Vámpírok, vérfarkasok, zombik, szellemek és egyéb misztikus lények. Mire mennénk nélkülük? Hála az utóbbi évek dömpingjének, ezek a karóba húzandó teremtmények életünk szerves részévé váltak, belopták magukat a nappalinkba, a szívünkbe, és olykor még a szexuális fantáziáinkba is. És mivel a shownak folytatódnia kell, rendre jelennek meg az utánzók, és az utánzók utánzói, míg végül az a kis kraft, ami az elején még benne volt a brandekben, mára már teljességgel kiveszni látszik. A vámpírok csillognak, a zombik szerelmesek lesznek és emberré változnak, a “vérfarkas” szóra pedig már nem Jack Nicholson, hanem Taylor Lautner alakja ugrik be az embereknek. Random kentaurok tűnnek fel, mazochista ‘házimanók, vízköpőnek álcázott angyalok, szívtipró szexdémonok. Már nem a félelem, hanem a kíváncsiság és a vágy tárgyai. De jó lenne, ha tényleg léteznének! Persze nem nekünk, normális embereknek, hanem annak a pár élénk képzeletű tinilánynak, akinek talán a lába közé nyúlnának, mielőtt kiharapnak egy félkilós darabot a torkukból…

Na de itt van a mai termés, az Underworld sorozat darabja, név szerint a Vérfarkasok lázadása, mely 2009-ben látott napvilágot, és annyira örülünk neki, hogy legszívesebben falhoz csapkodnánk magunkat az elragadtatástól, ha nem azzal lennénk elfoglalva, hogy mind a tíz körmünket lerágjuk az izgalomtól, hogy vajon túlélik-e a farkasemberek a vámpírok kegyetlen elnyomását, mikor pontosan tudjuk, hogy igen. Ékes bizonyítéka ez a brand dicstelen és illúzióktól megfosztott haldoklásának, a kulturális rablógazdaság dögkeselyűi pedig nagy élvezettel költik el utolsó, antikrisztusi vacsorájukat az oszló tetemen, mielőtt mindennemű ceremónia nélkül végleg kihajítanák azt a feledés szemétdombjára.

Gyorsan, dobjátok a tűzbe, mielőtt szaporodni kezd!

Mit is kínál nekünk ez a kedves kis gyöngyszem? Igazából semmit, de azt sem túlságosan lelkesen. Nem is lehet róla túlságosan sokat és komolyan értekezni, hisz már a startpisztoly eldördülésekor lerombol minden illúziót a saját komolyságával kapcsolatban. Mint tudjuk, egy előtörténet mozival van dolgunk, melyben megismerhetjük a vámpírok és vérfarkasok évszázados ellenségeskedésének okát, mely lehetett volna érdekes, monumentális, vagy akár drámai is, de helyette sikerült olyan kisstílű és pitiáner módon kivitelezni a dolgot, amennyire az emberileg lehetséges. Anélkül, hogy belemennék a teljesen érdektelen részletekbe, a film arról szól, hogy a nappal alvó vámpírok “létrehozzák” és szolgasorba döntik a farkasembereket, annak érdekében, hogy őrizzék őket álmukban. Erre az emberek ugye valamiért nem alkalmasak, mert… (a pontozott rész sosem kerül kitöltésre), és sokkal biztonságosabb olyan lényeket megbízni a feladattal, akik utálják őket, mint a szart, és az első adandó alkalommal fellázadnak, hogy legyilkolják a gazdáikat, ami többé-kevésbé sikerül is, attól eltekintve, hogy a fontosabb karakterek mindkét oldalon túlélik az összecsapást, így az egésznek nem sok értelme volt, de hát ez van. *sigh…*

Azt kell hinnem, hogy a film teljesen hülyének néz engem, mint nézőt. A történet egyrészt olyan mértékben primitív, hogy a “kőbaltával faragott” jelzőt is csak nagy jóindulattal tudnám rásütni, másrészt viszont logikátlan és végletekig szájbarágós. Igen értjük, kedves Patrick Tatopoulos, hogy a vámpírok hozzák létre és döntik rabszolgasorba a farkasembereket. Ebben csak pár hiba van:

1.: A vámpírok addig is teljesen jól eléldegéltek, nem kellettek nekik rabszolgák, hogy vigyázzák az álmukat.

2.: Meg tudták oldani a saját védelmüket, és nem szorulnak rá a vérfarkasok segítségére.

3.: Viszont ha mégsem tudták volna, ott vannak az emberek, akik megbízhatóbb nappali őrök, végtelenül szervilisek, hisz a halhatatlanság ígéretével engedelmességre lehet őket bírni. Sokkal alkalmasabbak, mint az agyba-főbe alázott farkasemberek, akik valószínűleg jobban szimpatizálnak az ellenséggel, mint az uraikkal.

4.: A vérfarkasok ellen farkasembereket még véletlenül sem vetnek be, pedig elméletileg ez lett volna a cél ezzel az egésszel…

-We are not so different, you and I!

Ez már alapjában véve idegesítő, de ami igazán gyötrelmes volt, az a farkasemberek folyamatos, túlzásba vitt megszégyenítése. Vettük az adást, film: a vámpírok gonoszak, és nagyon lenézik a farkasembereket, de ha nem mondják 50x a film alatt valami teljesen oda nem illő háttérdialógusban, hogy „-Büdös korcsok vagytok!”, „-Jaj, de megvertem azt a kutyát!” vagy „-Koszos állatok!”, akkor egyszer sem. Ez elmondhatatlanul irritáló, már ha túl tudunk egyáltalán lendülni azon a tényen, hogy mennyire bizarr. Eleinte természetesen sajnáltam a rabszolgasorba döntött félvéreket, hisz még akkor is dolgozik bennem az empátia, ha Michael Sheen ebihalfejéről van szó, aztán ámultam az elnyomás szükségtelenül eltúlzott gesztusain, végül meg csak nevettem rajtuk. Az film annyira elmondhatatlanul szánalmas és olcsó, annyira filléres hulladék, hogy az már vérlázító. Látszik, hogy a lehető legkevesebb energiát fektették bele, hogy senkit sem érdekelt ez az egész, csak ki akarták pipálni a checkbox-ot és felvenni a fizetésüket. De ami a legfrusztrálóbb, hogy az Underworld: A vérfarkasok lázadása végeredményben céltalan és szükségtelen: ez egy olyan konfliktus, amit bővebb magyarázat nélkül is ki lehetett következtetni, nem is igényelt tisztázást, de a készítők ebből a nagyjából két mondatnyi tartalomból igyekeztek egy önálló filmet leforgatni, semmitérő és erőltetett szerelmi szállal (természetesen a farkasember főnök beleszeret a vámpír királylányába, mert miért ne…), arcpirítóan nyomorult akciójelenetekkel, és a Gyűrűk Urából lopott vagy leselejtezett kiegészítőkkel.

De teljesen mindegy, mert a nagyérdemű nem a hőbörgésével, hanem a mozijegy vásárlással voksol, és tekintve, hogy ez a förtelem a dupláját hozta vissza az elkészítési költségeinek, nyugodtan számíthatunk rá, hogy lesz folytatás. Addig fogják fejni ezt a döglött tehenet, amíg csak pénz folyik a tőgyéből. És még ha legalább hőbörögne a közönség, akkor lehetne reménykedni! De tapsol, felállva tapsol, miközben ‘kétpofára zabálja az elé rakott moslékot, arcán mosollyal! Tényleg ezt érdemeljük…

A filmet még Bill Nighy egyébként vállalható alakítása sem tudta megmenteni, pedig hát Viktor, a vámpír patriarcha nagyon fenyegetően és méltóságteljesen tud ülni rozsdás acéltrónusán, világító kék szemével, sápadt bőrével, kezében egy Halloween kellékeket áruló üzlet legdíszesebb műanyagserlegével, melyben vérvörösen vöröslik a VÉR, és ennél vámpírabb már senki sem lehet, de ő még akkor is rátesz egy lapáttal, arisztokratikusan maníros hangja csak úgy visszhangzik a szalmával borított padlójú kastély izzadtságszagú falai között. Vele aztán nem lehet szórakozni, mert még a végén szigorúan rád néz!

-Totál be vagyok állva tesó, hallom a jövőt.

Talán kár is arról beszélni, hogy a film milyen mérhetetlenül pitiáner. Az egész sztori egy büdös és sötét várkastélyban játszódik, kevés statisztával és mindennemű kitekintés nélkül: az egész hatalmas lázadás lezajlott a félhomályos palota klausztrofób falai között, és még mindig fogalmunk sincs arról, hogy ez a nagyon lokális kis perpatvar hogyan fajult egy globális háborúvá két természetfeletti frakció között. Vérfarkasok lázadása. Aha. Nagyjából egy tucat vérfarkas lázadásáról van szó, akik legyűrnek (legjobb esetben) húsz vámpírt… ne már. Ez a költségkímélő hozzáállás megöli, sőt, csírájában fojtja el az epikus felhangot, pedig ez az a konfliktus, ami az egész sorozat előzményét adná. Ráadásul mivel a film egy óvodás szintjén vizsgálja a topicot, még az árnyalást is ellehetetleníti: a farkasemberek a rabszolgák, tehát ők a jók, a vámpírok meg az elnyomók, tehát rosszak. És ez a viszonyrendszer be is van betonozva, nem fog megváltozni vagy fejlődni, mert a bilincs olyan erős mém, hogy minden jövőbeli atrocitást igazol. Na nem mintha egy pillanatra is feltételezném az Underworld-ről, hogy egy féltéglánál komplexebb kérdésekkel foglalkozna, a Kate Beckinsale fenekén feszülő latex amúgy is elérvénytelenít minden ilyen irányú törekvést.

Hol vannak a nyitányban látható “hatalmas háborúk”? Minden magára valamit is adó néző azokra lenne kíváncsi, nem a szökésüket tervezgető lecsövesedett, szőrös/büdös férfiak agóniájára. Nem a Remény rabjainak fantasy változatát akartuk látni, hanem egy egész történelmen áthúzódó szembenállás kiváltó okát. Miért harcolnak egymással a vámpírok és a farkasemberek (ja igen, drága magyar filmcím fordítók, nem a vérfarkasok lázadnak, hanem a farkasemberek, de ez már csak extra csokiöntet a fekáliatortán)? Egy szerelmi affér miatt? Ennyi lenne az egész? Ezért ölik egymást halomra évszázadokon át ezek a nyomorultak? Mert a főnök nem tudta levarrni a csajt, akibe belezúgott? Nice. És nem akarok genyó lenni, de ha már szemérmetlenül másoljuk a Rómeó és Júliát, akkor vegyük észre, hogy a Montague vs Capulet szembenállást nem a két fiatal tiltott románca okozta, szóval ez a kis affér rohadtul nem indokolja, hogy a helyzet eszkalálódjon, és még a jelenkorban is fennálljon. De tekintsünk el ettől! Hol vannak azoka a hatalmas háborúk a vámpírok és farkasemberek között?! Ja, az izgalmas részekre majd a következő epizódban térnek ki, amikor is kiderül, hogy 10 – 10 paraszt kapákkal meg mángorlókkal csapkodta egymást egy közepes méretű szántóföldön. Alig várom…

Ki kért egyáltalán egy ilyen előzményfilmet, és ki az a hülye, aki megvalósította? Patrick Tatopoulos nagyon mellélőtt ezzel a szégyenletes próbálkozással. Nem azt mondom, hogy az Underworld név hallatára amúgy nagyot dobbant volna a szívem (nem, még Kate Beckinsale latexruhás vonaglása miatt sem…), de ezek után véletlenül sem fogok időt pazarolni rá, az is teljesen biztos. Ti se tegyétek, inkább nézzétek, ahogy egy csiga végig mászik egy penge élén, vagy valami.

2 / 10

- Kitahito

Megosztás