logo

Mértékmegőrző

Kommentár / 2021/09/21 / Szerző: Kitahito

Totova totovább haknizik a hülyeségével

Tóth Gabi ismét bizonyította, hogy nem lehetünk elég pesszimisták a karriernek nevezett pokoljárásával kapcsolatban: a köpönyeg megint kifordult, és a semmiből immár előttünk van a bozótosban kopulálni vágyó agyontetovált népnemzeti, keresztény idol, aki a pápának dalol. Hogy ezek pontosan miként egyeztethetőek össze, azt ne firtassuk, és végképp ne próbáljuk megtudakolni a faék egyszerűségű celebtől, mert úgysem ad rá értelmes választ. Kapunk viszont némi humble bragging-gel nyakon öntött teátrális siránkozást, mert itt kérem cyberbullying van! Sőt, egyenesen keresztényüldözés! Ez veszélyes! Ez felháborító!

Totova cover

Tóth Gabi az Én szívem című… nos, identitászavaros katyvasz nyomán felhördült jogos népharag miatt a csalad.hu hasábjain sírja el szíve nagy bánatát. Hatalmas oroszlánkönnyeket ejtve, mártírpózban, de büszkén elmeséli, hogyan tudta feldolgozni azt a rengeteg bántást, kritikát, ítélkezést, ami őt emiatt a dal miatt érte. „…arra kérek mindenkit: ne bántson azért, mert keresztény vagyok, ne szidjon azért, mert felvállalom a vallásom, egyszerűen csak mondja/gondolja azt, hogy „de jó neki!”, vagy menjen tovább!” Ismerjük el, ami tagadhatatlan: nyilván vannak, akik nem képesek megfelelően artikulálni a véleményüket, és megfogalmazni a problémájukat Totova legújabb hamis pálfordulásával kapcsolatban. Van ilyen is, nemcsak nemtelen like özön. Üdv az interneten! Nem kell kereszténynek, Tóth Gabinak, vagy keresztény Tóth Gabinak lenni ahhoz, hogy az embert a legalpáribb módon mocskolják: elég csak fél órát eltölteni bármelyik online játékkal, nagyjából 10-szer fogják az anyád AIDS-es néger migránsok általi megerőszakoltatását vagy a gyereked kínhalálát kívánni, és nyilván nem kellemes, ha mindenféle mentálisan instabil, tizenéves trollok beletaposnak a méltóságodba. Rossz, helytelen és sajnálatos, de baromira általános, pláne, mikor arctalanul, egy kamuprofil védelméből lehet pocskondiázni lényegében bárkit és bármit.

Vegyük azonban észre, hogy egy trágár kisebbség minősíthetetlen megnyilvánulásai nem érvénytelenítik el a mások által kifejezett bírálatot. (Azt hihetnénk, hogy ez mindenki számára érthető alapvetés, de úgy látszik ezt is muszáj leírni.) Legyen tehát szabad most a fiktív gyalázkodó tömegek helyett világosan fogalmaznom, ugyanis a “művésznő” egyértelműen nem értette meg a problémát: kedves Gabi, az embereknek nem az a bajuk, hogy esetleg keresztény vagy (és pláne nem az, hogy őstermelőket, mesterembereket szerepeltetsz a videóklipedben…), emiatt aligha fognak itt, Európa keresztyén végvárában téged, vagy bárki mást diszkriminálni. Ha a hited miatt valódi támadás ér, azt onnan tudod, hogy éppen a lámpavasra húznak fel, belelőnek egy tömegsírba, átnevelő vagy megsemmisítő táborba zárnak, bebörtönöznek, elüldöznek… stb. Ugye megvannak ennek a maga gyászos történelmi előzményei. A bíráló kommentek (legyenek bármily vulgárisak), valamint az állam bácsi profitábilis védőszárnya aligha tekinthető üldöztetésnek, komoly képpel ilyesmit állítani finoman szólva is ostobaság, és mellesleg tiszteletlenség azokkal szemben, akiket valóban hátrányosan megkülönböztetnek a meggyőződésük miatt.

Az akasztja ki őket, hogy ezt az identitást is, mint minden korábbit, látható módon csak bekamuzod, és hogy úgy alapjáraton halvány lila fingod sincs arról, mit jelent kereszténynek lenni. Ez jól látszik az Én szívem c. audiovizuális Frankenstein szörnyetegén, a munkásságodon, a karaktereden, és minden korábbi és mostani megnyilvánulásodon. Rohadt érdekes véletlen, hogy amikor a Nemzeti Együttműködés Rendszere a keresztény szabadság jegyében folyamatosan azzal pózol, hogy mennyire az evangéliumi értékeket képviseli, a nagyszájú, tetovált rockercsaj hirtelen ad hoc módon megtér és átvedlik matyóhímzéses parasztleánnyá, aki az egész falusi klisépalettát utcabálba hívva szittya-pogány szóképekben arról énekel, hogy milyen jó lenne a természet lágy ölén eleget tenni a ketyegő biológiai óra miatt egyre elkeseredettebben sikoltozó petesejtek parancsának. Mindezt úgy, hogy a pátosztól csöpögő országimázs videó stílusában elkészített klipben épp a plébános úrral légpacsizik. A seggnya… mármint szolgalelkűségben kevésbé járatos néző/hallgató azt érezheti, hogy itt ‘bezony valami nagyon bűzlik. Bűzlik a hited bátor és karakán megvallása. Mert mit ad a magyarok istene, pont akkorra időzíted a képzavaros vállalást, amikor Erzsébet-utalványt osztanak az ilyesmiért!

„Voltam hétköznapi, tapolcai kislány, szeleburdi, „lázadó” kamasz, nagyszájú, tetovált rocker és most egy 33 éves nő vagyok. Mostanra talán én is megismertem magam és van egy értékrendem, egy világlátásom.”

Érdemes lenne tudatosítani, Gabi, hogy közszereplőként az a kötelességed, hogy ezeket a “cúna cúna” bántásokat elviseld, ha már megszívlelni úgysem fogod őket. Nem úgy működik ez a “sztárság dolog”, hogy kéred a nagy gázsit, kéred a rivaldafényt, kéred a nyilvánosság előtt magánéleteddel való bulvárcelebkedés minden előnyét, az énekesnői és mentori pozícióval járó általános elismerést, de a kritikát, azt nem! Mert akkor már hiszti van. Akkor már mártíromkodunk, úgy csinálva, mintha a kommentelők egysorosai egyenértékűek a lincselő tömegek által elhajított kövekkel. És ilyenkor így elcsodálkozik, hogy jé, ezek tudnak mást is a rajongáson kívül?! Akkor gyorsan rejtsük el a like/dislike számokat a videó alatt! Szerintem sejted te is, hogy az embereknek nem a hiteddel van baja. Itt több dolog koncentrálódik, erősítve egymás hatását. Egyrészt ott a nyilvánvaló tény, amit az általad elénekelt dal felületes elemzéséből is ki lehet venni: hogy fogalmad sincs a kereszténységről vagy a keresztény értékekről, és olyan hülye vagy, hogy még 3 percig se tudod elhitetni az ellenkezőjét. Lehet, hogy ez fáj. Magánemberként biztos egy tündöklő, szuper személyiség vagy, és méltatlannak érzed az ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket. Ezt én készséggel el is hiszem. De mint Tóth Gabi, a közszereplő, minden kulturális teljesítményével együtt… az már teljesen más kérdés. És baromira nem etikus ilyenkor odacitálni a gyerekedet meg a férjedet, hogy a közéleti kontárkodásod által felgerjesztett szarvihart velük fogd fel. A család (és ezt illene tudnod, ha már a .hu oldalán publikálsz…) nem az egód védelméért felhúzott pufferzóna. Tessék vállalni a felelősséget azért, amihez a nevedet, arcodat, hangodat adtad, és amiért piszkosul megfizetnek.

Másrészt ott az inzultus minden jó ízlésű keresztényre nézve, hogy mindez a hittel való ideig-óráig tartó haknizás egy Eucharisztikus Kongresszuson való fellépést ér, bizonyítandó, hogy a NER is annyira sügér, mint te, és ők is kb. annyira keresztények, mint te vagy, mondjuk ilyen szempontból tökéletesen reprezentálod a ‘kamukonzervatív hatalmi elit fémjelezte országot. A hirtelen jött népnemzeti magyarkodás is hasonlóképpen, és hasonló okokból visszás: emlékezzünk csak a váratlanul megvallott nemzeti érzelemre jutalmul érkező felkérésre, hogy ugyan énekeljen már fel egy főcímdalt a ’90-es évek eleji számítógépes játékok hangulatát idéző Pozsonyi csatáról készült animációs filmnek! Egy az Isten, mondották volt 907-ben a tengrista magyarok, nem törődve a nyilvánvaló anakronizmussal, hisz már akkor is tudták, hogy valójában keresztyének. Na az is egy szép sztori. Anyways! Örülünk, hogy 33 éves korodra sikerül értékrendet növeszteni magadnak (apró őszinte pillanat, hogy akaratlanul bevallod: korábban még ilyen pocsolya mélységű világnézeted sem volt, ennek ellenére nem jenlentett gondot egy-egy szám vagy címlapfotó kedvéért identitást hazudni…), de túl élesek azok a hajtűkanyarok, Gabi! Ugye ügyesen kell helyezkedni, hozzáigazítva a személyed a karriered elvárásaihoz: érezni kell, hogy mikor melyik szerepben való hiteltelen pózolás éri meg jobban! Amikor a marketingesek azt kívánják, hogy legyén kurvás rocker, akkor kurvás rocker leszel. Aztán független, emancipált nő, akinek joga van a férfiakhoz hasonlóan félrekúrni egy kapcsolatban. Promózod az Éjjel-Nappal Budapest c. scripted trash reality-t. Majd másnap Totova néven bohóckodsz és hergelsz, egy héttel később pedig már mint hamvas seggű kis menyecske öleled át a tájat, meg azt, aki bevinne az erdőbe duhajkodni kicsit, a Szent Szellem áldásával, természetesen. Vagyis leszel bárki és bármi, amivé a producerek kiprostituálnak, de ezt persze nem lehet megvallani, ugye? Ezzel nagyon nehéz menőzni, vagy épp sajnáltatni magad. És hiába látjuk, hogy meztelen a király(né), asszisztáljunk a színjátékához, vagy pedig érezzük rosszul magunkat, amiért észrevettük a leplezetlen igazságot! „Hol egymásba feledkeznénk, erdőben szeretkeznénk csillagfényben táncot járhatnánk a Dunában megmerülnénk, majd a partján jól lesülnénk fák tövében hajnal virrad ránk!” – ilyen a coolió kokainkeresztény virtus, igaz? Még 3-4 ilyen szám, és tényleg összegyógyul az ősmagyar samanizmussal és a szilaj, bokrok alján babájával birkózó virtussal! Ha meg számon kérik, akkor lehet tenni a hülyét, direkt félreérteni a kritikát, majd tovább provokálni a hallgatóságot.

De ugye van egy értékrended, egy világlátásod, ahogy írod. Játszunk el egy kicsit a gondolattal! Tóth Gabi értékrendje. Pontosan mi is lenne az? Pénz és hírnév mindenek felett? Vagy hogy amíg van rajtad szabad bőrfelület, addig bárki rád totov.. bocsánat, tetoválhatja a logóját, és te a magad ügyefogyott módján megpróbálod felvenni a kívánt szereped? Az a világlátásod, hogy ha elég elvtelen vagy, elég szégyentelenül hajszolod a sikert, akkor tehetség híján is ki tudsz majd kukucskálni a testvéred, Vera árnyékából? Mégis mi az identitásod? A totális identitásnélküliség? Hogy semmiben nem hiszel, de mindent kész vagy behazudni egy megfelelően nagy összegért? Vagy most már akkor is marad a népviselet meg a wannabe-keresztény klisévilág, hogyha nem kunkorodnak felfelé a közpénzből üzemelő televíziók nézettségi mutatói, és elmaradnak a zsíros állami megrendelések? Mert ez nem egy jól kikalkulált számítás, dehogy is! Nem haszonelvű szervilizmus! Ez kérem egy Mária Magdolna-féle megváltástörténetet! Itten a gobelin-turulmadár szárnyain leszállott a Szentlélek áldása Tóth Gabi fejére! Komolyan EZT kéne elhinnünk?!

„Nő vagyok. Valakinek a lánya, a testvére, a felesége, az anyukája, vagy barátja. (…) Nő, aki követett el hibákat és vélhetően még fog is, hiszen emberből van. Igen, „kedves” engem ócsároló, tökéletes, elfogadó, mindent (is) jobban tudó embertársaim… én is emberből vagyok.”

Tudom, hogy fáj. Fájdalmas, mikor az embernek ráég a körmére a hülyesége, és a hibáját nyilvánosan a fejére olvassák. De ez akkor is a te vétked. Tessék nem Hannikát felhasználni arra, hogy anyuci gátlástalan, sikerhajhász viselkedése villámhárítójaként szolgáljon. Aki olyankor, amikor érdemben reagálni kéne a kritikára, hogy pont akkor tesz 180 világnézeti fokos fordulatot, amikor az állam atyuska által szponzorált karrierje megkívánja, hogy rohadtul hiteltelen az egész lénye, és akarva-akaratlanul, de lejáratja és megszégyeníti az elviekben képviselni kívánt eszmét, akkor ő csak egy ember. Egy EMBER! Mert ezt nem mondhatja el magáról Hitlertől Idi Amin Dadán át Pol Pot-ig mindenki! Milyen kikezdhetetlen védelem! A gyarló ember! És az szűzies orcája oldalán, a kamerák kereszttüzében, de egyáltalán nem teátrálisan lecsöppen egyetlen árva könnycsepp! Oh, igen, ő egy sebezhető, gyenge nő, akit mindenki csak bánt, akinek mindez annyira fáj, aki szinte alig tud két tv-s szereplés és egy pápának adott koncert között meglenni hajhúzogatás nélkül! Tessék sajnálni őt, a hit mártírját! Tessék szolidárisnak lenni az országos ismertségnek örvendő énekesnővel és rendszeresen foglalkoztatott celebritással, hiszen ő is emberből van, és követ el hibákat! Hogy pontosan mik azok a hibák, arról persze csitt, mert ugye ő maga egyet sem vallana be közülük, meg hát az észrevételükhöz kéne némi önvizsgálat, önismeret, alázat. Ha pedig valaki más rámutat valamelyikre, akkor meg online bullying-ot kell kiáltani (egy közszereplőn a nyilvános ténykedését számonkérni pont nem bullying), hogy mindenki elszégyellje magát és elgondolkodjon a tettein! Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! – és közben kitekintget oldalra, hogy világít-e az az ominózus rec gomb. A kormánymédia platformjain persze egyből a védelmére kelnek, hisz a mi kutyánk kölyke! Elvtárs, vagy legalábbis azt hazudja, és nekik ez ugye elég. Valahogy nem veszik észre (vagy ami még rosszabb: nem érdekli őket), hogy ezzel a saját, amúgy is megkérdőjelezhető értékrendjüket inflálják el. Amikor Tóth Gabi infantilis, melodramatikus picsogást olvastam, komolyan nem tudtam eldönteni, hogy a fel nem nőtt tapolcai kislány buta, de őszinte szavait látom, vagy pedig egy cinikus médiajelenlét-junkie újabb kísérletét, hogy tovább terhelje a köznyilvánosságot az épp aktuális debilis performanszával, ahogy egy marginális ügyből nagy könnyfacsaró kálváriatörténetet dagaszt. Nem tudom, de egyre kevésbé vagyok jóhiszemű. és egyre kevesebb okom is van a jóhiszeműségre. Mert hát sajnos tudjuk: habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a pénz az úr!

- Kitahito

Megosztás Megosztás
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Összes hozzászólás megtekintése

Előző kritika:

Tiszta tekintet

Következő kritika:

Egészséges Fejb...

Még több Kommentár