Dalszövegkritika / 2017/02/21 / Szerző: Kitahito
Kasza Tibor: Elmondanám
Volt idő, még az önjelölt facebook celebkedés előtt, mikor Kasza Tibor létrehozott kulturális produktumokat, nem pedig csak egy pár szavas megjegyzéssel megosztotta őket. Az persze teljesen más kérdés, hogy azok az ominózus zeneszámok annyira szégyenletesek, hogy szerintem még a szégyenérzet nélküli előadójuk is legszívesebben letagadná a létezésüket. Ma egy ilyen szüleménnyel fogunk foglalkozni...
Szóval. The time has come! Ideje, hogy a megkerülhetetlen zenei géniusz, virtuóz, címeres facebook celeb és ego tréner munkásságát is megkapargassuk. Tudjuk, én az a fajta ember vagyok, aki bármikor kész két kézzel szórni a szuperlatívuszokat, és méltatni azt, ami megérdemli a méltatást. Ha látom az érdemet, és felfedezem az értéket akár csak csiszolatlan formában is, én leszek az első, aki az öklét a levegőbe emelve éljenez. Az már csak mellékes körülmény, hogy egy ilyen gyöngyszemre 10-15 égetnivaló kultúrmocsok jut, de ez már tényleg inkább az ipart jellemzi, mintsem engem. Szóval, Kasza Tibi, a nagy trubadúr és avatott kobzos… íme egy rövid részlet a művész úr saját kézzel írt biográfiájából: „1978 február 23-án születtem, Szegeden. Szentes után Pest volt a következő állomás. A Toldi Mária Musical Stúdió növendékeként a legjobb ének- és hangképző tanárokkal dolgozhattam együtt, belekóstolva egy új világba, a musical-be.” – ilyen egy igazi csillag, ami üstökösként tör elő egy tűzhányó belsejéből! Megszületett… bumm! Musical! Legenda. Semmi felesleges sallang, csak a vegytiszta művészet. A nép egyszerű fia volt, 2250g, 115 like, erre tessék! Mint a lángoszlop. Ars poetica: random macskás poszt, poénos egysorossal + néhány emoji, mert XXI. század van, kérem! Na, de nézzük a szerzeményt, a művet, és a gyilkos rímeket!
Kasza Tibor: Elmondanám
Valamit most el kell mondanom.
Félek, hogy nem lesz rá jobb alkalom.
Elmondanám, ha volnának szavak,
amik mindent jól elmondanak.
Elmondanám, hogy bár csak hallanád,
de elválaszt már minket egy fél világ.
Elmondanám, most végre megteszem
A szélbe súgom én.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
Jöjj mindig várok Rád.
Te vagy égben a kék, olyan angyali szép
még mindig várok Rád.
Egy álomért egy élet az ár.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
bár hallanád, úgy elmondanám.
Az igazság fájna, hazudj most nekem,
hazudd, hogy minden rendben s én elhiszem.
Hazudj a szürke égre színeket,
s hazudd, hogy nekünk még mindent lehet.
Hazudj álmot, hazudj holnapot,
most bármi fáj csak múló állapot.
Ha menned kell hazudd, hogy visszajössz.
S hiszek benned én.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
Jöjj mindig várok Rád.
Te vagy égben a kék, olyan angyali szép
még mindig várok Rád.
Egy álomért egy élet az ár.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
bár hallanád, úgy elmondanám.
Én nem adom fel, mert még nem tudom, amíg mit érzek el nem mondhatom,
mert egy új esélyt bárki érdemel, ami fontos az így nem múlhat el.
Vívom minden nap a harcomat, hogy láthassam végre újra az arcodat,
mert én rontottam el és ezt jól tudom, hát bármi lesz az ára én vállalom.
Te vagy égben a kék, olyan angyali szép
még mindig várok Rád.
Egy álomért egy élet az ár.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
bár hallanád, úgy elmondanám.
Úgy elmondanám..
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó,
Te vagy égben a kék
ó bár csak hallanád, úgy elmondanám.
„Valamit most el kell mondanom. Félek, hogy nem lesz rá jobb alkalom. Elmondanám, ha volnának szavak, amik mindent jól elmondanak.”: Erős kezdés, Kasza Tibi beindul, mint a hókotrógép! Ahhoz képest, hogy nem tudja elmondani, amit akar, mert nincsen meg hozzá a kellő nyelvismerete, meglepően sokat dumál. Azt hihetnénk, hogy valaki, aki nem találja a megfelelő szavakat, inkább csendben meghúzza magát valami sötét sarokban, és gyorsan megpróbálja kikanalazni magából a mondanivalót, de hősünket egyáltalán nem ilyen fából faragták, ő egy kackiás bajszú mesemondó gyanánt udvarolja körül a lényeget, hogy indirekt módon közelítse meg azt, ami már eleve senkit sem érdekelt. De tekintve, hogy a dal (és úgy eleve Kasza Tibi összes dalának) valós tartalma összefoglalható 2-3 szóban, lássuk be, indokolt az efféle helykitöltő alibi szövegelés. Arról persze fogalmam sincs, hogy lehet az ilyen kevés, és ilyen jelentőségteljesnek beállított mondandót elfelejteni, vagy meg sem fogalmazni. Nem most kell agyalni, Tibi! Komolyan ez volt a legjobb alkalom a kitárulkozásra? Amikor még ki se találtad, hogy mit akarsz közölni?! Mindegy. Szóval miközben hősünk önmagába forduló mellébeszéléssel húzza a szerencsétlen hölgyeményt, akinek a vallomását címzi, a hallgatóság feszeng, és szinte már felkiált türelmetlenségében: -Moggyad má’ Tibikém! Ne tökőjjé’ annyit NA!
„Elmondanám, hogy bár csak hallanád, de elválaszt már minket egy fél világ. Elmondanám, most végre megteszem. A szélbe súgom én.”: De sajnos hősünk nem áll le, tovább folytatja a romantikusnak szánt nyávogást. Most már kifogásokat is keres, hogy miért nem tudja elmondani azt, aminek az el nem mondására már öt sort szentelt. Egy fél világ választja el őket, ami ugye nagy távolság, bár a mai modern korban talán egy telefonhívással át lehetne hidalni. De tekintve, hogy Tibi nem tudja, mit is akar elmondani, egy ilyen beszélgetés valószínűleg vállalhatatlanul sokba kerülne. A szerelem szép dolog, pláne, ha lehet vele drámai módon szenvelegni, nagy ívű dalokat írni belőle, és azokkal körbehaknizni az országot, de annyira azért nem fontos, hogy új feltöltőkártyát vegyünk miatta, igaz? Persze lehet, hogy hősünk nem tudja a hölgy számát. Ez sem egy elvetendő eshetőség, hiszen ha régen is ilyen körülményes volt, a szíve választottja esetleg telefont cserélt, vagy forró ólmot öntött a fülébe. Csak találgatni tudunk. Mindenesetre úgy tűnik, Tibi végre elhatározta magát a megmondás mellett, ami igen kedvező fordulat, azonban nem örülhetünk sokáig: telefon, levél, e-mail, facebook üzenet, palackposta, füstjel, tört angolsággal mutogatás vagy a nagyon hangos kiabálás helyett emberünk úgy dönt, hogy a nagy nehezen megszült mondókáját belesuttogja a szélbe, ami egyrészt egyáltalán nem hatékony, másrészt kamu, hiszen a mikrofonba beszél, ráadásul helyenként bántóan lármásan. Harmadrészt pedig (és azért ez sem elhanyagolható szempont), nem a szelet kéne traktálnod az agymenéseiddel, szegénynek nincs füle, nincs mibe ólmot önthetnie! A végére sikerült megtörni a gyermeteg rímelést is, de nem baj, legalább eljutottunk oda, ahol a dalnak kezdődnie kellett volna. EZAZ! Kasza Tibi most megragadja a problémát, egyenesen a vaginájánál fogva, és jól megmondja neki a magáét! Nagyjából 40 másodperc toporgás árán, de legalább sikeresen ideértünk. NYOMJAD TIBI! Most fog beindulni, mint a betonkeverő, figyeljétek meg!
„Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó. Jöjj mindig várok Rád. Te vagy égben a kék, olyan angyali szép. Még mindig várok Rád.”: Na ennyit erről. Ahhoz képest, hogy eddig nem talált szavakat a hihetetlenül mély, hihetetlenül komplex érzelmeinek kifejezésére, most egész jól feltalálja magát! Szerintem ilyen szintű önkifejezésre már egy óvodás is képes lenne, de persze ha valaki a romantikusság igényével ír, akkor az értelem a kispadon kell, hogy pihenjen, közvetlenül a jó ízlés mellett. És tudom, egy cinikus rohadék vagyok, aki kifigurázza egy nyilván teljesen őszinte férfi tiszta, és egyáltalán nem bekamuzott érzéseit. Lépjünk tovább! „Te vagy csendben a szó.” – a csendben már a természetéből adódóan sincsen szó, mert ha lenne, akkor nem beszélhetnénk többet csendről. Tehát ha annyi vagy, amennyi szó van a csendben, akkor te semmi vagy. Hiány. Nem létezel. Pompás állítás. Ha imponálni akarnék egy lánynak, biztosan ilyesmiket mondanék neki, hiszen mint az mindenki számára ismeretes, a nők megőrülnek érte, ha önellentmondásokkal egzisztenciálfilozófiai síkon kérdőjelezik meg a létezésüket. Persze ha már az első randin letámadod a szíved választottját a túláradó nihilizmusoddal, felmerül a kérdés: ki fogja fizetni a számlát, Heidegger vagy Sartre? Valószínűleg egyikük sem. „Te vagy bennem a jó. Jöjj mindig várok Rád.” – fogadjuk el, hogy Kasza Tibi minden pozitív attribútumát kihelyezi egy külső személybe, aki vagy létezik, vagy nem. Ez a valaki (aki akár Jézus is lehetne, ha nem ismernénk a folytatást…) képvisel minden jót a hősünkben. Sőt, tovább megyek: ő Kasza Tibi az erkölcsi iránytűje, vagyis a lelkiismerete, amivel képes különbséget tenni jó és rossz között. Az állítás itt tehát az, hogy nélküled egy pszichopata vagyok. Te adod a humánumot, én adom az intellektust. Vagy ha elvontabb síkra visszük a kérdést: én vagyok a test, az anyag, te pedig a szellem. Tehát nem lehetsz más, csak egy stilizált ideakép… vagy halott. Ezt látszik alátámasztani az a sor is, mely az ég kékjével azonosítja a megszólítottat. A légköri fényszóródás pedig megint csak káprázat, illúzió, egy nemlétező létező, melyet a megfigyelő érzékelése hív életre. Persze milyen érzékelés az, amely elcsöppen az ég kékjén, és az angyali szépséggel azonosítja azt? Az ilyen alacsony ingerküszöbű emberek hatalmas gyönyörűségükben még egy muskátlira is képesek rárántani…
„Egy álomért egy élet az ár. Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó bár hallanád, úgy elmondanám.”: Itt leginkább az első mondatot érdemes megfigyelni, mert a többi csupán ismétlés. „Egy álomért egy élet az ár.” Mit jelent ez? Nos, az első, a második és a harmadik tippem az lenne, hogy ezt a teljesen értelmetlen, hangzatos baromságot Kasza Tibi feltehetőleg egy Topjoy kupak belsejéből vette kölcsön. Ne becsüljük le a rostos üdítőitalokból eltanulható életbölcsességeket! Megéljük még, hogy Oravecz Nóra egyházat alapít! Na de térjünk vissza ehhez a csodálatos egysoroshoz! Gyanítható, hogy Tibi atya itt az álom alatt nem azt a kusza zagyvaságot érti, ami az emberre hajnali három körül rá szokott törni, mert én bizony nem fizetnék sem a saját, sem mások életével azért, hogy egy jegesmedvével verekedhessek a Parlament tetején. Inkább az áloméletről lehet szó, vagyis a hírnévről, gazdagságról, sok követőről, tehát olyan dolgokról, amikre az ilyen siker orientált pszichopaták vágyni szoktak. Ezért viszont fel kell áldozni egy életet. Na de kiét? A sajátodat? Igen, ha felmegyünk Tibi facebook oldalára, akkor láthatjuk is, hogyan kell az életedből bulvárt, a személyiségedből (vagy pontosabban az arcodból) brandet, a méltóságodból pedig likeokat gyártani. Ha valamihez, akkor ehhez ért Kasza Tibi, hiszen nem mindenkinek lenne pofája ahhoz, hogy még a saját borítóképén is a szaros koncertrendelését reklámozza, de hé! Ha a Jó Laci Betyár foglalt, ki fog nekünk mulatós slágereket énekelni az esküvőn? Tibi a lepattanóra játszik. Ha csak egy kettes párod van, és már nagyon el kell menned vécére, akkor jöhet az All in! Lesz, ami lesz. Ha elég kemény képpel csinálják, akkor még a legrosszabb blöff is bejöhet, Tibinek pedig a (még ha nem is kaszával, de) baltával faragott, víz- és köpéslepergető arca tökéletes erre a szerepre. Kicsit odébb mozdulva az okkult sátánizmus és a kóser vérmágia-vonalon, átmerészkedve a szabad asszociációk bűntől terhes mezejére, felmerül a kérdés: mi van, ha hősünk nem a saját életét áldozta fel az álomért? Szinte látom magam előtt, ahogy Tibi fekete köpenyben, fején pentagrammás kecskemaszkkal turkál a szerelme zsigereiben, miközben azt suttogja a fülébe, hogy „Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó bár hallanád, úgy elmondanám.” – sajnos az érzelmek kifejezésénél erősebb volt a vágy, hogy a lány fejét egy húsklopfolóval pépesre csapkodja, de hát ez van. Vagy csak én érzek ki ezekből a folyton ismétlődő sorokból valami bizarr, patologikus kényszerességet? Nem lepődnék meg, ha valahol egy szekrényben ott pihenne pár felkoncolt, mumifikálódott prostituált. Nem állítok semmit, tisztelt bíró úr, én csak annyit mondok, hogy nem lepődnék meg túlságosan…
„Az igazság fájna, hazudj most nekem, hazudd, hogy minden rendben s én elhiszem. Hazudj a szürke égre színeket, s hazudd, hogy nekünk még mindent lehet.” : Oh, Captain Douchebag here we go! Gyerekek, most hallhatjátok a tökéletes megoldókulcsot minden párkapcsolati problémára! Nincs szükség az igazságra, mert az fáj, az szar, és csak lehúz, a győztesek pedig nem foglalkoznak az ilyesmivel. Nincs is szükség az igazságra, az csak a lúzereknek kell. Ezért nincs párkapcsolatuk! Kasza Tibi ezt üzeni: kamuzz nekem össze valamit, az se baj, ha nem hihető, mert én úgyis el fogom hinni. Mondd, hogy minden rendben lesz, azt is elhiszem! Elhiszek mindent! Hiszen a valóság nem számít, csak az a fontos, amit elfogadsz a valóságnak, és basszus csak azt fogadd el, amitől jól érzed magad, hogy ne kelljen szembenézned sem a problémákkal, sem a saját személyed ürességével. Ha másképp csinálod, akkor rosszul csinálod! Hazudj nekem az égre színeket! Nem kell, hogy te legyél az égen a kék, kamuzd be nekem azt is, jó lesz. Építs fel körém egy hamis világot, egy hamis biztonságérzetet, mert én nem akarom megharcolni a harcaimat, nem akarom átélni a fájdalmat, nem akarok erőlködni, nem akarok tanulni, nekem csak a boldogság konstans pszeudo-érzete kell, mindennemű igyekezet és kockázat nélkül! Hazudd azt, hogy te vagy számomra a tökéletes pár, hazudd, hogy csak engem akarsz, hazudd, hogy gyönyörű és ígéretes jövő áll előttünk, mert én egy gyerek vagyok, nem akarok felelősséget, nem akarok valódi kapcsolatot, csak a kapcsolat kirakatát, mert az jól néz ki a facebookra felhányt fotókon. És mindennek a terhét te cipeld, mert én még csak tudni sem akarok róla! Eggyé akarok válni a facebook profilommal! Az akarok lenni, amit mások látnak, ha rám néznek. Időn kívüli, örök boldogságban, belefagyva az elkattanó vaku borostyángömbjébe. Abban az egyetlen, soha véget nem érő pillanatban akarok létezni, ahol még minden megtörténhet. Ennél nyomorúságosabb kuncsorgást nagyon régen nem láttam.
„Hazudj álmot, hazudj holnapot, most bármi fáj csak múló állapot. Ha menned kell hazudd, hogy visszajössz. S hiszek benned én.” : Kasza Tibi az egész létezést tematikusan meghamisítaná. Talán túl sokszor látta a Memento c. filmet, nem tudom. Egy őszinte kirohanás erejéig kiesik a szerepéből, hogy instruálja a szerelmét. De szerelem ez egyáltalán? Ő inkább egy személyes megváltót keres, valakit, aki minden terhet kész a vállára venni helyette, mert Tibinek nincs dolga a valósággal. Neki egy kellékes kell, aki a tudtán kívül a szeme elé mozgatja a kívánt díszleteket. Nem akar semmilyen konfliktust. Nem kíván megértést: „Ha menned kell hazudd, hogy visszajössz.” – nem érdekel, ha elmész, mert úgysem rád van szükségem, hanem a visszatérésed tudatára, és a helyiértékre, amit betöltesz értem. Vonj körém egy burkot, védj meg a realitásoktól, hazudd igazzá a hazugságot a kedvemért! Kasza Tibi végső soron nihilista, aki nem hisz a szubjektív valóságban, és azt képzeli, hogy a létezés puszta akarattal formálható, alakítható. Ugyanakkor teljesen abszolutizálja a saját szerepét, mint külvilágot érzékelő entitás: amit látok, az a valóság. Az egyetlen, abszolút valóság, és nem azért, mert igaz, hanem azért, mert én vagyok a szemlélő, és a személyem a puszta lényével igazzá teszi azt. Önmagába forduló érvelés, de látszólag ez Kasza Tibi vezérfonala. Valamiféle szelektív ontologikus tapasztalás ez, mely a megismerés egyes elemeit tematikusan kizárná, csak azért, mert így egyszerűen kényelmesebb. Amennyiben Kasza Tibi képes a saját tudatát ilyen mérvű kontroll alatt tartani, akkor egyértelmű, hogy egy megvilágosult fénylénnyel van dolgunk, és most azonnal rendelnünk kell tőle egy koncertet!
„Én nem adom fel, mert még nem tudom, amíg mit érzek el nem mondhatom, mert egy új esélyt bárki érdemel, ami fontos az így nem múlhat el.” : Ezen a ponton Tibi teljesen megzavarodik, úgy néz ki azok a túlpörgetett neuronok a sok paradoxontól és önellentmondástól végül mégis csak felmondták a szolgálatot. Kék halál. A Tibor speciális rendszer indítási lehetőségeinek menüje. Válasszon az alábbi lehetőségek közül:
–Csökkentett mód (inkoherens, közhelyekkel megtűzdelt szöveg, rímek nélkül)
–Csökkentett mód hálózattal (+facebook link)
–Csökkentett mód parancssorral (+vőfély, ízléstelen öltöny megbeszélés szerint)
–Legutolsó helyes konfiguráció („…hazudd, hogy minden rendben s én elhiszem.“)
–A Tibi normál módú indítása (“Nekem így jó”)
Sajnos az égi rendezők keze megbicsaklott az igyekezettől, és nem sikerült leformázniuk a merevlemezt, helyette viszont csökkentett módban nyomjuk tovább. Tibi nem adja fel, mert még nem tudja. Hogy mit, azt ő sem tudja pontosan. De legalább nagyon magabiztos. Még nem mondta el az amíg mit érez-et, tehát tolni kell tovább a talicskát, jön a beton. Sok volt a fütyülős, nehezen megy a mondatalkotás, alany és állítmány egymást gyilkolja a mondaton belül, nem baj, a lényeg, hogy egy új esélyt bárki érdemel, bár azt nem tudom, hogy kiről van szó. Szerintem Tibi sem. Valószínűleg belesült a Boci boci tarkába, és még szeretné egyszer megpróbálni, mielőtt elvonul a násznép, így nem múlhat el a lagzi, mi lesz a fizuval? Valamiből fizetni kell az internetet is! Vagy ez, vagy egzisztenciális válságba került, miközben barackkonzervet evett. Őszintén szólva fogalmam sincs, Tibi közhelyes szörnyszülöttjei már a startkőnél elkaszálják önmagukat. A lényeg, hogy kafkai képzavarban vagyunk, már csak az alliteráció kedvéért is, értelmet ne keressünk benne. -Jó lesz ez Tibikém, popszong’, baszod, popszong’!
„Vívom minden nap a harcomat, hogy láthassam végre újra az arcodat, mert én rontottam el és ezt jól tudom, hát bármi lesz az ára én vállalom.” – arcok és harcok. Valahogy így lehetne összefoglalni a hallottakat. Tibi egy kereszteslovag fanatizmusával küzd a mikrofon állvánnyal, és nyomja, mint a Zetor traktor mögé kötött bálázógép, hogy végre láthassa az arcát valakinek, mert elrontott valamit, és vállal érte bármit, talán még egy magas törlesztőrészletű devizahitelt is. Közhelyek, mert kellenek. Elrontottam, bánom, gyere vissza, harcolok mindennel és mindenkivel. De valahogy nem látom, ahogy Kasza Tibi küzd. Biztos mindig rossz felé néztem, vagy teljesen mást kerestem. Harc alatt természetesen azt kell érteni, hogy írok egy vacak, mindennemű eredetiséget nélkülöző sablon dalszöveget, amit bugyinedvesítően csöpögős hangon feléneklek a royalty free very emotional piano song ütemére, majd körbehaknizok vele, hatalmasat dáridózok egyszerre legfeljebb 100 néző előtt (HOLAKEZED?!), mindezt olyan képpel, mintha legalábbis én lennék a földre szállt Jézus Krisztus, aki bármikor kész megváltani a lelkedet pár szaros, innen-onnan összelopkodott facebookos mémmel.
Egészen pontosan mit vállalsz, Tibi? Az előző verze azzal telt, hogy tételesen végigsoroltad, hogy miről hazudjon neked a szerelmed csak azért, mert büdös kitenned a lábad a komfortzónádból, magasról teszel a konfliktusokra, és mert neked bőven elég, ha a fostenger tetejéről óvatosan lekanalazhatod a tejszínhabot, és elrágcsálhatod a koktélcseresznyét. Milyen áldozatot fogsz hozni? Nagy, harcos hősként elviseled, hogy köréd hazudják a csodás kis álomvilágot, amire vágysz? Tényleg, kurva nagy vállalás, pláne, hogy még ezt sem kell teljesítened, hisz egy fél világ választ el titeket, és még telefonálni is büdös, viszont koncertezni a számmal gond nélkül lehet. Mi lenne, ha például elfogadnád, hogy vége van, és nem kaphatod vissza? Ez már túl kemény feladat lenne, igaz? Szembenézni dolgokkal, gondolkodni, átélni a fájdalmat. Nagyon kényelmes, ha valaki bevonja neked a valóságot cukrozott mézzel, de a tetteknek megvannak a következményeik. Te rontottad el? Akkor vállald érte a felelősséget, és ne csak énekelj róla. Lehet, hogy nem fog visszajönni. Lehet, hogy többé nem láthatod az arcát. De akkor is át kell élned a hibád miatti fájdalmat. Senki sem fog neked hazudni azért, hogy mentesülj ez alól. Ez a te belső megélésed, Tibi! Neked kell lemeccselned magadban. Az, hogy pár sorral korábban még pitiztél a kényelmes hazugságokért, most meg hatalmas mártíromkodásba dermedve szenvelegsz, nemcsak hogy rohadt gyerekes, de emellett kifejezetten szánalmas is.
Innentől kezdve már csak ismétlünk. Tibi összeszedte nekünk a legütősebb sorait egyfajta nyomorúságos bestof válogatásként, és most tetszőleges sorrendben élvezhetjük őket ismét. Te vagy csecsben a jó, bennem a szó, és a gázóra leolvasó. (Mindig várok rád…). Te vagy égben az angyal, olyan ‘hullakék, kéne valami ötlet még. Egy álomért egy élet az ár: elkaptam nyakad, elájultál. Beléd fojtottam a szót, arcodba öklöztem egy jót (és jó néhányszor). Bár hallanád, úgy elmondanám, de őrzi emléked pár halott prostituált. Meg ilyenek. Kasza Tibi nem jutott el a revelációig, így ránk hárul a hálátlan és meglehetősen kellemetlen feladat, hogy elménk borotvapengéjével felhasítsuk az értelmetlen szóképek felfúvódott hasfalát, és beletúrjunk a rejtett jelentések rothadt, elkocsonyásodott matériájába.
Szóval, összességében mit kapunk? Egy lapos szerelmi vallomást, élethazugságot, szenvelgést (vagyis kb. mindent, ami egy ütős pop slágerhez szükséges!). De mivel Tibi láthatólag szereti ha megvezetik, íme egy kis csokor, csak tőlem, csak most! Kasza Tibi dala maga a tűz (ami egy kanóc hegyén táncol, és az első légáramlat eloltja), fülbemászó dallamaival (ilyenkor jön jól a forró ólom, vagy egy élesebb olló…) maradandó nyomot hagy az emberben (vagyis inkább az emberen, ugyanis a kínodban magadon elnyomott cigarettacsikkek nehezen gyógyulnak). Kevés ilyen tehetséges előadóval találkozni manapság (ritka, hogy a tehetség negatívba forduljon…), és Tibinek mindenképp érdemes lenne a facebook karrierje mellett a zenei világban való töretlen előremenetelét is elősegítenie újabb, ehhez hasonlóan nívós alkotások elkészítésével (esetleg egy duett Hajdú Péterrel valami gyerekzsúron?). Minden kétségen kizáróan állíthatom, hogy Kasza Tibi színfolt a magyar zenei palettán (persze az, hogy milyen színű, szagú, és miből van, már más kérdés…), és mint ilyen, számot tarthat az osztatlan figyelemre (a pszichiáterek és nyelvtantanárok részéről legalábbis). Tibi örök érvényű szavaival zárom soraimat: „Közben megérett bennem egy új álom, hogy a bennem szunnyadó sok lírai dalt egy lemezen kiírom magamból.” (Nero Burning ROM v6.6, 2012. díszdobozos kiadás).
- Kitahito
Kedves kritikus!
Ebben a “kritikájában” olyan érzése van az embernek, hogy a saját érzéseit, gyűlöletét fejezi ki a dalban írt “szereplőknek”!!!! A szavait úgy használta, hogy ismeri az urat és a hölgyet akiről a dal szól. És olyan érzése van az embernek, hogy féltékenységből írta így ezt a kritikát!!!
A dal és szövege számomra “nagyon érthető”!!!