logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2021/06/03 / Szerző: Kitahito

Szigorúan tilos!

Mindannyian láttuk már. Van a tilos, ami ugye annyit tesz, hogy nem lehet csinálni, mert egy felsőbb erkölcsi rendet, törvényt, vagy házmester morált sért, és valaki kitalálta, majd ráírta egy A4-es lap méretű műanyagtáblára, vagy rosszabb esetben egy papírlapra. Aztán van még olyan, hogy szigorúan tilos. Értem. És mit is jelent ez pontosan? Tilos... csak szigorúan? A hátsó padba ültetnek, a rossz gyerekekhez? Különösen csúnyán néznek rád, mikor megbüntetnek? Egy fokkal gorombábban vezetnek ki valahonnan? Doblátok le a padlóla le! Üsd meg százados de nadon dulván! Londa zsidó gazembel!

Very tilos

Kevesen tudják rólam, de a cikk autentikusabbá tétele miatt töredelmesen megvallom, hogy szenvedélyem az urbex, vagyis az urban exploration… vagyis a mindenféle elhagyatott, és hajléktalanok által vastagon összefekáliázott helyek felfedezése. Az utóbbi természetesen nem követelmény, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a száradt excrementumból való padlóburkolat elengedhetetlen kelléke ezeknek a szent enyészetnek átadott épületeknek. De nem is erről szeretnék írni. Van egy másik visszatérő díszletelem, mely mindig is ott viszketett a tudatom peremén, a feledés és a felismerés határán, de valahogy csak most fogalmazódott meg bennem a kérdés: mi a fenét jelent az, hogy szigorúan tilos? Mármint a bemenet, esetünkben. Értelemszerűen azt, hogy nem lehet bemenni, és kész. Viszont hát van, hogy rossz oldalról közelít az ember, vagy a táblát valaki (nem én) letépte és beletaposta az aljnövényzetbe, sok oka lehet, amiért egyáltalán nem, vagy csak késve jut az arra járó tudomására a kellemetlen tény, miszerint itt nem lehet csak úgy ide-oda menni, mert valakinek ez az omladozó rom, ez a híg fossal kimázolt, penésztől és illegálisan lerakott hulladéktól bűzlő fertő bizony értékes és féltett tulajdona, amit sért a nézelődők lépte, mely letapossa a gondosan ápolt gaztengert. Esetleg egy épp arra járó biztonsági őr (nemrég még szalámis szendvicsen csámcsogó) szájából hangzik el az említett szentencia, olyan fenyegetésekkel, hogy itt engedélyt kell kérni a fotózáshoz, meg úgy a létezéshez eleve, és mindenféle papírokat kell előteremteni a Horthy-korszakban megszüntetett hivatalokból, mert egyébként lesújt rád a törvény egy bőrszíj végén lifegő löttyedt gumibot képében. Ugyanis (és ez fontos, ezt nagyon meg kell érteni!) az akármi, a valami, de leginkább a minden nemcsak hogy tilos itt, hanem egyenesen SZIGORÚAN TILOS.

És ez az, ami nem megy ki a fejemből, ez a szigor, mely túlmutat a tilosság teljes és kizárólagos tilalmán, ez az autoriter, rosszalló homlokráncolás, mely még plusz rátesz egy szükségtelen lapáttal arra a halomra, mely már így is áthághatatlan jogi terepakadályként magasodik előtted. Na de valóban szükségtelen lenne? Tényleg annyira elvadult, posztapokaliptikus Mad Max világból szalajtott mutáns kannibál birtokháborítók vagyunk, hogy nem lehet minket a bűn kígyók által igézett almafájától egy szimpla tiltással eltántorítani, és valóban szükség van erre a szocreál szagú munkavezetői szigorra, mely egy ellenőrző füzetbe beírt megrovás kisstílű rémképével kénytelen tetézni a teremtett világ rendje ellen való vétkezés morális terhét? Vagy ez, vagy csak arról van szó, hogy így jobban hangzik, viszont nincs semmi értelme. Hisz nem lehet valami 110 százalékosan tilos, az igen-nem binaritását nemcsak hogy felesleges, de a tiltás intézménye elleni vétek egy “nagyon nem”-mel trióvá aljasítani. Ettől kellene úgy éreznem magam, ahogy Josef K.-nak, és a kafkai alakok szorongásával kéne gondolnom arra, hogy bármikor elmulaszthatok meglátni egy táblát, vagy azt a hatalmi önkény bármikor tudtomon kívül felakaszthatja valahová, megtilthatnak olyasmit, szigorúan, amit eddig szabad volt, és én akkor menthetetlenül belezuhanok a bürokratikus csűrcsavarások végeláthatatlan útvesztőjébe, melyet csak azért hoztak létre, hogy a kisembert elveszejtsék? Talán. Viszont ha azt hallom, hogy valami szigorúan tilos, akkor majdhogynem biztosra veszem: e mögött a kijelentés mögött nem áll valódi hatalom, sem jogi, sem erkölcsi elv, ezért kell szóban nyomatékosítani. És pont ez a nyomatékosítás érvényteleníti el az állítást, mert nem tudom nem azt látni a fennen hangoztatott szigor okán, hogy egy pudlikutya németjuhásznak képzeli magát, és a nyilvánvaló tekintélybeli különbséget próbálja a maga szánni való módján hangos ugatással meg vicsorgással kompenzálni. A végeredmény, mondanom sem kell, leginkább komikus.

„Bennünk, bent, nincs részlet s határ, nincs semmi tilos; mi csak mi vagyunk, egy-egy magány, se jó, se rossz.”

A benzinkút területén nyílt láng használata szigorúan tilos! Ha csak pusztán tilos lenne, akkor még lenne mozgásterem, lehetne kibúvókat keresni, ugye. -Kérem, nekem sürgősen rá kellett gyújtanom egy cigarettára, mert most tudtam meg, hogy az univerzum 10^32000 év múlva el fog pusztulni, vagyis végső soron semminek sincs semmi értelme, ami miatt heveny egzisztenciális válság fogott el! De így, hogy szigorúan tilos, így már nincs apelláta. Nem arról van szó, hogy én, szerény nikotinfüggő személyemben elpusztulok, és nem valami szupernóva robbanás, hanem egy igen közvetlenül fenyegető (bár nyilván sokkal kevésbé grandiózus) benzingőz-robbanás következtében… nem. A szigorúan tilos minimum azt jelenti, hogy AZ EGÉSZ CSALÁDOD MEG FOG HALNI, és nem számít, hogy nincsenek a benzinkút közelében. Vagy valami még rosszabb történik! Itt igen komoly következményekkel kell számolni, ezért ez a nagy szigor, itt már nem babra megy a játék, mint valami szimpla kis csíra tilos esetében! Minden bizonnyal jön majd egy morcos csinovnyik, hogy az összeégett holttestem felett helytelenítően megcsóválja a fejét, és én ott és akkor majd nagyon rosszul fogom érezni magam, vagy ha nem is ott és akkor, hát Szent Péter előtt állva, aki meghallva a vétkemet rámutat majd a Mennyek kapujára akasztott A4-es fénymásolólapra írt “A belépés szigorúan tilos!”-feliratra, majd a munkájukat végző kishivatalnokok cinikus közönyével megvonja a vállát, és kéri a következőt…

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Démonok és Angy...

Következő kritika:

Fudan és gesztu...

Még több Kommentár