Az utóbbi időben kitüntetett figyelmet szenteltem az internetes mémeknek, posztoknak és kommenteknek, ami persze előfeltételezi, hogy le kellett ereszkednem a Blikk, Kasza Tibi és az Exek az Édenben színvonalára. Ez nyilván kellemetlen, de valamiféle bűnös módon szórakoztató is egyben. Valódi antropológusnak érezheted magad, ahogy természetes közegükben figyeled meg a felvilágosodás farvizén felevező félbarbárokat. Na de legyen elég ennyi a cinizmusból. Ma a kulturális posvány egy igen specifikus szegletét célozzuk meg. A következő kérdésre keresem a választ: milyen az IGAZI férfi? Milyen értékeket, attribútumokat kell magának tudnia az ideális hímnek? Megidézem tehát az életigazságai.net szellemét, hiszen ilyen névvel elképzelhetetlen, hogy bármiféle ordas hülyeséget és káros ostobaságot állítsanak, ugye? Mármint el kell ismerni, elég magasra tették a lécet! Persze az életkétbitestanulságai.net, vagy a rövidszívmelengetőklisék.com kicsit talán nehezen megjegyezhető. Szóval, vizsgáljuk meg a következő állításokat:

„Az igazi férfi nem hozza le neked a csillagokat, hanem odáig röpít!“. Mit jelent ez? Röviden talán annyit, hogy az igazi férfinak nem pénze van, hanem hatalmas libidója. De feltételezzük egy pillanatra, álnaivan,  hogy a csillagokhoz repülés nem az orgazmust jelenti… az igazi férfi nem ad, hanem bevesz társnak? Vagy nem ígérget? Ugye a csillagokat nem lehet lehozni, mivel nagyon nagyon messze lévő napok. Nem járna jól vele a szíved választottja, ha akár csak egyet is túl közel vinnél hozzá. Viszont ha a csillag a jóság, akkor nem teljesen mindegy, hogy hozod-e a bőséget, vagy odaviszel valakit a közelébe? Miért jobb meglátogatni a jót, és nem elbirtokolni? Azért, mert az lehetetlen? Tehát azt hiszem, érdemes megmaradni az első megoldásnál: az igazi férfi nem a csillagokkal, hanem a péniszével csábít el. Nem vagyok benne biztos, hogy ez egy jó tanács. Talán csak én vagyok eltévedve, de mintha lenne valami fontos és a nők számára általában nagyra értékelt dolog a pénz és a kopuláció között. Romantika esetleg? Á, dehogy. Tudjuk, a nők azt szeretik, ha letámadják, és jó keményen megb… elrepítik őket a csillagokig. Igen, ez így van. A pornófilmekben.

„Az igazi férfi szakítás után sem mond rosszat a barátnőjéről.“. Ezzel meglepően sokszor és sok helyen találkoztam, és nem igazán értem. A szakítás után a másik fél mocskolása kizárólag női privilégium? Vagy ez olyasmi, amit csak a férfiak csinálnak? Mert soha életünkben nem hallottuk még, ahogy hisztérikus hangulatban lévő lányok sírva/üvöltve anyázzák a barátnőik előtt az exüket. Ilyesmi természetesen sosem történik. De a férfiak, azok folyton rosszakat mondanak a volt barátnőjükről, a szemetek! Pedig egy igazi férfi ilyesmit nem csinál, látjuk! Rendben, vizsgáljuk meg más oldalról! Kidobom a barátnőmet… akármilyen indokkal. Nekem, aki szakítok, nincs miért káromolnom a másikat, vagy ha igen, akkor arra valószínűleg ő adott okot. Tegyük fel, hogy közös megegyezéssel szakítunk. Nincs sértődés, nincs harag, én balra, ő jobbra. Miért mondana rosszat bárki is egy ilyen szituációban? Ellenben ha engem dobnak ki, én kerülök a sértett helyzetbe. Amennyiben joggal szakítottak velem (hűtlenség, rossz bánásmód, hazugságok…stb. miatt), akkor miért is mocskolnám a partneremet? Viszont ha jogtalanul, puszta szeszélyből ejtenek, ezek szerint nem számít semmit, mert egy IGAZI férfinak MINDEN esetben mosollyal az arcán, egyenes derékkal, távolba révedő tekintettel kell tűrnie ezt a traumatizáló, tárgyvesztéses krízist. Ne ventillálja ki magából a feszültséget, fojtsa le az indulatát, gyúrja tumorrá, és pusztuljon bele, mert egy IGAZI férfi, a true gentleman csak és kizárólag jót mondhat a barátnőjéről, kapcsolaton belül és kívül, ez így egészséges, ez így jó, hiszen tudjuk, a nők magasztos, igaz és emelkedett lények, nekünk alsóbbrendű férfiaknak fel kell nőnünk hozzájuk emberileg, hogy mi is mértéktelen fagyizással, Szívek szállodája nézéssel, és passzív-agresszív szakítós képekkel rendezzük le magunkban a társunk elvesztésének sokkját, ahogy az egy igazi úriemberhez illik. Micsoda egy mocskos, indirekt álszentség már ez…

„Az igazi férfiak a telt nőket szeretik. Csak a kutyák játszanak csontokkal!” Szinte látom magam előtt, ahogy egy molett, énképzavaros, boldogtalan nő, felocsúdva az önvád és depresszió magának ásott gödréből rájön, hogy igazából ő semmiről sem tehet, mindenért a férfiak a felelősek, hiszen ha valódi férfiak lennének, akkor nem a 45 kilós kis spandexes cicalányokra buknának, hanem az érzéki, érett, Willendorfi Vénuszra hajazó termékenység-istennőkre, akik gond nélkül szülnek neked akár 12 gyereket is, természetesen csak fiúkat, hogy legyen kit kiküldeni a földekre 6 évesen, vagy hajóra ültetni, hogy elfoglalják Tróját. (Külön öröm, hogy az efféle szövegeket mindig ilyen kigyúrt testépítők, meg sármos színészek, férfi modellek képei alá írják, akik, mint azt tudjuk, az esetek túlnyomó többségében a túlsúlyos nőket szemezgetik ki partnerüknek, ugye. UGYE?! És hát feltételezem az egyetemes megmondás mémgyárosai sem csak pusztán a külsejük alapján fetisizálják ezeket a pasikat. Az roppant felszínes dolog lenne. A felszínesség pedig a férfiak privilégiuma, látjuk.) Az IGAZI férfiak nem játszanak csontokkal, mint a kutyák. Egyből degradáljuk le kutyasorba azokat, akik nem akarnak velünk kopulálni. De azzal ugye tisztában vagyunk, hogy az ízlés nem döntés kérdése? Értem én, hogy nagyon bűntudatot akarunk kelteni, és nagyon legitimálni akarjuk a saját testsúlyunkat, de azért abba ne pofázzunk már bele, hogy kinek milyen kinézetű nő tetszik! Még ha azt mondanád (és ez szintén nagyon tré duma lenne…), hogy az IGAZI férfi nem a külső, hanem a belső értékek alapján ítél, akkor letudnám azzal, hogy a magad naiv módján legalább részben igazad van. De ehelyett megtudjuk, hogy az IGAZI férfi nem játszik csontokkal, és ezzel sikerült gyakorlatilag mindenkit megsértened 90 kiló alatt. Persze az igazi férfiak egyáltalán nem játszanak, de ha igen, azt tegyék a zsírral, a narancsbőrrel, meg a hurkákkal. Megjegyzem, alapvetően nincs azzal semmi baj, ha valaki kövér. Egészségügyi szempontból “kissé” problémás, tudjuk, de ezen túl ízlések és pofonok, ahogy mondani szokták. Az a gond, ha az ember ahelyett, hogy elfogadná magát olyannak, amilyen, vagy nem fogadná el, és változtatni akarna, inkább a könnyebb utat választja, vagyis nem játssza le ezt a meccset magában, hanem mindenért a külvilágot hibáztatja. Nyilván bennük van a hiba, és ők nem képesek felnőni emberileg a feladathoz, hogy az amorf zselatinszerű testedet szexuálisan vonzónak lássák. Más nők kikérik maguknak az efféle tárgyiasítást. Ezek erre bazíroznak. Az ilyen propagált tévképzet csak arra jó, hogy legyen mibe kapaszkodni addig, amíg végre ezek az önmagukat megtévesztő, kifelé-befelé gyűlölködő nők ráébrednek: nem fog eljönni értük fehér lován a Brad Pitt, hogy kivakarja őket a nyomorukból. Előbb-utóbb kénytelen leszel felemelni a zsíros valagadat, és a tükör elé állni, mert bármennyire is fáj, azzal, hogy nyálhabot fröcsögve mocskolod a modell-alkatú lányokat, illetve azokat, akik az ilyenekre buknak, még nem fogod tudni megváltoztatni a férfiak 90 százalékának az ízlését. És ez nagyon jól is van így.

„Egy igazi férfi nem bánt nőt!” Pontosan! Ezzel teljes mértékben egyet lehet érteni. Egy igazi férfi csak férfit verhet, (lehetőleg egy nőért, ugye, mert az romantikus) vagy gyereket! Kivéve persze, hogyha lány, mert akkor nem. A lányokat szeressük! Ők jók. Miért nem lehet az a narratíva, hogy ha egy mód van rá, senki ne verjen meg senkit? Nő verhet férfit? Nő verhet nőt? Ha kirúgják a fogaidat, kék-zöldre verik az arcodat, széttörnek egy tányért a fejeden, vagy nyakon szúrnak egy villával, savat öntenek a nemi szervedre, komolyan az a legnagyobb problémád, hogy az elkövető nő-e vagy férfi? Gyorsabban begyógyul a törött borda, könnyebb feldolgozni a traumát, ha az elkövetőnek vaginája van pénisz helyett? Ennek egyáltalán semmi köze a nemekhez, és pláne ahhoz nincs, hogy valaki IGAZI férfi-e vagy sem. Ennél nagyobb, ostoba, demagóg ostobaságot ritkán lehet hallani, bár ha férfigyűlölő gender-fasiszta körökben mozogsz, akkor igazából az ilyen vagy ennél elborultabb agymenések gyakorlatilag mindennaposak.

Szóval mit tanultunk ma? Ha IGAZI férfi akarsz lenni, akkor keress egy molett nőt, mindennemű körítés nélkül vidd ágyba, dolgozd meg jó keményen (de ne túl keményen, mert az már testi sértésnek minősül), és miután egy éjszaka után kidobod, dicsérd a barátaid előtt, hátha ők is ki szeretnék próbálni! Valahol menet közben pedig rugdoss félholtra egy férfit, szinte teljesen biztos, hogy megérdemli! Kell ennél jobb életigazság?!

- Kitahito

Megosztás