Azok számára, akik egy kő alatt élnek, vagy olyan jelentéktelen, minimális közérdeklődésre számot tartó gumicsont-eseményekkel vannak elfoglalva, mint a George Floyd meggyilkolása után kirobbant zavargások, a Trianoni békeszerződés 100. évfordulója, Kaleta Gábor 19.000 képe meztelen gyerekekről, vagy épp Kulcsár Edina kislányának gyomorfájdalma, íme egy valóban fontos hír: nemrég elstartolt az első virtuális webkamerás modell, ProjektMelody! Persze egy ilyen mélységesen keresztény országban, mint a miénk, a pornográfiát mindenki csak hallomásból ismeri, és feltehetőleg az egész lakosság egy konkrét, néven nem nevezett ismerősön keresztül informálódik (jómagam személyesen szerencsére nem találkoztam az illetővel, nekem az egyik barátjának a barátja mesélte, de azóta már letiltottam, és elmentem gyónni is, kétszer), de talán azt azért sejteni véljük, hogy vannak az interneten mindenféle emberek, akik leülnek kamerák elé és csinálnak dolgokat. Na, hát Melody egyszerre több platformon is csinál dolgokat: beszélget, játszik, táncol, és igen… időnként vetkőzik is.

Hagyok egy kis időt, hogy mindenki jó alaposan lemossa szenteltvízzel lelki szemeiről egy anime csaj képét, aki a(z egyébként tetemes mennyiségű) adomány hatására riszál, magához nyúl, nyöszörög, és különböző segédeszközökkel izgatja magát. Persze a valóságban a modell, aki tele van aggatva szenzorokkal, az orgazmus helyett leginkább azzal van elfoglalva, hogy ne gabalyodjon bele a kábelekbe, magára rántva a valós idejű mozgásrögzítést lehetővé tevő technológiát, de persze szükség van némi fantáziára. Mondanom sem kell, a projekt kimagaslóan sikeres, lévén nincsen valódi versenytársa, de persze ez nem akadályozza meg a vélt konkurenciát, hogy magából kikelve fröcsögjön a jelenségre, és a platformokról való kitiltását követelje. Gondolok itt azokra a Twitch riba… bocsánat, erős és független hölgyszemélyekre, akik “just chatting” címén kiskorúaknak mutogatják a push-up melltartóba bújtatott melleiket, vagy a Chaturbate tini gyöngyszemeire, akiknek a tartalomgyártás abból áll, hogy 20 dolláros műpéniszeken csámcsognak, miközben a hüvelyükbe helyezett Lush 2 Bluetooth távirányítású vibrátor elektrosokkolt breaktáncos módjára vonaglik a kapuzárási pániktól bőkezű családapák zsetonjaitól. Habzó szájjal gyűlölködnek, mert féltik a megélhetésüket, a tehetség és mindennemű igyekezet nélkül, pusztán kinézeti alapon megkapott jólétet, elkeseredett kommentjeiken keresztül pedig átbűzlik az éteren a modernitás- és haladásellenesség, a szövőszék mellől felpattant géprombolók dühe.

„As a general rule, if you are prone to melodramatic meltdowns, please avoid purchasing a webcam for any reason.”

Mert ProjektMelody a jövő, az elkerülhetetlen fejlődés, ami egy olyan vákuumban jön létre, amit a kiváltságos, modellszépségű(vé sminkelt) női elit gőgje ölel körbe, akik istentől kapott joguknak tekintik a sikert és a jólétet csak azért, mert megáldották a világot a saját maguk kiprostituálásával. Természetesen ez sem előzmény nélküli: teljesen logikus következménye a webkamerás közvetítésnek és az animés stílusnak, melyek házasságát a technológia most tette lehetővé. Megy a sírás, hogy Melody igazságtalan előnyre tesz szert virtualitása révén (nem kell sminkelnie, rendbe raknia a szobáját, ráadásul még a szilikonmelle is digitális), és kiszorítja a hús-vér lányokat a piacról. Nem fair, hogy valami, ami lényegét tekintve nem különbözik attól, amit ők csinálnak, és önmaga jogán sokakat érdekel (legalábbis most, az újdonság varázsa miatt mindenképp), helyet kap azon a platformon, melyen ők is.

Gondolom ezen logika mentén a női önkifejezés élharcosai hasonló módon készítették elő a máglyát az első HD kamera megjelenésekor, vagy akkor, amikor az első modell feldugta magának az első távvezérlésű vibrátort, vagy épp akkor amikor valamelyik reformer két csöcsvillantás között kitalálta, hogy áthívhatná az egy barátnőjét, hogy dupla pénzért egymás arcába szellentsenek. Ezeket gond nélkül beépítették az eszköztárukba és adaptálódtak, de ebben az esetében egy teljes arculatváltásra lenne szükség, aminek még a gondolatától is zsigerileg idegenkednek, mert nagyon is megfelel nekik a bejáratott modell, vagyis a bejáratott testnyílások bejáratott használata. Jól ki van találva a simpek megfejésének metódusa. Ez a terület legfeljebb egy távirányítású dildónyi innovációt tűr meg, vagyis a kreativitás határmezsgyéi ott húzódnak, és láthatóan ott is fognak húzódni, hogy milyen ruhát viselsz, és mit dugsz fel magadnak.

Melody teljesen más térfélen játszik, nem konkurense, hanem alternatívája a jelenlegi modellnek, pont ezért gondolom, hogy az egész hisztéria nevetséges és nonszensz, jól megmutatja, hogy ezek a hőbörgők mennyire büszkén vállaltan nincsenek tisztában a klienskörük igényeivel, a saját szerepükkel, a kereslet-kínálat szabályaival, és úgy eleve a valósággal. Persze ezen sem kell meglepődni: ahogy a konzervatív oldal előszeretettel árnyék bokszol a sorosista háttérhatalommal, zöldekkel, NGO-kal, vagy teoretikus migránsokkal, úgy a szélsőbal is megvívja a maga bábszínházharcait. A PC a felvilágosult, humanista nyugaton, ott, ahol a legnagyobb a tolerancia a mássággal szemben; a radikális feminizmus ott, ahol a legkisebb a nemek közötti egyenlőtlenség; és most a Black Lives Matter abban a 60%-ban fehérek lakta Egyesült Államokban, ahol elnök lehetett Barack Obama.

„Keep calm and join my onlyfans!”

Mindeközben a közel-keleten lámpavasra húzzák és megkövezik a melegeket, általános gyakorlat a genitális csonkolás és a kényszerházasság, Afrikában pedig tömegesen halnak éhen a feketék, és sokkal többen élnek a nyugati “létminimum” töredéke alatt, mint nyugaton összesen, de ugye senkinek sem térdeltek a nyakára rasszista fehér rendőrök. Nem elég marketing-kompatibilis. Tudjuk, hogy megy ez. Látva, hogy a semmitérő celebek és nemlétező hitvallásukat prómózni vágyó nagyvállalatok egymáson taposnak át, hogy hitet tehessenek az új antikrisztusi ál-erkölcs mellett pár extra kattintásért és jobb pozícióért a rendkívül szabad piacai versenyben, én köszönöm, maradok a valódi, rasszizmus- és diszkriminációmentes humanizmusnál. Annál is inkább, hogy innen Magyarországról, illetve Európából pont semmi dolgunk sincs a rabszolgasággal, megvannak nekünk a saját, külön bejáratú történelmi traumáink, amiket igyekszünk feldolgozni, semmi szükség minket mások több száz éves sérelmekből visszamaradt nyomorúságával revolverezni.

Visszatérve a korábbi gondolatmenetre, valahogy a népharag nem korbácsolódott fel akkor, mikor a testfestők meghackelték a Twitch szabályzatát, hogy magukat egy 8 éves Down-szindrómás által megrajzolt Harley Quinn utánzattó pacsmagolják, és ennek jogcímén (és tisztán a női önkifejezés szellemében!) potenciálisan kiskorú nézőközönség előtt meztelenkedhessenek, és hülyére kereshessék magukat. Mert ugye a női test eredendően nem szexuális, ne tessék diszkriminálni valakit azért, mert kangörcsös 12 éves srácok előtt akarja lóbálni a melleit, ez a női önkifejezés kérem! Szerinted nem kéne? Mi? Hogy ez káros a nők megítélésére nézve, és megnehezíti a valódi tartalomgyártó nőket az érvényesülésben? Mi vagy te, patriarchátus?! Nőgyűlölő rasszista fehér fajvédő neonáci pedofil? Ez az alkotói szabadság, a feminin energiák felszabadítása és a Vénuszban való kiteljesedés!

Sárkánypénisz alakú plasztikrúdon lovagolni pomponlánynak öltözve, vagy az análgolyók mellé még egy fél literes Coca Cola palackot is begyömöszölni, miközben pörög a számláló a gyerekeik továbbtanulására szánt pénzt elpacsáló sugar daddyk nagylelkűségétől… művészet. És félreértés ne essék, semmi bajom azzal, ha valaki büszke arra, amit csinál. Ha büszke vagy arra, hogy mellkasodba ágyazott szilikonpárnákat rázod kulcscsomóként mások előtt, netán öklendezés nélkül le tudsz nyelni egy 20 centis műfaszt, vagy képes vagy online tartalomgyártást imitálni úgy, hogy közben azért elég… látnivalót biztosíts a korhatár szűrő nélkül beengedett nézőidnek, hogy kedvet kapjanak néhány Onlyfans fotósorozathoz, nos, szíved joga. A “slut-shaming” a szemforgató képmutatásnak és az ellenséges attitűdnek szól, tudom, hogy egy nagyon komoly (és hangjukat többnyire nem hallató) rétegnek tényleg álszentség nélkül ez csak pénzkereseti lehetőség, nem kenik össze az egészet ezzel az átideologizált, álszent mázzal, és nem hazudják el az igazságot azzal, hogy az anyagi biztonság és a mártíromság kreditjeit is maguknak akarják. Vagy az egyik, vagy a másik.

„I thought I was a cam model. Turns out I’m just an internet prostitute.”

Mindkettő tiszteletreméltó lehet a maga jogán. Viszont több dolog is rendkívül ironikus ebben a történetben. Egyrészt a skizoid viszonyulás magához az iparhoz, mely lesajnáló félmosollyal nézni le a férfiakat, akik ezt a szolgáltatást igénybe veszik, az egész piacot a patriarchális elnyomás egyik jelének tekintik, mely tárgyiasítja a nőket, rossz mintákat közvetít a fiataljainknak, és alapvetően fenntartja a nemek közötti hatalmi egyenlőtlenséget, és a webkamerás lányokat szabályosan áldozatnak láttatja, de közben piedesztálra emeli a nők bátor önkifejezését, #yougogirl, a modellek pedig a legnagyobb természetességgel élvezik a saját testük fennen hangoztatott tárgyiasításának nagyon komoly anyagi előnyeit. Aztán jön Melody, aki belebújik egy virtuális avatárba, egy illúzióba, amit a saját karaktere és személyisége erejével tart fenn és működtet, vagyis nem egy humánt tárgyisaítunk, hanem egy “tárgyat” humanizálunk, ráadásul pont női beltartalmi értékekkel, de az ováció elmarad, hirtelen azon kell aggódni, hogy az áldozatnak kikiáltott új proletariátus (a legnépszerűbb, magukat hülyére kereső felső kategóriás webkamerás prostituáltak) a nap végén pénzénél lesz-e, vagy sem, és az egész mögött a “valódi nők” ellen intézett támadást látják, amiért valahogy megint a férfiak a felelősek.

Másrészt rendkívül komikus, hogy a saját szerepüket felmagasztaló… tartalomgyártóknak a potenciálisan megfogyatkozó közönség előtt hirtelen már büdös ‘önkifejezni, akkor a feminin energiákat átcsoportosítjuk harcos amazon energiákká, mert le kell bunkózni, el kell lehetetleníteni az ilyen csalókat, akik nem hosszú évek kemény, áldozatos munkával szopták fel magukat hosszú és kemény műfaszokon a csúcsra! Ez az erkölcsi kettős könyvelés természetesen számonkérhetetlen, előbb feszítik fel magukat egy kereszt alakú falloszra, mint hogy szembenézzenek a saját morális deficitjükkel. Ha valaki komoly, független nőként tetszeleg, és elvárja, hogy a karakteréért szeressék, de közben 5-10$/hó összegért pucérkodik Patreonon, automatikusan elveszíti a kredibilitását.

Aztán jön Melody, és elbassza az egészet. Hány élet munkája megy így tönkre! Az a sok festék! Azok a mélyen dekoltált felsők! Azok a teljesen véletlen fenék- és mellvillantások! Mi lesz azzal a több fióknyi vibrátorral? Most minden odalett… mindennek vége. Ilyenkor lehet a közönséget is inzultálni, és végre kimutathatod a velük szemben érzett megvetésedet: gyerekek, nem kell nekik az igazi nő, sok lúzer idióta, menjenek inkább maszturbáljanak rajzfilmekre! Tom és Jerry, Pókémon, meg a Nárútó, az való nekik! Beteg állatok mind! Rohadt impotens ‘koraimagömléses incelek! Az ilyenektől még a pénzt sem fogadjuk el! (De kérlek gyertek vissza, KÉRLEK! Nem akarok dolgozni, nem akarok szembesülni vele, hogy az egyetlen teljesítmény, amit le tudok rakni az asztalra az az, hogy bizonyos szögből, néhány órányi előkészület után vonzó vagyok, és kiskorúak meg unatkozó középkorúak kiverik rám! Adjatok pénzt, PÉNZT! Táncolok, ha kell! Beöltözök bárminek! Leszopok egy hajléktalant, most akciósan! Social experimet gone sexual! NA?)

„It’s 5 dollars. It isn’t cost you that much to sub. And… it’s very very wonderful because it allows streamers to continue supporting their communities with content.”

Szóval Melody felkavarta az állóvizet, a lányok pedig kénytelenek lesznek megbarátkozni a gondolattal, hogy ilyen is van, mert lehet sírni Twitteren, de ha tetszik, ha nem, ez az új irányzat, mely épp most bontakozik ki (biztos vagyok benne, hogy tucatnyi utánzó üti majd fel a fejét az elkövetkezendő hónapokban…), nem megy sehová. És maradnak a magamutogatós webcam cicák is, mert amíg seggrázással, düllesztve üléssel, meg oboázással könnyű pénzt lehet keresni, addig mindig lesznek, akik hajlandóak kurvának állni (udvariasságból persze nem nevezzük őket annak, legalábbis úgy hallottam). Nincs ezzel semmi baj, ennek is megvan a helye a teremtésben, igaz, rendkívül alacsonyan…

- Kitahito

Megosztás