logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2021/01/28 / Szerző: Kitahito

Átkelés egy eseményhorizonton.

Mindannyiunk életében eljöhet a pillanat, mikor megfogalmazódik bennünk az igény arra, hogy a számítógéphasználat során megfáradt csuklónkat fiktív karakterek életnagyságú szilikonmellein pihentessük. Vagy hogy egerünket a hozzájuk tartozó arcon húzogassuk, míg a szitázás kérlelhetetlenül le nem kopik... elnézést, de lehetséges, hogy félreértelmeztem a használati utasítást?

Mousepad

Mivel már évtizedes viszonylatban fontolgatom, hogy rendelek magamnak egy normális egérpadot (jelenleg a bőrkötéses diplomamunkám tölti be ezt a feladatot…), vigyázó szememet az ebay-re vetve figyelemmel kísérem e tárgy bizarr evolúcióját. Eleinte azt lehetett hinni, hogy a szilikonpárnás egérpadok veszítenek, és lassan kikopnak a létezésből, hisz bár nyilvánvalóan kényelmesebbek, mint lapos társaik, tartósságukban nem vehetik fel velük a versenyt. A fordulópontot annak az ismeretlen gyártónak a géniusza jelentette, aki kitalálta, hogy kombinálja a termékeket, és létrehozott egy teljesen új produktumot. Fogta a már meglévő, anime lányokat ábrázoló egérpadokat, és gyakorlatilag végrehajtotta rajtuk azt a műveletet, melyet testi adottságaikkal nem megelégedett nők a valóságban is elvégeztetnek magukon: szilikonimplantátumokat ültetett szövetből való bőrük alá, és ezzel a két térdimenziós élményt háromdimenziós fétistárggyá változtatta.

Megszületett az oppai mousepad, mely egyszerre két világ polgára. Egyrészt számítógépes kiegészítő, másrészt szexuális játékszer. Eltartott egy ideig, míg dekódoltam a mögöttes szellemiség zsenialitását. Az benne a csodálatos, hogy a két aspektusa kölcsönösen megideologizálja egymást, hisz veszek egy méregdrága, prémium kategóriás egérpadot, de megéri, mert a kedvenc anime waifum mellei között pihentethetem a csuklómat, másrészt veszek egy maszturbátort, mely bár funkcióját és élvezeti értékét tekintve elmarad a zseblámpa, vagy a korrekt párhuzam kedvéért, a szilikon paizuri játékszer mögött, viszont nem kell a szekrényben vagy az ágy alatt dugdosnom, hanem műkedvelőként a büszke perverz protest aktusával kirakhatom az asztalomra, és senki sem szólhat érte.

„…this is a super comfortable mousepad with realistic, soft breasts to keep your wrists nice and comfy 24/7.”

Nem szabad alábecsülni ennek a jelentőségét. Az anime csajos ölelőpárna végre vetélytársra lelt. Sőt, kiegészítőre! Hisz miért is ne kötözhetnéd rá az egérpadodat a párnádra? Szép lassan, mint Frankenstein szörnyetegét, össze lehet fércelni majd a különböző egymással közelebbi kapcsolatba sem álló elemekből egy komplett, többé-kevésbé rendeltetésének megfelelően működő szexbabát. Reszkethet a Sexy Doll House, mert nemsokára a kanos polgártársaink… mit polgártársaink, férfitársaink szerte a bolygón! Otthon, DIY módon szerelhetik össze kedvesüket, és nem kell majd leharcolt gumi kölcsönkurvákkal üzekedniük.

Aztán nemrégiben megtörtént az elszakadás. A mérleg nyelve végérvényesen elbillent, és úgy érzem, ezzel elillant a varázs, mely számomra olyan érdekessé tette ezt a jelenséget. Az a fajta, relatíve diszkrét perverzió, mely megtöltötte többlettartalommal a szilikonnal megtöltött egérpadot, végérvényesen megcsorbult, mikor beköszöntött a második generáció korszaka. Az új termék már nem árul zsákbamacskát. Nem akar két állítás határvonalán billegni, hanem egyértelműen elköteleződik az egyik mellett. És így önmaga paródiájává válik. Ugyanis mit látunk? Amit “életnagyságú” anime lány felsőtestet ábrázoló egérpadként árulnak, az egészen konkrétan a saját alibi funkcióját lehetetleníti el. Pont a domborulatok extrém mértéke gátolja meg a termék… nos, szalonképes használatát. Mégis ki fogja ezt a 38×45 centiméteres monstrumot az asztalára tenni, és egéralátétként használni? Nyilvánvalóan senki. Ki fog 120.000 forintot fizetni azért, hogy csupán a csuklóját pihentesse a túlméretezett keblek között? Nyilvánvalóan senki. Ki fog a direkt maszturbációs célra kitalált szilikonmellek árának többszöröséért egy olyan produktumot vásárolni, mely az élvezeti érték töredékét sem képes biztosítani? Nyilvánvalóan elegen. Hisz idióták mindig lesznek. És biztos vagyok benne, hogy a készítők a gyártási költségek minimum tízszereséért mérik e szépséget, szóval meg fog térülni a befektetésük.

„…the silicon (…) is softer and more dense than its predecessor, lending itself to a far more realistic oppai feel.”

Amennyire a szilikonpárnák méretéből, és az őket megbökő Mickey egér mancs besüppedéséből meg lehet ítélni, ezen az egérpadon te nem fogod napi 8 órán át lóbálni a kurzorodat, vagy ha igen, akkor egy komoly ínhüvelygyulladást kockáztatsz, hisz nem túl egészséges, ha a kézfejed és az alkarod olyan szöget zárnak be egymással, melyet e felület megenged. Ezen nem segít a puha és ruganyos párnázottság. De persze ne legyenek illúzióink, aki képes 414 dollárt kiadni egy efféle hülyeségért, az aligha ilyen módon akarja majd elkoptatni. Ennyi erővel vehetne akár egy valódi szexjátékot is, viszont tudjuk, arra nincs rászitázva egy hentai karakter képmása. Ami természetesen fontos szempont.

Mi lesz a következő lépés? Látnoki képességeimet latba vetve két nyilvánvaló irányvonalat látok. Az első, mely szerint még mindig van hová növelni azokat a kebleket, feltételezi, hogy megtörténik az igazi elmozdulás az anime pornográfia irányba, és megkapjuk ama a görögdinnye méretű melleket, melyeket az isteni gondviselés mindig is nekünk szánt, de a sors kegyetlensége miatt a képernyő mögött ragadtak, és nem gyömöszölhettük őket. A második (én leginkább ebben hiszek), hogy megnyílnak a mennyek kapui, és a szilikonpárnák alján keletkezik egy betüremkedés. Egy nyílás, melyet nem a vásárló vág az anyagba. Először csupán egészen aprócska, talán csak akkora, hogy a pendrive-unk elférjen benne, majd ahogy az új horizontok meghódítására felesküdött bátor innovátorok még messzebbre hajóznak a racionalitás partjaitól, a rés tágulni és mélyülni kezd, így most már akár 2-3 tollat is elrejthetünk benne. Azt hiszem idővel el fog jönni az értelemtől való elszakadás végső, grandiózus pillanata (ó, bárcsak láthatnám!), mikor is az önmagát felvállalni nem merő rés egy beépített szilikonvaginává nemesül, hogy a félelmet nem ismerő gamerek az esport meccsek után felgyülemlett frusztrációjukat néhány heroikus lökéssel beleejakulálhassák kedvenc karakterük dekoltázsába, majd sietve visszaülhessenek a képernyő elé, hisz kezdődik a következő menet…

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

25 utálatos, id...

Következő kritika:

Egy virtuóz kar...

Még több Kommentár