Nyugodj békében! A napokban arcul csapott ennek a frázisnak a végtelen üressége. Ugyanis kimentünk a temetőbe, hogy meglátogassuk a nagyapám sírját, erre a sorok között szlalomozva feltűnt, hogy egyes fejfákra ilyen kis matricákat ragasztottak. Ez elég illetlen dolog, nem igaz? Összegányolni mindenféle hülyeséggel a halottaknak emléket állító kereszteket és sírköveket. Gondoltam közelebb megyek, és lekapirgálom őket, erre látom, hogy nem sima matricákkal van dolgom, hanem értesítőkkel, melyeket maga a temető igazgatósága, ilyenformán az egyház ragasztatott fel. Ugyanis az említett nyughelyek “elhagyatott síroknak” minősülnek, mivel nem gondozzák őket, és fizetik utánuk a bérleti díjat a hozzátartozók, ezért a türelmi idő lejártával elbontják őket.

„Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.”

Az már önmagában is nevetséges, hogy egy sírhely után bérleti díjat kelljen fizetni, és ezt pont azok követeljék, akik a lélek egyetemességéről, mennyországról és pokolról, a pénz bűnös mivoltáról, na meg kegyeletről és a halott tiszteletéről prédikálnak. Miért kell az ember halálából is üzletet csinálni? A temetési költségek horribilisen magasak, ha már önmagában egy urnának való 50 centis lyuk kiásásáért leszednek 40-50.000 forinttal, nem lenne elvárható, hogy megváltottnak tekintsék azt a 1 m x 2 m-es földdarabot? Egyáltalán mi az, hogy elhagyatott sírhely? Mintha a halott fogná az elporlott ruházatát, felszállna a legközelebbi buszra, és elhúzna a fenébe.

A sír csak kisebb részben van a rokonokért, ezt legalább a klérusnak illene tudnia. Nyughely, nem pedig monopolizált bérlemény. Az egyház ott ver végig a gazdagokon, ahol csak tud, legalábbis amíg a pulpitusról kell prédikálni. Amikor tettekre kéne váltani az igét, akkor azért jól jön a pénzük, a nyomorultakat és elesetteket meg belapátolják egy tömegsírba, mert kell a hely a spekulánsnak, a cégvezetőnek, politikusnak. Ilyen leplezetlen nemtörődömséggel szemen köpni a jézusi tanításokat, ráadásul úgy, hogy még a megvetett farizeuserkölcsöt SEM sikerül megugrani… erre is csak a katolikus egyház képes.

Az a halott menedéke, egy hely, ahol megpihenhet, amit még akkor is el kell ismernünk, ha mindenféle spirituális meggyőződés távol áll tőlünk. Értem én, csak a rokonokon lehet hosszútávon nyerészkedni. Nagyon korrekt dolog. És ha a hozzátartozók nem fizetik a bérleti díjat, akkor exhumálják a maradványokat, és nyilván nagyon kenetteljesen összesöprik, majd bevágják őket a legközelebbi szemetesbe. Ó, bocsánat, nem szemetesbe, hanem ahogy írják: „egy arra alkalmas helyre“! Aztán jöhet a következő tetem, jöhetnek az ásós fogdmegek, a bérpap, a csicsás temetői kocsi, a ravatalozó, a drága koszorúk, hímzett szalagok, az álságos, hazug kenetteljesség. Undorító…

„Távozz tőlem sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

De ne legyünk részrehajlóak, mert a temető rengeteg szolgáltatást biztosít a pénzünkért! Van gyomos, szeméttel teleszórt út, poshadt víz a törött kutakban, és egy temetőőr, aki leugatja a fejedet, ha nem a temetőboltból vásárolod a díszköveket a sírhoz. Szóval láthatjuk, hogy rengeteg jóságot kapunk azért a több százezer forintér, amit elkérnek bérleti díj, és temetési költség gyanánt. A gyászoló meg bele sem gondol, mert hatalmas, a többi rokonra rálicitáló gyászában mindent hajlandó kifizetni, hogy megmutassa mélységes mély fájdalmát.

Van egy ötletem. Ha az egyház nem tudja megoldani, hogy a halottak az idők végezetéig (értsd: a feltámadásig) biztos helyen, zavartalanul várakozzanak, mert amúgy ez tényleg nagy feladat, akkor temessék el őket állítva. Így kevesebb helyet foglalnak majd, jobban elférnek a temetőben. Gondolom a lélek nem annyira hülye, hogy emiatt nem talál majd fel a mennyországba, vagy onnan vissza. Ha előre indul el, akkor is az égbe jut, mert ugye a Föld gömbölyű. De ha már itt tartunk, elhamvaszthatnának mindenkit, aztán pici, számozott golyókat préselhetnének a maradékból, amiket bedobnának egy hatalmas keverőgépbe. És Karácsonykor kisorsolhatnának egyet, a nyertest, akit aztán eltemetnek az erre a célra kialakított placcon az ajándékbolt és a bekötőút között.

Csodálkozok, hogy nem alakult még ki egy (természetesen az egyháznak keményen jattoló) kézműves ágazat arra, hogy az elhunytak hamvaiból aranyos kis dísztárgyakat készítsenek. Nagymama, a falitányér. Józsi bácsi, mint Buddha szobor. Az elhajtott magzatok finom kis csontocskáiból lehetne felső kategóriás rózsafüzér! Akiket meg nem szerettek a családban, azok mennek műtrágyának a virágboltba. Koporsó formájú komposztládák fognak sorakozni a virágárus bódék mögött. Szóval mi a történet tanulsága? Légy lázadó, és szórasd szét a hamvaidat. Vagy ne halj meg! Egyél sok zöldséget! És légy jóban a rokonaiddal! Szóval érted… biztos, ami biztos alapon.

- Kitahito