logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Blogkritika / 2014/06/02 / Szerző: Kitahito

A Bleeding World

Rose Charity és a Bleeding World. Véres jelenetek és perverziót igénylő részek warning! Kizárólag erős humorérzékűeknek, vagy menthetetlen mazochistáknak.

Precum

Fejemen képzeletbeli kalapommal, hátamra terítve köpenyemet, mely 110%-os védelmet ad mocskolódás és szitkok ellen, nekiültem hát Rose Charity Bleeding World c. blogjának. Érzem, hogy az utóbbira még szükségem lehet, és úgy néz ki helyesnek bizonyult az intuícióm…

A kinézettel nincs semmi gond. Kifejezetten jól áll az oldalnak ez a “darkosabb” dizájn. A háttér szép csipkés, a fejlécen van cirádás írás, beszélő farkas, kétdimenziós szárnyakkal megáldott angyal-menyasszony, meg egy másik, aki talán angyal, talán menyasszony, de mindenképpen valami nagyon kemény anyagot szívott. A betűtípus rendben van, a kurzor helyén pedig egy kis fordított kereszt van, ami jó ötlet, és komoly segítség, ha esetleg meg akarnánk idézni a virtuális Sátánt. Viszont a mozgó szöveg miatt rendre “bevibrál” a tálca, bár lehet, hogy csak nálam. Mindenesetre nem ártana vele kezdeni valamit. De hagyjuk is a lényegtelen külsőségeket. A blogra érkezve egyből egy figyelmeztetés fogad minket:

„Figyelem! A történet folytán előfordulhatnak:
– Véres jelenetek
– Perverziót igénylő részek
– Káromkodások
Ezért kérek mindenkit, hogy csakis saját felelősségre olvassa!”

A szándék jó, de a megfogalmazás már kevésbé. Egy írásban lehetnek durva jelenetek, brutális jelenetek, “jelenetek, melyekhez erős gyomor/idegzet szükségeltetik”, de az, hogy egy jelenet véres, még semmit sem jelent. Másrészről a jelenetek kifejezést inkább filmek vagy színdarabok esetében szokták használni. Továbbá egy rész nem igényelhet perverziót, legfeljebb tartalmazhat perverz dolgokat. Vagy ha igényel, akkor nem valami igényes, és nagyon el van tévedve.

Majd egyből alatta: „Szigorúan megkérlek, hogy NE lopj!…“- ami ijesztő, de néha jobb, ha szépen kérsz meg másokat. Pláne, hogy már az a feltételezés is, hogy valaki el akarná lopni a blogod tartalmát, némi indokolatlan önhittségre vall. Viszont ha csak úgy általánosságban értetted, akkor pedig kissé naiv vagy, ha azt hiszed, pusztán egy szigorú felszólítás majd megszüntetni a bűnözést. Fantáziákkal nem lehet befizetni a gázszámlát, ugye.

Található az oldalon egy blog trailer videó is, ami egész jól meg van szerkesztve, tehát bárki is csinálta, elismerést érdemel. Az viszont, aki az alatta látható szövegeket kitalálta, csupán egy kedves mosolyt. Bugyutaságukkal elrontják azt a hangulatot, amit a zene és a képek felépítenek. Látszik, hogy baljóslatúnak lettek szánva, de inkább komikusak:

„Megvetik az emberek, mégis kiáll a gonosz ellen. Még akkor is, ha a Halál a tét…”

Hogy lehetne a halál tét?! Valaki megnyeri, és meghal? Vagy mindenki meg akar halni, és ez amolyan jutalom? Még akkor is, ha ez az életébe kerül. Ezt akarta mondani. Na de hagyjuk a videókat, a betépett menyasszonyokat és “ORFK után szabadon” figyelmeztetéseket, térjünk rá a történetre!

Kedves Rose, te nem tudsz írni. Mármint ne érts félre, képes vagy rá, hogy betűkből szavakat, és szavakból mondatokat alkoss, de minek? Amit leírsz, az egyszerűen élvezhetetlen. Nem tudsz fogalmazni. Olyan kifejezéseket használsz, melyek nem illenek össze. Nem illenek sem az épp aktuális helyzethez, sem az adott karakterekhez. Hoznék példákat, de akkor lényegében bemásolhatnám az egész írásodat, és nem is kéne belőle külön kiollóznom részeket.De hogy ne érhesse szó a házam elejét, itt van egy, rögtön a legelejéről:

„-Bár abban brutális pillanatban, amikor bal szemed csücskéből azt látod, hogy ketté tépik a bátyád, mintha egy játékbabát szedegetnének éppen darabjaira, a jobb sarkából pedig azt, hogy a szeretett anyád csavarják ki, mint egy vizes törölközőt”.

Egyszerűen nem lehet komolyan venni. Mosolyt csalnak az arcomra ezek a butácska, átgondolatlan képek. Nem tudok rád haragudni miattuk, mert nyilván igen fiatal vagy, és annyi élettapasztalattal, olvasottsággal rendelkezel, mint egy kisebb folyami rák (egy amúgy nagyon aranyos folyami rák!). Tényleg sajnálom, hogy lesújtó dolgokat kell írnom a… kreálmányodról, biztos imádni való kislány vagy, és úgy 4-5 év múlva talán majd létre tudsz hozni valami értékelhetőt. Viszont ez a valami olyan szinten van, mintha egy angol szöveget németre, majd onnan magyarra fordítanánk a Google fordító segítségével, és a végterméket teleszórnánk rossz ragozással és helyesírási hibákkal. Becsületemre legyen mondva, végigolvastam a prológust, és az első “fejezetet”, igaz, a nevetés, a sírás, és az akut depresszió között kínlódva.

Ha jól értem, egy középkori (vagy poszt-apokaliptikus, és középkori szintre visszasüllyedt) fantasy környezetben járunk, ahol az angyalok és a démonok szövetségben élnek. Illetve nem, mert az angyalok rabszolgák, és fellázadnak, majd gonosz angyalok lesznek, mert miért ne. Aztán ha már gonoszok lettek, elkezdték szórakozásból az embereket gyilkolászni, akik szintén léteznek, csak korábban nem esett szó róluk.

Itt él Dante, az életunt, alkoholista se nem öreg, se nem fiatal, se nem kedves, se nem intelligens keverék vadász, aki történetünk kezdetén épp aktívan elszegényedik, mivel a pénzét (egy ki tudja milyen OKJ-s képzést végzett befektetési tanácsadó javaslatára) sörbe invesztálja. Aztán színre lép Emilya a.k.a Elya (gy.k. Élia), egy igazi femme fatale, aki ékes felmenőkkel büszkélkedhet. Ez az illusztris hölgy (a továbbiakban eltekintünk e megnevezéstől) valamiért úgy dönt, hogy ezt a lepukkant szittyóst akarja vezetőjének fogadni. Biztos jó oka van rá, és a későbbiekben sok sok viszontagság és “véres jelenet” után megmentik a világot, szerelembe esnek, és valaki esetleg tragikus halált halt. De eddig nem jutottam, mert egyrészt a történet nem készült még el, másrészt ezen a ponton bedobtam a kicsavart törülközőt, és abbahagytam az olvasást.

A karaktereid élettelenek, és amikor végre valahára produkálnak valamilyen emberi reakciót, az is teljesen hiteltelen. A világod csak erős jóindulattal lehetne vázlatosnak nevezni: az alapkoncepcióval már számos filmben, sorozatban és könyvben találkozhattunk, természetesen jóval nívósabb megvalósításban.

Soraimat egy tanáccsal zárom: ne hagyd abba az írást, gyakorolj, kísérletezz, próbálkozz. Nem kell feltétlenül megosztanod másokkal, kíméld meg őket a kellemetlen élményektől. Művelődj! Nézz filmeket, olvass sokat, de ne csak a divatos darabokat mazsolázd ki, merülj alá, kalandozz el. Ahhoz, hogy megtaláld a saját hangodat, először meg kell hallanod másokét, megértened és magadévá tenned, majd összegyúrva a te saját csipeteddel, jó fazekas módjára megformálni és kiégetni azt. A mai világban nem lehet igazán egyedit alkotni, mert már mindent elmeséltek, amit el lehetett mesélni, így vagy úgy. És az egyediség még messze nem tesz egy művet jóvá. Hiába hajítod messzire a kezedben szorongatott követ, az szükségszerűen egy másik közelében fog földet érni. A legáltalánosabb történet is megrengetheti a publikumot. Csak ízlésesen kell tálalni.

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Üzenem…

Következő kritika:

Total Recall (2...

Még több Blogkritika