logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2021/03/30 / Szerző: Kitahito

Üzbég-Magyar Burgonyakutató Központ.

Tűkön ülve vártuk. Epekedtünk, reménykedtünk, elcsüggedtünk. Néha már azt hittük, meg sem fog valósulni. És már épp felhagytunk volna minden reménnyel, mikor végre megérkezett! Megnyílt az Üzbég-Magyar Burgonyakutató Központ! A krumpli nagy rajongójaként most már nyugodtan hajthatom álomra a fejemet! Somogyi sárga kifli? Netán a Balatoni rózsa? Vénusz gold? Red scarlet, Katica, vagy esetleg az Aladin? Két zsákkal vagy egy zsákkal? Kinek, hány szavazatért? Most minden ki lesz kutatva!

Krumpler

Azt hiszem ez olyasmi, ami nem kíván kommentárt. A valóság a falig tolta a talicskát. Mondjuk már egy jó ideje. Viszont ez a pillanat különösen kontrasztos, szinte kiégeti a celluloid szalagot. Mert ez annyira mi vagyunk. A magyar ember mellkasában krumpliszív dobog. És hiába írnék bármit, az nem lenne olyan szürreális és groteszk, mint maga az esemény. Üzbég-Magyar Burgonyakutató Központ. Akár fake news is lehetne. Mint a Wembley stadion óriási lasagnesütővé alakítása. De a zsigereinkben érezzük, hogy igaz. Annyira bizarr, hogy nem lehet nem igaz. Mindig is az volt, csak még nem lényegült át az anyagiba. Ha nem történt meg, akkor is igaz. Sőt, talán még igazabb is. Szupervalóságos.

Valahol örvendezik lelkem. Mert a krumpli végre a méltó helyére került, egyenesen a trikolórral koszorúzott nemzeti panteonba. A néplélek szimbóluma. Összenőtt, ami összetartozik. A nép és a lelke. Most már értjük egymást. És értjük magunkat is. Valahol pedig már csomózom a kötelet krumplis zsák hálójából, amire felköthetem magam. Ugyanezen okból…

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

A szerény bemut...

Következő kritika:

Definíciós beke...

Még több Kommentár