Itt a Valentin nap, tehát mi sem természetesebb, hogy fogjuk kedvesünket, és beüljünk vele a legújabb 3D-s horrorfilmre. Régen ez másképp volt. Mikor a párok romantikázni akartak, egy romantikus filmet választottak aláfestésnek, és nem egy olyat, ahol csákányos bányászok beleznek ki ártatlan teenagereket. De mindegy, változnak az idők, ez már nem a retro ’90-es évek. Bugyuta történet és vér kell a népnek, fröcsögő vér, hogy lekergesse azt az agyból a kevésbé nemesebb szervekbe. Persze mint azt minden jól szituált moziba járó tudja, a hentelésnek bealkonyodott, és ideje visszakanyarodni a gyökerekhez hisz az enyhén korhatáros BDSM softpornó a menő manapság.

Sajnos ezúttal nem a Szürke 50 árnyalatával foglalkozunk, de senki se féljen, mert az is sorra kerül. Menjünk inkább vissza 2009-ig, amikor még az erőszakpornó volt az úr, és az emberek szájtátva csodálták az IMAX-et, mely megnégyszerezte a csípőből oldalra hajolás egy főre jutó átlagértékét minden moziban. És mivel a testmozgás jó dolog (legalábbis úgy hallottam egy ismerősömtől…), egymást érték az IMAX adta lehetőségeket görcsösen kihasználni vágyó 3D-s filmek. A mai darab is ezek közé tartozik. Nem a legszebb alma az almafán, de ejtsünk pár kósza szót a Véres Valentin 3D-ről! Csodás lesz, ígérem.

Rohannyá’ paraszt! Jön a gyíkos!

Mint a címből is kitűnik, a Patric Lussier (Drakula 2000, Sikoly 1-2, Apollo 18) rendezte audiovizuális trágya nem kertel, és szemérmetlenül becélozza azt az egy napot, mikor van egy kevéske létjogosultsága. Mert az év többi napján, nyugvó állapotban lévő hormonokkal ez a film élvezhetetlen. Ami önmagában nem jelent semmit, mert teszem azt a Sorstalanság is élvezhetetlen minden ép érzelemvilággal rendelkező ember számára. Ki élvezkedne egy zsidó fiú kálváriáján? Na ugye. A Véres Valentin nem is akar szórakoztatni, inkább amolyan aláfestése a szolid ölelkezésnek, disztingvált pettingnek és a fojtogatós szerepjátéknak.

Ha nem nézel oda 5-10 percig, akkor sem maradsz le semmiről, a haldoklók kiáltozása meg elnyomja az egyéb kellemetlen zajokat, így mindenki jól jár. Mindenki jól jár? Nyilván nem. Az olyan szerencsétlen filmnézők, akik függetlenítik magukat a fantáziálgatástól, fogdosástól és fellációktól, emiatt pedig kénytelenek a képernyőre koncentrálni, eléggé megszívják. Nem mintha ők lennének többségben, de azért emlékezzünk meg róluk. Mármint rólunk, ugyanis én is ebbe a táborba tartoztam, hisz voltam olyan botor, hogy ha már leülök egy film elé, akkor a FILMRE koncentrálok. Itt követtem el az első súlyos hibát.

„Happy fucking Valentine’s Day.”

Történetünk nagyvonalúan ledarálja a bevezetőt másfél percben, hisz arra ugye senki sem kíváncsi, ilyesmivel vesződni puszta időpocsékolás, tudjuk. Hisz minden filmkocka, amit az nem pszichopata bányászok és sikoltozó félmeztelen tinilányok töltenek ki, az elvesztegetett játékidő. Megtudhatjuk, hogy a főszereplő, Tom Hanniger a.k.a “bányatulajdonos apuci szeme fénye” hibájából egy csapat szakmunkás bennreked a tárnákban, és egy kivételével mind meghalnak. Minden jel (véres csákány, lyukak a koponyákon…) arra utal, hogy ő, Harry Warden ölte meg a társait, hogy ne kelljen osztoznia az értékes oxigénen. Érthető, igaz?

Ha mélyen magunkba nézünk, talán mi is így tettünk volna. Vagy nem. Mindenesetre Harry indoka többé-kevésbé racionális. Megmenekül, kómába esik, kórházba viszik, ahol felkel, majd szétken 20 embert, ápolót, orvost és beteget vegyesen. Ez már kevésbé érthető, nem igaz? Harry kezdi elveszíteni a szimpátiánkat. Már nem tudunk azonosulni vele. Azt kell hinnünk, megnyomta a légnyomás, vagy szénpor került a bal első homloklebenyére. Szóval feltrancsíroz egy csomó ártatlant, majd lelép. 2 nyugdíjas és teljesen inkompetens rendőr jön kivizsgálni a nagyon díszletnek kinéző helyszínt. Persze semmire sem jönnek rá, de legalább láthatunk egy emberi szívet egy bonbonos dobozban. Valaki nagyon ráért, miközben épp válogatás nélkül legyilkolt mindenkit.

Hol van Dexter, mikor szükség van rá?

Mindenesetre ne számítsunk itt valami komoly nyomozásra, Colombo ezúttal nem száll ringbe, hogy molnárkával a kezében még visszaforduljon az ajtóban kérdezni valamit. Ott is hagyjuk őket, új helyszín: buli! És hol máshol, mint a bányában, mert a diszkó és a sarki késdobáló túl mainstream. Az igazán cool arcok az omlásveszélyes, sötét alagutakban csapatják a partit, teljesen nyilvánvaló. Mindenhol fiatalok, páran már szállingóznak is be a tárnákba. Megérkezik ‘bányatulajdonosfia Tom és a barátnője, Sarah, valamint Axel, és a párja. Ők is lemennek a föld alá, ahol már várja őket a gyilkos bányász (!), egyből elkezdődik a mészárlás, töltelékszereplők (2) hullanak, majd hőseink menekülőre fogják.

Odakint már sehol senki (ez a party nem volt valami nagy szám), mindenki felszívódott. A srácok kocsiba pattannak, kivéve Tomot, akit otthagynak meghalni. Szerencsére a srác van olyan szemfüles, hogy visszafusson a bányába, ahol némi dulakodás után a semmiből előtűnő nyugdíjas rendőrök lelövik a bányászt (de elrohan), és megmentik Tomot. Ez akár önmagában elmehetne egy 3 perces rövidfilmnek, nem igaz? Bármelyik médiaszakos hallgató megkapná rá a kegyelemkettest a testnevelés vizsgán. Nade! Ennyi idő alatt még a melltartót sem sikerült leoperálni szívünk hölgyélről, folytatódjon tehát a tortúra!

Ugrunk 10 évet. Mert miért ne. Senki nem öregszik egy napot se. Egyedül Axelen látszik meg a kor, mivel növesztett egy fél centis szakállat, és rendőr lett. Ami nyilván elég csábító lehet, mert sikerült megszereznie magának Sarah-t, aki már szült is neki egy 12 éves gyereket. Boldog házasságban élnek: a férj idegbeteg és megcsalja a nejét, a nő Tomról ábrándozik, a kölyköt meg senki le se szarja, szóval tökéletes az idill. Egészen addig, amíg Tom vissza nem tér a városba, hogy eladja az apja bányáját! Sarah és Tom látszólag újra egymásra talál, és felélednek a régi érzések. Brazil szappanopera warning? Igen is meg nem is. Hiszen megint elkezdődnek a gyilkosságok, és visszatér a csákányos bányász.

„Well, the love of your life may be involved in some very deep shit.”

Axel nyomoz, de mivel féltékenykedik régi riválisára, az egyetlen gyanúsított Tom, aki saját szemével látta, hogy a gyilkos megöl egy embert, miután bezárta őt egy ketrecbe. De ez nem érdekel senkit, nyilván Tom a rossz fiú, bár ezt semmi nem támasztja alá, csak Axel irreális gyűlölete. Na nem mintha szerencsétlen olyan népszerű lenne, konkrétan mindenki utálja, hiszen el akarja adni a bányát! Ami ugye rossz dolog, mert… a befektető felújítja a korszerűtlen üzemet? …és így is úgy is a helyieket foglalkoztatja majd? Komolyan, mi bajuk van ezeknek? Amennyiben az új tulaj nem akar szórakozóhellyé alakítani a bányát (amire azért tudjuk, voltak próbálkozások), akkor az továbbra is bánya marad. De ebbe úgy látszik senki sem gondolt bele, mert a szegény srácot ahol lehet leszólják és megverik. Nagy kár lenne, ha a dolog valami illogikus módon legitimálódna, igaz?

Tom? De nem. Nemtom…

Mindenesetre egyre fogynak a szereplők, a csákányos rémbányász sorban szedi áldozatait, ami egy normális horrorfilmben érdekes lenne, de itt vér unalmas, mert egy rohadt csákánnyal nem lehet sokféleképp gyilkolni. Mindenkit fejbe csap, és ha van ideje, akkor művészkedik kicsit: bár nincs semmiféle vágásra alkalmas eszköze, azért mégis kioperálja a hullákból a szíveket, bonbonos dobozokba helyezve őket, melyeket ki tudja melyik zsebében tárol. Az egyik alkalommal képes volt 5 másodperc alatt kimenni egy boltból, megkerülni az épületet, hogy az ablakon rángassa ki a gyanútlan eladólányt. Máskor meg csak úgy ad hoc módon megjelenik az emberek mögött, hogy lesújtson ormótlan fegyverével. Szuperember, az biztos, de hát mégis ki lehet az? Mert ugye az eredeti gyilkos már egy jó ideje halott, valaki mégis széjjelcsákányozza azokat a szerencsétlen fiatalokat. Szóval itt valami gonosz kis misztikum mocorog, az már biztos!

Nos, (spoiler) Tom az. A bánya jelenlegi tulajdonosa. Igaz, hogy semmi ráutaló jel nem volt, ami meg bizonyította volna, hogy nem ő az (látta a gyilkost ölni, aki aztán bezárta őt…) egyszerű hazugság volt a film részéről, és nem úgy történt, ahogy láttuk. Igazán korrekt dolog. Nem számít, hogy sokszor egyszerűen nem lehetett volna a helyszínen, vagy nem lehetett volna nála a felszerelése, De azért ő volt. Ilyen alapon lehetett volna akárki. A törpi moteltulajdonos például. Nem baj, hogy fele akkora, mint a gyilkos, majd megmagyarázzuk azzal, hogy egy másik Frodó vállára állt. Az indítéka meg a zsigeri gyűlölet volt a normális méretű emberek felé.

Megverték az oviban például. Vagy a néger rendőr. Folyton diszkriminálták és semmibe vették. Vagy Axel fia. Ő meg a törpe nőci vállára állt. Közösen tervelték ki. Egy önsegítő csoportban találkoztak. De a csapos is gyanús volt. Ha jól megnézted volna, láthattál volna egy csákány alakú anyajegyet a bal combján. Esetleg egy szellem. HúÚúÚúÚúú! Mondjuk indián? A bánya egy ősi maja temetkezési helyre épült. Tiszta sor, nem? Hogy lehet, hogy nem jöttél rá? Pedig a film minden utalást megadott, hogy ki tudd találni! Ja, nem. Mert ha semmi támpontot nem adtak volna, akkor is fairebb lett volna a helyzet. Valójában az van, hogy minden nyom a kísértete vagy a törpére utalt, de igazából a komornyik volt a tettes. Well done!

Axel, és mesébe illő szexpartnere, aki örül a 2. helynek.

A film képes bevetni azt a elcsépelt és röhejes helyzetet, hogy a nőnél van a pisztoly, miközben a két férfi (Tom és Axel) egymásra mutogat. Kit lőjön le? Itt derül ki, hogy Tom a pszichopata, mert egyszer csak elkezd felé közeledni a nemlétező bányász, ő meg begőzöl, és összezuhan. Axel, mint ilyenkor minden rendes rendőr, üvöltve rátámad a tehetetlen srácra, és meg akarja ölni, de amilyen béna, jól hasba szúratja magát. Menekülés, harc, Tomot ütik, lövik, felrobbantják, de mégis életben marad, hogy órákkal később kinyírjon egy helyszínre érkező tűzoltót, és elmeneküljön. Sarah és Axel nem vette a fáradtságot, hogy szóljon nekik: egy elmebeteg őrült van a bányában, aki valószínűleg előbb csákányozik, és utána kérdez. A pár kibékül, eltekintenek a megcsalásoktól valamint az idegbeteg kirohanásoktól, és megmaradnak egymás mellett. Milyen tanítani való példázat ez! Milyen okos, mély, ugyanakkor igaz mondanivaló! És így ér véget a Véres Valentin 3D. Bravó, cipzár fel. Merre van a wc?

Gyönyörű, szívmelengető és… meh. Megkapjuk a pompás üzenetet: mindegy, hogy a trágya partnered megcsal, üvöltözik veled, vagy semmibe vesz, akkor is tarts ki mellette, mert az alternatíva csak egy sorozatgyilkos lehet. Igazi szirupos Valentin napi tanulság. Ez kell az ifjú pároknak. A szőnyeg alá söprés és az élethazugságok filozófiája. Mert itt nincs szó megbocsátásról, sem a szerelem mindent elsöprő erejéről. Csak annyi történt, hogy a többi lehetőség kiesett, így kénytelenek együtt maradni. Most aztán jöhet a l’amour és a szerelmes vallomás, a nézőnek pedig nem kell agyalnia a tyúkszaros kapcsolatán, mert ha a ‘hollivúdi embereknek működött, akkor nekünk miért ne menne?

Értem én, hogy a szerelem szent napján nem lehet a szakítás szükségességéről és a válási procedúráról regélni, de ne akaszkodjanak rá a februári elmebajra, vagy ne vegyenek bele olyan hátteret, ami ezt szükségessé tenné a szakítást. Legyen Axel a mintaapa és a tökéletes férj, aki Viagra nélkül is képes 12 órás masszív merevedést produkálni, és kész! Aki mellett minden nap olyan, mintha Valentin nap lenne. Igaz, hogy ilyen ember nincsen, de még mindig kevésbé hazug koncepció, mint ez!

„Think I waited too long to retire.”

Sok minden irritál ennek a filmnek a kapcsán, de a legjobban talán Axel karaktere frusztrál és taszít. Idegbeteg, erőszakos, előítéletes, gyűlölködő, álszent és féltékeny, másokra vetíti ki a saját nyomorát, ráadásul férjnek és rendőrnek is teljesen alkalmatlan. Képes volt otthagyni a barátját a gyilkosnak, majd lenyúlta a barátnőjét. Ezzel szemben a Véres Valentin őt akarja pozitív szereplőnek beállítani, olyasvalakinek, akivel azonosulnunk kéne, és szurkolni, hogy túlélje a másfél órát. Ő az a karakter, aki példát kéne mutasson nekünk emberségből, erkölcsből és bátorságból. Ezzel szemben minden jó ízlésű néző a halálát kívánja, és dühítő, hogy míg relatíve szimpatikus emberek pusztulnak el, ez a görény túléli, csak mert a film önkényesen kikiáltotta őt hősnek. Elégtétel? Szó sem lehet róla, basszus! Legfeljebb kielégülés, de az is csak a popcornos doboz árnyékában. Bár nem mondom, az se rossz, de azért a filmet nem teszi jobbá. Nincs az a rózsaszín köd vagy ondófoltos papír zsebkendő, ami ezt a hulladékot megmentené.

Menekülés a szerelembe.

Ha valaki megérdemelné a hősi titulust, az Tom, de őt ugye teljesen önkényesen gyilkossá tette a sztori. Ne engedjük magunkat átverni: attól nem lesz valami óriási csavar, hogy minden előjel nélkül, és a realitásokkal szembemenve bedobják az utolsó 10 percben. Ez egy olcsó és alattomos húzás. Tisztességtelen a nézővel szemben, aki esetleg veszi a fáradtságot, hogy utánagondoljon az eseményeknek. De az egész forgatókönyv pitiáner és gyermeteg. Gyilkosságok történnek meg egymás után vágva, mindennemű összefüggés nélkül, miközben a karakterek teljesen jelentéktelen dolgokkal túráztatják magukat. Semmi nem halad semerre.

A végkifejlet is csak úgy megtörténik a szereplőkkel, és aztán kiszúrják a szemünket Tom disszociatív személyiségzavarával, melyre még rádobják ezt a démoni megszállásos maszlagot: mert a gyilkos beleköltözött (!?) Tomba! Értem, film. Pontosabban nem értem. Nem értem, hogy mit szívtak a forgatókönyvírók, amikor előálltak ezzel a baromsággal. Tényleg, szükség volt erre, csak hogy még misztikusabb, még sokkal mágikusabb legyen az egész. Mert ezzel ugye meg lehet magyarázni minden egyes logikátlanságot (pl.: hogy találhatta meg és foszthatta ki Tom a gyilkos sírját, mielőtt egyáltalán megmutatták volna neki, hogy pontosan hol is van az?). Minek szarozni azzal, hogy rendesen megírjuk a sztorit? Minek egyáltalán erőfeszítést tenni? Nem kell! Há’ a szellem vót’, érted Maónika?! Belément a szellemébe a szellem, és onnantól már Tom má’ nem vót’ Tom! Vagy nemTom…

„Are you there, Harry? You living inside Tom? Huh? Are you in there?”

Minden hulla látványosan mű, a CGI annyira szembetűnő, hogy rossz volt ránézni. Primitív zene, kriminális színészi játék, kivéve talán Jensen Ackles (Tom) esetében. A történetet akár egy 8 éves gyerek is írhatta volna. Fájdalmasan bugyuta és életszerűtlen. De legalább politikailag korrekt módon feltrancsíroznak egy törpét. Big respect! A Véres Valentin egy összecsapott, átgondolatlan, ostoba futószalagmunka. Látszik rajta, hogy még csak meg sem próbáltak igyekezni vele. Arra sem vették a fáradtságot, hogy elfedjék a gagyiságát. Egyszerűen senkinek nem volt érdekében a minimálisnál többet foglalkozni ezzel az ötlettel.

Kellett egy cím február 14-ére, hát megszületett a Véres Valentin 3D. A készítők tudták, hogy az emberek 97%-a csak azért fog beülni rá, hogy legyen mire összebújni. Felfoghatjuk úgy is, mint egy üzleti projektet. Mert az is. Költségminimalizálás, és profitmaximalizálás. Tökéletes kapitalista formula. Papíron jól is mutat. De a gyakorlatban ilyen förmedvényeket szül. Legyél felelős moziba járó! Ne nézz szemetet! Egy szál virág még mindig romantikusabb, mint másfél órányi félhomály egy ondószagú széken. Álmodj nagyot, de ne feledd: azért a kicsi is elég, pláne, ha ügyesen használják…

2 / 10

- Kitahito

Megosztás