Kommentár / 2021/02/20 / Szerző: Kitahito
A szerény bemutatkozás zsinórmértéke
Nehéz jó bemutatkozószöveget írni. Ez tény. Kitárulkozol? Túl személyes lesz. Visszafogott vagy és tárgyilagos? Száraz, távolságtartó. Próbálsz vicces lenni? Elveszíted a professzionalitás tekintélyét. Nos, szerencsénkre itt van nekünk Szabó Patrícia és a Nesze!szer nevű blog, hogy lángoló középső ujjként ragyogjon lelki szemeink horizontján, azt üzenve, hogy FUSS! Menekülj! Rohanj az ellenkező irányba, gyorsan!

Nos, coming out time! Tartozok egy vallomással: időnként fel-feljárok a Nesze!szer nevű roppant népszerű „trendszetter” portálra. Na nem mintha az ott található… khm… “tartalmak” (ami komoly eufemizmus) bármi módon alkalmasak lennének rá, hogy felszítsák szellemünk gyertyalángját a mindent elnyelni hivatott éjszaka sötétjében, vagy épp a boldogság magvaival felszórják életünk sivár, szikkadt földjeit. Nem, ez olyasféle időtöltés, mely legfeljebb csak a rekeszizmaink megtornáztatására alkalmas. Van itt minden, mi szemnek, szájnak, és a saját hasfalát feltépő civilizációnak ingere: elmélyedhetünk a Celebügyi híradó elmondhatatlanul érdekfeszítő és érvényes világában („Palvin Barbi kicsit uncsi a kínaiaknál“); a Must have rovat cikkeit szemlézve rálelhetünk azokra az igazán fontos dolgokra, melyekre mindenképp szükség van az életünkben (így például szexi pasimodell pózba állított kisbabákra, aranyos macskákra és kiskutyákra, Gwyneth Peltrow vaginaszagú gyertyájára, meg hasonló érdemes baromságokra); vagy akár betérhetünk a Léleksimogatóba, hogy innen-onnan összelopkodott idézetekből álló “cikkeket” olvasgassunk (a címkék tanulsága szerint jelenleg 3189-et…), mindannyiunk (le)épülésére.
Látjuk tehát, hogy egy nagyon emelkedett oldallal van dolgunk, mely az emberi létezés minden igényét képes kielégíteni, feltéve persze, ha egy kétbites papucsállatka szintjén vegetálunk, és nincs is nagyon igényünk a továbbfejlődésre. De ez még önmagában nem lenne feltétlenül ok arra, hogy klaviatúrát ragadjak, hisz az a fajta sekélyes sületlenség, mely a Nesze!szer és hozzá hasonló semmitértő, hitvány portálok sajátja, csak a legritkább esetben káros, offenzív vagy dühítő, ugyanis nem képviselnek vagy állítanak semmit. Sőt! Éppen az a profiljuk, hogy ne állítsanak semmit. Hogy minden, amit a világról el tudnak mondani, azt rá lehessen írni egy tengerparton naplementében sétálgatós fotóra. És még azok a sorok sem a sajátjaik, hanem kiollózták őket valahonnan.
Rendben van. Tudjuk jól, hogy a menopauza közeli nőknek erre van szükségük. Rátaláltak a keleti vallások levesporosított, nyugati változatának képekkel együtt másfél oldalas kivonatára, és most úgy gondolják, hogy meglelték az élet értelmét. Ami ugye a Dolce vita, mely nem több a jólétben tespedő középkorúak élvhajhász, álszent hedonizmusánál, a “basszunk be és bulizzunk” fiatalkori életmód megszelídült, megideologizált újra felfedezésénél, de ezt persze soha, semmilyen körülmények között nem vallanák be maguknak. Mert minden rendben van. Minden nagyon ‘heppi. Zen és chardonnay! De megint elkalandoztam. Engem valójában nem igazán érdekel ez a fajta elbutulás és ‘elbuddhulás. Mert in the end of the day, mindenki olyan infantilis, primitív élethazugsággal ringatja álomba magát, amilyennel szeretné. Én Szabó Patrícia, a szerző bemutatkozószövegéről kívánok értekezni.
„Egy újszerű, varázslatosan őszinte és formabontóan kreatív hely, ahol minden lesz, mi szó szerint szem-szájnak ingere…”
Bár nem ellenőriztem, de nem lepődnék meg rajta túlságosan, ha a humble bragging wikipédia szócikk alatt mindennemű magyarázat nélkül egy link szerepelne, mely a Nesze!szer borítóképemen látható lapjára vezetne. Amikor azt olvasom, hogy „a fura csaj a tévéből, tudod, az a lány, aki a Cosmopolitan főszerkesztője volt, meg a fiatal hölgy, aki azokat a szépeket írta a Nők lapjába és az újságíró, aki mindenféle jótékonysági akciót szervez.” egyszerűen elönt a szekunder szégyenkezés. Mert ugye van a hírnév, ami következik sok mindenből. Kamerák előtti szereplésből, újságcikkek megírásából, a másokon való segítés karitatív gesztusából. Leteszel valamit az asztalra, ami saját jogán érték, vagy nem érték. Szimplán meghivatkozni ezeket nem túl ízléses dolog, de legalább őszinte és önazonos módon vagy beképzelt. Viszont a szereptévesztés akkor történik meg, mikor a saját jelentéktelenségedet úgy próbálod palástolni, hogy a teljesítményeidet kis kupacba hordod, majd rájuk taposol, hogy pár centivel elemelkedj a talajszinttől, és elkezdesz üvöltözni. Hogy látjátok, ÉN VAGYOK AZ! Tudod, a fiatal hölgy, aki olyan szépeket írt! Mert ugye nem arról van szó, hogy senki sem hallott rólad. Dehogy. Igazából mindenki ismer, csupán nem kötötte össze a nevet az arccal. „A fura csaj a tévéből“, tudod, akit az RTL kirakott a dzsungelbe, a legalantasabb trash-reality formulán felkapaszkodott celeb. Aki évtizedes viszonylatban annyit állít a világról, hogy magassarkú cipő és Prada táska. Akinek a mennyekből való kizuhanása akkora nívócsökkenés, mint mikor a padkáról lelépsz az úttestre. Te valójában ismered őt. Csak nem tudsz róla. Ő nagyon fontos és jelentékeny személyiség, bizony! Hisz ő maga mondta, szóval biztos úgy van.
Lúdbőrzik a hátam, mikor Patrícia sorait olvasom, mert csak úgy süt belőlük a saját értéktelenségére és irrelevanciájára büszke ember felszínessége. Aki vagizik azzal, hogy jótékonysági akciókat szervez. Aki olyanokat állít, mint hogy az általa írt blogban minden benne volt, ami a szépségbe belefért. MINDEN BENNE VOLT! Érted, a kollektív emberi civilizáció évezredeken át igyekszik a szépséget megörökíteni, vagy ha azt nem is, legalább DEFINIÁLNI, aztán jön Patrícia, és egyedül elvégzi ezt a műveletet! A későbbiek tükrében pedig még csak azt sem mondhatjuk, hogy egy… kifejezetten szerencsétlen megfogalmazásról van szó. Ez a fajta beteges nárcizmus azért is fájó, mert egy olyan klikkvadász blogger “szájából hangzik el”, aki kozmetikumokkal, celebhírekkel, meg olcsó idézetekkel házal. Akinek az egész szellemiségét össze lehet foglalni egy elkoptatott, kiüresített olasz frázisban. De ő azért privilegizálja a szépséget!

Mint fuldoklónak egy korty víz…
Elindította a blogját, és néhány HÉT alatt trendszetterek lettek. Még ha elhinnénk azt a… nos, erősen kétségbe vonható állítást, miszerint néhány hét elég volt ahhoz, hogy országos szinten jelentős olvasottságra tegyenek szert, hogy akár hatással legyenek milliók divathoz való viszonyára (a facebook oldaluk jelenleg ~25.000 kedveléssel bír), akkor is ott van a mondat második fele. Trendszetter leszel, mert méltatod mindenféle sztárocskák divattermékeit, és szolgai módon reklámozod a katalógusokban található ruhákat, szépségápolási szereket? Bocsánat, ez a trendek lekövetése, nem újak teremtése! Valaminek a kritikátlan kiközvetítése nem egyenértékű azok létrehozásával. Basszus, a kifejezéseknek (még az ilyen kőbaltával magyarosítottaknak is) van egy jelentésük, amit érdemes lenne nem elferdíteni azért, hogy passzoljon a tevékenységedre! Patrícia, te egy marketinges vagy. Azzal foglalkozol, hogy másokat reklámozz és népszerűsíts. Teljesen mindegy, hogy miről írsz, mert már a cikk megnyitása előtt pontosan lehet tudni, hogy szeretni és dicsérni fogod a terméket. Szuperlatívuszokban fogod méltatni. Ha cinikus rohadék lennék, azt is mondanám, hogy te már a kipróbálásuk előtt is tudod, hogy szeretni fogod. Fogalmam sincs, hogy megfizetnek-e érte, vagy önszántadból vagy ilyen szervilis, mindenesetre érdemes tisztába kerülni a saját szerepeddel, és nem olyan gúnyában tetszelegni, mely még jobb napjaidon is több számmal nagyobb rád.
„Nálunk nem a “marketing rizsa” határozza meg, melyik arckrémről mondjuk azt, felveszi a harcot a makacs szarkalábak ellen.”
Mindenesetre itt nem áll meg a fejlődés: nőttek, divatosodtak, ezósodtak (aminek mindig örül a szívem…), és mindenfélét ettek. Azt hihetnénk, hogy Patrícia megáll a trendszetterségnél, de nem. Ez csak a kezdet. Tovább divatosodott. De ő ilyen, tudod, a csaj a tévéből, aki blogot nyit, és tíz perc múlva világhírű lesz! És ha esetleg úgy tűnne, hogy szkeptikus vagyok a növekedést illetően, akkor az nem véletlen. Azt viszont látjuk, hogy amihez celebünk nyúl, az arannyá válik. És ha esetleg kétségeid vannak, tessék, rá is ragasztott egy címkét, amire ráírta, hogy ARANY. Tessék elhinni neki, hisz ő állítja, tudod, a lány, aki azt a cikket írta az öt remek termékről a kéz kiszáradása ellen! Vagy a “Harry herceg cuki és kész!” című, 56 szavas publicisztikát, mely alapjaiban forgatott fel mindent, amit Harry herceg cukiságáról eddig gondoltunk, végleg eldöntve az évezredek óta húzódó vitákat!
Látjuk, a fejlődést nem lehet megállítani. Mondanám, hogy a mennyiség a minőség kárára ment (hisz a Nesze!szer havi 40-60 hasonló kaliberű írást fos ki magából), de látva Patrícia korai blogos posztjait, valójában sosem mozdultunk el a színvonalbeli zérusponttól túlságosan messzire. Viszont legalább most már másokat is beszervezett, hogy gyártsák neki a semleges pH-értékű szemetet. Tisztában vagyok vele, hogy a nagy életigenlő feelingbe az ilyen bírálatok gőzölgő fekáliahalomként rondítanak bele, de őszintén szólva nem érdekel. Aki írásra adja a fejét, az kénytelen legalább elviselni a kritikát (megszívlelni nem szokás…), pláne, ha ilyen gusztustalanul hivalkodó módon termeli a kulturális purhabot a megkérdőjelezhető nagyságú olvasóbázisának. Amikor először átfutottam Patrícia bemutatkozószövegét, egészen konkrétan pislogni sem tudtam a döbbenettől. Nehezemre esett elhinni, hogy létezik ember, aki ennyire tévesen ítéli meg a saját szerepét. Mert amit itt látunk, az az önreflexió teljes hiánya. A tevékenység most már évtizedes viszonylatban elmondható félreértelmezése. Alig palástolt és hatalmasra fújt hiúság.
„Ebbe a netes térbe most már tényleg minden belefér, amit szeretünk, ami a szívemhez közel áll.” – ugye eddig csak a szépség absztrakt ideáját sikerült elbitorolni, de most már gyakorlatilag MINDEN itt van, ami számít. Az egyetemes esztétikum csak egy kisebb halmaz, amit a Nesze!szer bekebelezett és túlhaladt. Mert Patrícia szíve akkora, hogy az magába foglalja az összes jó dolgot, mellyel foglalkozni érdemes. Tehát itt vagy irtózatosan magasra van téve a léc, vagy visszább léptünk, ami ugye nem lehetséges, hisz fejlődünk, vagyis a kisebb felől haladunk a nagyobb felé. A szépségen innen és túl. Most már jöhet a Reggeli nesze! Apró endorfinbonbonok az első kávé mellé. Ebbe a netes térbe minden belefér. Az életet is, úgy, ahogy van. Nem élet, életet. Tudod, „A lány, aki a Cosmopolitan főszerkesztője volt“, de értelmesen fogalmazni még mindig nem nagyon sikerül neki. De eltekintve a nyelvtan náci kukacoskodástól: az élet. Érted, az ÉLET. Patrícia már az egész kurva létezést belehazudja a szaros blogjába. Azért a pofátlanságnak is van határa, ezósodással vagy anélkül. Hol keressem az életet úgy, ahogy van, kedves Patrícia? A Fagyiiii! De milyen?! és a Sztárok smink nélkül c. cikkek között meghúzódó légüres térben? Kérlek adj valami fedezetet a szavak mögé, mert nagyon hangzatos ez az állítás, most már csak a tartalmat kéne legyártani hozzá…

Nesze parasztok! Napi content!
Sok-sok tanácsot, CSAK NÁLUK olvasható hírt, érdekességet, must have fashion darabokat ígérnek. A valóság meg az, hogy ha megnézem a legújabb öt cikkeket a kezdőoldalon, négy hírességtől kölcsönvett idézetet találok, meg egy rövid bejegyzést arról, hogy Heidi Klum lánya a Hunger magazinban szerepelt. Tényleg rohadt eredeti. Csak itt, csak most, csak a Nesze!szer felületén! Nyilván puszta véletlen, hogy a merítés száz százaléka olyan tartalomból áll, amit máshonnan emeltek át. Nem baj, menjünk be a celebhírekbe, nézzük milyen exkluzív beszámolókat találunk! Itt van mindjárt Patrícia insider infója arról, hogy Keira Knightley a Porter márciusi számában szerepel… tehát a hír az, hogy van egy hír, amit elolvashattok máshol. Oké, biztos csak véletlen, megesik az ilyesmi. Keanu Reeves az anyukájával ment az Oscarra! És Patrícia egy nap késéssel le is hozta! Nem baj, legalább a hazai médiával sikerült szinkronba hoznia magát. Jobban kellett volna sietni, de publicistánk biztos nagyon kimerült volt, miután végigülte a gálát, és nem pattant rögvest a számítógép elé! Én elhiszem. Tovább! Natalia Vodianova csókoltat, melyben kiderül, hogy a modell mutatja be a Guerlain új rúzsait. Ezt megtudhatjuk abból a kis videóból is, melyet a vállalt a cikk megírása előtt 12 nappal posztolt a Youtube csatornájára, de akár első kézből értesülhetünk róla a Nesze!szer portálján is!
Komolyra fordítva a szót, a végtelenségig folytathatnám a sort. A fennen hirdetett szöveg ellenére Patrícia és társai second hand hírekkel, újrahasznosított és minimális erőfeszítéssel narrált tartalmakkal dolgoznak. Az egész weboldal bűzlik a lustaságtól, ötlettelenségtől és az igyekezet nélküli klikkvadász szándéktól, ami megint csak elfogadható, ha őszintén vállalják. Van abban becsület, ha valaki cikkeket honosít. Viszont itt ez a bemutatkozás, mely exkluzív tartalmak ígéretével házal, és látható módon a portálon legfeljebb csak az az eredeti content, ami konkrétan Szabó Patríciáról szól. Arról már ne essék szó, hogy ő mennyire autentikus karakter, és az őt érintő dolgok mennyire tarthatnak számot a köz figyelmére, még azzal együtt is, hogy magánemberként bizonyára remek ember és kiváló társaság. Én csak azt nem értem, hogy miért kell ilyen szemérmetlenül kamuzni. Mert teljesen egyértelmű, hogy az oldalon gyakorlatilag nincsenek saját hírek, és a cikkek nagy többségét nemes egyszerűséggel átemelték máshonnan, amit pedig nem, az is végtelenül sótlan és őszintétlen, annak ellenére, hogy a tökös megmondás, a céges bullshittel való karakán szembemenetel zászlóbontó kiáltványuk része. Válassz okosan, hogy a megfelelő forrás basszon át!
„Nem kell bedőlni a reklámoknak, elég, ha nekünk, az igazán profi és szakmai stábnak hiszel!”
És talán, talán még ez is megbocsájtható lenne, ha nem állna ott a záró gondolat: „Mert egy dolog nem vitás: a dolce vitánál nem sok fontosabb van!“. Révbe értünk. Itt az ige, mely megkoronázza a korábban elhangzottakat, mintegy megideologizálva a sekélyességet és érvénytelenséget. Legyen valami triviális, foglalkozzanak vele felületesen, de basszus ne hazudják egyenesen az élet értelmének! Nem sok fontosabb dolog van a bohém, olaszos élvhajhászatnál? Ja, hát tényleg nem sok. Pusztán csak minden, ami valóban fontos. A rozébortól becsiccsentettek boldogságának hamis életfelfogása nem kifogás, és nem magyarázat arra a velőtlen, silány matériára, amit Patrícia és professzionális nemzetközi stábja napi szinten köp ki magából. Ráadásul még csak azt sem lehet felhozni mentségnek, hogy egy tapasztalatlan valakinek az írásairól beszélünk, hisz ő tudod a lány, tudod, aki a Cosmopolitan főszerkesztője volt. Meg ott van a melbourne-i fodrász is! Összegyűlt az Avengers csapata, hogy megvédjenek a száraz bőrtől és a hamis beauty trendektől! Akárhogy is, Patrícia számára ez ha nem is az út vége, de annak egy későbbi állomása. És az emlegetett, de nem észlelhető fejlődés dacára az alkotó egy olyan alacsony szinten állapodott meg, mely gyakorlatilag kiváltható egy random baromságokat generáló algoritmussal, és ezt még legitimálná is valami olcsó, latinos életérzéssel. Ez az, ami igazán bántó. Hogy azt hazudja, ebben a blogban minden benne van, ami szépség, ami a szívéhez közel áll, sőt, benne van az egész világ („Szingliként vagy párban.“), mégis elfér az egész egy gyufásdobozban. Ne kövessük el azt a hibát, hogy összekeverjük az ürességet a bölcsességgel!
Én nem voltam soha egy divatmagazin főszerkesztője, a Nők Lapjába sem írtam szépeket, és még a dzsungelbe sem basztak ki a Benkő Dániellel szégyentelenkedni, így sajnos (vagy szerencsére) nem az én tisztem pálcát törni mások életműve felett, vagy tanácsokkal szolgálni. Profi szakmai stábbal sem rendelkezek, szóval még arra sem vetemednék, hogy óriások vállára állva az alkotói munka betetőzéseként ideollózzak pár Oravecz Nóra idézetet. Legyen elég annyi, hogy óva intsek mindenkit attól, hogy kövesse Szabó Patrícia példáját (nem feltétlenül csak a bemutatkozás tekintetében…), és az olvasó figyelmébe ajánljak egy hasznos kis apróságot, mely sokat segíthet azokban a pillanatokban, mikor az egó farkasa épp fel akarná zabálni a lelkünket: ALÁZAT.
- Kitahito