logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Filmkritika / 2014/08/10 / Szerző: Kitahito

Hell Ride

Pokoljárás... végre egy találó filmcím fordítás! Mert kín és kén jut osztályrészül annak, aki megtekinti ezt az ócska, semmitérő förtelmet. Nyuggerek, motorok, és konstans szégyenkezés kísérnek majd minket az izzadtságszagú kárhozatba.

Hell Ride

A mai, filmnek álcázott softpornót Larry Bishop jegyzi, aki megvalósította a filmkészítési szentháromságot: ő írta, rendezte a filmet, és színészként is remekel(ni igyekszik). Korábban olyan alkotásokban találkozhattunk vele, mint az Underworld, a Kill Bill 2, vagy a Hazárd megye lordjai. Ez csupán azért érdekes, mert emberünknek gyakorlatilag semmiféle tapasztalata nincs abban, hogyan kell összerakni egy filmet, és ez elég egyértelműen meg is látszik a végeredményen.

Ez a fajta inkompetencia és identitászavarosság már csak azért is zavarba ejtő, mert Tarantino is bedolgozott producerként, amit valószínűleg az idők végezetéig igyekszik majd tagadni. Van egy olyan érzésem, hogy az egész projekt egy csapat perverz rohadék áll, és az a célja, hogy sikerhajhász nők oboázást és kézimunkázást filmszerepekre válthassanak mindenféle limuzinok hátsó ülésén. Van abban valami nyálkás és gusztustalan, hogy ebben az egész mocskos és rosszul álcázott játékban nekünk, nézőknek is asszisztálnunk kell.

Eleve csak szigonypuskás Vinnie Jones neve miatt néztem meg a filmet, de persze Tarantino neve is sokat nyomott a latba. A kétes hírű és hullámzó teljesítményű mesternek jó pár alkotását láttam már, és megtanultam, hogy vagy nagyon jók, vagy érdekesen rosszak, de mindenképp figyelmet érdemelnek. Jelen esetben a cím egy apró, de ötletes átverést takart… A történet túlkomplikált, ugyanakkor érdektelen, és ez még pozitívnak mondható, mert feltételezi (bár inkább hitelbe megelőlegezi), hogy volt.

Nyugdíjasok motoron, hell yeah!

Sokszor úgy éreztem, hogy csak leforgattak egy csomó jelenetet, melyek egyetlen vezérlő elve az üres macsóskodás és a női szereplőgárda szexuális zaklatása volt, majd megkeverték őket, hogy még véletlenül se legyen semmi értelmük. Azt pedig kétlem, hogy képtelen vagyok felfogni a film mélységét, mert kb. a nagymama hámsejtektől iszapos lábvize mélyebb, és messze gazdagabb tartalommal bír. A nevesebb színészek (Michael Madsen, Vinnie Jones, David Carradine, Dennis Hopper) amúgy elfogadhatóak, de sajnos nem itt, bár ilyen nagyszerű forgatókönyvvel nem csoda, hogy senki sem nyújt kiemelkedő alakítást. Ami egy rövid ideig szomorú, de nagyon gyorsan dühítővé válik.

Párbeszédek… vagy a hideg futkosott a hátamon tőlük, vagy röhöghetnékem támadt (melynek hatására többnyire röhögtem is), de semmiképp sem a kívánt hatást érték el vele, úgy hiszem. Volt egy-két frappáns beszólás, de semmi olyan, amit majd szállóigeként fogunk emlegetni évekkel később. Bugyuta. Az egész film a saját ostoba kamu-western/macsó/motoros pátoszában fetreng. Victors vs 666, aww yeah! Nagyon menő, nagyon penge akar lenni, de menthetetlenül modorossá válik. Egy olyan világot igyekszik bemutatni, ami így, ilyen formájában nem létezik, mert nem életszerű. A film egyszerűen hazudik. Behazudja a lazaságot, behazudja a feszültséget, de még a történetet is csak hazudja, mert az egész drogpénz-kincs utáni hajsza/bosszúhadjárat csak ürügy az alaptalan arcoskodásra. A Hell Ride tényleg a leggagyibb Tarantino stílusgyakorlat, amit valaha láttam. Csak külsőség, a ‘tarantinoság külsősége, de semmi tartalom. A szereplők vagánykodásának, a dögösnek szánt dumáknak, az egész motorosbanda-rivalizálásnak nincs semmi fedezete, játékzsetonokkal akarnak elbábozni egy olyan leszámolást, ami mögé a majmolt western klasszikusok mindig helyeztek tétet, de itt csupán a forma van meg, a külcsín, a tetőpont akarása anélkül, hogy az odavezető útnak akár csak létét konstatálná a rendező.

Nem lehet túllépni azon, hogy mennyire komolyan veszi magát a film, a szereplőgárda, és a Larry Bishop is. Mindannyian egy ilyen nagy közös cinkosságnak a rabjai. -Gyerekek, ma kultmozit fogunk csinálni! De nem! Mert egy önmagát felmagasztaló mű szükségszerűen megbukik, pláne, ha ilyen bagázsra bízzák a megvalósítást. -Tisztelegjünk a ’70-es évek motoros filmjei előtt! Ismét nem! Az nem tisztelgés, és nem reflexív fejbólintás, ha rosszat rosszul készítek el. Az ilyen önkényesen megvont párhuzamok és számító gesztusok még egyetlen elbaltázott produktumot sem mentettek meg! Nincs abban semmit tisztelet, ha az elfuseráltságot stílusjegyként tünteted fel, mert ezzel csak ócsárolod azt a nosztalgiafogast, amire épp rá akarnál akaszkodni. Látva a(z egyébként nem túl jellemző) 9 és 10 pontos értékeléseket IMDb-n, csak szörnyülködök: hogy lehetséges ilyen téveszmékkel sújtva létezni?

Mindjárt jön a vízvezeték szerelő a nagy kolbászos pizzával.

Nehezemre esik pozitívumokat felhozni a Hell Ride kapcsán: áldásos körülmény, hogy a film meglehetősen rövid volt. Mást aligha tudnék felhozni. A pucér vagy félmeztelen nők pusztán hatásvadász alkalmazását helytelenítem, Larry Bishop pedig mindent elkövetett, hogy feszes farmerbe meg mélyen dekoltált felsőkbe bújtatva, majd lemeztelenítve kiprostituálja mobil biodíszletként funkcionáló színésznőit a vásznon, ennek a pubertáskort alulról karcoló nézők, és azok, akik még nem jöttek rá, hogyan kell törölni a keresési előzményeket, nyilván roppantul örülnek, de én a magam részéről kifejezetten zavarónak találtam. Ha a szexualitás nem képezi szerves részét a történetnek (mint például a Keserű méz, a zongoratanárnő, vagy az Utolsó tangó Párizsban esetében), akkor őszintén, mi értelme van elterelni vele a figyelmünket? Vagy ha már kidomborítják, ami kidomborodik, mert a rendező művészi önkifejezésének a részét képezi, hogy nők feszes shortban mutogassák a feneküket a kamera előtt, akkor próbáljuk már meg ezt egy kicsit ízlésesebben előadni!

Viszont örvendezzünk, voltak csinos motorok is! Igazán férfias járművek: könnyen felborulnak, és az ember az aszfaltnak csapódva nyílt törést szenvedhet, hangosak, nem túl praktikusak, ugyanakkor a nők tudnak rajtuk dekoratív módon ülni és fetrengeni. A film kb. ezen a szinten van, de legalább hasonlít más, nívósabb alkotásokhoz, amiket pont nem az ilyen prosztó, sekélyes külsőségek miatt szeretünk!

Hajlamos vagyok szépen felépített, érvekkel alátámasztott kritikákat írni, ha már arra fecsérlem az időt, hogy ilyesmivel foglalkozzak, de most igen erős késztetést érzek, hogy egyszerűen és tömören lerendezzem annyival, hogy: “A Hell Ride egyszerűen csak szar”. Kár időt pocsékolni rá: ha szereted az indokolatlanul meztelenkedő nőket, a motorozó, kiöregedett színészeket, a kínos és komikus macsó virtust, a fél mondatban is csak szószaporítással kifejthető tartalmasságú történeteket, vagy az egyoldalú leszámolásokat, akkor ezt a filmet neked találták ki. Minden más esetben tessék messziről elkerülni ezt a közel értékelhetetlen hitványságot.

2 / 10

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Halálos ágyamon

Következő kritika:

Way out of the ...

Még több Filmkritika