Miközben radikális feministákról, turbómagyarokról, vallási fundamentalistákról, pedofilokról, és az emberi nem egyéb válogatott vadhajtásairól értekeztem, elmulasztottam foglalkozni az egyik legfontosabb témával, mely nyilván sokkal közelebb áll szerény, tinilányokból álló olvasóközönségem érdeklődési köréhez. Szóval… ejtsünk pár szót a szüzesség elvesztéséről. A felnőtté válás informális határa, amennyiben nem zebravadászathoz, vagy genitális csonkoláshoz kötik, a legtöbb kultúrában azonos. Vagyis onnantól kezdve, hogy egy férfi péniszével átszakította a szűzhártyádat, nővé avanzsálsz, és ugyanígy, amint péniszeddel behatolsz egy vaginába, és jobb esetben az ejakuláció idejéig ott is maradsz, nagyjából már férfinak mondhatod magadat. Gratulálok! Vállon is veregetnélek, miközben meghívlak egy sörre a legközelebbi kocsmában… csak hát ugye ez önmagában nem nagy teljesítmény.

Hisz a dolognak természetesen többet kell, illetve többet kéne jelentenie a puszta aktusnál. Régebben ugye a szüzesség elvesztésének ideje megegyezett a nászéjszakáéval, de persze manapság ilyesmit már nem várhatunk el. Elfelejtjük azonban, hogy a nászéjszakáig vezető út sok esetben előfeltételezett egy olyan szintű ismeretséget és intimitást, melyből a legnagyobb természetességgel következett az aktus. A szexuális forradalom után azonban, mely ledöntötte a korábbi szertartásosságot, csupán a cél maradt meg, az odavezető út és minden egyéb elértéktelenedett, de nemcsak a férfiaknál, akikhez mindig is közelebb állt a testiség, hanem a nőknél is. Valódi szerelem, valódi ismeretség nélkül a szeretkezésből szex, majd pedig szexből dugás, kefélés, baszás lett. Az együttlét az érzelmi és szellemi összeérés egyik legfontosabb fázisából puszta programponttá silányult egy kapcsolatban, megfosztatott minden szakralitásától és finomságától, helyette valami romantikusnak szánt sablonszövegekkel, alkohollal és egy sor rossz döntéssel megtámogatott vulgáris esemény lett, ahol már a lelkek, vágyak és érzések helyett csak a nemi szervek találkoznak.

Mindez azért történhetett meg, mert a felnőttkor küszöbén billegő, bizonytalan, sebezhető fiataljaink elé azt állítottuk példaként, hogy a felnőtté válás egyetlen kritériuma az átszakadt szűzhártya és a vaginába gyömöszölt pénisz. 12 éves kor tájékán eldördül a startpisztoly, megindulnak a hormonok, elkezd kikerekedni, aminek ki kell kerekednie, és elkezd szőrösödni, aminek szőrösödnie kell. Indul a verseny! Nem az az erény, hogy sikerült kemény munkával, áldozathozatallal, empátiával és gyöngédséggel kiépítened egy kapcsolatot, melyben a pároddal olyan közel kerültetek egymáshoz, hogy a még bensőségesebb megértés érdekében a szeretkezést, mint eszközt használjátok fel, és természetesen következik az odavezető útból, hanem az, ha minél gyorsabban hozzávágod valakihez a szüzességedet! Olyan ez, mint az “elsőzés” a Youtube kommentfalain: nincs szükség tartalomra, hozzáadott értékre, semmit sem kell jelentenie, mert a dugás önértékké vált. Ez lett a kapcsolatok kapunyitója. Nem az éterihez igyekszünk hozzáemelni a testit, hanem a testiséghez rángatjuk le az éterit, majd összemocskoljuk, lealjasítjuk azt.

„Az emberi lény szexuális dolgokban tanúsított viselkedése gyakran az élet egyéb területein tanúsított magatartásának prototípusa.”

Nem mintha a másik kultivált alternatíva jobb lenne, mikor a nők teste templom, a szex pedig grátisz vagy alamizsna, a férfiak felé gyakorolt kegy, akiknek megtisztelve kell érezniük magukat, hogy ajándékokkal, széptevéssel, vagy akár nyers férfiúi erővel bebocsájtást nyertek a szentélybe. Az is visszás, ha egy nő csereárúként, vagy fegyverként használja a nemi szervét, amivel előjogokat, előnyösebb pozíciót csikarhat ki magának az életben, vagy akár csak a kapcsolaton belül. Egy aktusból, mely az élvezet és intimitás elegyét kínálja, ideális esetben mindkét félnek hasonlóképpen kellene merítenie. Az első alkalom pedig van annyira különleges (valójában mindkét nem számára), hogy azt valaki különlegessel oszd meg. Nem a közösülés tesz felnőtté, hiszen ilyen alapon már attól is felnőtt leszel, ha valaki az ujjával a bugyidban matatva véletlenül átszakítja a szűzhártyádat, vagy ha elmész egy prostituálthoz fél órára.

Az odavezető út, és a felelős döntés meghozatala révén teszel bizonyságot az érettségedről. Felnőttnek lenni sokkal komplexebb annál, hogy egy ilyen egyszerű kis semmiséggel kiérdemelhesd. Képesnek kell lenned a függetlenségre, el kell tudnod tartanod magad, megfontoltnak kell lenned, és viselned kell a döntéseid terhét, és a hibáid következményeit. És basszus, nagyon sokat hibázunk. Rengeteg mindent kell megbánnunk, rengeteg dologgal kell együtt élnünk, tudva, hogy sosem lesz lehetőségünk változtatni rajtuk. És az első alkalom tényleg olyasmi, amit soha nem fogsz elfelejteni. Ahhoz fogod mérni tudat alatt minden partneredet, az összes későbbi aktusodat, mint ahogy az első szerelem lesz a nívómérője minden további szerelemnek. Ez egy olyan szám, ahol mindenki saját magával versenyez, és a saját értékét határozza meg. Nem kell sietni. Being an adult sucks ass anyways.

- Kitahito

Megosztás