logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Dalszövegkritika / 2016/03/22 / Szerző: Kitahito

Cristofel: Kubai ritmus

VV Cristofel olyan, mint egy lángoszlop a civilizáció kollektív horizontján. Viszont ez nem olyan lángoszlop, amiről Petőfi Sándor beszélt: ez elől menekülni kell, minél messzebbre. Sajnos sokan vannak, akiket ez a nívótlan celebkedés és gusztustalan narcizmus úgy vonz magához, mint gyanútlan molylepkéket az elektromos rovarirtó lámpa fénye. Közel repülnek a tehetségtelenség antianyag-csillagához, és megpörkölődnek.

Parasztember

A legutóbbi pokoljárás után evezzünk talán kicsit könnyedebb vizekre, méghozzá a hazai zenék szárnyain. Mielőtt azonban átcsúsznák a Sláger rádiós műsorvezetők színvonalára, értő tekintetünket fordítsuk a mai muzikális mestermunka, vagyis Cristofel Kubai ritmus című száma felé. Nem tudtam eldönteni, hogy mi volt a cél ennek a klipnek az elkészítésekor. Mi volt a vezérelv, amit a készítők követtek?Volt egyáltalán ilyesmi? Nem szeretném azt hinni, hogy ezt a… produktumot bárki is komolyan gondolta, ezért egyenlőre tételezzük fel, hogy egy önirónikus paródiáról van szó. Így még (bár sok sok jóindulattal) elfér a képernyőn ez a Cristofelnek nevezett antitalentum, aki sem énekelni, sem táncolni, sem színészkedni, de még csak csajozni sem tud. Minden, amit a videoklip alatt látunk, az egy merő szégyen. Erre egyszerűen nincs jobb szó. A kamerázás például olyan amatőr, hogy még egy avatatlan szem is észreveszi, ahogy Cristofel alakja rendre kicsúszik a kamera fókuszából, és behomályosul.

De nem csak a technikai része kriminális. Mintha azt akarták volna elérni, hogy a számban semminek se legyen köze semmihez. Eleve, a cím ugye Kubai ritmus. Azt hihetnénk mi, gyanútlan emberek, hogy a dal legalább megpróbál egy kis latin életérzést közvetíteni, ha nem a… ritmussal, akkor legalább a helyszínnel, vagy a tánccal. De itt szó sincs ilyesmiről. Mit érdekel minket, hogy ez a szerencsétlen tesztoszteronhuszár kubai születésű? Annyi kubaiság van ebben a számban, amennyit a refrén első sorában és a dal borítóképén láthatunk. Oh igen, azt sem szabad elfelejteni. Kapunk egy random kubai zászlót, az még ugye oké. De mi a francot keres Che Guevara pixeles portréja a budapesti házsor fölött az égen? Komolyan? Nem akartok még betolni egy doboz kubai szivart meg néhány salsa táncost a képbe? Csak hogy még sztereotipabb legyen a végeredmény?

Mégis várnak csodák a betonházak között…

De mindegy, hagyjuk is ezt. Ami sokkal szembetűnőbb, az a végtelen pojácaság, ahogy Cristofel teszi az eszét a kamera előtt. Gyakorlatilag csak azért van szüksége nőkre, mert a saját farkát képtelen leszopni, de azért láthatóan derekasan próbálkozik. Volt egy ismerősöm régen, ő büszkén vállalta, hogy esténként a tükör előtt szokott maszturbálni magára. Na Cristofel karaktere is pont ilyen alkat. Annyira meg van elégedve a saját ‘alfahímségével, hogy minden más csak ekörül gravitál. Egy normális földi halandó nem csajozhatna úgy, hogy ellopja a kiszemeltje táskáját, vagy kispolskival keresztülhajt egy tömegen, de ő megteheti. A pórusaiból áradó feromonok afrodiziákumként hatnak a nőkre, és ezt látjuk is, ahogy random módon egy bikinis medencés party kerekedik körülötte. A szám arról szól, hogy Cristofel egy nagy gyerek, aki alanyi jogon megkap mindent az élettől, amit meg nem, azt egyszerűen elveszi. Ez egy álom. Egy tudatos álom, melyben az álmodó azt csinálhat, amit akar, következmények nélkül. Cristofel tudatalattija ilyennek képzeli el a világot. Ebben a saját kis mini univerzumban minden az egoizmus szemüvegén keresztül van láttatva. Itt tényleg nincs lehetetlen az emberünk előtt. Ha akarta volna, ott az út közepén meghághatta volna azt a négy lányt, azok akkor is mosollyal az arcukon simogatták volna a mellizmait.

Nekem ez a szám olyan, mint egy John Malkovich-menet. A képernyő kulcslyukán át belepillantok Cristofel elméjébe, és nem látok mást, csak végtelen felszínességet. Egy olyan ember lelki világát és szellemi nívótlanságát, aki megrekedt a fallikus szakaszban, és legszívesebben az egész világot jól megbaszná. És az a szép az egészben, hogy ha bárki más csinálná azt és úgy, ahogy Cristofel, azt elküldenék a kurva anyjába, és hívnák a rendőrséget. De ő ugye annyira király, annyira jó pasi, hogy még a legszánalmasabb csajozási próbálkozásokkal is ágyba tudja vinni a 7-es 8-as lányokat. Elég ellopnia a táskájukat, érted, aztán már együtt lógatják a lábukat valamelyik szökőkút vizébe. Ő meresztheti a szemeit, mint egy fogyatékos, vághat vállalhatatlan pofákat, rázhatja magát, mintha árammal csapkodnák, vagizhat az utcán kisrádióval, tátoghat (vagy még csak tátognia sem kell) éneklés címén, akkor is sikerrel jár. Ez itt így működik. Na jó, térjünk rá a dalszövegre, mert nem jutunk sehová.

Cristofel: Kubai ritmus

A party indul, vártok rám,
A sérót állítom, s látom már,
Te vagy, ki este ma hazavihet,
Megnyerted tombolán a testemet!

REFRÉN:
Kubai ritmus, a vérem hajt,
Csábít egy érzés, mi fogva tart,
Tudod, hogy nem lesz több tévedés!
Vad ez a játék, de túl kevés!
Na, mi van, Öcsém?!

Chicka-boom!

Nézz a szemembe, érezd hát,
Enyém leszel, egy éjen át!
Ne félj, harapni nem fogok,
Ülj az ölembe, s eldurranok!

Chicka-boom!

Party vár, gyere party vár!
(Úristen, nagyon jó vagy, nagyon megpörköltetlek,
Olyan vagy, mint egy hímes tojás,
Kicsit ülj az ölembe, nézz a szemembe,
Tudom, hogy kell a………)
Na, mi van, Öcsém?!

Hajt a vérem, vadásznom kell,
Velem az égbe repülhetsz fel!
Nem csalás, ez nem ámítás,
A cinkos mosoly csak ráadás!

Chicka-boom!
Na, mi van, Öcsém?!

„A party indul, vártok rám, a sérót állítom, s látom már, Te vagy, ki este ma hazavihet, megnyerted tombolán a testemet!”: A probléma ott kezdődik, hogy miközben Cristofel ezt énekli, egy kanapén ül, nyilván valakinek a lakásán, és két csaj cirógatja a mellkasát. Nem indul semmiféle party. Ez már eleve egy hazugság (és kik várnak rá, többes számban?). De folytatja, és tovább kamuzik: a sérót állítom. Vagyis épp a haját zselézi be. Mondja ezt, miközben egy kanapén terpeszkedik két lány társaságában, akik láthatóan a teremtett világ legnagyobb csodájának tartják az izomzatát. Láthatjuk, hogy a videoklipben történő események és a dalszöveg között nincs koherens kapcsolat. Talán már a buli után vagyunk? De hát senki sem részeg, mind a hárman üdék, frissek. A két leányzó talán prostituált? Ez megmagyarázná azt a feltétlen rajongást, amit Cristofel mellkasa iránt tanúsítanak. Így már egy kicsit logikusabb a kép, de a szöveg még mindig értelmetlen. Tehát Cristofel papíron buliba készül, a haját zselézi, és akkor meglát… egy lányt? Otthon, mikor épp azért indul, hogy felszedjen egyet? És neki mondja, hogy ő lesz az, aki majd hazaviheti? Nem hangzik túl életszerűen. Gyakorol esetleg? Talán. Ami sokkal valószínűbb, és illik is a korábban felvázolt profilba, az az, hogy Cristofel a fürdőszoba tükör előtt állva magának mondja, hogy te leszel az, aki ma este hazavisz. Az ő teste olyan szent templom, hogy még maga felé is kegyet gyakorol, ha egy érzéki maszturbálás erejéig elérhetővé teszi. Cristofel a messiás, a numinózum, a legnagyobb díj, a legékesebb skalp, amit meghódíthat. Elcsábítja saját magát, és mindig sikerrel jár! Mikor már végigdöngette az összes nőt a városban, akkor rárepül a nagyvadra, meghódítja a saját testét, és közösül magával. Végső soron minden egoista ilyen relációban van a világgal és önmagával. A képbe csak ez a tombola dolog zavar be. Mert mit lehet nyerni tombolán? Plüssállatot, vicckönyvet, fésűt, tortát, társasjátékot, Milka csokit, bizsu ékszereket… lényegében felesleges vackokat, fillérekért. A kubai csődör teste is egyenértékű lenne ezekkel a megbecsülésre igencsak méltatlan dolgokkal? Egyáltalán, miért kell Cristofel testét megnyerni? Kész odaadni magát bárkinek, fenntartások nélkül? Na ezt azért mégsem gondolhatjuk! Ha van emögött gondolatiság (amit erősen kétlek…) akkor az a következő: Cristofel a Teleshopos megváltó, aki az öné lehet, már 19.999 Forintért. Csak itt, csak most! Ha most azonnal rendel, akkor kap hozzá egy üveg babaolajat, 12 Durex óvszert! Ő a mindenki számára elérhető, végső jóság, ami megváltoztatja az egész életed. Mindenkinek van esélye rá, hogy egy szopás vagy gyors numera erejéig közel kerüljön a tökéletességhez, és magába fogadja azt. Gyakorlatilag ő egy buddha, a megvilágosult tanító, aki másokat is felemel a saját nagyságához a pénisze segítségével.

„Nézz a szemembe, érezd hát, enyém leszel, egy éjen át! Ne félj, harapni nem fogok, ülj az ölembe, s eldurranok!”: Ez a verse már egy konkrét kiszemeltnek szól, viszont itt más felcserélődtek a helyi értékek, Cristofel került birtokosi viszonyba. Aha! Szóval az első versszakban vázolt megváltási ígéret is hazugság volt. A csábító meglebegtette, hogy a partnere lesz az, aki majd birtokba veszi őt, helyette azonban ő került domináns szerepbe. No more mr. nice guy. Feltételezem, hogy már otthon tartózkodnak, valamelyiküknél. Hazavinni valakit két helyre lehet, ez csak nézőpont kérdése. Szóval ott vannak az egyik fél lakásán, a lány örül a tombolán nyert Cristofelnek, erre az elkapja a fejét, erőszakkal maga felé fordítja, nekilöki a falnak, és azt mondja: „Nézz a szemembe, érezd hát, enyém leszel, egy éjen át!” Itt már szó sincs finomkodásról, most letisztázódnak a viszonyok. EGY éjen át… ne is remélj többet ettől az egésztől. Cristofel vázolja a helyzetet, hogy a lánynak kétsége se maradjon: egész éjszaka használni foglak, mint egy darab húst! Ne félj, harapni nem fogok – ergo tudnék neked ártani, de nem fogok, feltéve persze, ha jól viselkedsz, és szépen magadtól beülsz az ölembe. Gyakorlatilag megfenyegeti a csajt, de ugyanakkor kiutat is ad neki, mondván, hogy ha meglovagolja, Cristofel (előbb-utóbb) el fog élvezni, vagyis a csaj jó magaviselettel szabadulhat, nem kell az egész éjszakát együtt töltenie ezzel a gyökérrel. Itt az a lényeg, hogy a préda önként adja oda magát Cristofelnek, aki megtehetné, hogy leteperi, és magáévá teszi. De akkor elszállna a romantikus varázs, nem igaz?

„Party vár, gyere party vár! (Úristen, nagyon jó vagy, nagyon megpörköltetlek, olyan vagy, mint egy hímes tojás, kicsit ülj az ölembe, nézz a szemembe, tudom, hogy kell a………) Na, mi van, Öcsém?!”: Ez már a harmadik verse, ahol láthatóan beindul a buli. Cristofel összefüggéstelenül motyog, ami kétséget sem hagy afelől, hogy pontosan mi is történik éppen. Úristen, nagyon jó vagy? Szerencsétlen lánynak keményen kell dolgoznia. Világos. Amíg Cristofel nem durran el, addig nincs pihenő. Viszont… „nagyon megpörköltetlek“? Ezt nem tudom értelmezni. Mit szoktak pörkölni? Általában a kávébabokat. Nézzük hát, mit ír erről egy kávékkal foglalkozó oldal: „A pörkölés az a folyamat, aminek során létrejön a zöld kávéból a kávéital alapját képező pörkölt kávé. Ez által lesz a nyers ízből illat és aroma. A pörkölés magas hőmérsékleten történő száraz hő behatást jelent, ami közben a kávébab fizikai és kémiai átalakulásokon megy keresztül. A kávé a pörköléssel válik élvezhetővé, úgy, hogy a fajta eredeti jellegzetes tulajdonságai a hő behatás során megmaradnak. Tehát a pörkölés nem égetés, nem arra szolgál, hogy a hibákat elfedje… Folyamata: A pörkölés során a legfontosabb fizikai változás, hogy a zöld kávébabok víztartalmának jó része elpárolog, és mindeközben a babok térfogata körülbelül 50%-kal nő. Ezáltal a pörkölt kávé szárazzá, porózussá, és őrölhetővé válik.” Mi a büdös francot akar ez a pszichopata állat csinálni azzal a szegény lánnyal? Ó bocsánat, csináltatni. Nem Cristofel fogja elvégezni a piszkos munkát. Szóval valakivel szárazra akarja süttetni a nőt (nem kicsit, NAGYON!), hogy aztán meg lehessen őrölni?! Te jó ég, hát mekkora egy beteg rohadéknak kell lenni ahhoz, hogy ilyenekre vágyj szex közben? „Olyan vagy, mint egy hímes tojás”? Könnyen törik, óvni kell? Népművészeti motívumrendszer van felfestve rá ételfestékkel? Rendben van. „Kicsit ülj az ölembe, nézz a szemembe, tudom, hogy kell a…..” – ezt még meg tudom érteni. Tiszta sor, inkoherens hablatyolás a csúcshoz közeledve. Esetleg a csaj már menekülne, de hősünk nem hagyja. Valamelyik a kettő közül. Viszont ami ez után következik, az már egyszerűen felfoghatatlan: „Na, mi van, Öcsém?!” Öcsém? Így szólítja a nőt, akit éppen meghág? Vagy egyszerűen kiszól a videoklipből a nézőnek/hallgatónak, hogy “ehhez mit szólsz, köcsög!”? Talán ahhoz a meg nem nevezett illetőhöz beszél, akinek szükség esetén a pörkölést kéne elvégeznie? A lány pasijához, akinek megkötözve a sarokból végig kellett néznie az aktust? Fogalmam sincs, és őszintén szólva nem is érdekel különösebben…

„Hajt a vérem, vadásznom kell, velem az égbe repülhetsz fel! Nem csalás, ez nem ámítás, a cinkos mosoly csak ráadás!”: Az utolsó versszakban már egy vallomással egybekötött reklámszöveget hallhatunk. „Hajt a vérem, vadásznom kell.” Vadásznia KELL! Nem arról van szó, hogy az élvezetért csinálja, hanem egy belső kényszeresség hajtja. És ezen a ponton a vadászat igazából már nem is a csábítást és a szexet jelenti, hanem szó szerint kell venni. Ez egy szertartás. Le akarja vadászni a nőket, akik felé ez a romantika és a közösülés képében nyilvánul meg, de valójában ő úgy vadászik, ahogy azt egy ragadozó teszi. Szabadjon idéznem az antiszociális személyiségzavar jellemzését: „Pszichopátiás személyiség: nem szeret, nem szorong, nem tanul a tapasztalataiból. Régen pszichopatának hívtuk a tartás nélküli, gátlástalan, felelőtlen embert. Az egocentrizmus szélsőséges esete – csalás, bűnelkövetés, normaszegés. Az antiszociális ember a másik embert gátlástalanul kihasználja. Sármosan bizalmat, jóindulatot provokál, majd kíméletlenül felhasználja a másikat. Sem vallásos érzületet, sem elvi elkötelezettséget nem érez. Gyermekkori előjelek: csavargás, iskolakerülés, állatkínzás… A kapcsolattartás csődje: a másik ember érzéseit semmibe veszi. Impulzív aktivitás, alacsony frusztrációtűrés, nincs bűntudat.” Jól láthatjuk, hogy Cristofel karaktere (már amennyire megismerhetjük) elég pontosan produkálja ezeket a tüneteket. És lelkiismeret furdalás nélkül reklámozza magát: „Velem az égbe repülhetsz fel!“… „Nem csalás, nem ámítás“. Megint, a Teleshopos demagógia legjobb hagyományai szerint elhúzzák az áldozatok előtt a mézesmadzagot, miközben arról győzködik őket, hogy mennyire nagyszerű ez az ajánlat. Óriási orgazmus! Hatalmas élvezés! Horst Fuchs vagyok, és bemutatom a Cristofel 2000-et, ami azonnal a mennyekbe repíti önöket! Mit gondolsz Gabi? – és így tovább. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy a tombolán nyert rohadéktól ingyen kapunk egy cinkos mosolyt…

„Kubai ritmus, a vérem hajt, csábít egy érzés, mi fogva tart, tudod, hogy nem lesz több tévedés! Vad ez a játék, de túl kevés! Na, mi van, Öcsém?!”: És itt van a versszakokat elválasztó refrén, amit direkt hagytam a végére, megkoronázandó az eddigi magyarázatokat. Ugye mivel a szám címe Kubai ritmus, így bele kellett valahová a sorok közé csempészni egy kis kubaiságot. Ennyire sikerült. Cristofel megpattintott egymáson két agysejtet, és a szikra nyomán felcsapó láng ennyit tudott összehozni, aztán kihunyt. Azt hiszem pontosan értjük, mi az az érzés, ami csábítja és fogva tartja hősünket. Mármint az egoizmuson kívül. The thrill of the hunt. Igen, ha Cristofelt választod, akkor nem lesz több tévedés. Az lesz az utolsó. Mész te is a többi közé a pörkölőbe. „Vad ez a játék, de túl kevés” – egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy hősünk kész lenne a vad játékot még vadabbá fokozni. Vagy oda, ahol már nem beszélhetünk játékról. Aztán majd cinkosul mosolyog a pörkölőkemencére. Tényleg, egy igazi idol. A magyar celeb. Tapsoljuk meg. Íme az ember, akire az ország prolibb felének szüksége van. Nem tudom, ki írta ezt a dalszöveget, és ki adta ennek az agyatlan ‘hülyegyereknek a szájába, de az biztos, hogy egyikükre sem bíznám rá a még meg nem született, tizenéves lányomat. Az ilyen ragadozók azok, akiktől az anyák óvják a buliba induló tiniket. Egy csodálatos éjszaka, aztán jöhet a zokogás a zuhany alatt. Már ha sikerül egyáltalán hazaérni, ami azért erősen kétséges. Cristofel csak halad előre, rázza a seggét. Chicka-boom!, Chicka-boom! (Hogy száradna le a keze annak, aki ilyet leír…) Nyomában gyűlnek az összetört hímes tojások és a megpörkölt kávébabszemek, én meg csak szörnyülködök. Na, mi van, Öcsém?!

Basszus, kijött a Halálos hallgatás 2?!

Összességében kimondhatjuk, hogy a Kubai ritmus egy beteg elme szüleménye. A videó abszurd jeleneteit még szürreálisabbá teszik a vidáman, lazán és nagy lendülettel eltátogott (egyébként teljesen értelmetlen) sorok, melyeket elég egy kicsit megkapargatni, hogy előtűnjön az alatta megbúvó elborult, pszichopata üzenet. Milyen mintákat ad ez a szenny az embereknek? Milyen képeket ültet be a tudatalattiba a nemi szerepkörökről? A férfit azonosítsuk egy feleslegesen kigyúrt, bunkó, szociopata szexuális ragadozóval, aki felelőtlen és ostoba, de legalább gazdag, míg a nők maradjanak meg teljesen recesszív ösztönlénynek, akik csak mászkálnak az utcán, és várják, hogy valaki a seggüknél fogva berángassa őket egy barlangba, és megbassza őket. Cristofel egyszerű, mint a faék, de legalább van valamiféle személyisége. Nagyon suttyó, primitív személyiség, amit egy magára valamit adó ember inkább letagadna, de határozottan van neki. A videoklipben bemutatott lányoknak nincs. Ők csak pucsítanak a kamerába, bikiniben feszítenek, szeméremnek a nyomait sem mutatva, és nevetnek. Nevetnek, mintha tündérport szívtak volna. Nevető hús. Lobotomizált, agy nélküli bábuk. Emberformájú, önjáró szexbabák. Ez a boldogság, lányok! Találd meg a férfit, aki metamfetamint párologtat a testéből, és tarts ki mellette. Lesz medence, sofőr nélkül haladó kocsi (3db), kisrádió, lopott sör másodszájból, és természetesen szex. Kinek kell ennél több?

Mi a tanulság? A Való Világ szereplők és a zeneipar nem kompatibilisek egymással. Cristofel dala olyan távol áll a jó ízléstől, hogy ha ennél távolabb lenne tőle, akkor már közeledne hozzá. Arcpirítóan szégyenletes, hogy ilyen számok születhetnek, de az még kétségbeejtőbb, hogy az igény is van rájuk. Szerencsére időközben VV Cristofel eltűnt a süllyesztőben, és szánalmas próbálkozásai ellenére sem sikerül kimásznia onnan. A kubai csődör a saját maga által kreált pátoszban fürdőzik, mindenkit arról győzködve, hogy mekkora tehetség, és mennyire nagy létjogosultsága van popénekesként, de ezt egyre kevesebben kajálják meg. Ebből a dalból is süt az a farpofákat összeszorító igyekezet, hogy betörjön abba a miliőbe, ahová állandóan vizionálja magát, és ez a maga nemében nagyon szomorú látvány. Hiába a sok élethazugság, az arcán lévő bőr elképesztő vastagsága, és a koravén törpével való táncikálás a Hungary’s Got Talent műsorában, úgy néz ki megmarad ott, ahová tartozik: a levitézlett szezoncelebek roncstelepén. De DK-s politikus még simán lehet belőle…

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Tagadás és tiltás.

Következő kritika:

Minden műfajok ...

Még több Dalszövegkritika