logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Blogkritika / 2014/08/12 / Szerző: Kitahito

Way out of the dark

Amikor annak idején Martin Heidegger megfogalmazta, hogy a semmi semmizik, valószínűleg Betty blogjára utalt. Egy tipikus "kulturális" jelenség ékes példája, és ha másért nem is, emiatt érdemes megvizsgálnunk.

The Wae

Vannak olyan napok, mikor az ember legszívesebben csak feküdne az ágyában. Nincs kedved semmihez, de még a semmittevés is fárasztó. Legyek cirógatják a füled, viszket a talpad, vizelned kell, túl meleg van, túl hideg van, a szomszéd építkezik, vagy hangosan hallgatja a zenét, te meg úgy érzed, minden összeesküdött ellened. Máskor viszont épp ellenkezőleg, mintha Isten direkt a te boldogságodra komponálta volna a reggelt: madarak csicseregnek, kávé és frissen nyírt fű illata csalogat ki álmos fekhelyedről, indokolatlan boldogság jár át, és legszívesebben elfütyörésznéd a Neon Genesis Evangelion betétdalát. Na, akárhogy is kezdődött a nap, ezért kár volt felkelni.

Rövid leszek és tömör, mint egy régi rendőr ólmosbot: Betty egy tumblr bloggal lepett meg minket. Random képek és .gif-ek sorozata, melyek között láthatólag nincs semmilyen tematikai kapcsolat. Srácok csókolóznak lányokkal, lányok lóbálják a lábukat a tengerparton, nagyon okos életbölcsességek, szép táj, barlang, kutyus, nagyon okos életbölcsességek, Skrillex, váci dóm, Vámpírnaplók, dohányzás, bamba srácok, tűz, kisgyerek, bukfencező lány, Vámpírnaplók, nagyon mély idézetek, piercing, nagymama a szanatóriumban, hózentrógeres nímand hipszterek, nyelv, nyalás, pizza…stb. A kollekció teljesen értelmetlen és koherencia nélküli, nélkülöz mindennemű állásfoglalást, pusztán kontextus nélküli esztétizálás és öncél. Mivel nem állít semmit, róla sem lehet semmit állítani, legfeljebb azt, hogy létezik, de minek? A fotókat egészen valószínű, hogy nem Betty készítette, csak kiválogatta őket a Google képkeresőből és újra megosztotta, vagy ilyesmi.

Lehet (nagyon valószínű…), hogy nem vagyok otthon az ilyen avantgárd irányzatokban, de mint büszkén vállalt oldschooler, ebben a… kreációban nem látok sem értéket, sem igyekezetet. Ez a semmi, mely létezik, de ugyanakkor nem vesz részt a létezésben. Tökéletes posztmodern élmény, egy oximoron. Kérész életű létezés, mely minden pillanatban elérvényteleníti önmagát a saját tartalmatlanságával. Mérőónt eresztünk le egy 14 éves lány elméjébe, és amit látunk, az a hiány és a pangó üresség. A képek szépek, persze, de már a puszta igény is, hogy valaki értékelje ezt a… bestof válogatást, annyira bizarr, hogy beleszédülök. Mintha egy zeneszámokból összeállított százas toplista esetében pusztán a listázás aktusát kéne respektálnod, azt az akaratot, mely fogta az önmaguk jogán értékes műveket, és pontokba szedte őket.

Mert ha valaki kitalál és leír egy történetet, legyen bármilyen nívótlan, sablonos hulladék, az legalább a sajátja. De ebben nincs semmi személyes, semmi kreatív, és semmi művészi. Bizonyos (nagyon jól megindokolható) tekintetben ez a weboldal alulmúl minden blogot, amivel eddig találkoztam . Más szempontból pedig teljesen semleges, steril és hűvös, mint egy krómozott villanykapcsoló. Senkiben nem hagy semmilyen nyomot, esetleg érdekesnek találod, ha a figyelmed véletlenül megállapodik rajta egy pillanatra, de nemsokára elfelejted. Én kb. 5-10 perce írom ezt a szöveget, de nem tudnék egy konkrét dolgot se kiemelni, ami megmaradt volna az emlékezetemben, természetesen a világító kosárlabdapalánkon kívül. Mi a célja egy ilyen oldalnak? Van, illetve lehet egyáltalán célja, mikor természete szerint nélkülöz minden definitív attribútumot? Bizonyos szempontból ez is az önkifejezés egy eszköze, de mit tudsz ezzel kifejezni?

-Szeretem a természetet, a felszínes idézeteket, a Vámpírnaplókat, és nagyon vágyok rá, hogy egy csinos srác vadul lesmároljon. – ez a legtöbb, amit Betty galériája üzen, de ez sem olyasmi, amit érdemes lenne elmondani, ebből sem következik az ég világon semmi. Azon kívül, hogy “Ügyesen össze tudtad gyűjteni ezeket a fotókat!” aligha lehet más egyebet mondani. Ez a legnagyobb és egyetlen dolog, amit fel lehet hozni, de ez igazából automatikusan mindenkire érvényes. Nem tudom, hogy az alkotó milyen reflexiót vár egy olyan oldalról, mely lényénél fogva ledob magáról minden reflexiót, de megpróbálkozok vele. Ennyi elmélkedés, körüljárás és mellébeszélés után nézzük is a kritikát!

Betty, ügyesen össze tudtad gyűjteni ezeket a fotókat!

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Hell Ride

Következő kritika:

Justice

Még több Blogkritika