Tegnap volt szerencsém belefutni egy érdekes cikkbe a Nők Lapja Café oldalán, és úgy gondoltam basszus, ez a téma mindnyájunkat közös ügye, tehát érdemes lenne foglalkoznunk is vele. A kérdés, melyet az említett CIKK feszeget, hogy miért vakarják a férfiak nyilvános helyen a töküket? Az alpári fogalmazásmód nem véletlen, még csak nem is a saját tősgyökeres hímsoviniszta primitivizmusom hozadéka, ugyanis az írás ilyen stílusban igyekszik a válasz után matatni, melyet már az ókori görög bölcsek intellektusa sem ért fel. Nyilván, mert ők is férfiak voltak, tehát ahelyett, hogy komolyan elgondolkodtak volna az élet nagy dolgain, csak vakarták a töküket egész nap, és néha belenyaltak egy-két tanoncfiú fenékhajlatába. Na de visszakanyarodva az eredeti kérdéskörhöz: a cikk írója, czv (akinek olyan hasonlóan emelkedett értekezéseket köszönhetünk, mint például a “Miért fújják az előttem sétálók az arcomba a füstöt?”) csupán addig jut el, hogy elénk tárja ezt az égetően fontos kérdést, de konklúzióval a filozófus mesterek legjobb hagyományai szerint, adós marad. Mielőtt belemennénk magának a kérdésfelvetésnek az értelmezésébe és elemzésébe, én akkor talán megpróbálkoznék azzal, hogy egy megvilágító erejű, kicsit merész, de mindenképp gondolatébresztő hipotézissel éljek… lehetséges, hogy azért vakarjuk meg magunkat időnként intim tájékon, mert viszket? És rohanó világunkban (ahol ugye még a kisgyermekes anyuka is nyugodtan meglógálhatja a melleit) nincs idő és lehetőség arra, hogy az ítélkező pillantásoktól óvó mosdóba vonuljunk vakarózni?

Nem akarok túl ingoványos talajra merészkedni, de talán az a cikkíró hölgy előtt is ismeretes, hogy a férfiak (nőtársaival ellentétben) a testen kívül hordják a nemzőszerveiket, és ez a tény elég felületet, sőt, bőrfelületet biztosít arra, hogy mindenféle viszkető érzés kialakulhasson rajta, és sajnálatos módon mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a combunk összedörzsölésével enyhítsük ingereinket. Persze tudjuk, lehet diszkréten vakarózni, és lehet úgy is, ahogy czv lefesti, bár ha ismerné az említett szerv anatómiai felépítését és érzékenységét, akkor tudná, hogy a herezacskó intenzív megmarkolása nem olyasmi, amit az ember önszántából (vagy bdsm hajlamok nélkül) megtenne, de persze kell a túldramatizálás, ami a prüdéria üveglapra pöttyentett, légyszar méretű ficamából képes legalább egy körömpiszoknyi problémát generálni az olvasók számára. Pedig vannak közérdekű témák, amiket hasonlóan kulturált stílusban a közönség elé lehetne tárni. Miért verik a faszukat a férfiak tömegközlekedési eszközökön nők farmernadrágos seggére? Miért nem képesek megfürdeni ezek a rohadt, hányás- és fosszagú hajléktalanok? Miért nem fogja már meg valaki ezeket az idióta Jehovistákat, és borítja be őket egy használt heroinos tűkkel teli árokba Őrtornyosostul meg nagymamástul? Látjuk, akadnak bőven topikok, amik tényleg érdekesek, és érdemesek a diskurzusra, még akkor is, ha közben felmondunk néhány civilizációs minimumot, de ezt már a bulvárban, meg úgy eleve a hazai közbeszédben megszokhattuk.

„Szünet nélkül viszket; szakadatlanul bizsereg, finoman, alig hallhatóan kaparászik egy belső ajtón, a tudat felszíne alatt.”

Ugye mindenkinek a szemét rettenetesen szúrja az a tipikus eset, ahogy egy férfi nemcsak hogy megvakarja a lába közét, de még közönyös képet is vág közben? KÖZÖNYÖSET! Azt hihetnénk, hogy ha valami ennyire természetes, ennyire látványosan nem dolgozik az erkölcsiséggel, az okot ad a közönyre. Tévednénk, természetesen! Patriarcha logika! Legalább egy kis egzisztenciális válság, délután 3 órai Holokauszt-bűntudat, vagy egy heveny kis PTSD tükröződne a 10 parancsolat íratlan szabályaiba ütköző tettet elkövető arcán, de még egy rohadt fintorra se futja! Ilyenek ezek a férfiak, már észre se veszik, hogy a jó ízlés… nem is, az emberiség elleni bűntettet követnek el minden nap, amikor kezükkel helyreigazítják a nadrág redői közé szorult herezacskójukat! Meg terpesztenek ültükben a szemétládák, 30%-kal többet foglalva el a közös térből annál, mint ami jogosan kijárnak nekik! Bezzeg a jó apuka, ő sose terhelte azzal a lánya lelki világát, hogy odaálljon elé, és érzelemmentes android-pofával megfricskázza a fitymája végét, vagy futó vizsgálatot végezzen magán lappangó prosztatatumorok után kutatva. Mit szólna ahhoz a püspök úr?! Kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi! A mai férfiak már szemérmetlenül megvakarják mindenüket, sőt, nem szégyenlik nyilvános helyen kifújni az orrukat, beletúrnak a hajukba, sőt, gyrost esznek, pantalló nélkül! Ó idők, ó erkölcsök!

„Ahogy haladtam tovább, arra gondoltam, minek kellene ahhoz történnie, hogy ugyanazt tegyem, amit ő. El is képzeltem gyorsan, hogy férfiasan megmarkolászom magam – csak mert miért ne –, de sehogy nem állt rá a dologra az agyam.” – ha tippelnem kéne, akkor talán azért lehet, mert NEKED NINCS PÉNISZED! Hiába filózok azon, hogy a nők miért igazgatják nyilvános helyen a melltartópántjukat, nem áll rá a dologra az agyam, és amire nekem nincs ingerem, az nyilván felesleges, ennélfogva bűnös dolog. És félreértés ne essék, nem védeni akarom ezeket a primitív népeket, akik direkt demonstratíve odadörgölik a lágyékukat az ajtófélfához, én se vagyok egy nagy tökvakaró, sőt, őszintén szólva én még akkor sem vakarom meg ott magam, amikor egyedül vagyok. Igazából oda se nézek. Nehogy véletlenül megsértsek valakit. Az a titka, hogy ha esetleg elkezdene viszketni, akkor egy vaginára kell gondolni, ami ugye csak vérzik, nyákot ereszt, és gombásodik, viszont sosem kell megvakarni, vagy ha igen, azt is másnak! Amikor öltözködök, akkor is igyekszek nem közönyös képet vágni. Persze előfordul, hogy magamhoz kell nyúlnom, a mosdóban például, de akkor is csak gumikesztyűben teszem, és közben nagyon szégyenkezek! Szégyenkezek minden férfitársam helyett, amiért buszmegállókban, az utcán, iskolapadok falapjainak rejtekében vakarják magukat, tönkretéve ezzel nők millióinak a napját, akik egy tiszta, steril, és illedelmesen ingerszegény világban szeretnének élni, egy hatalmas, plázában, ahol az emberek deo stiftet izzadnak, fahéjas süti illatút szellentenek, jólfésültek, szőrtelenek, makulátlan fehéren ragyog a mosolyuk, nem lesz csipás a szemük, sosem fáznak meg, és mindig kinyitják előtted az ajtót, kivéve persze, ha feminista vagy, mert akkor kihívnak egy szkanderpárbajra, de titokban nagyvonalúan hagynak nyerni.

Mert ettől vagyunk emberek, hogy kiszakítjuk magunkat az állatvilágból, elhazudjuk és levetjük az organikus létünk természetes velejáróit! Minden, ami a halandóságunkra emlékeztet minket, vagy másokat, az bűn! Az az illem ellen való, és tessék elrejteni a világ elől! A korpásodó hajaddal, a szuvas fogaiddal, a büdös leheleteddel, izzadtságfoltos ingeddel, mosdatlanságoddal, hónaljszőröddel, a köldöködben megülő szöszökkel, a sárga cseppektől szennyes alsóneműddel és a viszkető tököddel meggyalázod az embert isteni mivoltában, aki pőre dicsfényben ragyog lelki szemeink előtt a nagypapa fekete-fehér fotójának ideavilági horizontján, és bár nem láthatjuk, de tudjuk, hogy a vakuzás után az öreg megfordult, és belesétált az örök naplementébe. Mert nem akarunk szembesülni azzal, hogy az állatvilág, a természet részei vagyunk! Nem akarunk az emésztésről beszélni! Nem akarunk orrfújást hallani. Nem akarunk látni legyezőszerűen szétnyíló ujjakat a nadrágdudor köré kulcsolódni! Tabusítunk mindent, ami kicsit is biológiai! Czv utópiája nem ismer árnyalatokat: van az állat, aki tököt vakar, az utcakőre székel és nyilvánosan kopulál, valamint az az éteri lény, aki egy kirakati bábú nemtelen, földöntúli nefilim-felsőbbrendűségével tekint le a világra, és egy zen-buddhista mester akaraterejével bír… akár szögeket verhetsz a körmei alá, ő akkor is csak néz a szebb holnapba, felvilágosultságot és végtelen toleranciát tükröző arccal, és 2016 legjobb babafotóiról elmélkedik. Ilyen az igazi homo-szuperior, na! Ehhez a nívószinthez kell felnőnünk nekünk… egyszerű, tudatlan, bunkó földi halandóknak!

- Kitahito

Megosztás