Beszéljünk egy kicsit a helyes önértékelésről, normalitásról, ideálokról, meg ilyen és ehhez hasonló vaskos témákról. Hol is kezdjük, hol is kezdjük… rendben, induljunk felülről, és csorogjunk szépen lefelé.  Vegyük például a torz női példaképeket. Most nem életvezetési, gondolkodási, párkapcsolati, vagy viselkedési értelemben, tisztán csak ami a kinézetet és a testalakot illeti. Szóval, miért sulykolja a média minden lehetséges alkalommal azt a képet, hogy a nő csak akkor lehet szép, ha betegesen vékony, valamint olyan feszes, hogy a teste bármely pontjáról lepattan egy rápöckölt tízforintos? Már ha nem a kiálló csontjait találod el, ugye. Mindenféle összeesküvés elméletet félretéve maradjunk meg tisztán a gazdasági szempontoknál. Kövesd a pénz útját, és eljutsz az okokhoz, ugye. Nos, ha a nőideál megfelelne annak a képnek, amilyenek az eredeti, átlag, hétköznapi nők, akkor mégis miért vásárolnának a lányok méregdrága diabetikus ételeket, életmód magazinokat, vitaminokat, zsírégető tablettákat, fűzőket, Teleshopos derékmasszírozó gépeket és futópadokat? Miért mennének konditerembe, körmöshöz, fodrászhoz, jógázni, reggeli joggingra, gyomorszűkítésre, zsírleszívásra? Minek kínoznák magukat kollagén injekciókkal, miért kerekítenék ki a mellüket és a feneküket implantátumokkal? Ki venné meg az önsegítő- és tanácsadó könyveket, nem is beszélve arról a temérdek “szépségápolási cikkről”, arckrémről, alapozóról, púderről, körömlakkról, parfümről, rúzsról, szempillaspirálról, szemceruzáról, bőrradírról, fogfehérítő pasztáról, hajbalzsamról és korpásodás elleni samponról?

„Ha pénzről van szó, az emberi magatartás normális törvényei szabadságra mennek.”

Ki kínlódna gyantázással, a hónalj leborotválásával, szemöldökkiszedéssel? Csak a legelvetemültebbek. Mert mindez a sok termék és szolgáltatás hozzátartozik az ideális női énképet kialakító és fenntartó ágazathoz. Ha a nő meg van elégedve magával, kiegyensúlyozott, mindenféle paráktól, kényszerképzetektől, beleültetett neurózisoktól mentes, és úgy boldog, ahogy a természet összehegesztette, akkor bizony nem lesz könnyű profitja a nagyvállalatoknak. A boldog ember nem jó fogyasztó! Arra kár is elkanyarodni, hogy az így megvásárolt és kiérdemelt női szépség már nem éri be a hagyományos pasival, tehát ezzel tovább lehet rombolni az egészséges férfi énképet is, ami megint csak egy jó csomó profitot eredményez. Mert ugye a konditerem bérletek, dezodorok, borotvák, tusfürdők, after shave-ek, hajzselék, táplálékkiegészítők, szteroidok, vitaminok sem csak úgy a fán nőnek. És rendkívül meglepő módon a divatos ruhák, napszemüvegek, cipők, vagy ékszerek sem.

Ma’ kween!

Az ügyes kézzel vezetett divat (és ez főleg a női ruhák esetében figyelhető meg) hatására a ruhák meglehetősen anyagszegények, egyre kevesebbet takarnak, egyre kihívóbbak, és egyre drágábbak. Ez is messzire vezetne, de most elégedjünk meg annyival, hogy csak akkor vagy valaki, sőt, akkor vagy egyáltalán ember, ha márkás ruhákat hordasz. Ki tudja hogyan, de sikerült az amúgy praktikusan pitlák kisemberek ízlését olyan módon elferdíteni, hogy sokszor képesek tízszeres árat kifizetni egy termékért, csak azért, mert egy 5×3 centiméteres logó díszíti. Persze, az ember elhiszi azt a hazugságot, miszerint ha márkát veszel, akkor minőséget és életszínvonalat veszel.

Ami épp az életszínvonalad romlását eredményezi, ironikus módon. Mindenesetre visszakanyarodva az eredeti témához, a divatmarketing célja, hogy elhitessék veled, hogy önmagadban egy semmirekellő, értéktelen szar vagy, akit a kegyes ás jóindulatú nagyvállalat vállalható és szalonképes formába próbál passzírozni, és az a minimum, hogy a nap minden órájában szégyelld magad ezért. És erre tökéletesen alkalmasak a modellek.

Ezek a legsötétebb árja szelekcióval kiemelt és “tökéletesített” egyedek reprezentálják azt a plakátszépségű emberiséget, amelyhez talán egy nap majd te is tartozhatsz, de dolgoznod kell magadon, mégpedig sokat, és költségesen. Ez egy olyan manőver, ami különösebb utómunka nélkül megvalósítja a céljait. Mert ezek az idolok (filmsztárok, pornószínészek, bulvár-kirakatemberek) felrángatják az emberek igény- és ingerküszöbét a normálisnál sokkal magasabbra. Kivetítve ezt a mindennapi életre, az interneten és tv-n szocializálódó új generációk nem fogják tolerálni, szeretni vagy megkívánni a hozzájuk hasonló átlagos embereket, mert mindig az lesz a mértékadó nívó, amit az éteri világban lehet látni, de ugyanakkor tudni fogja azt is, hogy a saját kevéssé kameraképes valója nem elég egy modellszépség elprédálásához. Így aztán kezdődhet az önsanyargatás. Hadd legyen szabad most bemásolnom két idevágó cikkrészletet (a források időközben megszűntek):

„Ezek a tehetséges modellek a divatvilágot teljesen felforgatva futottak be, és az a céljuk, hogy lerombolják az átlagos modellek által sugárzott tévhiteket. Ezek a modellek úgynevezett “plus size” modellek, azaz “nagyméretű” modellek. Ez az elnevezés nevetséges, mert bár teltebbek mint az átlagos csont és bőr modellek, ők mutatják be igazán, hogyan néz ki egy átlagos nő. Ezek a modellek összefogtak, hogy elérjék, hogy őket is egyszerűen csak “modelleknek” nevezzék. Mert ők az igazi nők, hétköznapi alakkal, nem pedig a csontsovány, beesett arcú nők. Mi szurkolunk nekik, mert szerintünk is nonszensz, hogy nagydarabként vannak megbélyegezve, miközben egyáltalán nem olyanok.” – írja az ilyennincs.com nevezetű szennyportál.

Az efféle test nyilván csak keveseket vonz…

„A telt nőideál egy ideál. Annak megfelelni pont annyira nehéz, mint a vékonynak. Valljuk be, ez így van. Tehát ezért antipátiát is képes kivívni magának, mivel nem tud minden problémát felszívni és nem tud mindenkivel azonosulni. Ez az oldal a husi lányok szépségéről szól. Gyakorlatilag egy ideálról. Mondhatjuk azt, hogy döntsük le a bálványokat és akkor mindenki egyforma lesz és szép, de ezzel hazudnánk önmagunknak. Az embereknek szükségük van példaképekre, ideálokra. Vagy azért, hogy ők maguk is azzá váljanak vagy azért, mert fel akarnak valakire nézni. Tehát még egyszer mondom, hogy ez az egész a telt lányokról szól és a szépségről. Az a cél, hogy mindenki legyen szép, illetve az a cél, hogy mindenki találjon egy bálványt, illetve az a cél, hogy önkritikát gyakoroljon, akinek kéne. Az ember visszafelé képtelen haladni, csakis előre tud. Ezért várható az, hogy a telt nőideálnak egy letisztult valaminek kell lennie, nem pedig egy zavaros, mindent felölelő tömegmozgalomnak. Ez az oldal egy bizonyos műfaj, túl sok minden nem fér bele, de ami belefér az már eddig is nagyon- nagyon sok nőnek és férfinak okozott boldog perceket. Mindenkinek nem okozhat, nekik okozzon más! Csak azért vagyunk ennyire érdekesek, mert van egy szint, egy nívó, amit megtartunk! Hölgyeim, a telt nők a legszebbek, és ne hagyjátok, hogy a profitért bármit össze hazudgáló média eltorzítsa a normális testkép képzetet. A nő úgy jó, ha van rajta egy pár kg felesleg! Oszd meg, ha egyetértessz!” – így az organikusok.blogspot.com hasonlóan illusztris portálja.

Nos. Miért is került ide ez a két iromány? Talán lépjünk túl azon, hogy egyik cikkíró sem tud értelmesen fogalmazni, bagatell hülyeségekről írnak óvodás szinten, és nem zavarja őket, ha egy mondaton belül nyolcszor használják ugyan azokat a kifejezéseket. Mit látunk itt? A sallangot lekapargatva azt, hogy már megint átesünk a ló túloldalára. Kinevelődött egy-két nemzedék, amely a végletekig fetisizálja az anorexiás szépségeket, nem tűrve meg más, normál szemléletmódot. Erre válaszul most elkezdjük a végletekig fetisizálni a molett szépségeket, kirekesztve minden mást, és megint elferdítve egy-két nemzedék látásmódját. Természetesen szó sincs semmilyen tömegmozgalomról, csak egy szolid eltolódás zajlik. Íróink a “telt” nőideál, az egészséges énkép és az ízlés szabadsága mellett kardoskodnak (suta, unalmas frázisokkal), ugyanakkor mindketten lenézik a sovány nőket. „…mert bár teltebbek mint az átlagos csont és bőr modellek“, „Hölgyeim, a telt nők a legszebbek“.

Nagyon gyorsan lehull a korrektség kezdeti látszata, és átcsapnak a legsötétebb kirekesztő fröcsögésbe a női nem elárulói, vagyis az undorító, zörgő csontú, elöl deszka hátul léc selejtek ellen. Az igazi nő persze ennél különb, mert az három ilyet meg tudna enni együltében! Különb, hisz nem az anorexia következtében, hanem a diabétesz, a szívinfarktus és a stroke miatt hal meg! Természetesen ehhez mérten az igazi férfi is csak a molett nőket szeretheti, a soványabbját pedig csak leköpi, kiröhögi és elhajtja. Ez így helyes és így jó. Lenézésre és rosszindulatra válaszul lenézést és rosszindulatot! A női nem nevében!

Puhának kell lenni, hogy kemény legyen?

A facebookon is rendszeresen látom ezt a “kövér propagandát”, miszerint csak az igazi férfi tudja, hogy mit kell kezdeni egy igazi nővel meg a hurkáival. Nonszensz! Ahogyan vannak húsosabb nők, úgy vannak soványabb nők is. Egyik sem magasabb rendű a másiknál. Ez tisztán ízlés dolga. Ha elkezdjük túlreprezentálni és felmagasztalni az általunk “átlagosnak” titulált nőket, akkor diszkrimináljuk mindazokat, akik ettől eltérnek. Ez ugyan úgy káros, mint az a mentalitás, amitől el kívánnak különbözni. Ugyanúgy normalitásfasizmus, csak most más a norma, más az ideál. „A nő úgy jó, ha van rajta egy pár kg felesleg!” Miért, egy kisportolt szépség már megvetendő? 1-2 kiló háj az tuti, de 4-5 már gáz? És a hölgy még csak a helyes szóhasználatra sem figyelt, mert ha a természetes szépséget emeljük piedesztálra, akkor pont nem kéne olyan kifejezéseket használni, mint felesleg. A felesleg azért felesleg, mert felesleges. Mint ahogy a terhes nőnek teher a baba. Ott a gyermekáldás, várandós és esetleg az állapotos használandó. És itt? Formás. Telt. Idomos… ezek lennének a helyes szavak, kérem! De ezek a félfogyatékos, gyűlölettől és elkeseredéstől fűtött fanatikusok még a saját ügyük mellett sem képesek rendesen kardoskodni.

„Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (…) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.”

Nem értem miért csak úgy lehet egy értéket képviselni, hogy kikiáltunk egy ellenségképet. Ha az ízlés szabadsága a cél, akkor ne avassunk már fel semmit “legszebbnek”. A szépség nem a testsúly, hanem az önmagaddal való kibékülés függvénye. Aki soványan érzi jól magát, az legyen sovány, aki meg szeretne 30-40 kiló zsírpárnát magán, az legyen úgy boldog. Remélhetőleg mindenki tisztában van az egyik, illetve a másik élettani előnyeivel és hátrányaival, akkor meg bízzuk az emberekre, hogy megítéljék, mi a jó nekik és a partnerüknek. A fő ellenség, ha már ki kell jelölni egyet, az az ipar, ami az emberek elégedetlenségét generálja és lovagolja meg. A vállalatok, akik ebből az egész kötélhúzásból profitálnak. De itt kell meghúzni a határt. Nem az a megoldás, hogy megszégyenítjük és diszkrimináljuk a mostani idolokat meg a követőiket, hanem teret engedünk (vagy kiharcolunk) a más testalakú szépségeknek is, hogy mindenki kellő mértékben képviseltetve legyen. Aztán a kisember döntse el maga, hogy kire akar hasonlítani, és kire csorgatja a nyálát.

- Kitahito

Megosztás