Végre, most aztán örülhetnek az ujgurok, nem haltak meg hiába! A 28 évig bebörtönzött Hszie Si-kuang püspök is békében nyugodhat, a száműzetésben élő Dalai Láma láma pedig megelégedve merülhet vissza délutáni meditációjába, mert ők is megkapták az igazságukat pár ezer forintos fémtáblák formájában, egészen addig, amíg valaki el nem lopja azokat, vagy a következő főpolgármester át nem nevezteti az utakat. De hé! Legalább mi megtettük, amit lehetett, igaz? Legalább mi felálltunk a forradalmiság lángoktól övezett barikádjára, és szembehelyezkedtünk a népeket sanyargató tyrannus birodalmával. Nem magunk miatt, nem a saját üdvünkért. Nem Kunhalmiról neveztünk el utcát, aki ajtónak ment a szabadságért, nem szent Miklósi Gáborról, aki nélkül a Nélküled nem lehetett teljes, és még csak nem is Simicska Lajosról, aki gecizésével egy egész ellenzék hős fegyverhordozóinak kovácsolt politikai identitásnélküliséget! Nem. A távol-keleti elnyomottakért emeljük fel szavunk… táblánkat! Gyümölcséről ismerszik meg a fa, ahogy az Írás mondja, és ez a fa bizony másoknak terem! Igaz, teljesen ehetetlen és értéktelen, belülről üreges plasztikgyümölcsöt, de legalább önzetlenül adjuk (*wink wink*)!

Vannak, akik meghalnak egy ügyért, amiben hisznek. Mások legalább kockázatot vállalnak érte. Karácsony Gergely csak három szaros tábla erejéig volt képes beleállni valamibe, ami valójában nem is érdekli, viszont itt és most jó kis politikai tőkét lehet belőle kovácsolni. Persze, nyilván kell tüntetni is egy kicsit. Tüntikézni, bár utálom ezt a tipikusan jobberek száján forgó, lesajnáló, Sajtóklubos kifejezést. Itt viszont mégis helytálló. Ha egy demonstráció ennyire tét nélküli, ennyire csak a gesztuspolitizálás oltárán áldoz fel egy amúgy valid tiltakozási formát és egy érvényes ügyet, az aligha érdemel a tüntikézésnél nemesebb jelzőt. Meg kéne érteni, hogy a Kínai Népköztársaság nem olyan, mint a Fidesz. Azok filléres politikai aktusok, melyek itt helyben talán még szódával elmennek (rászoktattak minket a trash-re, na!), tőlünk keletebbre már semmit sem érnek. Megvetésre sem méltó, ahogy a kínai külügyminisztérium szóvivője fogalmaz. Nagy igazsága van ennek a kijelentésnek. Mert tudom, fájó ezt beismerni, nem kedvez az önérzetünknek, de a Kínai Kommunista Párt nem a mi kis porbafingó lokálpatrióta tacskó játékszabályaink szerint játszik.

„A szimbólumok erejét a nép adja.”

Sok mindenbe bele lehetne itt állni. Lehetne támadni az álszentséget, vagyis azt, ahogy a lózungok síkján roppant keresztény kormányunk egy olyan Kínával bútorozik össze épp nagy erőkkel, mely hát történetesen drákói szigorral szankcionálja a területén élő keresztényeket. Kellemetlen körülmény, ugye. Pedig még államtitkárságunk is van az üldözött keresztények megsegítésére! De hát egy europer baloldali identitáscsomagjába nem fér bele, hogy a keresztény értékek védelmére kelljen, az ilyesmi az átkos konzervatívok eszköztárához tartozik, szóval Karácsonyéknak tilos felhasználnia. Tudjuk, így megy ez. Megkapargathatnák a Fidesz azon nyilvánvaló kommunikációs következetlenségét, mely szerint a CEU idegen érdekeket képviselt, a mi értékeinkkel ellentétes gondolatiságot közvetített, valamint külföldi pénzből üzemelt, de mindezen szempontok a Fudan egyetem esetében látszólag nem jelentenek majd problémát. A nyugati balos rossz, de a keleti balos jó? Az ilyesmihez persze tökösség kéne: a kormány retorikáját a kormány ellen fordítani, és a saját logikájuk szerint érvelni ellenük? Elképzelhetetlen, legalábbis a mostani ellenzéktől. Bele lehetne állni a Diákváros projekt és a Fudan egyetem összeegyeztethetetlenségébe, és lehetne azért harcolni, hogy ne vonják össze ezt a két tervezetet, mert az utóbbi elég erősen ellentartana az előbbi célkitűzéseinek. Mivel a kormány itt is hagyott bőven támadási felületet, ennek is neki lehetne feszülni. Ez legalább elhangzik, de messze nem kellő határozottsággal.

Csak három ötlet, így hirtelen. Értem én, hogy az utcák átnevezése is nagyszerű geg, kiváló gumicsont, és a baloldali portálok lánglelkű újságírói számára nyilván jó témául szolgáltak nagyjából két-három napig, de talán lehetne ennél… nem is tudom… kevésbé pillanatnyi érvényű húzásokkal operálni? Mert oké, tegyük fel, hogy tapsolunk örömünkben, hisz mekkora egy betyár ez a Karácsony, jól megmutatta ezeknek a rohadékoknak, és hát hogy meg fognak lepődni a diákok, mikor a kedvenc kínai egyetemük kampuszából kisétálva meglátják majd a Szabad Hongkong út tábláját, amin aztán elmerengenek, és nem történik semmi! Viszont mekkora poén volt már! Ezen most kéjeleghetünk kicsit, rádiózhatunk a peckesen álló mellbimbóinkon a gyönyörűségtől. Ha elég kitartóan ignoráljuk a kinti zajokat, akkor talán nem halljuk majd a munkagépeket… job well done! Egy diktatúra, egy VALÓDI diktatúra ellen az ilyen protest gesztusok ténylegesen hatástalanok. Boldogíthatjuk magunkat, és forradalmárkodhatunk innen nyugatról, de valahogy úgy érzem, az összes okos fricska, minden velős komment fagarasként kopog a padlón addig, míg Huawei telefonról pötyögjük be azokat…

- Kitahito

Megosztás