Jonathan Glazer neve nem sokat mondott nekem, mikor megláttam a 2013-as Under the Skin borítóján. Nem is csoda, hisz korábbi munkái egyáltalán nem voltak jelentősnek nevezhetőek, mondjuk a Szexi dög kivételével. Szó se róla, ez a darab is csak egy dolog miatt érdemel említés, ez pedig Scarlett Johansson meztelen teste. Azért valljuk be, ez nyomós érv lehet a film megtekintése mellett. Egészen addig, amíg valóban le nem ülünk elé. Mert sajnos tényleg nincs más ok, ami miatt a Felszín alatt magára vonhatja a mélyen tisztelt közönség, valamint a még mélyebben tisztelt kritikusok figyelmét. Elég lesz egy fenék, hogy utat nyisson a kasszasikerhez? Mindjárt meglátjuk, de addig is elmélkedjünk egy cseppet a látottakon, és elsősorban nem Johansson művésznő domborulatain, hanem minden máson, ami a vásznon történik! Annyit már most elárulhatok, hogy a Felszín alatt nagyjából olyan, mint Mark Wahlberg műpénisze a Boogie Nights végén: vagyis hosszú, és elég kiábrándító.

Egy művészfilmmel van dolgunk, a szó legrosszabb értelemben. Nem idegenkedek a műfajtól, pláne ha keveredik hozzá mondjuk egy kis sci-fi, hisz tudjuk, abból nagyon érdekes dolgok sülhetnek ki. Itt csak pattogtak a szikrák, de lángok nem voltak, a tészta pedig mehetett a kukába. Mert az alapkoncepció életképes lehetett volna, ha kibontják: idegen lény érkezik a Földre, magára ölti egy nő (Scarlett Johansson) alakját, és mint minden intelligens földönkívüli, rögtön szerez egy bizalomgerjesztő furgont, majd elkezd férfiakra vadászni, hogy belecsalogathassa őket a fekete szlötyibe. Aztán miután felold pár szerencsétlent abban a beazonosíthatatlan és budai értelmiségi fejjel értelemszerűen mindenki által metaforikusnak titulált sötét folyadékban, egy erdész lelocsolja benzinnel és elégeti. Eltekintve a cinizmustól, tényleg ennyi a sztori.

I need your clothes, your boots and your motorcycle…. and your skin.

Hősünk beszélni is alig tud, mivel az idegen agyával olyan, mint egy újszülött, de mégis biztos kézzel navigál Skócia városainak utcáin. Béna útbaigazítós szöveggel elcsábít férfiakat, majd jön a vetkőzős jelenet, a férfi alámerül az Isten tudja miben, aztán kezdődik minden elölről. A harmadik áldozat egy szerencsétlen, eltorzult arcú fiatal férfi, akinek nyilván nem volt sosem egy valamirevaló emberi kapcsolata, erre jön S.J., és elkezdi taperolni a kezét. Ámulunk, hisz ez a két entitás normál körülmények között csak akkor kerülhetne egymáshoz egy kőhajításnyinál közelebb, mikor mindkettejüknek felveszik a tanúvallomását a rendőrségen.

Gazdagodunk az amorf testének a látványával, ő is beleesik a a trutyi-csapdába, de a nő megkegyelmez neki, és elengedi. Én botor azt hittem ennek lesz valami jelentősége, hogy majd itt beindul valami karakterfejlődés, lesz zene (mert ugye az nincs, a ‘kőcségvetés elment Johansson gázsijára), lesznek párbeszédek, monológok (csak a kezdeti képsorok alatt hallható gagyogáshoz hasonlót kapunk, mert ugye beszéni tanúú’ a’ idegen, értem?), és összeáll valami értékelhető történetféle, némi áthallással mindenféle társadalomkritikai kérdésekre, kis rejtett mondanivalót, motívumokat…

„T- D, S- Z- Th, B- T- V, H- T- D- K- G, S- Z- P- B, Ba-Ba- T- T, K- Kuh- Ch, Th- V- Th, Zzz- Sss- Bzz- Ch, B-B-Buh- V-V-Vuh, G-G-Guh D-D-Duh.”

De nem. A helyzetnek nincs semmi jelentősége, mert az elefántembert elkapja a nő motoros (vélhetőleg szintén idegen) barátja. Vagy stricije. Mert hogy majdnem az. Pedig annyira magas labda volt ez az egész szituáció. Dobhattak volna egy csontot a nézőknek, de nem, inkább hagyjuk a francba, kell a játékidő a fekete CGI padlónak. Aztán Scarlett belekezd egyfajta önmegismerő kanosszajárásba, vagy legalábbis valami ilyesmit akartak azzal, hogy elkocsikázik egy zsebfaluba, ahol is megkísérel megenne egy szelet tortát, de aztán kiöklendezi. Majd megpróbál szeretkezni, de nagyjából 3-4 másodperc után vége szakad az aktusnak, nem tudni kinek a hibájából. Aztán elmegy sétálni az erdőbe, befoglal egy kunyhót, hogy pár perc múlva majdnem megerőszakolja az végzet erdésze, aki azután ki tudja honnan kerít egy teli kanna benzint, és indián füstjel-üzenetté égeti a hősünket, aki egyébként egy fekete, animált kirakati baba, és csak pulóvernek használja Scarlett lenyúzott bőrét.

Szegény, pedig nem akart mást, csak furgont vezetni, és random embereket kocsonyás aszpiktócsává olvasztani. Annyira sajnáltam, hogy kinyírták. Gonosz emberiség. Mindig csak a szex, a szex, meg a kanna benzin! Tudjuk, hogy megy ez. Szégyelld magad! Miért nem vettétek fel vele a diplomáciai kapcsolatot, biztos sokat tanulhattatok volna egymástól: Johansson megtanult volna fát vágni, az erdész pedig elsajátította volna a szerves emberi hulladékok biomasszává komposztálásának és felhasználásának művészetét. De ez a csodás lehetőség végül is ugrott. És vége, ennyi volt.

One does not simply bone a Scarlett!

Mit akart ez a film? Mert szórakoztatni biztos nem. Elgondolkodtatni, na azt igen. Nincsenek párbeszédek, nincs zene, nincsenek magyarázatok, sőt, gyakorlatilag még lényeges események sincsenek, csak anyósülésről kamerázott városban autózós részek, “távolról kamerázzuk a majdnem mozdulatlan természetet 5 percig”-részek, és persze a sötét CGI kamrában felvett szlötyifürdőzős epizódok. Ja bocs, ott van még Scarlet Johansson, aki folyton meztelenkedik. Nem mintha zavarna, de annyira égbekiáltóan nyilvánvaló, hogy ez volt az egyetlen aduász a rendező kezében, és képes volt szemérmetlenül kijátszani negyed óránként.

Átvezetőnek jöhet egy ki autókázás, meg menjünk ki a mezőre, és nyomassunk pár ütős állóképet. Nagyon ötletes. Komolyan, szerintem a filmre fordított pénz 95%-a Johansson lefizetésére ment el. A maradékból kibéreltek egy furgont, és kifizették a pénzt a forgatási helyszínekért. Semmi több. Ez gyakorlatilag audiovizuális prostitúció. Mert egy nagyon elvont és elfuserált művészdráma nem fog tömegeket vonzani a mozikba, de ha Scarlett Johansson levetkőzik, akkor írni fognak róla, közbeszéd tárgya lesz, és minden nyálcsorgató gyökér meg fogja nézni. Ez pedig olcsó parasztvakítás, sőt erkölcstelen, hogy egy vacak celebhype-ot meglovagolva akarnak eladni egy szar, filmnek csúfolt aktvideót. És ez elvileg sci-fi. Na meg dráma. Persze.

Mert egy fekete szexrobotnak kinéző CGI próbababa feltűnik benne kb. 10 másodpercig. Igen tényleg annyira drámai látni az egyterűvel kocsikázó Scarlett Johanssont. És bocsánat, hogy nem fogok sznob filmesztéta módjára belemagyarázni mindenféle rejtett hülyeséget az amúgy minden beltartalmi értéket nélkülöző sztoriba, mint mondjuk a Blank Projector nevű, kb. 3 ember által olvasott blog, mely egyből úgy jellemezte a filmet, mint egy grandiózus állítást arról, hogy mit jelent embernek lenni! Mondanom sem kell, a készítők gyorsan be is ollózták ezt a mondatot a trailerbe, ami a kisstílűség netovábbja, de úgy látszik semmi sincs olyan alacsonyan, hogy Jonathan Glazer ne nyúlna le érte, ha a azzal promózhatja a semmitérő, hulladék moziját.

„B-B-Buh- B-B-Buh, B-B-Beh, B-B-Beh, Bah, N-N-Nuh- N-N-Nuh, N-N-Nuh- No. N-N-Nuh,”

Egy, azaz egy pozitív pillanatot tudok felidézni, mikor az amorf fejű srác belecsíp a kezébe, mert azt hiszi, hogy álmodik. Diszkrét és finom nüansz, viszont ha nincsen, vagy ennyire indirekt a mondanivaló, akkor legalább legyen több ezekből, mert így bármit, de bármit bele lehet szuszakolnia a nézőnek a játékidőbe, és ez közel sem a film, inkább a közönség kreativitásának az érdeme. Mint egy fehér vászonra három gyors ecsetvonással felkarcolt impresszionista festmény. Ez is inkább az emocionális oldalunkra próbál hatni, és tudatalatti síkon akar valamilyen érzéseket kiváltani a közönségből. Hát nálam sajnos egy nagyon tudatos unalmat és elidegenedést váltott ki, majd frusztrációt, pillanatnyilag meg dühöt, pedig fogékony vagyok az ilyen finomságokra. Tudom, hogy a “kevesebb több”, na de az elvet megfogalmazó személy nyilván nem az ENNYIRE kevésre, a semmi felé gravitáló esztétizáló MŰ-vészetre gondolt! Scarlett Johansson feszes, fehér feneke messze nem elég arra, hogy kitöltse a másfél órás játékidőt.

A Klendathu bolygón is vannak kisteherautók.

Persze értem én, hogy mit akart a rendező: bedob egy tökéletesen független szemlélőt, egy társadalmi konvencióktól, előítéletektől és jelentéstársításoktól mentes idegent a történetbe, aki tükörként funkcionál, és reflektál a világunk embertelen, hedonista, ösztönlényi szinten megragadt, de magát ugyanakkor messzemenőkig felvilágosultnak bélyegző egészére. Értem, és ez egy jó üzenet, és érdekes ötlet, ha jól tálalják, és jól valósítják meg. De a rohadt életbe, hogy lehetne Johansson bárminek is a tükre, hogy láttathatna bármit is, ha embereket öl mindenféle nem kikonkretizált indokok miatt?

Így tanulmányozzák az idegenek a világunkat? Lezuhant az űrhajójuk, és azért oldják fel a férfiakat, hogy biogázzá desztillálják őket a hajtóművek számára? Netán az utánuk maradt bőröket használják fel, hogy kivitelezzék a világegyetem leglassabb és legkörülményesebb gyarmatosítását? Bárhogy is legyen, rohadtul nincs megmagyarázva, de még csak kapaszkodók sincsenek. Gyakorlatilag kapunk másfél építőkockát, melyből a rendező elvárja, hogy építsük meg az Empire State Building 1:100-as arányú mását. Azt kell hinnem, hogy itt valami olyan elvont, és bagatell üzenet van, mint hogy:

-A modern ember bőre alatt nincs semmi, üres belülről, és kiveszett belőle az az isteni matéria, a lélek, mely emberré tette, vagy
-A férfiak csak birtokolni akarják a nőket, a viselkedésükkel tárgyiasítják vágyuk alanyait, és ezzel pont azt teszik tönkre, mely boldogságot adhatna nekik. Esetleg…
-Az ember elpusztítja azt, amit nem ért, mert ilyen kicsinyes és gyarló. Nem képes meglátni a saját lényét meghaladó felsőbb létezők voltát, sem azok nagyszerűségét.

Ha így is van, ez nem menti meg a filmet. Mert a főszereplő nem csak áldozatául esik az emberek kegyetlen és kéjsóvár természetének, hanem maga cserkészi be és öli meg őket. Ártatlanokat. Ez nem a Dogville. Az Under the Skin teljességgel öncélú, csak a művészieskedésért művészieskedő celluloidhulladék, mely a filmes eszközök (zene, operatőri munka, forgatókönyv, dialógusok, színészi játék…stb) hiányában 5-10 perc után unalomba fullad. Én egy igen jó barátommal együtt néztem meg, de csak folyamatos alkoholbevitel és ideges fészkelődés árán tudtuk végigszenvedni. Egy jó film alád dolgozik, hogy elmerülj benne, de Jonathan Glazer művészpornója még a minimális erőfeszítést sem teszi meg, hogy segítsen a nézőnek ebben.

„F- Feel- Field, Fill- Filled- Filts, Foil- Failed- Fell, Felds- Pill- Pills, Pall- Nall”

Arra tökéletes, hogy magukat nagyon intellektuálisnak tartó kávéházi kultúrparasztok belelássanak mindent az öööm… nihilista szociálpszichológiai despotizmus univerzális karikatúrájától a nos, kérlek… ambivalens, pragmatista lokálpatriotizmus kapitalizmusellenes lobbijának ultraminimalista, ugyanakkor groteszk mód szürreális ábrázolásáig egy kis marxizmusba oltott machiavellista mellékízzel (Vagy ahogy de Gaulle mondta a müncheni sörpuccs után: „Bruno, két cukorral és egy kis tejszínnel, köszönöm!”). De viszont ott van Scarlett Johansson, aki bár nem tud színészkedni, de legalább senki nem is kérte meg rá, ahogy egyébként soha a karrierje alatt. Szinte hallom az utasításokat:

-Scarlett, you are an UFO now. Just looks straight ahead. Dont move your face a bit. UFO-style baby. Let it roll!
-Scarlett… now you have to walk to that forest. You see that forest right? Walk slowly. We have time…
-Scarlett, now this is gonna be a little bit tricky. Here is a lovely cake. BUT DONT EAT IT! It is a very bad cake. A shitcake. Just take a piece on your fork, and move it to your mouth reeaaly slowly. Chew, Split. Go!

The cake is a lie!

Egyszerűen észbontó, komolyan! Ha az események normál sebességgel történnének, elég lenne 20 perc ennek a mozinak. És ebben benne van a pucérkodás is. De nekünk másfél óráig kell nézni, ahogy a szereplők egy betépett lajhár gyorsaságával sétálgatnak, vagy bámulnak bele rezzenéstelen arccal a semmibe, mert ugye az idegen lények nem ismerik a mimikát, de a KRESZ-t igen. Scarlet nagyon csinosan bele tudja tolni a kamerába a fenekét és a melleit, meg úgy riszálja a csípőjét, hogy azt bármelyik rosszul rögzített utánfutó megirigyelhetné. Ez viszont édeskevés. Ha meztelen női testeket akarok látni, akkor pornófilmet nézek, vagy felmegyek facebookra. Nem vagyunk már pre-pubertáskori kiskamaszok, hogy ilyen semmiségek lekergessék a vért az agyunkból alsóbb régiókba. Bár igaz, ehhez a darabhoz egy merevedés is elég, mert az a kevés tartalom, ami benne van, egy jelentősen kisebb fejjel is feldolgozható…

A látványvilág helyenként mutatós (és most nem csak S.J. testére gondolok), de egy ködbe burkolózó erdőt, vagy hegyes tájat filmre venni nem bír sportértékkel. Erre bárki képes, nincs benne semmi különleges. Nem a rendező, és nem is az operatőr érdeme, hogy Skócia tele van szép helyekkel. Mondjuk az érdekes, hogy a leszólított, de fel nem szedett civilek (elvileg) tényleg random járókelők, akiket csak a film kedvéért támadtak be, viszont ebből még véletlenül se akarjunk semmiféle szociológiai végkövetkeztetést levonni, mert azt ilyen kis merítés alapján igen nehéz lesz. Az a kevés konkrétum, amit a rendező a rendelkezésünkre bocsát, konkrétan semmire sem elég. Egy befőttesüvegnyi légy hamarabb összehord neked valami értelmes mondanivalót, mint az Under the Skin. Lassan, de azért csak-csak megoldják.

„Foal- Foals, Fold- Fold, Pool- Pool, Sell- Se….”

Kövezzen meg érte bárki, de szerintem ez a film értékelhetetlenül rossz. Dicséret lenne, hogy érthetetlen, mert akkor feltételezzük, hogy van mit érteni. De ez értelmetlen. És nem (csak) azért, mert az átlag filmnéző (aki valószínűleg csak valami karmikus véletlen folytán futhat bele ebbe az “alkotásba”) olyan egyszerű, mint egy darab sínszeg, a másik véglet pedig mindent bele akar magyarázni, és emiatt nem jut válaszhoz. Nincs válasz, és nincs megoldás.

Jonathan Glazer nem akar szórakoztatni, nem akar elgondolkodtatni. Nem akar neked elmondani semmiféle történetet, sőt, igazából az ég világon semmi dolga nincs veled. Mint ahogy egy darab kő sem azért van, hogy örömöd leljen benne. Önmagáért létezik. Önmaga illogikus magyarázata. A film elkészült, mert Scarlett Johansson. Megölünk egy csomó embert, mert torta. Fekete antianyag medence, tehát megszakított közösülés. Ennyi. Very art. Nagyon avantgárd. Wow.

Rocky IV, avagy ma is a Pokolra jutok!

Az ilyesmi működik Kubrick, Bunuel és Dali esetében (van párhuzam…), de Glazernek nem sikerült. Idő és gondolatpocsékolás az egész. Inzultálja a nézőt az igényesség legmagasabb fokán tetszelgő igénytelenségével, és azzal, hogy többnek akar látszani, mint ami. Vizuálisan kielégítő, tartalmilag kimagyarázható, de akkor is teljesen inkonzisztens, borzasztóan öncélú, és öntelt. Talán ezzel eléri, hogy páran okosnak és műveltnek érezzék magukat, a Rotten Tomatoes kisujjeltartós, szemforgató kritikusai, a rossz ízlés és sznobizmus templomának főpapjai. Mondjuk ők amúgy is megtalálják az önigazolásukat.

Borzalmasan unalmas, vontatott, mesterkélt, üres és szükségtelen alkotás. És nem azért szükségtelen, mert nincs közlése vagy mert nem állít semmit, hiszen bőven vannak ebben a stílusban is jó filmek. Nem, ez azért rossz, mert egy ötperces brainstormingos agyszüleményt (amit minden normális alkoholfogyasztó rövid úton elvetne) itt képesek voltak másfél órában elnyújtani. Láttam az apró finomságokat, mint ahogy mindenki, aki egy kicsit is odafigyelt ezalatt az idő alatt. Észrevehetőek, mert a semmi tengerében még egy gombostű is úgy ragyog, mint uránium rög a borospincében. De hiába van három számozás nélküli pontod egy lapon, ha összekötöd őket, akkor is csak egy rohadt háromszöget kapsz. Ha ennél kevesebb szöge lenne, akkor csak egy vonalnak neveznénk.

És ha kiragadjuk a metaforából, akkor mit kapunk? Egy filmplakátot? Az IMDB idevágó plot-leírását? Egy csomag betűtésztát? Valami hasonlót. Mondanivalót? Van, aki jó, és van aki rossz. És ez nem függ össze a külsővel. Ami baromi kevés nemcsak a intellektus kielégítésére, vagy szórakozáshoz, de még egy filmhez is. Ennek ellenére sikeres lett, és bőven visszahozta a ráfordított pénzt (ami nagyjából 5-10 mozijegy ára… mennyi most a gázolaj literje?) Értékelésem az 1 pont felé erősen konvergáló kettes, sok jóindulattal és némi sznobizmussal. Tehát mindenki kerülje, vagy ha érdekelnek Scarlett idomai, akkor inkább az összeollózott változatot nézd meg valahol. Akkor marad időd valami értelmeset nézni. Például az Andalúziai kutyát…

2 / 10

- Kitahito

Megosztás