tovább fogom ütlegelni a fejem a cenzor előtt húzódó algoritmusfalba, mert a kényszerességgel párosult meggyőződés igen nagy úr, a dac pedig még annál is nagyobb…

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Ne várjatok túl...

Következő kritika:

Your contributi...

Még több Kommentár