Nyugodj békében! A napokban arcul csapott ennek a frázisnak a végtelen üressége. Ugyanis kimentünk a temetőbe, hogy meglátogassuk a nagyapám sírját, erre a sorok között szlalomozva feltűnt, hogy egyes fejfákra ilyen kis matricákat ragasztottak. Ez elég illetlen dolog, nem igaz? Összegányolni mindenféle hülyeséggel a halottaknak emléket állító kereszteket és sírköveket. Gondoltam közelebb megyek, és lekapirgálom őket, erre látom, hogy nem sima matricákkal van dolgom, hanem értesítőkkel, melyeket maga a temető igazgatósága, ilyenformán az egyház ragasztatott fel. Ugyanis az említett nyughelyek “elhagyatott síroknak” minősülnek, mivel nem gondozzák őket, és fizetik utánuk a bérleti díjat a hozzátartozók, ezért a türelmi idő lejártával elbontják őket.

„Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.”

Az már önmagában is nevetséges, hogy egy mienkéhez hasonló keresztyén országban a sírhely után bérleti díjat kelljen fizetni, de hogy ezt adott esetben pont azok követeljék, akik a lélek egyetemességéről, mennyországról és pokolról, a pénz bűnös mivoltáról, na meg kegyeletről és a halott tiszteletéről prédikálnak. Miért kell az ember halálából is üzletet csinálni? A temetési költségek horribilisen magasak, ha már önmagában egy urnának való 50 centis lyuk kiásásáért leszednek 40-50.000 forinttal, nem lenne elvárható, hogy megváltottnak tekintsék azt a 1 m x 2 m-es földdarabot? Egyáltalán mi az, hogy elhagyatott sírhely? Mintha a halott fogná az elporlott ruházatát, felszállna a legközelebbi buszra, és elhúzna a fenébe.

A sír csak kisebb részben van a rokonokért, ezt legalább a klérusnak illene tudnia. Nyughely, nem pedig monopolizált bérlemény. Az egyház ott ver végig a gazdagokon, ahol csak tud, legalábbis amíg a pulpitusról kell prédikálni. Amikor tettekre kéne váltani az igét, akkor azért jól jön a pénzük, a nyomorultakat és elesetteket meg belapátolják egy tömegsírba, mert kell a hely a spekulánsnak, a cégvezetőnek, politikusnak. Ilyen leplezetlen nemtörődömséggel szemen köpni a jézusi tanításokat, ráadásul úgy, hogy még a megvetett farizeuserkölcsöt SEM sikerül megugrani… erre is csak a katolikus egyház képes.

Az a halott menedéke, egy hely, ahol megpihenhet, amit még akkor is el kell ismernünk, ha mindenféle spirituális meggyőződés távol áll tőlünk. Értem én, csak a rokonokon lehet hosszútávon nyerészkedni. Nagyon korrekt dolog. És ha a hozzátartozók nem fizetik a bérleti díjat, akkor exhumálják a maradványokat, és nyilván nagyon kenetteljesen összesöprik, majd bevágják őket a legközelebbi szemetesbe. Ó, bocsánat, nem szemetesbe, hanem ahogy írják: „egy arra alkalmas helyre“! Aztán jöhet a következő tetem, jöhetnek az ásós fogdmegek, a bérpap, a csicsás temetői kocsi, a ravatalozó, a drága koszorúk, hímzett szalagok, az álságos, hazug kenetteljesség. Undorító…

„Távozz tőlem sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

De ne legyünk részrehajlóak, mert a temető rengeteg szolgáltatást biztosít a pénzünkért! Van gyomos, szeméttel teleszórt út, poshadt víz a törött kutakban, és egy temetőőr, aki leugatja a fejedet, ha nem a temetőboltból vásárolod a díszköveket a sírhoz. Szóval láthatjuk, hogy rengeteg jóságot kapunk azért a több százezer forintér, amit elkérnek bérleti díj, és temetési költség gyanánt. A gyászoló meg bele sem gondol, mert hatalmas, a többi rokonra rálicitáló gyászában mindent hajlandó kifizetni, hogy megmutassa mélységes mély fájdalmát.

Van egy ötletem. Ha az egyház nem tudja megoldani, hogy a halottak az idők végezetéig (értsd: a feltámadásig) biztos helyen, zavartalanul várakozzanak, mert amúgy ez tényleg nagy feladat, akkor temessék el őket állítva. Így kevesebb helyet foglalnak majd, jobban elférnek a temetőben. Gondolom a lélek nem annyira hülye, hogy emiatt nem talál majd fel a mennyországba, vagy onnan vissza. Ha előre indul el, akkor is az égbe jut, mert ugye a Föld gömbölyű. De ha már itt tartunk, elhamvaszthatnának mindenkit, aztán pici, számozott golyókat préselhetnének a maradékból, amiket bedobnának egy hatalmas keverőgépbe. És Karácsonykor kisorsolhatnának egyet, a nyertest, akit aztán eltemetnek az erre a célra kialakított placcon az ajándékbolt és a bekötőút között.

Csodálkozok, hogy nem alakult még ki egy (természetesen az egyháznak keményen jattoló) kézműves ágazat arra, hogy az elhunytak hamvaiból aranyos kis dísztárgyakat készítsenek. Nagymama, a falitányér. Józsi bácsi, mint Buddha szobor. Az elhajtott magzatok finom kis csontocskáiból lehetne felső kategóriás rózsafüzér! Akiket meg nem szerettek a családban, azok mennek műtrágyának a virágboltba. Koporsó formájú komposztládák fognak sorakozni a virágárus bódék mögött. Szóval mi a történet tanulsága? Légy lázadó, és szórasd szét a hamvaidat. Vagy ne halj meg! Egyél sok zöldséget! És légy jóban a rokonaiddal! Szóval érted… biztos, ami biztos alapon.

- Kitahito