logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2019/06/10 / Szerző: Kitahito

Krisna báránybőrbe bújt farkasai.

Rövid, eszmefuttatásokkal megtűzdelt élménybeszámoló (vagy élménybeszámolóval megtűzdelt eszmefuttatás?) a Krisna-völgyben tett látogatásomról. Ez alatt a közel egy hónap alatt részt vehettem az öko-közösség mindennapi életében, betekintést nyerhettem hitvilágukba, valamint zavartalanul elmélyedhettem a tanításaikban. Külsőségeiben az egész tényleg lenyűgöző és varázslatos, de kicsit is megkapargatva a felszínt elősejlik valami, amiről muszáj alaposabban értekezni.

A.C Pedophada

Minden magára valamit is adó hős történetében eljön a pillanat, amikor a dramaturgiai tetőpontot jelentő végső karate párbaj előtt fel kell mennie a hegyre, hogy egy ’90-es évekbeli zenés átvezető montázs keretében megtanulja a random részeg kínai saolin mestertől az elfeledett harci technikát, mellyel győzelmet arathat, és visszaszerezheti a meggyalázott apja becsületét. Mármint az apja meggyalázott becsületét… nem mindegy. Tehát nekem is, aki elvileg a saját történetem hőse vagyok, hasonlóképpen kellett cselekednem. Hasonlóképpen, mondom, hisz elvonulásom csak homeosztatikus mértékben tartalmazta a fent leírt archetipikus aktus lényeges elemeit. Lementem hát a Krisna-völgybe, hogy eltöltsek egy hónapot a hívek és szerzetesek között, a világtól elzárt, madárcsicsergős ignoranciában, boldog aszkézisben és önként vállalt lemondásban. Életemet és egész lényemet a nagy kék istenember tenyerébe helyeztem, készen álltam a megvilágosodásra, vagy legalább egy kis szikrára, mely lángra lobbanthatja a materializmus élvhajhász nihilizmusában elszikkadt kóró-lelkem száraz vesszeit, de sajnálatos módon a nagy ráébredés, a lét fundamentumát megrengető reveláció elmaradt, és visszatértem önmagamhoz, egyedül és árván, koponyám mohos falai közt kongva pattogó egyetlen kínzó kérdésemmel:

MI A FRANC?!

Valószínűleg ez lesz a leghosszabb kommentár, amit blogos pályafutásom alatt írni fogok, viszont a téma bőven indokolja, hogy alaposan körüljárjam. Nem engedhetem meg magamnak a felszínességet, hisz most egy szek… mármint vallás átfogó analízisére vállalkozok. Mielőtt azonban pálcát törnék a “modernizált” (értsd: levesporosított) hinduizmus felett, és kivágatnám a nyelvemet isten igazhitű bhaktáival, kezdjük az elején, hisz úgy érdemes. Napirend. Ébredés hajnali 4-kor, mert a trú’ hívő nem henyél, heverészik és piheni ki magát, hanem már jóval napkelte előtt fent van. Azt hihetnénk, hogy Krisna okkal tette fel azt a rohadt Napot (ami mellesleg az egyetlen nap az univerzumban…) az égre, talán azzal akart nekünk jelezni, hogy milyen rendszer szerint szervezzük meg a… khm, napjainkat, a mindenség eredettől való ritmusát követve, de természetesen tévednénk, mert írva vagyon, és tehát úgy is van. Ne próbálj gondolkodni, okoskodni, bölcselkedni, ami írva vagyon, az úgy is vagyon (de nagyon), még akkor is, ha egyértelműen hülyeség. Nincs igazad. Szóval vonszold ki magad az ágyból fél négykor, ahogy azt illik, nyomás zuhanyozni, természetesen hideg vízzel, mert az erősíti a jellemet, majd bújj bele a frissen mosott dhoti-ba és irány a templom, mert már ébredeznek a múrtik, vagyis a templomban elhelyezett isten-inkarnációk (értsd: szobrok), és nem vennék jó néven, ha nem tennéd tiszteletedet előttük. Persze a közösség sem honorálja a távolmaradást, és náluk sem tanácsos eljátszani a kreditjeidet. Tessék szépen táncolni a zenére, vagy legalább holdkóros módjára, félálomban előre-hátra lépegetni, kb. ütemre tapsolni, leginkább mosollyal az arcodon! Senki nem kérdezte, hogy jó kedved van-e vagy sem. Tűnj vidámnak, csinálj úgy, mintha ez lenne életed legjobb napja! Nem akarod, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége megharagudjon rád, ugye? Na ugye! Szóval szórakoztasd az urat, hogy öröme teljék benned! Énekeld jó kisgyerekként a szent szanszkrit verseket, csókold meg homlokoddal a márványpadlót és mantrázz, mintha az életed függne tőle. Igazából így is van, sok-sok életed függ ettől. Szóval vigyázz, nehogy megharagítsd a múrtikat, vagy a velük átellenben trónoló Srila Prabhupada-szobrot! Nagy kár lenne, ha ezer és ezer reinkarnáción keresztül a Pokol bolygókon kéne szenvedned, igaz? Nem olyan mókás, ha a bőröd ropogósra sül és felhasad, húsod lemállik a csontjaidról, a szemeid kocsonyás zseléként folynak ki a szemüregeidből, gennyes fogaid pedig maguktól hullanak ki! Már csak 999 ilyen és ehhez hasonlóan fantasztikus élet van hátra, kibírod! Utána talán még lehetsz muskátli is, ha szerencséd van! Szóval mi lenne, ha táncolnál te is szépen, mint a többiek? Nyilván nem kényszer, de tudod… erősen javallott.

Miután mindenki jól kilötyögte magát, 7 óra felé kezdődik a szent lecke, amit általában a maharaj vagy valamelyik fő szerzetes tart. Ez viszonylag érdekes, mert a Bhagavad-gíta vagy a Srímad Bhágavatam egyes részei kerülnek kitárgyalásra, felfejtve (vagy odaköltve) a rejtett tanulságokat és morális üzeneteket. Ha ezt a műveletet nem tudtam volna magam is elvégezni, akkor értelemszerűen kimondhatatlan segítséget nyújtottak volna ezek az alkalmak, de mivel nekem valahogy nem fűlött a fogam ahhoz, hogy lemondjak a gondolkodás eredettől való jogáról, teljességgel feleslegesek voltak, és alkalomról alkalomra húzódtam egyre kijjebb. Pár nap után már csak a folyosóról hallgattam őket, végül pedig be se mentem a templomba. Miután tehát ez a lélekemelő oktatás 8:30 körül véget ér, a konyhában már elkészítik a reggelit, így vagy a templomszoba padlóján illetve folyosóján, vagy pedig jó idő esetén a kinti nagy sátorban elköltjük reggelinket. Férfiak és nők külön, nehogy az istentelen keveredés elterelje a figyelmünket Krisna lótuszlábairól (foot fetishism warning). Ez általában valamiféle rizs alapú étel, köretként változó állagú és állapotú zöldségekkel, olykor helyi sütésű kenyérrel illetve cipóval, valamint friss gyógynövényes teával. Itt a quantity over quality elve érvényesül, vagyis hatalmas adagokat adnak, majd a kondérokkal körbejárnak addig, míg mindenki be nem fejezi az evést. Ezt követően jön az oltár mögött elkészített prasadam, azaz szent maradék, melyből mindenki kaphat pár falatot. Ebből erősen ajánlatos kérni, és nem csak a „szeretet íze“, hanem a kedvező karmikus hatásai miatt is (értsd: ha megeszed, jobb ember leszel tőle, kicsit közelebb kerülsz a megvilágosodáshoz, meggyógyul a rákod…stb.).

Reggeli után a helyiek délelőtti szolgálatot teljesítenek, de mivel én afféle tanítványnak mentem oda, így mentesültem ez alól a kötelezettség alól, és tenghettem-lenghettem 1-2 órát, viszont cserébe 11-től 13:25-ig külön oktatásom volt, melyen néhány friss taggal együtt vettem részt. Ezek az alkalmak érintőlegesen a Tanítások Nektárja c. könyvre támaszkodtak, melynek összetételét úgy kell elképzelni, hogy Srila Prabhupada 11 (általában 2 soros) verset magyaráz 108 oldalon keresztül. A derék Prabhupada (1896-1977) tényleg megéri a pénzét. Az övét, nem a tiédet. El kell ismernem, hogy mint minden szektavez… mármint karizmatikus egyházi vezetőnek, neki van egy igen erős jellemkorrodáló, illetve erkölcs- és világszemlélet-görbítő hatása. Ahogy egy jó kertész csipegeti le metszőollójával a nemkívánatos rügyeket és hajtásokat, úgy ollózza le ő is a neki nem tetsző, önhivatkozó és dogmatikus narratívájába bele nem illő gondolatokat rólad, persze csak ha óvatlan vagy és engeded neki. A meghagyott védtelen, támasz nélkül maradt vesszőt már úgy hajlíthatja kedve szerint, ahogy neki tetszik, és biztos lehetsz benne, hogy ha gyanútlanul és naiv nyitottsággal olvasod végig az írásait, akkor szépen szisztematikusan ki fog lúgozni belőled mindent, ami azzá tesz téged, aki és ami vagy. Vannak, akik igénylik az ilyesmit, én pont nem tartozom közéjük, annál is inkább, mert a majdan szükségszerűen lerombolt egó sóval behintett maradványaira valaki más kíván építkezni. Ez pedig egy olyan feladat, amit sosem bíznék vallási fanatikusokra vagy istennel házaló vállalkozókra.

„Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem szabadna bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem a halott, sem az élő felett.”

Az oktatásokon ehhez mérten már az elviselhetetlenség határát súrolóan demagóg, önmagukat önmagukkal igazoló érvekkel igyekeztek belemászni a hallgatóság fejébe, mely ebben a szerencsés esetben szerény személyem volt. A többiekre nem is érdemes szót vesztegetni, már nem azért, mintha emberi kvalitásaikban kevesebbek vagy rosszabbak lettek volna nálam (bár a tanultakat figyelembe véve gyanítom, hogy ez sem áll messze a valóságtól…), hanem mert őket bőven az érkezésem előtt megnyerte magának a közösség, tehát én voltam az egyetlen szkeptikus, kétkedő és homlokráncoló a kis csoportunkban. Persze nem vetemedtem volna holmi homlokráncolásra, elvégre nem akartam, hogy engem is ahhoz a 99.9%-hoz soroljanak, melyet ők csak az emberiség söpredékének neveznek, azokhoz a démonikus személyekhez, akik elfordultak az egyetlen igaz hittől, vagy megkifogásolták és kritizálták azt. Ráérünk arra még, ugye. Az ilyen emberektől egy öntudatos krisnásnak távol kell tartania magát, nem csak szellemileg, hanem fizikálisan is, nem ajánlatos velük semmiféle kommunikációt folytatnia, nehogy megfertőzzék bűnös világi ideáikkal. Örüljenek, hogy nem vágják ki a nyelvüket vagy ölik meg őket. Megérdemelnék, és egyszer majd meg is kapják a méltó büntetésüket, ha nem egy karddal kaszaboló krisnástól, akkor egy karddal kaszaboló Krisnától. Mert hinni kell abban, hogy eljön egyszer a jó pásztor, és átadja nyájának az eretnekek vérétől vöröslő mezőket. Meszesgödörre paradicsompalántákat. Tudjuk, hogy megy ez. Nem ma kezdtem, Sanyikám! Szóval nem szerettem volna ebbe az áldatlan csoportba kerülni, én a klassz kölykökkel, az igazhitű és szabad akarattal bíró (csak a krisnásoknak van olyan, nyilván) elitekkel akartam lógni, meg akartam ismerni a tanaikat, kifürkészni gondolataikat, kimondatni velük lényük elkendőzött, elhallgatott, agyon eufemizált igazságait, vagyis néma egyetértéssel elérni, hogy elárulják azt, amiről tudják, hogy nem szabad csak úgy felelőtlenül elárulni, mert még nincsenek többségben, vagy olyan hatalmi pozícióban, hogy csak úgy elkezdhessenek komplett népcsoportokat illetve népfajokat stigmatizálni, és nyelveket meg torkokat vagdosni.

Szóval nyitott szemmel és füllel, de csukott szájjal ültem végig ezeket az előadásokat, melyeket három kategóriába lehet csoportosítani, leginkább annak függvényében, hogy a három előadó közül ki tartotta őket: unalmas, érdektelen, valamint ostoba/frusztráló/sértő. Talán a legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy a látszólagos azonosság ellenére milyen hatalmas különbség lehet az unalmas és az érdektelen között. Unalmas jelen esetben az volt, amit már tudtam, vagy pedig amit nem tudtam, de annyira evidens, hogy már a témafelvetéssel definiálja magát. Érdektelen pedig az, ami nem tudtam, és nem is akartam megtudni, mert az ég világon semmivel nem szolgálta az épülésemet. Azt hallgatni, hogy valaki ilyen dolgokról beszél, már önmagában is megterhelő, de szerencsére az oktatási rendszer már felkészített erre, szóval képes voltam a méltóságteljes hümmögések, avatott figyelmet sugárzó elgondolkodó bólogatások, továbbá a távolba révedő tekintettel megejtett állvakargatások végtelen permutációjával azt a benyomást kelteni, hogy egy értő és legfőképp egyetértő akadémikus tartózkodik körükben, aki a frissen szerzett információkat helyben megrágja és magáévá teszi. Az igazság az, hogy mivel rendelkezésemre bocsátották a felhasználni kívánt irodalmat, már az első napokban átrágtam magam rajtuk, így a kezdőknek szánt “krisnás kisokos” helyett foglalkozhattam a Bhagavad-gítával. Sajnálatos módon az előadások nagy része pont ezért az unalmas és érdektelen kategóriákba esett. Viszont az a kevés, ami nem… ott lógott ki igazán az az ominózus lóláb, mert valljuk be, a kötőerőkről, a karma működéséről, vagy a helyes rágás módjáról (komolyan, volt ilyen lecke…) szóló oktatás nem ad lehetőséget arra, hogy a tanító véletlenül elragadtassa magát, és belesétáljon a hitvilág visszás mélységeibe. Persze ha figyel az ember, nem várt helyeken is ki lehet hallani a háttérben meghúzódó embertelen ideológia visszhangját, hisz ha valami ennyire szembemegy a felvilágosodás, a humanizmus, valamint a klasszikus európai erkölcsiség és embereszmény alapvetéseivel, akkor azt nehéz teljesen véka alá rejteni még akkor is, ha erre szándék van. Viszont a sarkalatos kérdések esetében igen látványosan kitüremkedik a szektás dogmásság, a modernitással szembeni általános, fóbiás félelem és gyűlölet. De erről majd később. Előbb érjünk a nap végére.

„Amint barátok közé kerülünk, azonnal felesleges fecsegésbe kezdünk, ami olyan, mint a békák brekegése. Ha már beszélnünk kell, beszéljünk a Krsna-tudat mozgalmáról.”

13:25-től ebéd, ami nagyjából úgy zajlik, mint a reggeli, azzal a különbséggel, hogy itt még nagyobb adagokat adnak. 14:30-tól 17:30-ig kell odaadó szolgálatot végezni, ami lényegében közösségi karitatív kötelesség. Olyasmi ez, mint a középkori robot, csak van egyfajta sajátságos vallási megideologizáltsága és mellékzöngéje, meg hát jóval kevésbé hajtós. A közösségért és egymásért végzett önzetlen munka szervesen bele van integrálva a krisnások hitvilágába, Srila Prabhupada magyarázatai alapján úgy tekintenek rá, mint valamiféle lerövidített ösvényre az emberi lét kárhozati alapállapota és a megvilágosodás között. Hitük szerint ebben a negyedik, utolsó világkorszakban Krisna ezt a módszert hagyta nekünk (a Hare Krisna mantra rendszeres ismételgetése mellett persze…), hogy rövidke életciklusunk alatt elérhessük azt a tudati állapotot, amivel elhagyhatjuk az anyagi világot, és visszatérhetünk a szellemibe, az örök, tökéletes boldogság és határtalan élvezetek birodalmába. Ha az intézményesített kereszténység túlvilág-ígéretét akciós Teleshop-os ajánlatnak (na nem mintha nem lenne minden Teleshop-os ajánlat egyben akciós is…) tituláltam, akkor ezt milyen jelzőkkel kéne illetnem? Ugyanis itt nem csupán a Mennyországot húzgálják mézesmadzagként az orrod előtt… nem. Itt a SZUPERMENNYORSZÁG ígéretét kapod! A MINDEN AMIT EL TUDSZ KÉPZELNI + 2! Ugyanakkor zsigerileg utálnak minden anyagit, tehát ne tévesszen meg senkit, itt szellemi orgiákról, szellemi lakomákról, szellemi kedvtelésekről van szó! Nem olyan tökéletlen, mocskos és bűnős ocsmányságokról, amiket ebben a földi pokolban, húsból és csontból való börtönben, ebben a gettóban kaphatsz. Ott minden végtelenszer jobb, szebb, tökéletesebb és maradandóbb, amihez persze hasonló corpus dukál: nemcsak romolhatatlan, hanem olyan gyönyörűséges és tökéletes is, mint amilyeneket az antik hellén szobrászok próbáltak a létezésbe faragni. De hatalmas pénisszel, amit nem rejthetsz fügefalevél mögé, vagy akkora mellekkel, melyekből egy kisebb krisnás közösséget jól lehetne lakatni. Ezek az olajól csillogó meztelen istenemberek fognak a túlvilágon végtelen számú (szellemi) gangbang-ben (szellemi) kopulálni, (szellemileg) egymás szájába és ánuszába ejakulálni, hisz ugye a megszokott vaginális közösülési forma az anyagi léthez tartozó szükségszerű gyereknemzés mocskos materialista aktusához rendelt, felsőbb (szellemi) körökben meg- és elvetett testnyílás. Elképzelhetetlenül finom ételek, aranyszínű isteni nektárként csepegő borok, megunhatatlan és véget nem érő szórakozások, minden ismert és ismeretlen érzéket lefedő és azok kelyheit túlcsordító élvezetek kaleidoszkóp-forgataga, melynek forrása és metszéspontja maga Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a mindenség szellemi bőségszaruja. E túlvilági Kánaán (x2) ígéretének a szem előtt tartásával kapálj hát, ganajozz tehenet, apríts fát, áss árkot, szedj gyümölcsöt, pakolj gabonát, vágj füvet, söpörj lépcsőházat, vagy mosd le a templom vezetőjének a kocsiját (igen…). A megváltás mindig egy lépésnyire van, és ott is marad, de talán ha felmosod még azt a néhány templomfolyosót, akkor elérheted! Nem garantálunk semmit. Mi csak azt mondjuk, hogy lehet…

A munka végeztével az embernek lehetősége van visszamenni a templomba, hisz a múrtikat többször is megmutatják, így kedvedre imádhatod őket délután is, meg persze vannak esti szertartások, és közös dzsapázás: egy rózsafüzérhez hasonlító, 108 fagyöngyös láncon való Hare Krisna mantrázás. A mantrát minden gyöngyön el kell mondani, és így köröket megtenni. A lusta nyugati embernek a napi adag ebből 16 kör, vagyis 1728 mantra, de a nagyszerű indiaiak (akik tudjuk, minden tekintetben magasabb rendűek a majomhoz hasonlító ostoba fehér embernél) ennél nyilván több kört tesznek meg). A falánkabbja 16 óra után még 3x ehet a templomban gyümölcsöt, prasadamot, valamint tejet és puri-t (~zsemle, csak menőbb, mert indiai). Én erre nem tartottam igényt, mert én beérem tücsökciripeléssel és istenigével is. Szóval miután elmormoltad a napi mantra adagodat és csillapítottad Krisna éhségét a monotóniába fúló futószalag-imádatoddal, ideje bezuhannod a zuhany alá, lemosnod magadról a port és a szervezeted mirigyei által kiválasztott undok nedveket. Abban az esetben, ha ostoba emberi elmédet nem tudod az álom jótékony mezejére kergetni, és szórakozásra vágysz utolsó ébren töltött óráidban, számos lehetőség áll előtted a kikapcsolódásra, melyet még Krisna sem fog lángoló pallossal vagy évmilliókon át tartó kínszenvedéssel remunerálni: olvashatod például a védikus irodalom gyöngyszemeit (persze csak azokat, amiket Srila Prabhupada fordított és magyaráz), gondolhatsz Krisnára, beszélgethetsz hittársaiddal Krisnáról, nézhetsz különféle érdekfeszítő filmeket és sorozatokat Krisna és barátainak (akik általában szintén Krisna) életéről, vagy akár hallgathatsz krisnás zenét, melyekben a Hare Krisna mantra éneklésével imádják Krisnát! A lehetőségek tárháza tehát kimondottan széles, mindenki megtalálhatja a neki tetsző médiumot Krisna dicsőítésére. Ezek után már csak az alvás marad hátra, de csak módjával, mert nem akarjuk, hogy a tudatlanság vagy a szenvedély kötőerejében cselekedjünk, és Krisna esetleg henyélésen kapjon minket, igaz?

„Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és Velem kapcsolatban használd minden értelmedet!”

Amennyire óvatos puhatolózásom nyomán meg tudtam ítélni, a mozgalom magán hordozza a szekták minden főbb jellemvonását: igyekeznek elszakítani a családodtól és a szeretteidtől; próbálnak érzelmi, szociális és anyagi függésbe taszítani; ráteszik a kezüket a jövedelmedre (az Írás szerint legalább a felét be kell szolgáltatnod a szervezetnek, de a legjobb, ha minden pénzed a lelki tanítómesterednek adod), amiből nagylelkűen visszacsepegtetnek hozzád havi 2500-9500 forintot attól függően, hogy igénybe veszed-e a helyi étkezés lehetőségét (a “költőpénzt” természetesen csak helyben költheted el); elképesztően kemény személyi kultuszt építenek fel az alapító és a helyi földi helytartója, a guru köré, akinek minden szava megkérdőjelezhetetlen szentség, és ezt kihasználva mossák át az agyadat; elzárkóznak és elzárnak a külvilágtól, valamint az anyagi világ minden olyan produktumától, amit nem lehet a saját céljaikra felhasználni (van annak egy sajátságos bája, ahogy mobil internettel, napelemről töltött androidos telefonról élőben közvetítik Youtube-on azt, ahogy a modern technika vívmányait ostorozzák…); elvetik a tudomány bizonyított és általánosan elfogadott elveit; szűrik az információkat; felülbírálják a kultúra alapvetéseit; az életed minden pillanatát és aspektusát igyekeznek leszabályozni, mosolygós álarc mögé bújva tolakszanak be a személyes teredbe; a világ végtelenül bonyolult rendszerét leegyszerűsítik könnyen érthető, világos direktívákká, melyeket követve elérheted a pszeudo-boldogságot… mindössze az önrendelkezéshez való jogodat kell csak teljes egészében feladnod.

Mi a krisna-tudat alapvetése? Nos. Minden, ami te vagy, az érzelmek, gondolatok, vágyak és célok bonyolult rendszere, a személyiséged rétegeltsége, a személyes, legbelsőségesebb, legintimebb részed… valamint a világ, az összes gyönyörűségével, romlottságával, sokszínű gazdagságával, minden valaha volt és eljövendő drámájával, minden kulturális és tudományos vívmányával, eszméjével, ideájával, vagyis mindazzal, ami az élet, és az élet értelmét, lényegét adja vagy adhatja… ezek mind-mind hazugságok. Tökéletlen, semmitérő árnyképek. Illúzió-fátyol. Maya. Ez rossz neked. Ami jó neked, az Krisna. Minden gondolatod és tetted, a létezésed minden pillanatát arra kell szentelned, hogy Őt, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádd, rá gondolj, rajta elmélkedj, vele társalogj, hozzá vágyj, benne keress menedéket, az Ő misztériumait kutasd, az Ő nevét rezonáld a hangszálaiddal, vagyis a létezésed (sőt, a mindenség létezésének is) egyetlen és kizárólagos értelme, hogy a Teremtő dicsőségét zengjed, mert neki bezony’ ebbe telik kedve

Krisna nem egy ‘jófej istenség. Erre már abból is rájöhetünk, hogy bűnösnek tart és megtilt nekünk minden földi örömöt, elvárja az életünk feletti kontrollról való teljes lemondást, hogy Őt imádjuk minden lélegzetvételünkkel, és igen diszkréten megfenyeget, hogy ha nem így cselekszünk, akkor könyörtelenül leszámol velünk, véget nem érő kínoknak fog alávetni minket, hogy megtörjünk és behódoljunk. Természetesen azért, mert ennyire törődik velünk, ilyen nagyon szeret minket. De persze sokkal sokkal jobban szereti önmagát. Történetünk kezdetén mi is ott éltünk vele a szellemi világban, a végtelen jóságban és gyönyörben, de elmenekültünk tőle az anyagi lét börtönébe, ami, mint tudjuk, minden tekintetben rosszabb és alacsonyabb rendűbb annál, mint amit Krisna nyújtott. Mi mégis elmenekültünk tőle. A könyv nyilvánvalóan ezt eredendő ostobaságának tünteti fel, és Krisna törekvéseit, melyekkel igyekszik bennünket visszacsábítani vagy visszakényszeríteni a kebelére, hatalmas jóindulatnak, indokolatlan kegynek titulálja. Ugyanakkor azért érdemes elgondolkodni rajta, hogy miért is kellett elszökni Krisna elől, ha olyan elmondhatatlanul jó volt ott nekünk vele? Hiszen miénk volt a határtalan tudás, a soha véget nem érő öröm, és a minden képzeletet felülmúló gyönyör kegyes teremtőnk közelében. Mi mégis inkább száműztük magunkat onnan, hogy itt éljünk ebben a húsból, vérből, velőből és salakanyagból gyúrt amorf zsákban, emberi vagy más egyéb anyagi testben. Egyesek talán intő jelnek vennék, hogy ha a teremtett lényeik inkább a születés és halál örök kárhozati láncolatát választják ahelyett, hogy veled legyenek, de nem így Krisna, aki meg van győződve a saját nagyszerűségéről, és minden kétséget kizáróan tudja, hogy nála jobb dolog nem történhet veled, így utánunk jött, betüremkedett az anyagi térbe, létrehozva a karma rendszerét úgy, hogy elhelyezte belénk házmesternek lénye egy apró darabkáját (Felsőlélek), hogy jutalmazzon, de főleg büntessen annak megfelelően, hogy viselkedésed Krisnának tetsző-e. Mostanra már kitalálhattuk, hogy Krisnának csak az a viselkedés tetszik, ami az Ő nevében történik és Őrá irányul, tehát minden, amit úgy csinálsz, hogy annak célja nem Krisna, egy kicsit közelebb visz a kárhozathoz, vagyis a büntetéshez, pusztán csak azért, mert azt teszed, amiért elvileg eljöttél a szellemi világból. Mert Krisna játszóteret ad neked, kinyitja előtted a kapuját, menj be nyugodtan kisfiam, ha ennyire szeretnél! De ha felülsz a libikókára, vagy hintázni szeretnél, esetleg homokoznál egy kicsit (pun intended), akkor megjelenik a jóságos kék atya egy baseball-ütővel. És Krisna ért ahhoz, hogy megbüntessen, ó igen. Nemcsak megkínoz. Addig kínoz, amíg a személyiséged, az emberi hamis egód fel nem feslik és széjjel nem hasad, hogy elviselje az olyan alacsonyabb rendű létformákban való létet, mint mondjuk egy zuzmó vagy fehérvérsejt. Azok a kecses, androgün lótuszlábak nemcsak gyönyört adhatnak. Érts meg, ez fontos! Ő jobban tudja, mi kell neked. Azért kaptad a játszóteret, hogy otthagyd, és visszaülj a papa ölébe Columbót nézni a túlvilági panellakásban!

„Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Nekem: a felettébb ostobák; az emberiség alja; azok, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól; s akik démonok ateista természetével rendelkeznek.”

Valójában Krisna egy kegyetlen önkényúr, egy egomániás, basáskodó és szeszélyes tirannus, aki nem pusztán az emberi szabadság, de az egyetemes emberi értékek ellensége. Ő fölötte áll jón és rosszon. Olyan kozmikus borzalom, ami magának az életnek, a létezésnek az ellenpólusa. És a krisnás mozgalomnak nem titkolt célja, hogy az egész világot ráhangolják ennek a kék istennek a rezgéshullámaira. Ahogy Krisna szemében, úgy az ő szemükben is minden, aminek nincs köze Krisnához, felesleges és elpusztítandó. Amíg törpe kisebbségként léteznek, addig önkéntes szegregációba vonulnak, egyszerűen csak zárványként megülnek a társadalom testében, kedveskednek kicsit az adó 1%-ért, de valójában ők nem hisznek a szabad akaratban, a szabad választásban. Ők nem egy alternatíva, ők AZ IGAZ ÚT, ami tudomásul véve a jelenlegi… nos, kedvezőtlen helyzetét, alternatívaként tünteti fel magát. A Krisna által kinyilatkoztatott Védák jelentik az Abszolút Igazságot. In veda veritas. Minden más, és ténylegesen MINDEN más felesleges. Gondolj a kollektív emberi irodalomra. Tűzre vele! Mit nekünk kultúra?! Lángoljanak a könyvtárak, mozik, koncertcsarnokok, galériák! Egy gondolat létezik, egy narratíva, azt KELL hinned. A lehetőségek csak megzavarnak, így nincs szükség más opcióra, hisz szerintük nincs is más opció. Nem kellenek az árnyalatok. Még csak feketére vagy fehérre sincs szükség. Elég a fehér. Vagy a fekete.  De inkább a kék. A Védákban biztos erre is van utasítás. A lényeg, hogy ne kombinálj! Ne gondolkodj, mert nem akarjuk, hogy gondolkodj! Nincs szükség új ötletekre, hisz az emberi történelmet az aranykorból való ciklikus kizuhanásként látják, mely narratíva szerint most vagyunk a vaskorban, a totális kozmikus összeomlás és megsemmisülés előtti félbarbári, materialista érában. Mit adhat a vaskor az aranykornak?! Vagy akár a bronzkornak? Számukra merő abszurditás a puszta felvetése is annak, hogy a szellemi és morális tekintetben a Kali-juga (a démon korszaka, melyben az egész általunk ismert emberi történelem zajlott és zajlik) bármivel is gazdagíthatja az előtte levő világkorszakok végtelen bölcsességét. Mit tud nyújtani akkor? Legfeljebb egy új iPhone telefont. De tekintetbe véve, hogy a több százezer évvel ezelőtti indiaiak technológiailag is sokkal fejlettebbek voltak, sci-fi űrutazó civilizációként, leginkább azt se.

Az emberi élet ideális csapásvonala le van fektetve, tegyünk hát mellé szögesdrótot és kerítést, nehogy valaki letérjen az istennek kedves útról! Boldog akarsz lenni, nem? Akkor hallgass az Írásra, ami egyenesen az Istentől való, és hallgass a gurura, aki az Ő szent szavait tolmácsolja! Fogadj el mindent Úgy, ahogy van! (Vegyél példát rólunk, a készpénztől az adó 1+1%-ig mindent elfogadunk!) Ez áll a Bhagavad-gíta elején is, már ami Srila Prabhupada fordítását illeti: ha egy mondatot is kétségbe vonsz, akkor az egészet kétségbe vonod! A kétkedőknek és okoskodóknak pedig nem jut hely a paradicsomban! Nincs olyan, hogy elfogadod A. C. urat egy értékes gondolkodónak, akinek megvizsgálod a tanításait, valamivel egyetértesz és beépíted a saját morális rendszeredbe, valamit elvetsz, megint mást figyelmen kívül hagysz. Nem olvashatod a gítát úgy, mint az emberiség kollektív spirituális és erkölcstani irományainak egyik meghatározó darabját. Prabhupada ezt az utat igen diszkréten le is zárta előttünk. A Bhagavad-gíta, a szanszkrit irodalom eme több ezer éves gyöngyszeme nem lehet a numinózum után folytatott keresésed egy állomása. Vagy végállomás, vagy pedig arra van a kijárat (így tűnt el pár nap után egyik pillanatról a másikra a túl sokat kötözködő szobatársam…)! Vagy elfogadod a teljes könyvet a valóságot leíró kizárólagos igazságként, és elindulsz Krisna (azaz a minden jó +2 felé), vagy pedig okoskodsz, brekegsz, mint egy béka, és sosem éred el a boldogságot! A te döntésed! N-nem mintha kivágnánk a nyelvedet, ha rosszul döntesz, vagy valami… b-baka.

„Nem helyénvaló, ha valaki elfogadja a Bhagavad-gíta egyes részeit saját önkényes értelmezése szerint, más részeit meg elutasítja. … a Bhagavad-gíta tanításait maradéktalanul elfogadjuk, különösen az utolsó utasítást: Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg egyedül Énelőttem!”

A földi léted minden igényét kielégítheted a krisnás mozgalom által biztosított módokon. Az ISKCON szervezete segít ebben. Ők a hiteles tanítványi láncolat jelenkori tanítómesterei. Mindenki más hamis tanítómester, ne is foglalkozz velük! Csak hazudni akarnak neked, kicsalni a pénzedet, és eltéríteni a helyes útról! Tedd a bizalmadat (és a pénzedet) az ISKCON-ba! Nincs más mód az üdvözülésre. Még azok is kárhozatba visznek, akik a Bhagavad-gíta más fordításaiból, illetve más magyarázatok és értelmezések szerint tanítanak. Nem kell törődnöd semmivel, az ISKCON törődik veled! Kapsz fedelet a fejed fölé, ételt, célt és távlatokat. Találunk neked férjet, feleséget is. A guru megoldja. Ő tudja, hogy mire van szükséged. Ha eléggé elkötelezett vagy, és készségesen szolgálod a közösséget, kérdések nélkül kapitulálsz, akkor megtart a védőháló. Az ISKCON nem akar kizsebelni és szétloccsantani az aszfalton, terve van veled, mégpedig hosszú távra. Megvéd a világtól, és megvéd önmagadtól, a felesleges gondolatoktól és aggodalomtól, megvéd a kérdésektől, valamint a túl bonyolult vagy túl teoretikus válaszoktól. Közben persze hülyére keresi magát, de hát tudjuk, pénz nélkül nem lehet a pénzközpontúság ellen uszítani! Dobj félre mindent, és állj közénk! Ahogy Srila Prabhupada tanítja, ahhoz, hogy igaz bhakta legyél, nem kell mást tenned, csak igaz bhakták között lenned, és úgy csinálni, mint ők! Csinálj úgy, mintha boldog lennél, és boldog leszel! Csinálj úgy, mintha hinnél, és hinni fogsz! Minden jön majd magától, szépen sorjában. Vagy nem. Mi nem ígérünk, nem garantálunk semmit. És nincs pénzvisszatérítés. De tudd, hogy ha letérsz a megszabott ösvényről, akkor az addigi odaadó szolgálatod, vagyis minden munkád, amit beleinvesztáltál ebbe az egészbe, tönkremegy! Játékelmélet 101. Krisna értékeli az igyekezetet, derék legény vagy, amiért X évig ingyen dolgoztál egy kommunában, de a végén te is ott fogsz megrohadni a Pokol bolygókon a többi tetves hitetlennel! Legközelebb majd kitartóbb leszel! Talán ezer reinkarnáció múlva, ha szerencsés vagy, újra emberi testet kapsz, és próbálkozhatsz tovább! Reméljük ezúttal sikerül. A progress nem veszik el, de azért vissza kell találni az eredeti állapothoz, és miután tízezer évet töltöttél el fanszőrsejtként mindenféle szeméremdombokon és fenékhasítékok között, kicsit nehéz. Szóval no pressure, de… ne cseszd el!

Vizsgáljuk meg az elcseszés legkézenfekvőbb módját, vagyis a négy főtilalom áthágását! Kezdjük mondjuk a dohányzással és különféle tudatmódosító szerek fogyasztásával. A dohányzást értjü,: káros, büdös, függőséget okoz, és még drága is. Az is világos, hogy random hallucinációkkal és a tudatalatti felszínre hozásával nem fogsz túllátni Maya fátylán, tehát a deliráns és pszichoaktív szerek fogyasztása (annak ellenére, hogy okozhatnak vallásos élményeket) krisnás szempontból nem javallott. Az olyan narkotikumok, mint amilyen az alkohol, a metadon vagy a morfium, szintén nem segítenek a “tisztánlátásban”. Ellenben azt nem látom be, hogy a serkentő- vagy nyugtatószerek miért ennyire ellenszenvesek Krisna szemében, mikor pont azokat az anyagi lét által ránk nehezülő zavaró tényezőket hivatottak mérsékelni és megszüntetni, melyek a szellemi fejlődésnek hát nagyon is az útjában állnak. Gondoljunk csak a koffeinre. A krisnások olyan messzire mennek, hogy nemcsak a kávé, vagy a fekete tea fogyasztásától tartózkodnak, de még kakaót sem isznak, melyben csupán hozzávetőlegesen huszadannyi koffein található. Inkább használnak karobport, mely bár egészségesebb, de ízében alul marad, ami pedig egy ilyen luxuscikk esetében nem utolsó szempont. Megihatnának egy csésze kávét, hogy a hajnali ébredés utóhatásai kevésbé legyenek megterhelőek, de valamiért az éles elme és tiszta szellem állapotának mielőbbi elérése nem olyan fontos. Pedig a kávézásnak, vagy akár a teafogyasztásnak az élvezeti érték mellett van egy sokkal primérebb funkciója, mégpedig a serkentés. Az az irányelv, hogy tartózkodni kell az anyagközpontú, állatias működéstől, és arra törekedni, hogy minél jobban elősegítsd a spirituális fejlődésedet. A több órán át tartó tompaság, a lefekvés előtti mantrázást megnehezítő, hibáknak (úgynevezett sértéseknek) megágyazó fáradtság, a lelki élet gyakorlását, a Krisnával való gondolás állandóságát szétziláló zaklatottságot, a másokkal való együttélést elszabotáló akaratlan indulatokat mind-mind orvosolni lehetne egyszerű, isten- és természet adta szerekkel, de következetlenségből, önkényességből, vagy pusztán csak az alaposabb utánagondolás hiányából fakadóan ezek a szerek is kriminalizálásra kerülnek a krisnás közösségekben.

„…a nemzőszerveit szép gyerekek nemzésére használhatja. Ez a törvényes és vallásos út. … Ha valaki megengedi magénak a tiltott szexuális életet – akár gondol rá, tervezi vagy beszél róla, akár valóban szexuális kapcsolatba kerül valakivel … – a māyā karmai közé kerül.”

A következő, számomra legsarkosabbnak tűnő pont a szexualitás indokolatlan korlátozása, és úgy eleve a testiség bűnös mivoltának hangoztatása. Arról talán felesleges is beszélni, hogy a krisnások mindent, ami a nemiséggel együtt jár, vagyis az érzelmeket, a gyöngédséget, az intimitást, a valakivel való elemi összetartozás érzését, szóval az aktus nagyon emelkedett, már-már spirituális aspektusait, tehát úgy kb. a lényegét vagy eltagadják, vagy materialista mocsoknak titulálják annak függvényében, hogy épp milyen hangulatban vannak. Felesleges, mert a tilalom már ennél a kézenfekvő kritikánál megbukik. A mi szempontunkból érdekesebb: annak ellenére, hogy az anyagit, különösen a test biológiai funkcióival és szükségleteivel kapcsolatba hozható dolgokat mélységesen megvetik, ennélfogva tiltják vagy agyonszabályozzák, mégsem követelik meg a teljes cölibátust, sőt, nem titkolt céljuk, hogy teleszüljék a Krisna-völgyet. Pragmatizmus, nyilván, és talán nem is feszegetném tovább, ha ezt be is ismernék. De ők egyszerre ragaszkodnak a testiség bűnös mivoltának elvéhez, valamint a közösség szaporulat útján történő növeléséhez is. Ez pedig (amennyire sikerült beszámolók útján rálátnom), nagyon elfajzott és beteges nemi életet eredményez, ahol a partnerek egyszerre gyűlölik az aktust dogmatikus okokból, valamint magukat azért, mert ezzel végső soron szembe mennek, és még (ó Krisna borogass!) élvezik is a dolgot, de mert nehogy túlságosan élvezzék, így össze-vissza mantráznak, a nő frigid deszkaként fekve és csukott szemmel, a férfi felül, Krisna lótuszlábaira koncentrálva igyekszik erekciót és magömlést kicsikarni magából. Próbálják ezt a mocskos ügyet minél hamarabb, lehetőleg pár perc alatt letudni, hisz mindeközben görcsösen vágynak a sikerre, a gyermekáldásra (ugye rajtuk a közösség figyelő szeme), de ahhoz meg élvezni kell, legalább a férfinak, ugye… szóval egy bizarr, irracionális katyvasz az egész. Mi itt az elv? Ne viselkedj úgy, mint egy állat, ne ölts magadra emberhez méltatlan működést, mert akkor a következő életedben kutya, disznó, vagy lajhár leszel. Viszont mi lehetne jellemzőbb az állatvilágra annál, hogy csak és kizárólag utódnemzés céljából közösülnek, a természet által megszabott párzási időszakokban, gyorsan, élvezettel és finomkodással nem törődve? Pontosan az ilyen módon együtt lévő embereket szokás állatokhoz hasonlítani, akik nem szeretkeznek, mint a kulturált, civilizált és szexualitásában felvilágosult értelmes lények, hanem csak basznak, mint a kutyák!

Ha a testiség en bloc materialista, bűnös és elvetendő cselekedet, akkor legyen mindenestül tilalmas. Ha az a cél, hogy a demográfiai mutatók kedvezőek legyenek, akkor azt meg kell vallani, és nem szenteskedni meg tiltani. Ha pedig az a lényeg, hogy ne az állatokra jellemző mentalitással működjünk, akkor legyen szabad a szex, mindenki mindenkivel, korra és nemre való tekintet nélkül, persze nem családon belül, mert a társadalmi konstrukciók leépítése megint csak közelebb vinne minket az állatokhoz. Az élvezetért szexelni, szerelemből együtt lenni, vagy akár csak maszturbálni… mi állhat az állati státusztól ennél messzebb? Hát felkészülsz a földöntúli örömökre, és közben amúgy is Krisnára gondolsz! Amennyiben pedig mindenestől tiltjuk a nemiséget, és tökéletes cölibátusba vonulunk, teljesen a szellemi felé fordulunk, akár annak az árán, hogy egy generáció alatt kipusztul a közösség (valójában ez lenne a legőszintébb, és pont ezért a legvállalhatatlanabb), akkor lehet árvaházat üzemeltetni, adoptálni, de még a mesterséges megtermékenyítés és könnyebben megideologizálható, mint ez a fajta kettősség. Vallják, hogy egy gyermeknek a legnagyobb ajándék krisnás családba születni, mert ez a karmikus út legvége, a szellemi fejlődés utolsó lépcsőfoka, hisz ezek olyan lelkek, akik már korábbi életeikben közel kerültek a megvilágosodáshoz. Ha így van, és a karma ennyire munkálkodik, akkor ezt miért csorbítaná mondjuk az örökbefogadás intézménye? És ha ezt felveted nekik, nem provokatívan, csak érdeklődve, nem tudnak rá mit mondani. Mert nincs kitalálva a narratíva! Ennyire azért a jó Prabhupada, vagy az úr Krisna nem gondolt bele ebbe. Szóval egyszerűbb félgőzzel tiltani, elmismásolni a dolgot, aztán majd megoldjuk okosba’!

„Van, aki a hús, hal, rák, tojás és egyéb, vérből és ondóból álló dolgok fogyasztásához vonzódik, s ezeket elhalt testek formájában fogyasztja.”

Jöjjön a húsevés! Itt is ugyanezt a következetlenséget érzem, bár ebben az esetben a biológiai szükségszerűségbe van kódolva. Mivel minden élőlény megölése bűn, így a legkorrektebb megoldás az lenne, ha az ember nem enne semmit, csak hát így elpusztulna, mielőtt eljuthatna arra a szintre, hogy krisnás lehessen, tehát ez az út nem járható. Ha már enni kell, akkor okozzuk vele a legkevesebb halált, együnk hát növényt! Mert bár a növénynek is van lelke, az nem áll olyan magas szinten, mint egy állaté, így az elfogyasztása kevesebb kárt okoz. Csakhogy azt is állítják, hogy minden élőlény minden sejtje rendelkezik lélekkel, vagyis a megevett lelkek mennyisége nem különbözik 1kg marhahús és 1kg burgonya esetében, ugyanakkor mivel a marha, mint entitás magasabb rendű lélekkel rendelkezik, mint a burgonya-entitás, az utóbbi megölése nem akkora bűn. Igen ám, de gondoljunk bele, hogy 1kg burgonya előállításához hány burgonya növényt kell elpusztítani, míg 1kg marhahúshoz elég egy marha leölése, és persze tudjuk, hogy egy marha jóval több húst ad annál. Nyilván nem lehet eltagadni, hogy a matematika tudomány, és mint ilyen, a fehérember-féle hazugság, pláne, hogy a marha, ha már itt tartunk, szent állat, mert majdnem ember, tehát levágni a húsáért nagyobb bűn, még akkor is, ha csak egy lényt ölsz meg ahelyett, hogy tucatnyit pusztítanál el. Viszont itt jön a huszárvágás! Ugyanis ha felajánlod az ételt (esetünkben mondjuk egy tál zöldséget) Krisnának, akkor ő elveszi annak a karmáját, tehát az étel elkészítéséhez felhasznált növények (és azok sejtjeinek) lemészárlása által keletkezett bűnös visszahatásoktól így mentesülsz. Látjuk, hogy amikor a saját zagyva logikájának útvesztőjéből csak a szó szerinti deus ex machina által tud kikeveredni, a krisnás szereti ilyen kis ravaszságokkal tisztára mosni magát.

Ha ez így van, (márpedig így van), akkor a húsevésnek sem kéne tilalmasnak lennie, hisz ha a zöldséggyilkosságok esetében Krisna ilyen megengedő, és készségesen elszívja az így keletkezett rossz karmát, akkor megteheti ezt akár a gombák, a tengeri herkentyűk, ízeltlábúak, madarak, esetleg kisebb emlősök esetében is. Amilyen önkényes isten, megteheti. Vagy nem. Pont ebben áll az önkényessége. De ha logikusan nézzük, az izomrostevésnek semmivel sem kéne bűnösebb dolognak lennie a növényi rost elfogyasztásánál, legalábbis addig, amíg az az izom nem mondjuk emberszabású majomtól, delfintől, vagy valami veszélyeztetett állatfaj tagjától származik, mert abban mind egyetértünk, hogy például királypingvinekből morálisan helytelen dolog pörköltet készíteni. Aki a fájdalom mértékével érvel a növényevés mellett, annak azt tudom mondani, hogy lehetséges nagyon humánus módon tartani és leölni az állatokat. A humánus tartás már megy nekik. Látjuk, nem kell egyből méterszer méteres toporgókra, csirke-holokausztra, meg a böllérkéssel torokelnyiszálós horrorshowra gondolni. A pragmatikus érvet, miszerint a növények előállítása egyszerűbb, gazdaságosabb, és kevésbé környezetkárosító, részben elfogadnám, mert az ökológiai lábnyomunkat tényleg csökkentené a hatalmasra fújt húsipar visszaszorítása (nem beszüntetése), de ez még mindig nem zárja ki például a halfogyasztást, vagy az elöregedő és elhullott haszonállatok feldolgozását. Áldozatukkal táplálják a közösséget, és ha megesszük a húsukat, segítjük a szellemi felemelkedésüket, hogy legközelebb emberként reinkarnálódjanak. Tessék, itt a narratíva! Nem is kellett megerőltetnem magam. Továbbá a hús fogyasztása önmagában nem egészségtelen. Aki pedig azt hozza fel, hogy a gabonanövényeknek a termését fogyasztjuk el, nem pedig magát a növényt, az nyilván nem emel kifogást a tej vagy tojásfogyasztás ellen sem, igaz? Ugyanakkor ez egy erős érv, amit bár elérvénytelenít a fent említett “lélekmatek”, de hát nem a poszt-hinduizmus rendre öngólokat rúgó logikája alapján kell állást foglalnunk ebben a kérdésben. Az én vegetarianizmusomat nem is próbálom ilyen ideológiai gyöngyszemekkel megindokolni.

„Az emberi társadalom vezetői – politikusok, filozófusok, tudósok – vakok, mert nem Krsna-tudatosak. … ateista életmódjuknak köszönhetően meg vannak fosztva minden tényleges tudástól, valójában bűnös gazemberek, a legalacsonyabb rendűek az emberek között.”

Ami meg a szerencsejátékot illeti, ezt némiképp kapufának tartom, de összességében ezzel van a legkevesebb bajom. Hogyan definiáljuk a szerencsejátékot? Az 1991. évi XXXIX. törvény szerint: „Szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése, vagy vagyoni érték nyújtása fejében, meghatározott feltételek fennállása vagy bekövetkezése esetén pénznyereményre, vagy más vagyoni értékű nyereményre válik jogosulttá. A nyerés vagy a vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlentől függ.” Szükséges tehát valamilyen tét, és jelen kell lennie a szerencse-faktornak. Tehát nem minősül szerencsejátéknak az a cselekvés, melyben csak a játék aktusa van meg, de nincs tét, vagy ahol jelen van a tét, de a végkimenetelt a személyes képességek határozzák meg, mint egyfajta fogadást. Ha a krisna-tudat narratívája szerint nézzük, a szerencsejáték felkorbácsolja és erősíti a materiális javak iránti vágyat és kötődést, elfordít a Krisnával való kapcsolatodtól, gyengíti az elmét, megrontja az önzetlen odaadó szolgálatot. A Blackjack esetében a kártyajáték aktusával van a probléma, a bizonytalansági tényezővel, a téttel, vagy mindegyikkel együttvéve? Ha a mód a bűnös, akkor kockázz, dobálgass fel érméket, fogadj lovakra…stb! Amennyiben a szerencse az átkos elem, akkor szkanderezz, dartsozz, rendezz ivóversenyt (persze csak gyümölcslével!), és így tovább! Ellenben ha a tét léte megkifogásolható, akkor szimplán játssz tét nélkül! Abban az esetben pedig, ha mindezek együtt istentelenek, akkor azt mondom, hogy rengeteg más módon is el lehet fordulni Krisnától, vagy el lehet verni a pénzedet, nem kell ahhoz szerencsejáték: a bhakta boltban lehet például kapni alkoholmentes jamaicai gyömbérsört, ellenben egy kaszinóval sem találkoztam a környéken. Nekem ez a tilalom túl specifikus, túl kis szeletét fedi le azoknak a szenvedélyeknek, melyek csődbe vihetnek valakit, illetve mentális függőséget okozhatnak. Értelemszerűen nem várhatjuk el Prabhupadától, sem pedig Krisnától, hogy helyezze az internetes pornót, a sorozatokat, online játékokat, gagyi női magazinokat, a Twitter-t, a facebook-ot, vagy mondjuk a TikTok-ot tilalom alá, de ha összefutok a következő avatárjával, az utóbbiakat mindenképp a figyelmébe ajánlom…

Ritkán találkozni ennyire soviniszta és kirekesztő társasággal, mint a krisnások. Persze a felszínen mindannyian happy-happy arcok, akik levest osztanak és énekelnek az utcákon, de valójában a general tiszteleten túl, mely nem is neked szól, hanem a halhatatlan lelkednek, egy darab szarnak néznek téged. Nő vagy? Hát peched van, jobb, ha tudomásul veszed, hogy egy alacsonyabb rendű életforma vagy, lényegében nem is ember, gyengébb aggyal és kurvás ösztönök vezérelte testtel megverve, ami folytonos csábítást jelent a szellemi élet felé hajló férfiaknak, így takard el magad, és próbálj meg a csökött agyaddal a hitre koncentrálni, talán valamit te is felfogsz belőle, és addig sem kúratod meg magad minden szembe jövő hímmel, mint valami tüzelő szuka! Nem hiszel Krisnában, vagy nem tartod be a négy szent tilalmat? Akkor te az emberiség söpredékéhez tartozó démonikus személy vagy, akit jobb esetben megpróbálunk áttéríteni, mert ettől is épülünk és közelebb kerülünk Krisnához, rosszabb esetben pedig, ha nagyon zavaró vagy, vagy csúnyákat mondasz, különösen az egyetlen igaz vallásról (…khm), akkor kivágjuk a kibaszott nyelvedet vagy szimplán csak megölünk. Ja persze manapság már nem csinálunk ilyeneket, de azért titokban folyton sandítunk balra és jobbra, hátha feltűnik a bozótosban egy tüzes szablyával hadonászó kék isten, hogy lekaszabolja a fajtádat. De amúgy hitetleneket megölni Krisna nevében amúgy sem bűn, sőt! Piros pont jár érte! Hiszen nem ölöd meg a hitetlent valójában, senki soha nem hal meg, csak a szarból és ondóból való anyagi testét fejezed le, ezzel is segítve a szellemi fejlődését, mert beteljesíted rajta a karmikus sorsát, és lehetőséget adsz neki, hogy pár százezer évnyi szenvedés után újra megpróbálja, és remélhetőleg akkor nem lesz egy ilyen mocskos hitetlen csótány! Meg amúgy is mindenki haldoklik. Bhagavad-gíta 101, de nyilván átvitt értelemben kell érteni a nagyon konkrét direktívákat. Kényelmes érvelés a szent iratok problematikus sorainak elkenésére, ismerjük.

„Az embereknek hátat kell fordítaniuk az úgynevezett yogīk, jñānīk, karmīk és filantrópok társaságának … Ha valaki valóban el akarja érni az emberi élet célját, akkor a Krsna-mozgalom bhaktáinak társaságát kell keresnie, mert ez az egyetlen mozgalom, mely arról tanít, hogyan fejlesszük ki Isten iránti szeretetünket.”

Tanult, olvasott ember vagy, aki jártas a tudományokban, művészetekben, esetleg szakmailag kompetens? Tele van a fejed szeméttel, ami meggátolja, hogy meglásd az EGYETLEN IGAZSÁGOT, és jobb ha tudod, hogy ténykedéseddel és puszta létezéseddel is az isteni terv és akarat ellen dolgozol, szóval ne csodálkozz, ha nemsokára egy gennyes pattanás-sejt képében születsz újjá, vagy Krisna következő avatárja lemészárol egy tüzes láncfűrésszel! Addig okoskodj, míg lehet! Homoszexuális vagy? Bűnös degenerált, beteg korcs! Biztos valamilyen fajtalankodást követtél el előző életedben, és ezért büntetett Krisna ilyen mocskos, bűnös testtel és ösztönökkel! És ne is legyenek kétségeid, újra meg fog büntetni, ezúttal a gyakorlásukért, szóval jobb ha felkészülsz, mert legközelebb dupla buzi leszel, vagy ami még rosszabb, valamilyen fogyatékossággal születsz, mint mondjuk Hawking. Az ilyenek nem is emberek, tehát teljesen mindegy, hogy mit mondanak, úgyis a Pokolra jutnak! Mindenki, aki nem árja indiai, az eredettől fogva alacsonyabb rendű, lényegében majomember, alig jobb egy állatnál. Legyen miatta bűntudatod, pláne, hogyha fehér bőröd van, mert a hozzád hasonló barlangemberek tették tönkre a csodálatos űrutazó indiai civilizációt, mely az egész Föld jogos ura. Valahogy leverték őket a neandervölgyi trogloditák bunkósbotokkal meg kövekkel. Biztos ledobálták kavicsokkal a repülő palotákat az égről, beleszartak a kagylókürtökbe és felborogatták a hurrikánfegyvereket meg a szent lézersugarakat lövő sci-fi harci szekereket. Erről nem beszélünk. Akik most az afrikai négerekhez hasonlóan nyomorban élnek, vagy diktátorok sanyargatják őket, mint az Észak-koreaiakat, és valami csoda folytán nem az ördögi fehér ember tehet róla, azok megérdemlik, mert ez volt a karmikus sorsuk, rajtuk kár is segíteni, Krisna az ilyen térségekre száműzte azokat, akiknek szenvedniük kell. Éhezzenek csak nyugodtan. A felfúvódott hasú, csontvázzá soványodott fekete kisgyerekek, akiknek a légylárvák kizabálják a húsát, megérdemlik! A hatmillió zsidó? Biztos valami rosszat tettek előző életükben! Mi van a sweatshop-okban napi 14 órát éhbérért robotoló nyomorultakkal? A krisnás széttárja a karjait! Mert ez a logika! Megérdemelték! Minden szenvedés, minden nyomor, minden tragédia valami korábbi rossz cselekedet büntetése. A látszat ellenére tehát nem létezik igazságtalanság. A világ végtelen komplexitását egyszerűsítsük le egy olyan rendszerré, mely 1 komponensű, tehát viszonylag könnyen érthető: KARMA! A kozmikus adok-kapok. Ha valami benne van a karmádban, akkor azt erőfeszítés nélkül eléred, azt olyan mértékben és úgy kapod, ahogy el van rendelve, és nem többet, nem máshogy. Ami meg hát döcög, azt tehát kár is erőltetni, nem neked találták ki. A nyugati hőstörténet karmi hazugság. Mindenki azt kapja, amit megérdemel, legyen az kisgyermekkori rák, gázkamra, emberalatti nyomor, csoportos nemi erőszak, vagy éppen egy medencés ház tűzpiros Lamborghini-vel. Mindenkinek érdeme vagy érdemtelensége szerint! Kivéve az indiaiak esetében. Velük jól elbánt a mocskos ‘fehérember.

Vannak barátaid? Ha nem krisnások, akkor jobban teszed, ha megszabadulsz tőlük, hiszen világi brekegésükkel csupán gátolnak téged a lelki fejlődésedben. Barátkozz krisnásokkal, de csak módjával, mert ugye mindig Krisnának kell a legjobb barátodnak, szerelmednek, tanítódnak lennie, különben megharagszik, és akkor tudjuk, hogy mi fog történni. Minden kapcsolat tökéletlen és alsóbbrendű a Krisnával való kapcsolathoz képest. Tudjuk: világ < Krisna. Ha kétséged merül fel, akkor… ne merüljenek fel kétségeid! Tehát a legjobb, ha senkivel nem kerülsz közelebbi érzelmi kapcsolatba, még a szüleiddel, a házastársaddal vagy a gyerekeiddel sem, hiszen lényegében mindannyian idegenek, akik ideig-óráig gyarló emberi viszonyban vannak veled, aztán a következő életedben úgyis elsodródnak mellőled, szóval kár is beléjük időt és energiát feccölni. Addig se tudsz Krisnára gondolni, és őt imádni, ugye. Ja, és az ellenkező nem tagjaival egyáltalán ne barátkozz, az csak szexhez és bűnhöz vezet. Kár a tűzzel játszani, csak megégeted megad. Vagy Krisna éget meg. Valamelyik a kettő közül. De ha már sikerült kialakítanod mindenféle világi ismeretségeket, miért nem használod fel őket arra, hogy megismertesd velük Krisna örök igazságait? Csak szép óvatosan módszeresen, hisz nem akarod őket elijeszteni olyan dolgokkal, melyeket a primitív világi gondolkodásuk miatt esetleg… nos, mondjuk úgy, “visszásnak” tarthatnának! Lassan és lépésről lépésre kell behál… mármint felnyitni a szemüket! Legyél barátságos, nyílt és közvetlen! A legjobb, ha őszintén el is hiszed azt, amit mondasz, mert az önazonosságnál nincs meggyőzőbb! Áraszd el őket sugárzó szereteteddel, légy nyugodt, elfogadó és toleráns! Sose vitatkozz! Az érvelés a démonok fegyvere. Neked az a feladatod, hogy odaadó kedvességgel fegyverezd le őket, nem kell érvelned, hiszen igazad van. Nem kell győzködnöd őket, hisz elég meggyőző a boldogságod látszata. Kiemelten fontos, hogy a szervezetnek több tagra van szüksége, hisz az több Krisna-imádatot, több dolgos kezet, és persze nem mellékesen több pénzt jelent. És egy egész bolygót behálózó szent utópia felépítéséhez mindháromból nagyon, nagyon sokra van szükség.

„Nem vezet megoldásra, ha a kapitalisták tulajdona a kommunisták kézbe kerül. Ezzel a két filozófiával ellentétben a Krsna-tudat világszemléletében minden Krsna tulajdona. Így mindaddig nem lesz megoldás az emberiség gazdasági problémáira, ameddig a vagyon nem kerül Krsna irányítása alá.”

Nem mondom, hogy egy hónap alatt egy hitvilág minden zegét és zugát fel lehet fedezni (még egy hozzám hasonló címeres pandit sem képes erre…), de abból, amit láttam, tapasztaltam és olvastam, azt a következtetést vontam le, hogy a krisna-tudat (ezen ága legalábbis) spirituális szempontból meglehetősen… hogy is fogalmazzak? Alulfejlett? Primitív? A tanítás gyakorlatilag teljes egészében egy new-age-es köntösbe csomagolt dogmás, pragmatikus életvezetési rendszer, melyet az Írás, és az ahhoz fűzött prabhupada-i magyarázatok hivatottak kiegészíteni, megtámogatni és megindokolni. Míg a kereszténység (mely bár szintén nem mentes a kerülőutaktól, elég csak a halál előtti “csodás” megtérésre gondolni…) a moralitás bonyolult struktúráját építi fel az egyén köré, aminek célja, hogy egy helyes élettel az ember KIÉRDEMELJE a megváltást, addig a krisna-tudat mindent alárendel Krisna imádatának és szolgálatának. Nem kell ismerned a Védákat, vagy elolvasnod a Bráhmanákat és az Upanisadokat, nem kell jó embernek lenned, csak kövesd a szabályokat, rajongva szeresd Krisnát és mantrázz! A krisna-tudat állandóan hangoztatott előnye lényegében minden más vallással szemben az, hogy a legrégebbi(nek vallja magát), tehát minden állítása a legelső állítás az adott témában, és mivel az első, úgy szükségszerűen igaz is. Most komolyan, ez a magyarázat basszus, nem én találom ki! Ekkora baromságot nehéz is lenne. Olyan, mintha valaki bemenne egy vetélkedő műsorba, ahol feltennék neki a kérdést, hogy teszem azt: A Föld bolygó hány százalékát fedi víz? Mire a krisnás, illetve hát Krisna, igazából meg sem várva, hogy a műsorvezető végigmondja a kérdést, izomból rácsap a gombra, és azt mondja: ÖT!
-Sajnálom, a válasz az, hogy… – kezdené a szerencsétlen műsorvezető, de az igaz tudás birtokosa kigűvedt szemekkel tovább ismételgeti, hogy öt, öt, ÖT! Vagy akár kürtőskalács. És mivel ő volt a leggyorsabb, neki van igaza. Valószínűleg eddigre már a többieknek ki is vágná a nyelvét, nehogy démonikus hazugságaikkal megtévesszék a közönséget.

Büszkék rá, hogy a védikus tudás már a világegyetem teremtésekor létrejött, igaz, csak egy részét vetették papírra, azt is csak később, és az is jórészt túlhaladott és cáfolható, de ez mindegy, mert stipi-stopi, mi voltunk az elsők, a többiek bekaphatják! És persze ha úgy kényelmes, akkor a Védikus tudás tudományos, de ha valaki elkezdi nagyon feszegetni az egyes pontjait, akkor mindjárt átvitt értelmű hitéleti tézis lesz, hogy mint olyat ne lehessen kritizálni. Már ha egyáltalán leállnak érvelni, amit nem tesznek, ugye. Meg sem kérdőjelezik azt, ami a Védákban le van írva, illetve amit Prabhupada mondott, mert az öreg pedo… mármint bölcs rácsatlakozott az igazság ősforrására, onnan szívta ki a tudást. Elolvasott mindent, amit érdemes, megérlelte magában a tanulságot, és leírta. Régen még középiskolás koromban emlékszem voltak ilyen néhány oldalas zanzásított változatai a kötelező olvasmányoknak, amit a csaló és lusta diák egy nappal a témazáró előtt beszerezhetett, hogy abból kileshesse a cselekmény lényegét. Ez kb. ugyanaz a művelet a teljes Védikus irodalom, és fordított a Bhagavad-gíta esetében, ahol ugye néhány tucat oldalnyi szöveg kerül felduzzasztásra olyan mértékben, hogy a végeredmény Egri csillagok és a Pál utcai fiúk összeadott terjedelmének lesz megfelelő. Neked tehát már utána se kell járnod semminek. Ez több annál, mint hogy felesleges minden sarokra egy hordószónok. Azt vallják, hogy még a saját referencia-irataikat sem kell ismerniük, mert a végtelenül bölcs Prabhupada ismerte őket, és ő ugye tévedhetetlen, tehát minden, amit mondott úgy igaz, ahogy van! Vicces módon annak ellenére, hogy a krisna-tudat a legrégebbi vallásnak tünteti fel magát, és az elsőszülöttség hamis önértékére hivatkozva nézi le a kereszténységet, judaizmust és a buddhizmust (hisz ugye a tanításban nem a tartalma, hanem a keletkezésének vélt dátuma okán kell hinni!), a példakép-alakjuk, Srí Csaitanja, aki a vallási gyakorlataik gerincét, hinduizmustól való elkülönböztethetőségük lényegét adja, a XV. és a XVI. század között élt és működött, szent könyvük pedig, legalábbis az a változata, amit hajlandóak is elfogadni, vagyis a Pedopada-féle fordítás csak 1968-ban került kiadásra. Kicsit kellemetlen tények ezek ugye, de nem baj. Very old, very true. Nem kérdezősködni, nem kukacoskodni! És vagy az egész csomagot hiszed és vallod, vagy pedig nem vagy elkötelezett bhakta (ellenben a kereszténységgel, ahol nem KELL mindent szó szerint elfogadnod, elvetik ezt a fajta farizeus-morált, és van helye a személyes interpretációnak, mert az írás betűjénél fontosabbnak tartják annak szellemiségét), és nem fogsz visszajutni Krisnához. Oh igen, pontosan miért is vágyunk oda?

„Ez az egész kozmikus megnyilvánulás Nekem van alárendelve.Akaratom által újra meg újra megnyilvánul, s végezetül akaratom által is semmisül meg.”

Ugye mi, casual démonikus személyek az érzékkielégítés vágyától vezérelve éljük életünket. Tehát a cselekedeteinknek önző, állatias okai vannak. Ezért eszünk finom ételeket, megyünk el nyaralni, olvasunk el egy könyvet, szeretünk és szeretkezünk, ezért hajtjuk álomra a fejünket. Mindent személyes, anyagközpontú hedonista élvhajhászatból. Ellenben az igaz bhakta felajánlja urának az ételeket, hogy általa az istenség megtapasztalhassa azok ízeit, Krisnára gondolva megy nyaralni, Krisnáról szóló könyvet olvas, Krisnát szereti és no homo Krisnára gondolva szeretkezik (volt szerencsém családos bhaktákkal is beszélni), majd a Hare Krisna mantrát mormolva hajtja álomra a fejét. Az esetek nagy többségében a krisnás ugyanúgy működhet, mint bárki más, de alapvetően és szükségszerűen önérdekű cselekedeteit megideologizálja azzal, hogy az Istenért voltak, Isten kék bárányáért, aki elveszi a világ karmáját, szóval jók vagyunk! Ugyanakkor persze nem lehet eltagadni, hogy az átlagos emberekhez képest tényleg lemondásban élnek, nem fogyasztanak alkoholt, kávét, fekete teát, nem szexelnek felelőtlenül és élvezeti célból, nem esznek húst (aki húst eszik, az démon és gyilkos, sőt rosszabb, mert aki húst vesz, azt felbujt másokat a gyilkolásra!), valamint tartózkodnak a szerencsejátéktól, és úgy eleve mértékletességre törekszenek. Mindezt nyilván azért, hogy a következő életükben felkerüljenek a magasabb transzcendentális pozíciókban álló bolygókra, és ott jobb élvezetekben töltekezhessenek el. Ideális esetben, ha nagyon derék kis krisnások voltak, akkor Golokára, Krisna örök lakhelyére jutnak, hogy részt vehessenek az ottani orgiákban és tivornyákban, Krisna még sokkal magasabb rendű “kedvteléseiben”. Tehát a nagy titok abból áll, hogy a világi, tökéletlennek titulált élvezeteket az igaz hívő részben feláldozza a szent élvezetek ígéretéért. A cinikus olvasó esetleg azt mondhatná, hogy ez is pontosan ugyan olyan érzékkielégítési vágy, mint a miénk, csak sokkal nagyobb távlatokban kivitelezve, némi álszentséggel megfűszerezve, és igaza lenne.

Ez csupán eltolt érzékkielégítés, mely egyedül mértékében különbözik azoktól az esetektől, melyek életünket nap mint nap meghatározzák: megtagadunk magunktól apró örömöket és spórolunk, hogy hétvégén elmehessünk a barátainkkal iszogatni; nem esszük meg a tábla tortabevonót, tejszínhabot, piskótát magában, hanem türelmesen egy tortát készítünk belőlük; nem támadjuk le és erőszakoljuk meg az utcán a nőket, hanem igyekszünk egy olyan kapcsolatot kialakítani velük, melyből a szex és a gyerekvállalás természetes módon következik; jobb esetben nem verjük el minden pénzünket random hülyeségekre, inkább takarékoskodunk és kiépítünk magunknak egy egzisztenciát, hogy öreg napjainkban ne kelljen egy húgyszagú takarón kiszenvednünk valami elfekvőben, hanem mondjuk egy balatoni nyaraló teraszán, bort kortyolgatva adhatjuk ki a páránkat. Folytathatnám, a lista közel végtelen. Így is látjuk, hogy ez a fajta mentalitás mennyire hétköznapi, mennyire harmonizál az ember intellektusával, mellyel megzabolázza a természetét. A különbség csak annyi, hogy ebből a krisnás exkluzív erényt kovácsol, mellyel magát mindenki más fölé emeli, ráadásul hipokrita módon abban a pózban tetszeleg, hogy tőle ezek a földi hívságok távol állnak, ő nem akar ilyen világi élvezeteket, á dehogy! Ugyanakkor minden kósza gondolatával azok maximumára vágyik, azokért dolgozik, azok biztosra vett eljövetelének ábrándképéből merít erőt ahhoz, hogy a holnapi nagyon jóért megtagadja magától a mai jót.

„Most például egy diktafont használunk. A materialista, aki feltalálta ezt az eszközt, üzletembereknek vagy világi íróknak szánta. … mi azonban arra használjuk a diktafont, hogy Krsna-tudatos irodalmat írjunk.”

A krisnás elitizmusa és képmutató álszentsége nem ismer határokat. Ugye az amish közösség tagjai is mélységesen elítélik a technológiát és a tudományokat, de ők vannak annyira következetesek és önazonosak, hogy előítéleteik tárgyát teljesen megtagadják, elvessék. Krisna bhaktái nyugodt mentalitásukhoz méltatlan módon, magukból kikelve, maró cinizmussal és leplezetlen helytelenítéssel uszítanak a modern technológia és a tudomány ellen (tagadják az evolúciót, felülbírálják az orvostudományt, nem hisznek a pszichológiában, teljesen abszurd elképzelésük van a csillagászatról és a történelemről, démonikus személyeknek nevezik és kifigurázzák a modern kori tudósokat és gondolkodókat…stb), lenézve mindenkit, aki van olyan botor, hogy átadja magát a materializmusnak, ugyanakkor szemrebbenés nélkül felhasználja ezeket az eszközöket és technológiákat, egy pillanatnyi gondolkodás és egy cseppnyi kognitív disszonancia nélkül sutba dobja látszat-autentikus életmódját, ha abból hasznot húzhat. Mondok pár példát! A tehénvédelem egyik fő erényük, mit zászlajukra tűznek. Akárcsak az ókori ember, a földet is ökrökkel művelik. Ez az archaikus életmódjuk egyik fundamentuma, ugyanakkor nem jelent gondot számukra traktorokkal szántani, vetni, sőt füvet nyírni a templom körül, már ha éppen nem elektromos fűkaszákkal dolgoznak! Azért kell az autó és a kisbusz, mert kényelmes és gyors, kell az okostelefon, mert praktikus, kellenek a számítógépek az adminisztrációhoz, a szerverek a webshophoz és a belső adatbázishoz, az online rendelés rendszere és a nemzetközi szállítmányozás kiépült infrastruktúrája a kereskedelemhez, a térfigyelő kamerák és beléptetőrendszer a biztonsághoz, a Youtube-csatorna és facebook-csoport a nyilvánosság eléréséhez. Ha a nagyra becsült (és kisebb vagyonokért praktizáló) ayurvédikus gyógyítóik befuccsolnak, akkor rohannak a világi orvosokhoz, a központ üzemeltetését és karbantartását külsős szakemberekkel végeztetik, mert bár a Védákban minden benne van, azért a villanyszerelést meg a szervergépek telepítésének és fenntartásának módjára valamiért nem térnek ki bennük. Azt a rengeteg adományt és állami támogatást, ami befolyik hozzájuk, nem a párnahuzatba varrva tartják, a tranzakcióikat pedig ugyancsak banki számlákon keresztül bonyolítják le. A vegyszerek és tisztálkodási szerek, szerszámok, az üzemanyag, számos fűszer, gabonafélék, italok és sűrítmények, ruhaneműk, építőanyagok, napelemtáblák, fűtési, konyhai és irodai berendezések, a papír, az írószerek, gyógykészítmények, még a rohadt tüzelőfa is, mind mind a bűnös civilizációból érkezik, benzint égető robbanómotoros gépjárműveken! A helyben termelt és elkészített termékek több esetben még a saját igényeiket sem tudnák kielégíteni, amiket meg exportra szánnak, azokat is a turistáknak értékesítik, igen borsos áron. A völgy ezer és ezer szálon kötődik a modern világhoz és annak eszközeihez, olyannyira, hogy nélkülük kb. egy hét alatt összeomlana az egész falu.

Nyilván nem azzal van bajom, hogy a közösség önellátásra törekszik, sem azzal, hogy ki- és felhasználja a XXI. század vívmányait, vagy hogy élvezi az azokkal járó előnyöket, hanem hogy mindeközben demonstratíve hangoztatják a saját függetlenségüket, és megvetik azt, aminek a létüket köszönhetik. Minden csoport esetében problematikus, ha az önidentifikációja során mások ellenpontozásaként határozza meg magát. Az viszont kifejezetten aggasztó tünet, ha azokat a tulajdonságokat, melyeket kívül helyez magán és ráprojektálja a “mindenki más”-ra, valamilyen formában továbbra is gyakorolja. És itt a krisnásoknál megvan az ideológiai megágyazottsága ennek, hisz a négy tilalmas cselekedeten kívül (melyek közül a szexualitást, bár megszorításokkal, de gyakorolhatod) minden más megengedett, ha azt Krisna kedvéért, vagy őrá gondolva teszed. Félreértés ne essék, itt nem a bocsánatos bűnről van szó. A Bhagavad-gíta nyomán többször is deklaráltan kimondták, hogy ami egy normális embernek bűn, az a bhaktának nem bűn, pusztán csak azért, mert bhakta, odaadó szolgálatot végez, vagy Krisnára gondol. Felmentés ez minden felelősség alól, a világi törvényeknek és általánosan elfogadott erkölcsnek büszkén és egyenes gerinccel alá nem vetettség kinyilatkoztatása. Ez a hozzáállás szinte ordít azért, hogy a megfelelő körülmények között vagy szükség esetén ledobhassa magáról a békésség látszatának gyakorlatát, és átcsaphasson extremitásba.

„Még ha látszólag a legszörnyűbb tettet követi is el egy bhakta, sādhunak, szentnek kell tekinteni, mert valódi önazonossága az, hogy az Úr szerető szolgálatát végzi. Más szóval nem szabad közönséges emberi lénynek tekintenünk.”

Természetesen nem állítom, hogy nem találkoztam nemes lelkű, becsületes, és jóravaló krisnásokkal, egyszerűen csak ezeket a kvalitásokat az adott ember, és nem a vallás erényeinek tekintem. Azt sem állítom, hogy a krisna-tudatnak, vagy akár a Krisna-völgynek nincsenek vonzó tulajdonságai. Ez a hitvilág biztonságot és célt ad. Hamis biztonságérzetet és célt, de akkor is állít valami nagyon határozottat, és a mai világban, ahol minden olyan zavaros és kétértelmű, ez az egyszerűség csábító lehet azok számára, akik nem értik ezt a kort, elvágyódnak belőle, vagy belefásultak. A völgybeli puritán élet tagadhatatlanul szép és békés. Változatlan, eseménytelen. Mintha egy (mások által) tetszőlegesen kiválasztott napod Ctrl+C Ctrl+V másolata lenne. A kontúrok elmosódnak, a részletek egymásba olvadnak, és nem marad más, csak a történelemből kizuhant ember önfeledt, bágyadt nemtörődömsége. Elengeded azt a benned görcsösen munkálkodó drive-ot, hogy a világgal valami dolgod van. Annak a Jézusi állításnak az antitézise, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés. A látszat ellenére a krisnásnak nincs feladata a világgal. A térítés nem a célja, hanem a puszta aktusa miatt fontos (és ez a legkevésbé cinikus narratíva, ami jótékonyan szemet huny a szervezethez így befolyó hatalmas pénzek fölött…). Egyszerű és nyugalmas létezés ez, gyönyörű környezetben, olyan emberek között, akikkel a vérségi viszonynál sokkal erősebb kötelék fűz össze. Bódító monotonitás, a szó klasszikus értelmében vett virtuális valóság. Ha az a célod, hogy visszább faragd magadban az ént, és visszatérj egy tisztább “alapállapothoz”, itt jó eséllyel elvégezheted ezt a műveletet. Önmagában ez áldásos is lenne, ha közben nem szolgáltatnád ki magad valakinek, aki a saját énjét olyan kozmikus méretekig fújta fel, hogy magát a mindenség urának, a létezés céljának és az imádat osztatlan tárgyának állítsa be. De biztos vagyok benne, hogy Krisna 1X inkarnációja közül volt olyan, amelyik tetteivel produkált pár hangzatos tanmesét, melyekbe kapaszkodva fel lehet mászni hozzá. Nem zárkózok el ettől a feltételezéstől. Elvégre egy isten nem lehet teljesen azonosulhatatlan. A kisgyerek Krisna például nagyon aranyos volt a képeken.

Az (egyébként nem krisna-tudat exkluzív) probléma, hogy az egód leépítése során elnyert szabadságodat egyből elveszíted, mert a tudat felszabadítása itt nem a cél, csupán az eszköz. Mégpedig a helyes, pontosabban az ISKCON számára kívánatos alávetettség eléréséért. Cserébe viszont megkapod annak a biztonságát, hogy a saját sorsodért nem te vagy a felelős. Ez más, mint a kereszténység esetében átadni Istennek a kormányt. Ott még van feladatod. Itt elég annyi, ha Krisnát isteníted. Valójában tényleg nem kell több, és ezért kapod meg a “minden elképzelhető földöntúli jóság”-ot, mely a legalapvetőbb vallási hazugság, valamint a “végül minden rendben lesz”-érzést, ami meg a legalapvetőbb vallási élmény. Bizonyos szempontból alapvetőbb, mint az istenkapcsolat. A felső rendezőre való felesküdés annyit jelent, hogy a látszólagos deficit ellenére is TUDOD, hogy gyarapodsz, vagy már közel a gyarapodás órája, mivel beléptél az isteni tervbe, a gondviselés láthatatlan, globális, ugyanakkor nagyon személyre szabott szerkezetébe. Nem kell részt vállalnod az sorsod felett meghozott döntésekben, viszont életed fő részvényeseként komoly osztalékot kapsz a beígért haszonból. Ugyanígy, része lehetsz egy közösségnek, mely a valahová tartozás minden előnyét garantálja: óvó burkot von köréd, védőhálóként megtart, irányt mutat, és ha betartod az ideológiai dress code-ot, akkor feltétel nélkül támogat. Nem lehetsz annyira leharcolt, roncs árnyéka önmagadnak, hogy elhajtsanak, sőt, minél inkább egy romhalmaz vagy, annál inkább magukhoz ölelnek. A saját képükre formálnak, de tény, hogy felépítenek, annyira mindenképp, hogy egy ásót a képes legyél a földbe mártani, hisz tudják, az ember a legjobb termelőeszköz. A megmentett ember pedig hálás ember, a hála hűséget szül, a hűség meg pénzt fial, hasznot hajt. Érdekedben áll, hogy érdekük fűződjön hozzád. Minél hasznosabb vagy, és minél elkötelezettebb, annál jobban megbecsülnek. Szóval ez egy olyan termékeny anyaföld, melyben mindenki gyökeret verhet. Ami világra jön, az persze nem a te álmod lesz. Tudom, mert láttam, hogy ezt az alkut sokan készek megkötni.

„Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka.”

Ha el akarod magyarázni a kereszténység lényegét valakinek, akinek még sosem volt semmilyen kapcsolata a vallással, mit fogsz mondani? Elmondod, hogy az ember fő célja ebben a világban az erkölcsös élet, az embereszmény Jézus Krisztus, és felsorolsz egy pár példát, melyek a keresztényi moralitás sarokkövei. Esetleg felhozol egy-két gondolatot a Hegyi beszédből. Mit mondasz abban az esetben, ha a krisna-tudat lényegét akarod elmagyarázni? Hát, végezz odaadó szolgálatot (dolgozz ingyen az ISKCON szervezetnek), tartózkodj a négy tilalmas dologtól, és ismételgesd a Hare Krisna mantrát, mert ugye Krisna a létezés értelme (legalábbis ő szerinte). Felhozhatod Arjunát, mint követendő példát, aki a Mahábhárata hindu eposzt betetőző kuruksétrai csatában nem akar a pártosodás miatt ellenséggé vált rokonai, barátai, bajtársai ellen harcolni (lelkiismereti okokból, amit az írás nagyvonalúan csak gyávaságnak nevez), de hű társa, Krisna a gíta során meggyőzi őt, hogy a lemészárlásuk nemcsak hogy nem bűn, hanem kötelesség, sőt helyes cselekedet, mert ez az Ő akarata.

A Bibliát, az Újszövetséget, vagy akár csak a 4 evangéliumot (~240 oldal) képtelenség pár mondatra leegyszerűsíteni, hisz a bennük hordozott erkölcsi alapelvek igen kiterjedtek. Néhány idézettel (a legtalálóbbak: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!“, valamint „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!“) a Biblia nem leírható. Viszont a Prabhupada-féle Bhagavad-gíta, mely terjedelmében 700-800 oldalra tehető, gyakorlatilag maradéktalanul visszaadható pár egyszerű mondatban. 1.: Imádd Krisnát! 2.: Krisna a minden! 3.: Ha imádod Krisnát, és elfogadod, hogy Ő a minden, akkor szolgáld Őt önzetlenül ebben a tudatban (értsd: mantrázz és dolgozz ingyen), így lerövidítheted a minden jósághoz vezető, amúgy nagyon rögös és nehéz utat!

Lehet erre bármennyi színes-szagos mázat, India-fetisizmust és Halo-eredettörténetet kenni, az alapvető igazságot, miszerint Krisna egy önimádó, egomániás despota, nem lehet elfedni. Nehéz hinni Krisna szeretetében, mikor minden versben és minden fejezetben a saját nagysága és nagyszerűsége fölött élvezkedik, az Őérte való (lényegében bármilyen) cselekvést téve meg az élet lényegének és végső értelmének, meg persze teljesen mellékesen hosszú és kínkeserves szenvedéssel fenyeget, csak úgy félvállról, ha ezt nem követed, vagy csak megkérdőjelezed. Önzetlenség, könyörület, odaadás, nagylelkűség? Mindent csak önérdekből. Mindent csak Krisnáért. A kettő átfedi egymást. És Krisna nem köt szövetséget az emberrel, nem küldi le egyszülött fiát, hogy a maga állította törvényeknek ő is alávesse magát, és megváltson minket, nem hisz az emberiség szellemi fejlődéstörténetében, az üdvözülés egyetlen és kizárólagos módja (mely nem kerül 50.000 évbe, bár lényegében az is erről szól…) az Őérte való feltétlen rajongás, viszont amit meg kell adni, azt meg kell adni: időnként a Földre látogat avatárok képében, hogy nagyságát a botor és önhitt nemzedékeknek bizonyítsa, és közvetlenül is lehessen őt imádni, na meg hogy lecsapdosson pár fejet. A félreértések elkerülése végett: nekem nem azzal van bajom, hogy elfogadjam valaminek/valakinek a létezését, ami/aki nálamnál elmondhatatlanul bölcsebb és hatalmasabb. Nekem is, mint bárki másnak igényem van egyfajta transzcendentális jelenlétre. A gondot az jelenti, hogy egy ILYEN istent fogadjak el a mindenség teremtőjének és rendezőjének. Mert ha az élet nagy kérdésére a válasz az, hogy Krisna, akkor akár tökön is szúrhatom magam egy rozsdás bökővel. A bhakták kiparodizálhatják a többi vallás tanításait (egyik kedvenc fogásuk, ha meg akarnak győzni a saját baromságaik helyességéről), vagy az ateistákat úgy, hogy egy képzeletbeli kétbites szalmabáb-kommentelő “na de miért engedi isten, hogy…”-kaliberű érveit le tudják söpörni az asztalról (persze csak pusztán azzal, hogy ostobának nevezik a fiktív ellenfelet, mert ugye érvelni nem érvelnek…), még ha a teljes bizonyossággal tudnám, hogy Krisna létezik, és ő a világegyetem istene, akkor sem imádnám, mert egy hozzá hasonló isten előtt már csak presztízsből sem hódolnék meg.

„Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azt nem éri bűn, mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.”

Nem vagyok hajlandó elfogadni azt az állítást, hogy a világban minden felesleges és elvetendő, pusztán csak a dolgok végessége és tökéletlensége miatt. A valóság egyáltalán nem ezt igazolja vissza. És szánom, a szívem mélyéből szánom azokat, akik erre a következtetésre jutottak, mert megcsömörlöttek az életben, és feladták. Rossz választ adtak egy téves dilemmára: azt képzelik, hogy csak kétféle módon élhetjük az életünket. Vagy hajtasz, pörögsz, mértéktelenül fogyasztasz és elfogyasztasz, kb. mindent és mindenkit, melynek következtében és elégedetlen leszel és szép lassan kiégsz úgy testileg, mint szellemileg és intellektuálisan, vagy pedig lemondásban és önmegtagadásban élsz, elfojtod a saját vágyaidat, de cserébe legalább talán boldog leszel. Valójában mindkettő extremitás, abnormalitás és perverzió. Egy torz világból belemenekülni egy torz vallásosságba, de egyiket sem élve meg igazán. Oknak állítják be az okozatot. Pedig annyi szépség van a világban, annyi gyöngédség és kegyelem, csodálatos pillanat… és fájdalom. Gyönyörű, édes-savanyú fájdalom, melyhez képest az öröm és az elégedettség megmutatkozik. Kiiktatni a fájdalmat, és csak az időtlen tökéletességbe zárva létezni… számomra ez egyenértékű azzal a pokollal, ahol a létezés fájdalmának állandósága kizárja az élvezetet. Egyenértékű, de más előjellel. Ez a hely, ahol most vagyunk, ez az esendő, tétova, pillanatnyi létezés, a születés előtti végtelen nemlét és a halál utáni végtelen nemlét közé ékelődött aprócska, vékony hasíték olyasmi, amit nem cserélnék el semmiféle túlvilági gyönyörűségre sem. Ezért menekültünk ki a paradicsomból, ezért hagytuk magunk mögött Krisnát az összes élvhajhász kedvtelésével együtt. Mert ennek a néhány évtizednek súlya és drámája van, minden tett, minden döntés mögé valós tétet helyez az egyszeri és megismételhetetlen életed múlandósága. Minden út sok ezer másikat zár ki, melyeket sosem élhetsz meg, sosem tapasztalhatsz, elenyésznek anélkül, hogy a kihagyott lehetőségekről való tudás birtokába juthatnál.

Az ógörög drámák istenei (pont olyan bölcsek voltak, mint az íróik) bele voltak fagyva a létezés állandóságába, és irigykedve nézték az embereket, akik eldobták az életüket a szerelemért, szeszélyes viszálykodásból, vagy kalandok, korokon át fennmaradó hőstettek délibáb-képét üldözve. Ők is lekívánkoztak, hogy ne csak nézői, hanem részesei lehessenek ennek a nagyszerű színdarabnak! Az emberi élet pont azért elmondhatatlanul értékes, mert a saját maga alakította sorsa terhét állandóan viselve van vesztenivalója! Sosem cserélném el a lehetőségeim végtelen spektrumát a bizonyossággá, még akkor sem, ha az minden lehetőségek legideálisabbja lenne! Ezért nem tudok meghódolni egy olyan isten előtt, aki erővel és lekenyerezéssel erre akar rávenni. Én abban a tudatban akarok az lenni, aki, hogy nincs több esélyem, csak ez az egy, és utána nem vár jutalom vagy büntetés, hogy azokat jogosan és méltósággal élvezhessem, vagy szenvedhessem el. Mert nem a jutalom reményében vagy a büntetéstől szűkölve akarok jó ember lenni, hanem azért, hogy jó ember legyek. Ha tökéletlenségem folytán rá is szorulok az iránymutatásra, akkor is vágyom a szabadságot a tévedésre, mulasztásra és gyarlóságra, hogy érdemeim, ha vannak, bűneimhez hasonlóan valóban az enyémek legyenek, nem pedig valaki máséi. Amennyiben pedig egy zsarnok isten azzal fenyeget, hogy ha nem imádom őt, pokolra vet, megkínoz és semmivé őröl, akkor arcomon mosollyal és égre emelt középső ujjal fogok alászállni a gyehennára!

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Manhattan: Ross...

Következő kritika:

Titkolt Ellenál...

Még több Kommentár