logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Filmkritika / 2014/05/30 / Szerző: Kitahito

Underworld: A vérfarkasok lázadása

Az előzménytörténet, amire az ég világon senki sem volt kíváncsi, de megkaptuk, mert ennyit érdemlünk. Szóval tessék szépen befizetni a vizitdíjat, és tapsolni a kutyakomédiához!

Rájz of de likánz

Vámpírok, vérfarkasok, zombik, szellemek és egyéb misztikus lények. Mire mennénk nélkülük? Hála az utóbbi évek dömpingjének, ezek a karóba húzandó teremtmények életünk szerves részévé váltak, belopták magukat a nappalinkba, a szívünkbe, és olykor még a szexuális fantáziáinkba is. És mivel a shownak folytatódnia kell, rendre jelennek meg az utánzók, és az utánzók utánzói, míg végül az a kis kraft, ami az elején még benne volt a brandekben, mára már kiveszni látszik. A vámpírok csillognak, a zombik szerelmesek lesznek és emberré változnak, a “vérfarkas” szóra már nem Jack Nicholson, hanem Taylor Lautner alakja ugrik be az embereknek. Random kentaurok tűnnek fel, mazochista ‘házimanók, vízköpőnek álcázott angyalok, szívtipró démonok. Már nem a félelem, hanem a kíváncsiság és a vágy tárgyai. De jó dolguk lenne, ha tényleg léteznének. Persze nem nekünk, hanem annak a pár tinilánynak, akinek talán a lába közé nyúlnának, mielőtt kiharapnak egy félkilós darabot a torkukból…

Na de itt van a mai termés, az Underworld sorozat darabja, név szerint a Vérfarkasok lázadása, mely 2009-ben látott napvilágot, és annyira örülünk neki, hogy legszívesebben falhoz csapkodnánk magunkat az elragadtatástól, ha nem azzal lennénk elfoglalva, hogy mind a tíz körmünket lerágjuk az izgalomtól, hogy vajon túlélik-e a farkasemberek a vámpírok kegyetlen elnyomását, mikor pontosan tudjuk, hogy igen. Ékes bizonyítéka ez a brand  haldoklásának, a kulturális rablógazdaság dögkeselyűi pedig nagy élvezettel költik el antikrisztusi utolsó vacsorájukat a tetemen, mielőtt mindennemű ceremónia nélkül végleg kihajítanák azt a feledés szemétdombjára.

Gyorsan, dobjátok a tűzbe, mielőtt szaporodni kezd!

Mit is kínál nekünk ez a kedves kis gyöngyszem? Igazából semmit, de azt sem túlságosan lelkesen. Egy előtörténet mozival van dolgunk, melyben megismerhetjük a vámpírok és vérfarkasok évszázados ellenségeskedésének okát, mely lehetett volna érdekes, monumentális, vagy akár drámai is, de helyette sikerült olyan kisstílű és pitiáner módon kivitelezni a dolgot, amennyire az emberileg lehetséges. Anélkül, hogy belemennék a teljesen érdektelen részletekbe, a film arról szól, hogy a nappal alvó vámpírok “létrehozzák” és szolgasorba döntik a farkasembereket, annak érdekében, hogy őrizzék őket álmukban. Erre az emberek ugye valamiért nem képesek, és sokkal biztonságosabb olyan lényeket megbízni a feladattal, akik utálják őket, mint a szart, és az első adandó alkalommal fellázadnak, hogy legyilkolják a gazdáikat, ami többé-kevésbé sikerül is, attól eltekintve, hogy a fontosabb karakterek mindkét oldalon túlélik az összecsapást, így az egésznek nem sok értelme volt, de hát ez van. *sigh…*

Azt kell hinnem, hogy a film teljesen hülyének néz engem, mint nézőt. A történet egyrészt olyan mértékben primitív, hogy a “kőbaltával faragott” jelzőt is csak nagy jóindulattal tudnám rásütni, másrészt viszont logikátlan és végletekig szájbarágós. Igen, értjük, a vámpírok létrehozzák és rabszolgasorba döntik a farkasembereket.

Ebben csak pár hiba van:

1.: A vámpírok addig is teljesen jól eléldegéltek, nem kellettek nekik rabszolgák, hogy vigyázza az álmukat.

2.: Meg tudták oldani a saját védelmüket, és nem szorulnak rá a vérfarkasok védelmére.

3.: Viszont ha mégsem tudták volna, ott vannak az emberek, akik megbízhatóbb nappali őrök, végtelenül szervilisek, hisz a halhatatlanság ígéretével engedelmességre lehet őket bírni. Sokkal alkalmasabbak, mint az agyba-főbe alázott farkasemberek, akik valószínűleg jobban szimpatizálnak az ellenséggel, mint velük.

4.: A vérfarkasok ellen farkasembereket még véletlenül sem vetnek be, pedig ez volt a cél…

-We are not so different, you and I.

Ez már alapjában véve idegesítő, de ami igazán gyötrelmes volt, az a farkasemberek folyamatos, túlzásba vitt megszégyenítése. Értjük, hogy a vámpírok gonoszak, és nagyon lenézik a farkasembereket, de ha nem mondják 50x a film alatt valami teljesen oda nem illő háttérdialógusban, hogy „-Büdös korcsok vagytok!“, „-Jaj, de megvertem azt a kutyát!” vagy „-Koszos állatok!“, akkor egyszer sem. Ez elmondhatatlanul irritáló, eleinte sajnáltam a rabszolgasorba döntött félvéreket, aztán ámultam, végül meg csak nevettem az egészen. Az film annyira elmondhatatlanul szánalmas és olcsó, annyira filléres hulladék, hogy az már vérlázító. De ami a legfrusztrálóbb, hogy végeredményben céltalan: érződik, hogy ez egy olyan konfliktus, amit bővebb magyarázat nélkül is ki lehetett találni, és ebből a nagyjából két mondatnyi tartalomból igyekeztek a készítők egy önálló filmet leforgatni, olcsó szerelmi szállal (természetesen a farkasember főnök beleszeret a vámpír királylányába…) és arcpirítóan nyomorult akciójelenetekkel, és a Gyűrűk Urából lopott kiegészítőkkel.

De teljesen mindegy, mert a nagyérdemű nem a hőbörgésével, hanem a mozijegy vásárlással, és tekintve, hogy ez a förtelem a dupláját hozta vissza az elkészítési költségeinek, szóval számíthatunk rá, hogy lesz fojtatás, és addig fogják fejni ezt a tehenet, amíg csak pénz folyik a tőgyéből. És még ha hőbörögne! De tapsol, felállva tapsol, miközben ‘kétpofára zabálja a moslékot, arcán mosollyal! Tényleg ezt érdemeljük…

-Totál be vagyok állva tesó, hallom a jövőt.

Mellesleg a film annyira pitiáner. Az egész sztori egy büdös és sötét várkastélyban játszódik, kevés statisztával és mindennemű kitekintés nélkül: az egészt hatalmas lázadás lezajlott egy palota klausztrofób falai között, és még mindig fogalmunk sincs arról, hogy ez a nagyon lokális kis perpatvar hogyan fajult egy globális háborúvá két természetfeletti frakció között. Vérfarkasok lázadása. Nagyjából egy tucat vérfarkas lázadásáról van szó, akik legyűrnek (legjobb esetben) húsz vámpírt… ne már. Ez a költségkímélő hozzáállás megöli, sőt, csírájában fojtja el az epikus felhangot, pedig ez az a konfliktus, ami az egész sorozat előzményét adná.

Hol vannak a film elején látható “hatalmas háborúk”? Minden magára valamit is adó néző azokra lenne kíváncsi, nem a szökésüket tervezgető lecsövesedett, szőrös/büdös férfiak agóniájára. Nem a Remény rabjainak fantasy változatát akartuk látni, hanem egy egész történelmen áthúzódó szembenállás kiváltó okát. Miért harcolnak egymással a vámpírok és a farkasemberek? Egy szerelmi affér miatt? Ennyi lenne az egész? Ezért ölik egymást halomra évszázadokon át ezek a nyomorultak? Mert a főnök nem tudta levarrni a csajt, akibe belezúgott? Ja, az izgalmas részekre majd a következő epizódban térnek ki, amikor is kiderül, hogy 10 – 10 paraszt kapákkal meg mángorlókkal csapkodta egymást egy közepes méretű szántóföldön. Alig várom…

Ki kért egyáltalán egy ilyen előzményfilmet, és ki az a hülye, aki megvalósította? Patrick Tatopoulos nagyon mellélőtt ezzel a szégyenletes próbálkozással. Nem azt mondom, hogy az Underworld név hallatára amúgy nagyot dobbant volna a szívem (nem, még Kate Beckinsale latexruhás vonaglása miatt sem…), de ezek után még véletlenül sem fogok időt pazarolni rá, az is teljesen biztos.

2 / 10

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Pálcikák.

Következő kritika:

Üzenem…

Még több Filmkritika