Nos. Térjünk rá kritikám tárgyára, mely stílszerűen a Titkolt Ellenállás nevű békebeli együttes egyik kevésbé ismert számának, a Más vagy dalszövegének elemzése lesz. Mivel egy relatíve régi dalról beszélünk, azon tájékozatlan suttyók kedvéért, akik esetleg nem ismerik a hazai zenetörténet eme remekét, a Titkolt Ellenállás egy 1993-ban alakult Békés megyei nemzeti rock zenekar, mely (mondjuk úgy) nem viselte magán azokat a szofisztikált és disztingvált jegyeket, melyek akár a Kárpátia, akár a Kormorán magának tud, így tehát nem adatott meg számára a lehetőség, hogy megtapadjon a néppártosodó Fidesz méhében. Ahelyett, hogy lassan konszolidálódva az egész nemzet számára zenéltek volna falunapokon és sör-virslis majálisokon, a Titkolt Ellenállás megmaradt annak, ami volt, és egészen 2015-ig szolgáltatta a kínai bomberdzsekis kültelki skinheadek számára a karlengetéshez és sörösüveg falhoz csapkodáshoz a talpalávalót. Kulturális szerepük nagyjából kimerült a genocídiumra való buzdításban, a fehér felsőbbrendűség promózásában, és a nemzeti tragédiák fölötti könnymorzsolós kesergésben, így gyakorlatilag egy archetipikus hungarista bandáról beszélünk. Nem véletlen, hogy Reményik Sándor helyett ők Sértő Kálmánt találták meg maguknak. Na meg persze Szálasi Ferencet, szóval a múltidézés és a dicső jövő közötti szakadékként tátongó 2. lépést becélozva a Titkolt Ellenállás a fő hangsúlyt a tisztogatásra helyezte. Megnevezte mindazokat a belső és külső ellenségeket, melyek a világuralomra szánt dicső nemzetünket romlásba taszították és a végső pusztulás elkeseredett, kataklizmikus aktusának küszöbére lökdösték. Itt veti meg a lábát a történelem és a zsidó háttérhatalom roppant erőivel szembeszálló kicsiny Magyarország, katonás hátraarcot csinál, leakasztja hátáról rozsda ette gépkarabélyát, hogy rendet tegyen a korcs parazita népek ellene ágáló özönében. Ez az a lelkiállapot, melyben a zenekar és közönsége 12 éven keresztül létezett, fiktív golyószóróval a kézben, jogos dühtől reszkető ujjal a ravaszon, de valahogy csak nem sült el a fegyver. Bár… Tatárszentgyörgyön elsült. Mondhatjuk hát, hogy beérett a vetés, de úgy tűnik a nagy, történelmet lezáró fajháború szerencsére elmaradt. (Shhh Fukuyama!) Látható tehát, hogy a Titkolt Ellenállás nem a generációkon átívelő konfliktusok enyhítésén, a többségi társadalom és az etnikumok együttélési és integrációs nehézségeinek mérséklésén, valamint a XX. század szülte feszültségek lecsillapításán munkálkodott, viszont legalább van kihez viszonyítva meghatározni a magát nemcsak a népnemzeti, hanem a centrumnak és a liberális baloldalnak egyaránt. Én mondjuk meglennék wannabe neonácik nélkül is, de a politikában szükség van az ilyen vállalhatatlan szélsőségekre, és nem lepődnék meg, ha a hasonló igénnyel életre hívott Mi Hazánk Mozgalom előásná a föld alatt természeti kincsként pihenő, porló csontú hungarista zenei irányzatot, hogy azzal a politikai szélkerekek felé hajtsa a kékes cigifüstként megülő gyűlöletenergiákat. Legalábbis azokat, amiket a fiatal demokraták érintetlenül hagytak. Kenyeret és cirkuszt a népnek, ugye, azzal a kardinális kitétellel, hogy a végén meg lehet kövezni a fogatlan, kartonpapírból kivágott sörényű, agg cirkuszi oroszlánt…

Titkolt Ellenállás: Más vagy

MÁS VAGY, MÁS VAGY, MÁS VAGY
Színes ruhákban vonagló gusztustalan férgek.
Budapest belvárosában elöntött a méreg,
Felvonulnak, tiltakoznak, büszkék magukra,
De a szivárványszín zászló vérrel lesz borítva.
Eljön az idő, a háromszög újra a melleden,
Nem fogsz parádézni kint a tereken.
Gusztustalan életedből nekünk már elég,
Soha ne felejtsd el A MI VEZÉRÜNK NEVÉT!

Refr.: Nem fogadom el a másságot,
Nem akarok beteges országot!

„MÁS VAGY, MÁS VAGY, MÁS VAGY! Színes ruhákban vonagló gusztustalan férgek.”: Sok mindennel lehet a Titkolt Ellenállást vádolni, de azzal semmiképpen sem, hogy ellenszenvüket álságos módon eltitkolnák. Az ő esetükben tényleg tudod, mire lehet számítani, nem fognak mézesmázos szóvirágokkal átejteni: a sablon öntőformától való minden elkülönbözést megtorolnak, és kérdés nélkül komposztálnak biodízel tigristank-üzemanyagnak, hogy aztán belehajtsanak vele az első árokba. Na nem mintha egy ánuszig tetovált, kétméteres bőrfejű kevésbé kirívó lenne, mint egy szűk sortot és pink atléta trikót viselő homoszexuális, de hát tudjuk, dolgozik a kettős mérce, a szent normalitás nevében mindig csak az ellentábor deviáns tagjait szabad megkülönböztetni. Ők maguk ugye teljesen hétköznapi állampolgárok fehér fűzős acélbetétes bakancsaikkal és utángyártott Wehrmacht katonazubbonyaikkal, semmi extra, csak 120 kilónyi sörszagú rasszizmus, xenofóbia és barbarizmus. Megannyi CV-kompatibilis tulajdonság! Önjelölt őrkopói, kéretlen polgárőrei ők a társadalomnak, akik nem restek a keresztény értékek és a közrend védelmében teli torokból üvölteni, hogy MÁS VAGY! MÁS VAGY! (bár a MÁSOK VAGYTOK! talán helyesebb lenne, tekintve, hogy nem egy, hanem több férget szólít meg a “költő”), és csoportosan belekötni 1-2 vélt vagy valós melegbe. Mert nyilván a legbátrabb kiállás, amit az ilyen arcoktól várhatsz, hogy részegen hőzöngenek egy kicsit a kordonok mögött a Pride fesztiválon, hogy aztán a nemzet felemelkedéséért végzett kemény munka jutalmaként beüljenek egy kocsmába és folytassák a piálást. „Hass, alkoss, gyarapíts, és a haza fényre derül!” Amikor Kölcsey örök érvényű intelmét megfogalmazta, ki tudja miért kihagyta a felsorolásból azt, hogy féltucatnyian vegzáljatok feminin srácokat a villamoson, vagy fantáziálgassatok arról, hogy kikkel töltenétek meg egy szép, tágas meszesgödröt, de nem baj, most pótoljuk ezt a hiányosságot! Azért van abban valami sajátságosan prűd, hogy a homoszexuálisokat „színes ruhákban vonagló gusztustalan férgek“-ként szólítja meg, nem pedig mondjuk… nem is tudom… egymás végbelét pénisszel vakargató férgekként, vagy makkokon cuclizó bajszos buzikként (kell az a dehumanizáció, mert ha embernek tekintjük a másikat, akkor még véletlenül elkezdünk vele empatizálni, ami ugye langyi dolog…), így kicsit olyan, mintha pusztán az öltözködési stílusukkal lenne baja a magyarság morális állapota felett igazi honatyaként éberen őrködő skinheadnek. Eljöhet az idő, a konszolidáció áldott fordulata, mikor hőseink kiegyeznek azzal, ha minden meleg hozzájuk hasonló puritán eleganciával öltözködik, aztán csináljanak a négy fal között, amit jólesik? Aligha. Barátaink bármikor készek egy szebb jövőért lerugdosni a vesédet, de ha nem szúrsz szemet, akkor elodázhatod az istenítéletet, mely az ő ökleik képében érkezik. Nincs is jobb annál, ha random fanatisták levadásznak az utcán pusztán azért, mert valamilyen szempontrendszer szerint más vagy. A cél tehát, hogy a lehető legátlagosabb legyél minden tekintetben! Bár sosem tudhatod, mikor kerül hatalomra egy anti Pol Pot, aki a szemüveg nélkülieket tűzeti szuronyvégre. Az mindenesetre megnyugtató, hogy az ilyen bőrfejű alakoknak mindig meglesz a helye a teremtésben. Legfeljebb megnövesztik majd a szakállukat és a Mein Kampf helyett a Koránt hordják majd a kabátjuk belső zsebében.

„Budapest belvárosában elöntött a méreg. Felvonulnak, tiltakoznak, büszkék magukra.”: Na igen, a Pride. Minden jóravaló skinhead életében elérkezik az a pillanat, amikor az utolsó tojáshéj is lehullik a nadrágtartós fenekükről, reszkető kezükkel letörlik a sörhabot szájuk szegletéből, és kilépnek a talponálló pincehelyiségéből, hogy hófehér koponyájukat végignyalassák a lágy délelőtti napfénnyel, és eltántorogjanak a közeli kisboltba paradicsomot, meg egy 10-es csomag tojást venni, mert a csapat ma buzinézőbe megy. Nos, hát feldühödés van. Méregömlés. Konfelátus! Nem elég, hogy léteznek, még fel is vonulnak! Tiltakoznak! Sőt, SŐT! Büszkék magukra! Hát ki látott még ilyet?! Elképesztő! A jó skinhead embernek ilyenkor kinyílik a karikás ostor a zsebében. Vagy inkább a Luger P08-as. Mert azért a német… hát igen! Az ám az igazi nemzet! Ők aztán tudják, hogyan kell háborúzni meg ‘népirtani! És a vezír! A Führer! Olyan nem terem minden bokorban! …egy szó, mint száz, a magyar bőrfejű tudja, kiknek a seggébe kell felavászkodnia (no homo). Tudja, hogy milyen dolgokra lehet büszkének lenni, és miket kell szégyellni. Például egy szépen kifényesített bakancs okot ad a büszkeségre. Horogkeresztet rajzolni a zsinagógára… büszkeség! Katonadalokat danolászni félájultan a kompániával is ilyen. Felvonulni és cigányokat riogatni szintén. Melegként felvonulni… na azt nem. Ők ne vonulgassanak! Örüljenek, hogy élnek. Nem sokáig lesz ez így (legalábbis a következő sor tanulsága szerint…). Tiltakoznak! De mi ellen?! El akarják tőlünk venni a heteroszexualitást! Nem nyugszanak, amíg mindenkit buzivá nem változtatnak! Nem tisztelnek senkit és semmit, sem ‘fehéristent, se hagyományt, se hazát. Ha tehetnék, összekennék AIDS-es ondóval az árpádsávos zászlót, seggbe kúrnák a turulmadarat, és Szent István mumifikálódott kezével vernék ki egymásnak! Ilyenek ezek. Ma még csak felvonulnak, holnap meg már az iskolákban tanítják, hogyan kell prosztatamasszázst adni a padtársadnak! Utána meg… utána! NA EZT NEM! Most kell elfojtani, amíg még csak vonulnak! Az nyilván mellékes, hogy részben pont azért mennek ki az utcára, hogy ezzel a gesztussal tisztelegjenek a Holokauszt alatt megbélyegzett, elhurcolt és meggyilkolt homoszexuálisok előtt, de ez mindegy is, lényegtelen. Ám azért megy a sírás-rívás, ha a ’45-ös kitörés évfordulóján tartott rendezvényüket kitiltják a Budai várból… felesleges ez az árokásás. Nem kell választani Trianon és a Holokauszt között, mert mindkettő a magyarság tragédiája. A mi fájdalmunk a Gulág, és a mi fájdalmunk Auschwitz is. És akkor még nem beszéltünk más, kollektív emberi tragédiákról. De próbáld ezt elmagyarázni egy skinheadnek. Két szó után fejbe csap egy sörösüveggel, és kiveri a fogaidat.

„De a szivárványszín zászló vérrel lesz borítva. Eljön az idő, a háromszög újra a melleden.”: Hát, tessék hölgyeim és uraim (meg mindenki, aki a kettő között van)! Itt már leplezetlenül megy az uszítás, be lett ígérve a vérmocskos LMBT+ lobogó és a mellkasokra varrott rózsaszín háromszög, vagyis teljes erővel bekönyököl a XX. század leggyalázatosabb időszaka. Azért az csodálatos, hogy miután a Második Világháborúban egymásnak feszített ideológiák apokaliptikus végharcában milliók emésztődtek el, és egy egész kontinens traumatizálódott visszafordíthatatlanul, akadnak még olyan állatok, akik úgy gondolják, hogy ezt azért igazán meg kéne már ismételni! Mert őket zavarja a másság! Fogy a magyar, és ennek nyilvánvalóan nem összetett gazdasági és szociokulturális okai vannak, nem a lakosság elöregedése vagy a modernizáció hozta általános jólét, a széles körben hozzáférhetővé vált kényelmi eszközök és szolgáltatások összessége tehet róla. Nem, a buzik miatt van! (Meg persze a zsidók miatt, de velük majd később számolunk!) Szodomita aknamunkájukkal elkúrják a nemzetet. Szóval ha megbélyegezzük és kiírtjuk őket (visszafogott becslés szerint hozzávetőlegesen háromszázezer embert), akkor többen leszünk! És persze attól majd megszűnik ez az egész homoszexuális-jelenség, ami a komplett emberi történelem során jelen volt. Ha belehelyezkedünk ebbe a fasisztoid retorikába, akkor sem lesz logikusabb, de legalább mindenféle embertelen lózungokkal megindokolhatóvá válik. Ám ugyanezek a magyarság és a fehér faj megmaradásáért aggódó honfiak házasságszédelegnek a revízió, valamint a totális háború gondolatával, és hát valljuk be, demográfiai szempontból nem túl előnyös, ha a legaktívabb és leginkább szaporodóképes fiataljainkat szétloccsantjuk a szomszédos országok védművein, mert még ha csapataink a jó katonai hagyományokhoz híven végigerőszakolnák az elfoglalandó területek női lakosságát, akkor sem lennénk sokkal beljebb, hisz úgy a vértisztaságért vért izzadó fajmentőink egy generációval később kénytelenek lennének tömegével falhoz állítani az így keletkezett ‘korcsmagyarokat. De legalább a lőszergyárakhoz érkező állami megrendelések felpörgetnék a gazdaságot, ami adó formájában visszacsorogna az államkasszába, és nyugdíjasoknak kiosztott karácsonyi Erzsébet-utalványokká lényegülhetne át. A szellem szemétdombján fagarasokért kotorászó kétbites kakas úgy látszik nem értette meg, hogy együtt élni azzal, ami nem tetszik, vagy amivel nem értesz egyet még mindig nagyságrendekkel kedvezőbb alternatíva, mint megfagyni egy lövészárokban, lánctalp alatt faágként elroppanni, bajonettekre felnyársalódni, mustárgáztól félvakon darabokban kiokádni a tüdődet, átlőtt koponyával belezuhanni a saját magad által kiásott sírodba, vagy akár másokat a másságukért futószalagon a halálba küldeni. A megbékélés még mindig jobb deal, mint valamelyik nagyhatalommal visszabombáztatni magunkat az őskorba. Arról nem is beszélve, hogy az egymást kioltani hivatott ellentétek konszenzusa adja az emberi civilizáció talán legfontosabb alappillérét. De hé! Kokettáljunk kicsit a genocídiummal! Kacsintgassunk a régmúlt vélt dicsősége felé! Vessük le ezt a vékony, már repedező kultúrmázat, és gyilkoljuk le önfeledten szomszédainkat! Tudjuk, csak az lehet testvérünk a Csodaszarvasban, aki egyetért velünk, mindenki más hazaáruló! Legyen már szabad úgy gyűlölni, mint a nagyszüleink idejében! Legalább csak pár perc erejéig! Végül is mi baj lehet belőle, ugye?!

„Nem fogsz parádézni kint a tereken. Gusztustalan életedből nekünk már elég, Soha ne felejtsd el A MI VEZÉRÜNK NEVÉT!”: Úgy ki leszel irtva (ismételten egyes számban), hogy csak na! M-mindjártmeghalsz! Nehogy azt hidd, hogy nem! Most még egy kicsit csúszhatsz-mászhatsz perisztaltikus féregmozgással a tereken, összebuzizhatod Kossuth meg Széchenyi szobrának márványtalpazatát, de már ketyeg az óra! Nemsokára ütni fog, és akkor ütni fogunk! Komolyra fordítva a szót, kíváncsi lennék, hogy a Titkolt Ellenállás, mely 12 évig hergelte az ország tahóit az ilyen és ehhez hasonló dalokkal, mit szólt volna, ha valamelyik agymenő fog egy-két kanna benzint, és felgyújt mondjuk egy zsidó magániskolát, vagy belehajt a Pride résztvevői közé? Félretéve a morális felelősséget (ilyen elvont és bonyolult koncepciókhoz ezek a félkegyelműek nem érnek fel…), az ehhez hasonló közösség elleni uszítás akkor is jogi következményeket vonna maga után, ha nem történik a nyomán semmiféle atrocitás. Valószínűleg az efféle retorzió csak erősítené a szubkultúra identitástudatát, megistenülnének a saját mártíromságukban, és még büszkék is lennének arra, hogy áldásos népnevelő munkájuk hozományaként a nemzet ébredezni kezdett, megrázta magát, hogy megszabaduljon a testén élősködő megannyi parazitától. A szöveg kétértelműsége folytán azt az érzést kelti, mintha már az alkotói munka során figyelembe vették volna egy eljövendő bírósági tárgyalás vádpontjait: „Gusztustalan életedből nekünk már elég“. Ezt a sort természetesen érthetjük úgy, hogy a másság puszta létezése is sértés, nem elég a terekről erőszakkal visszarugdosni az illegalitásba, el kell törölni, meg kell semmisíteni azt. Viszont vonatkozhat a melegek életmódjára is. Persze annak fényében, hogy két sorral korábban már az LMBT+ zászló vérrel való befröcskölését és a mellkasra varrott megkülönböztető jelzéseket vizionálták a hallgatóság lelki szemei elé, ez az utóbbi verzió kicsit nehezen védhető, de egy kellően nyálkás és gerinctelen védőügyvéd (értsd: védőügyvéd) lángoló hévvel érvelhetne amellett, hogy itt szimbolikus vérről, valamint büszkeségből és önként viselt rózsaszín háromszögről volt szó. Az már más kérdés, hogy a költő ilyen leheletfinom retorikai fogásaira mennyire vevő a másfél köbméter kavics értelmi színvonalán álló közönség, de ez már legyen az ő bajuk! Na és persze a retkes bu… mármint… khm… kedves alternatív szexuális orientációjú egyéneké. Ja, és nem elfelejteni a vezír nevét! Az sajnos nem kerül ki, hogy Hitlerről, Szálasiról, vagy gróf Kőbányai Világosról van-e szó. Erről egyébként neves skinhead professzorok még ma is parázs vitákat folytatnak.

„Nem fogadom el a másságot, Nem akarok beteges országot!”: Szinte látom magam előtt, ahogy a négy alapítóatya összeült, hogy ezt a deklarátumot közös intellektusuk pattanásig megfeszített erejével megalkossák. Az így keletkezett történelmi jelentőségű dokumentum méltó örökségként marad az utókorra, hogy annak ikonikus sorait részeg panelprolik hányással és fekáliával írják fel wc-k falára, vagy alkoholbűzös artikulálatlansággal beleüvöltsék egymás arcába egy-egy dolgosan áttivornyázott éjszakán. Még szerencse, hogy olyanok húzzák meg a beteges és a normális közti határvonalat, akik egész embercsoportokat és etnikumokat irtanának ki, ha lenne rá lehetőségük. Tényleg, ezekre a derék honpolgárokra nyugodt szívvel bíznám az ország vezetését, hisz teljesen biztosan nem kezdenének el pofára agyonlőni azokat, akik nem tudják hét generációra visszamenőleg igazolni a felmenőik heteroszexualitását, kicsit sötétebb bőrűek, vagy csak egyszerűen másként gondolkodnak, mint ők. Kezük alatt bizton felvirágozna a nemzet, igaz, a népesség ugyan kicsit lecsökkenne, ideális esetben pár ezer árja bőrfejűre, akik halálba pogóznák magukat vagy legyilkolnák egymást valami kibogozhatatlan törzsi ellentét miatt, de legalább az utolsó talpon maradó árja magyar olyan tiszta vérű és tiszta véres lenne, hogy még, és büszkén vonulna be egy német autógyárba BMW-ket összeszerelni. Persze aztán lehet, hogy én vagyok a hülye, és beköszöntene az új aranykor: deportálnák a cigányokat, zsidókat és homoszexuálisokat Madagaszkárra; visszacsatolnánk Trianont; újra 8 tenger és 4 óceán mosná az ország partjait; végül pedig a dicső hun impérium istencsászárának megkoronáznák Hitler egy elveszettnek hitt festményét. Óvakodnék attól, hogy felelőtlenül találgatásokba bocsátkozzak, hisz a lehetőségeknek csak a képzelőerő hiánya szab határt! Nem akarnak beteges országot, na! Nagyon nem. Ők az egészséges fejbőrben és az egészséges nemzetben hisznek, ahol mindenki boldog egyetértésben gyűlölködhet, korra, nemre, fajra, nemzetiségre, politikai és világnézeti meggyőződésre, vallási- és nemi hovatartozásra tekintettel. Aztán úgyis kiirtják őket. Ilyen egy egészséges ország, ahol a szociáldarwinizmus az egyetlen rendező elv. A kétkedők, a mindenféle igazságosságban, szolidaritásban, vagy az úgynevezett keresztény értékekben hívő eltévelyedettek, akik az ököljog erőközpontú logikájától sarokba szorítva az “amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” ősi pragmatizmusáig hátrálnak, rámutatva, hogy a fehér felsőbbrendűség és a normalitás-fasizmus könnyen a visszájára fordulhat, amint az uralkodó eszme kisebbségbe kerül és defenzívára kényszerül, vagy ha a ‘másfajúak továbbra is 3x-4x annyi utódot nemzenek mint mi. Ezt a világ ellen hadba vonulni kész wannabe neonáci egy vállrándítással elintézi. Hisz csak annyi a feladat, hogy ki kell irtani mindenkit, mielőtt nagy baj lenne. Kezdve az említett akadékoskodó zsidóbérenc libsikkel, ugye. Sakk-matt, humanisták! És amikor a géppuskaként pergő gitár elhal, a szám véget ér, én pedig csodálattal adózom a négy irodalmi géniusznak, hisz verselésük bár baltával faragott, rímeik bugyuták, de még így is képesek voltak néhányat beelőzni a korábban tárgyalt, nagyságrendekkel népszerűbb dalok közül. Fogalmam sincs, hogy ennek örüljek-e, vagy pedig felvágjam az ereimet egy söralátéttel…

Ha nem tudnám, hogy a társadalom szükségszerűen újra kitermeli őket, és a rejtett vízereken keresztül majd ismét felbugyog ez a fajta primitivizmus, akkor én kezdeném el nekik szervezni azt a sokszor meghivatkozott nagy, végső ütközetet. Összehívni az összes skinheadet, Antifa tagot, vallási fundamentalistát, a ‘sósavazós nyuggereket, a kínzással és gyilkossággal kacérkodó állatvédőket, radikális feminista komisszárnőket, az összes szabadkártyával nyíltan rasszista PoC-t, az Antikrisztus egótrénereit, meg néhány ilyen Bayer Zsolt-féle közéleti propagandistát… és TESSÉK! Battle royale. Persze a nagyszájú uszítók és neten hőzöngők tömegeihez képest nyilván kevesen vannak azok, akik tényleg fegyvert fognának az elfajzott meggyőződésükért, és inkább csak felbujtják az agysejtben szegényebbeket, de azért biztos összejönne egy kisebb stadionra való, abból most úgyis van készleten, be lehetne egyet áldozni, hogy a társadalom vadhajtásainak grandiózus gladiátorjátékának helyszíne legyen. A győztes frakció végül hazamehetne, hogy a diadala mámorától megrészegülten feloszlathassa önmagát. One can only dream. És talán úgy hangzik, mintha én vágynám ezt az embertelen,  vérgőzös szcenáriót, de valójában ők azok, akik egyre-másra ennek a nagy mészárlásnak az idealizált vágyképéről fantáziálnak. És szerencsére csak fantáziálnak. Addig jó mindenkinek.

Persze ez nem mossa le az eredendő bűnt a Titkolt Ellenállásról és holdudvaráról, akik évtizedes viszonylatban ábrándoznak az ilyen és ehhez hasonló forgatókönyveken. Közben Györgyökről Eddákra száll a habzó szájjal kordonnak feszülés stafétája, csak hogy folyamatosan szórjuk a sót azokba a varasodni vágyó, huszadik századi sebekbe, hisz nem lehet elengedni, egyszerűen NEM LEHET ELENGEDNI a szabja markolatát, a sérelmeket, a múltat, elő kell rángatni őket a sírból, hogy oszló tetemeiket zászlókra tűzve hadat viselhessünk a realitások, a jövő ellen, amit nem értünk, amitől félünk, és ami ellen fogcsikorgatva ágálunk, szóval pörgessük a rulettkereket, hadd forogjon, bár zsetonokat már szinte senki sem tesz le az asztalra, de tépjük, rángassuk azt a kereket, nehogy megálljon, mert ha egyszer megáll, akkor jaj nekünk, még a végén kiderül, hogy nincs egy rohadt zseton sem a lyukas zsebünkben, csak a zsebünk van, meg a zsebünkhöz nőtt terepszínű katonanadrágunk, a katonanadrágunkhoz nőtt nadrágtartónk, a nadrágtartónkhoz nőtt bomberdzsekink, és a bomberdzsekinkhez nőtt sértett, akarnok, kopaszra nyírt gyerekfejünk.

- Kitahito

Megosztás