Ellátogattam a Noble Nectars által megrendezett, “szuperlimitált” Vintage Single Cask whiskyket felvonultató kóstolójára, mely a Déli pályaudvar mellett, a Márvány utcában található Mateo’s Drink Bárban került megrendezésre. Számomra, aki szódával és mindenféle szénsavas üdítőitalokkal felütött Jim Beam és Johnnie Walker “koktélokkal” a kézben rúgtam be… a nagybetűs élet kapuját, és még véletlenül sem tetszeleghetek valami hatalmas égetett szesz szakértő és whisky sommelier szerepében, egy ilyen kóstolón részt venni olyan élmény volt, mint kiugrott katolikusként bezuhanni a Pápa által celebrált szentmisére. Nem véletlen a párhuzam, hisz az eseményt még az exkluzivitás miatt szükséges és szándékoltan alacsony résztvevőszám indokolta oldottabb, társasági hangulat ellenére is az a fajta áhítattal teli, emelkedett, szakrális hangulat járta át, mely leggyakrabban a vallási szertartások sajátja. És igen, túlzás nélkül állítható, hogy miként bármely gótikus templom falai között, a Mateo’s Drink Bar hátsó helyiségében is egy magasztos, verbalitáson túli utazáson vehettünk részt, ahogy pohárról pohárra haladtunk, elidőztünk egy-egy alkoholgőzös állomáson, vagy visszatértünk a korábbi, már megváltozott légkörű helyszínekre, hogy az új megismerések élményével gazdagodva elevenítsük fel a korábbi tapasztalásokat.

Természetesen a polgárpukkasztásra és kissé teátrális gesztusokra hajlamos énem nem átallott még a kóstoló előtt betérni egy boltba, hogy egy doboz kóla megvásárlásával lehetőséget biztosítsak magamnak az eseményt is felütni, és meg kell vallanom, amikor a 184 500 Forintos, 28 éves Chapter 7 Tobermory párlat került elénk, melyből csak 216 palack készült (és csak kettő van belőle Magyarországon, azok is az ülőhelyem 20 méteres körzetében…), na ott megfordult a fejemben, hogy amolyan kurucos kultúrforradalmárkodásként megküldöm egy kis Pepsivel, de hezitáltam. Persze, kell egy kis blaszfémia, és az ilyen, avatottak szentélyeiből való kitiltás terhe mellett megvalósítható performanszok aztán kellemesen simogatják a magyar olvasó mindenféle protest huncutságokra fogékony szürkeállományát, de valahogy nem vitt rá a lélek. Mert ahogy Karinthy is írta, a humorban nem ismerek tréfát.

Naiv fejjel azt képzeltem, ez így maximum 15 perc lesz…

Mondanom sem kell, nehéz egy ilyen whisky kóstoló alkalmat átélhetően elmesélni, hisz még a legérzékletesebb leírás is elégtelennek bizonyul (tudjuk, az építészetet sem lehet eltáncolni), a nagyérdemű pedig nem lát mást, csak hat üveget olyan nevekkel, mint az Asta Morris vagy az Adelphi, hat pohárkát, bennük a löttyenetnyi, 2 cl sárgás folyadékkal, amit egy PPT prezentáció és némi sós kenyérrudacska társaságában úgy két és fél óra alatt elkortyolgat az ember. Az avatatlan szemlélőben jó eséllyel fel-felhorkan a proletár dac, amikor meghallja a “testes, tölgyfahordós aromát”, a “komplex, virágos ízvilágot” vagy az “enyhén diós, csokoládés lecsengést”, és már szinte nyúlna az után a doboz kóla után, hogy na, csak azért is! Aztán amikor ott ülsz, kezében szorongatva az üres poharat, úgy kapaszkodva belé, mintha csak az életed múlna rajta, majd orrodhoz emelve hosszan szagolgatod a benne maradt különleges párlat páráját, azt a gyenge kis harmatot, ami a hűs üvegfelületre kiült, akkor óhatatlanul megérted, hogy az ízek és szagok birodalma, mely távolról csupán leheletvékony résnek tűnik, közelről egy teljesen ismeretlen, elemi, saját lényegünkhöz vezető szférára nyílik.

A mai médiatermékeken pallérozódott olvasó persze rosszabbul viseli az efféle dagályos, kissé talán patetikus hangnemet, mint azt a nyelvezetet, amit meg a nyomdafesték nem tűr, de itt messzemenőkig indokolt az irodalmi stílus, hisz maga a pohárban lévő, borostyános szesz is folyékony költészet, ódzkodjon bármennyire az ilyen nagy szavaktól a gumiabroncsból és cipőtalpból főzött kerítésszaggató pálinkákon edzett nyelvünk.

A Noble Nectars tehát élményeket kínál, gondosan kiválasztott, független palackozók egyedi párlatai által. A névválasztásból sugárzó hozzáértés és szolid elegancia ezúttal nem csupán marketingfogás, ott van mögötte fedezetnek a négy alapítótag minden szenvedélye és szakértelme: nem csak az általuk felkutatott és prezentált whiskyk, hanem bennfentes ismereteiken keresztül is igyekeznek bevezetni az érdeklődőket ebbe a nehezen hozzáférhető világba. Hogy esetemben ez mennyire sikerült, az kérdéses. Annyi viszont biztos, hogy maradt utánam egy homloknyomnyi horpadás az egyik Alkotás utcai villanyoszlopon, szóval ennek az estének mindenképp maradt valami nyoma.

- Kitahito

Megosztás