Terminátor: Megváltás. Én sajnálatos módon sehol sem látok itt megváltást. Ami itt van, az csupán egy béna forgatókönyv, rosszul felépített történet, egy csapat B-C kategóriás színész (és Christian Bale, aki mondjuk úgy nem itt hozza élete alakítását…), parasztvakítós, budget akció és egy olyan olcsó, filléres világképe, ami ellen minden magára valamit adó rajongónak sikoltva kellene felemelnie a hangját, ahelyett, hogy megelégszik annyival: “-nem lett egy kiemelkedő film”. Már számát sem tudom, hányadjára citálják vászonra a klasszikus Terminátor univerzumot. Minden alkalommal belerúgnak egyet, és meggyalázzák a ’80-as ’90-es évek klasszikusait azzal, hogy valami plusz tartalmat akarnak beleszuszakolni oda, ahol nincs helye. Élhetnék mindenféle rektális erőszakot lefestő szóképekkel, és nem lenne retorikai túlzás, de helyette inkább foglalkozzunk magával a filmmel. Ha nagyon röviden akarnám vázolni a történetet (máshogy nem is érdemes vagy lehetséges, tekintve, hogy faék egyszerűségű), akkor valahogy így nézne ki: egy Marcus nevű halálraítélt 2003-ban részt vesz egy kísérletben, előreutazik az időben 2018-ba, ahol John Connor már “nagyban” vezeti az ellenállást a gépek ellen. Future war, yay! Azt hiszem joggal lehetünk azonban szkeptikusak az ellenállás nagyságát illetően, hisz a gépekkel szemben álló emberi frakció létszámát és minőségét tekintve is kb. egy lelkesebb cserkészcsapattal rokonítható.

-Te vagy terminátor! -Én nem vagy termináter!

A tizenéves Reese és valami lányka találkozik Marcussal, majd rövid úton össze is barátkoznak, annyira, hogy elviszik Connorhoz, pont jókor, mert a gépek és az emberek közötti kataklizmikus méretű összecsapás (meh…) már a küszöbön van. Nem mintha ez az összecsapás folyamatosan zajlana, de szerencsére most, pont most van a klimax, amikor minden eldől. Itt az idő, hogy kihúzzuk a Skynetet a konnektorból, és ki lehetne jobb szövetséges, mint a ki tudja honnan jött, rendkívül gyanús, viszont igen erős szívű (ez még fontos lesz!) főszereplő?  „-Megbízhatunk benne?“. NEM! De azért megbíznak benne, annak ellenére, hogy Marcus nem egészen emberi mivoltja hamar kiderül, és Connornak megvan az előélete az emberi szövetbe csomagolt gyilkológépekkel, melyeknek az a feladata, hogy likvidálják őt, de hé! Mi baj történhet, elvégre csak az Ellenállás vezetője, kit érdekel, ha véletlenül megölik, nem? Így hát embereink sok robotot széjjellőnek, mások elől elmenekülnek, míg végül eljutnak a gépek piciny, jelentéktelen támaszpon… akarom mondani grandiózus fővárosába, hogy kicsit kergetőznek Schwarzeneggerrel… szegény öreg Arnold. Egy jelenet, egy beszólás, és egy kis dobálózás. Ennyire méltatták a sorozat ikonikus figuráját, ráadásul kitették egy kiadós CGI botoxterápiának, ami miatt úgy néz ki, mint valami viaszbábú a jobb sorsra hivatott hírességek csarnokában. Miután hőseink kiszórakozták magukat, jól leamortizálnak egy LCD TV-t, de Connor megsérül a terminátor összeszerelő üzemben, így egy nem túl professzionális szívátültetés (!) keretében megmentik, Marcus kárára. The end.

Talán a sztori gyökeres idő-paradoxon mivoltát tekintetbe véve nem helyénvaló, ha logikátlanságokat emlegetek fel, de itt semmi esetre sem voltak megbocsáthatóak. Fájdalmasak. Nekem az elevenembe vágott, mikor kiderült, hogy a Skynet főhadiszállást (értsd: az egész emberiséget leigázó gépek KÖZPONTJÁT!) egy rohadt őrtorony, két terminátor és egy monologizáló, márkajel nélküli plazma TV védte. Na de ne rohanjunk ennyire előre, van itt elpuffogtatni való patron bőven.

Érdekes, hogy ha a Skynet (természetesen nyilvános) “halállistáján” az első helyen Kyle Reese állt, akkor miért nem likvidálták azonnal, mikor felismerték a Skynet bázisában. Nem, inkább cellába zárják, és várnak Connor-ra, aki ellen csupán egy szerencsétlen Schwarzeneggert tudnak felvonultatni (jó pont), akinek egy perc után leégetik az arcát (rossz pont). Gondolom csak mutatóba tették be, nehogy elfelejtsük, hogy egy Terminátor filmet nézünk, és nem valami fanmade paródiát. Az is természetes, hogy bár a Skynet egy szuperintelligens számítógép, ami/aki a hálózaton keresztül intrikál, a gépek által, gépeknek épített központban van egy emberek számára tervezett szoba, ahonnan lekapcsolhatják azt a kevés védelmi eszközt is, amit nagy kegyesen hajlandóak voltak a látszat kedvéért installálni. Már az is vicc, hogy a központ egyáltalán rendelkezik járható folyosókkal, belélegezhető levegővel, világítással (a terminátor összeszerelő üzem nevetséges berendezéséről nem is beszélve), vagyis egy csomó olyan dologgal, amikre a gépeknek nincs szüksége, és amiknek a biztosításával előzékenyen közreműködnek a saját elpusztításukban.

Hobo with a shotgun.

Amúgy ha már a Skynet ilyen rendkívül hatalmas és erős, illene több robotot felvonultatnia. Az a Skynet, ami viszonylag rövid idő alatt ilyen tragikus helyzetbe taszította az emberiséget, érzelmek nélkül, végtelenül kikalkuláltan harcol, aminek a logikája messze túlmutat minden emberi határon, hagyja kikapcsolna a saját védelmét, a szívébe engedve ellenségeit, csak azért, hogy aztán két (2!) terminátort uszítson Connorra és a már elfogott Reesere. A Mátrix 3-ban (amit csak ilyen hivatkozásban lehet dicsérni) az egész világ energiakészletei felett rendelkező gépek (ettől a világuralomtól a Skynet sem sokkal marad el…) ezrével okádták a robotokat Zionra, ezzel szemben itt a nagy offenzíva kimerül két terminátorban! A gépek sajnos nemcsak mennyiség, de minőség tekintetében is hátrányos helyzetben vannak. Egyetlen előnyük, hogy még a legnagyobb, emeletes ház méretű fémkolosszusuk is hangtalan oda tudnak osonni az emberekhez, és valljuk be, a meglepetés erejéből igen nagy előnyt lehet kovácsolni. Persze nem tették. De megtehették volna…

Idegesítő továbbá AZ Ellenállás vezetője, Connor, akinek megannyi érdeme felsorolhatatlan, és mindenki előtt ismeretlen. Feltételezem, hogy az ellenállás akkor is létrejött volna, ha a 3. rész végén John nem huncutkodik a rádióval. Terminátort lényegében az épp aktuális védelmezője ölt helyette, a misztikus JELet sem ő fedezte fel, és az a mese, mely szerint egy olyan férfi az apja, akit majd ő fog évekkel később visszaküldeni a múltba, hogy “megvédje” az anyját…nos, mondjuk úgy, hogy nem hinném, hogy ezt mindenki bekajálja. Persze, az ilyen filmekben a hitetleneket viszi el először a szupercunami. Szóval gyanítom, hogy a kételkedők lemorzsolódtak már e “nagyondurva” háború korai éveiben.

War never changes…

Szóval az alapján, amit itt, és a korábbi epizódban láttunk, teljesen indokolatlannak tartom, hogy ekkora figyelmet szenteljenek neki. Maximum egy kis füllentős kabalafigura lehetne, aki önérzetesen belekotyog a hadvezetésben és harcászatban jártas katonák dolgába. Mert ide silányították a jövő nagy háborújának misztikus vezetőjét, azt a csodálatos tehetséget, aki a végpusztulás küszöbéről rántja vissza az emberiséget, megszervezi az ellenállást és végül győzelemre vezeti a túlélők rongyos csapatát, elhozva a várva várt béke és prosperitás éveit a hosszú nyomorúság után. Láthatjuk, hogy igazából nem egy hős, nem egy jelkép, az emberiség egészen konkrét hamvaiból kisarjadt megváltó, csak egy katona, aki meggondolatlan hősködéssel inspirálja a környezetét, de az érdemi munkát hozzáértő vezetők végzik helyette. Nem mintha maga AZ Ellenállás egy bármennyire is komolyan vehető erő lenne. Pár helikopter, néhány fegyveres, egy-két bázis … ha a Skynetet kicsit is zavarná a ténykedésük, réges-rég lerobbantotta volna őket a föld színéről, és érthetetlen, hogy miért nem tette meg. Az is zavaró, hogy sehol az az első részben látható komor jövőkép. Itt kifejezetten mókás dolog ellenállónak lenni: szép tájakat láthatsz, robotok ellen harcolhatsz nagy fegyverekkel, és akadnak jó nők is erre-arra. Hol vannak a koponyák borította mezők, melyeken gyilkos gépezetek megállíthatatlan özöne masírozik? A lézerfegyverek tüzében elhamvadó remény, az acéltalpak alatt megroppanó akarat, a mindenre és mindenkire sötét fellegként boruló kilátástalanság, ahogy egy maroknyi túlélő harcol az elkerülhetetlen végzettel, miközben körülöttük lassan kihuny a civilizáció utolsó gyertyalángja is? Gondolom a nyúlon túl…

Eleve, mi is történik ebben a filmben? Milyen az Ítéletnap utáni világ? A bolygót irányítása alatt tartó mesterséges intelligencia van olyan ostoba, hogy az egész valóját egy gyéren védett központban tárolja. Nincsen másolata, nincsenek hegyek gyomrában lévő, ólomszarkofágba zárt szerverbankok, csak egyetlen nyomorult telep, egy hatalmas piros gomb, arra várva, hogy valaki végre rácsapjon, és véget vessen a háborúnak. Nem csoda, hogy a film alatt mindenki a kezét-lábát töri, hogy szarrá robbantsa a helyet. Minden erre az égbekiáltó logikátlanságra, meg persze az izmosnak szánt üldözős és lövöldözős jelenetekre épült. Meg is látszik a produktum színvonalán… a Megváltás lényegében nem több, mint egy évtizedek óta fialó brandre épülő bugyuta és hatásvadász látványmozi, egy újabb rókabőr, amit a békében nyugodni vágyó James Cameron filmekről lehúznak. Utálatos és gusztustalan ez a leplezetlen nyerészkedési vágy, miközben egyre jobban és jobban tönkreteszik ezt a sokak által még mindig kedvelt univerzumot.

Van itt minden: gázpalack, raklap, világító gombok… igazi terminátor manufaktúra!

Adózzunk egy perc néma csenddel a szerencsétlen Marcusnak is. Felébred egy teljesen lepusztult, apokaliptikus anti-utópiában, melyben viharvert ellenállók hadakoznak gyilkos modern robotokkal, majd kiderül, hogy átalakították valami egyedi ember-terminátor hibriddé, szóval nem mondhatja, hogy a sors kesztyűs kézzel bánt vele. Ráadásul a játékidő alatt kb. 10-szer utalnak a jó erős szívére, időnként olyan élethelyzetekben, hogy az már-már a “vészjósló” kategória határait súrolta. És mit ad Isten, a film végén Connornak baj van a szívével. Mit is lehetne csinálni, mit is lehetne csinálni…

Ez olyan tragikus, Az ellenállás hőse a fűbe harap. Mi lesz így velünk, szegész emberekkel? Várjunk csak, mintha lett volna itt valaki, akit sok más példás szerv mellett egy igen erős szívvel áldott meg az anyatermészet (vagy a Skynet…)! Persze minden szem Marcusra szegeződik, aki a várakozó pillantások kereszttüzében csak áll… de elvárhat-e bárki finomságot egy olyan mozitól, mely minden elemét összevetve kb. olyan egyszerű, mint egy darab rozsdás betonvas?

Összességében a film egy szánalmas próbálkozás, mely a digitális effektekre és a neves előd hírnevére támaszkodva próbált megalkotni egy minden korosztály számára élvezhető, de az első részekre már csak nyomokban hasonlító mozit. Bár itt-ott akadtak jó ötletek (a motoros terminátorok nekem éppenséggel tetszettek, mondjuk nem tudom elképzelni, hogy mi a fenéért fejlesztenék ki őket), de a sok negatívum (a teljesen felesleges szerelmi szálat nem is említettem) megfojtja a sztorit. Manapság divat a tömegfilmek gyártása a nagyobb gázsi érdekében, de ez azért egy csöppet már túlzás. Biztos nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy hallunk a Terminátor felől, és már előre félek, hogy mit tartogat a jövő…

3 / 10

- Kitahito

Megosztás