logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2022/07/26 / Szerző: Kitahito

Böjte Csaba 3 kívánsága.

Ha egy sztori időtlen szépségű, kortalan tanulságokat hordozó, vagy önmagánál többet mondd el a világunkról és az emberről, azzal akkor is érdemes foglalkozni, ha már nem kifejezetten aktuális. Nos, a mai anekdota nem ilyen lesz, mégis elmesélem, ha már elmesélték, és narrálom, ha már nem nagyon narrálták. Szóval, adott, illetve adatott 3 kívánság. Komoly felelősség, nehéz döntés. Legyen tánc? Zárcsökkentés? Kilehessen érdemes legyen kimenni a pályára? Hát, majdnem. És ha jobban belegondolok, 2019 nem is volt olyan régen. Angyalokat pedig rohadt ritkán látni, különösen józanul.

Böjte Csaba

Történt nemrég, hogy szembejött volt velem vala eme cikk, mely bár egy 2019-es eseményről tudósít, mégis roppant érdekes, szórakoztató, vagy elszomorító, ezért fontosnak tartottam kicsit értekezni róla. Szóval van ez a Puskás Akadémia labdarúgóklub (kvázi nekik készült az a szép, 3500 férőhelyes stadion Felcsúton), melynek évzáró ünnepségére anno meghívták Böjte Csaba ferences rendi szerzetest is, hogy jelenlétével szentesítse (pun intended) az eseményt. A jó atya el is ment, amivel önmagában nem is lenne semmi baj, hisz mindenkinek szíve joga jelen lenni vagy nem jelen lenni valahol, én például most a monitor előtt ülve, kávézgatva vagyok jelen, és ez is teljesen rendben van. Még az sem lenne egy ördögtől való dolog, hogy beszédet tartson. Felkérték, na! Mondjuk Mészáros Lőrinc után színpadra lépni már önmagában is elég terhelt aktus, de mindegy. A cél felteszem az volt, hogy szóljon pár szót valamiről, ami legalább érintőlegesen kapcsolódik a focihoz, Felcsúthoz, Puskás Ferenchez, szóval legyen ha nem is témába vágó, de legalább a témával köszönőviszonyban lévő. Az bölts, istheni inthelmek az ifjúshág szellemi megújhodásháért. Aligha képzelném, hogy többet kívántak volna ennél. Így tehát Böjte atya kitárgyalhatta volna például a sport szerepét a gyermekek nevelésében, a bajtársiasság kialakításában, kifejthette volna, hogy az egészséges versenyszellem mennyire remek eszköz az amúgy nehezen mobilizálható és problémás fiatalok közösségbe való beintegrálására, vagy akár elmélkedhetett volna azon, hogy miként közeledhetünk a transzcendenshez a testet-lelket megtisztító testmozgáson keresztül… szóval rengeteg módja lett volna annak, hogy ízlésesen és magvas gondolatokkal zárja ezt az egyébként nem túl ízléses és magvas gondolatokkal tarkított alkalmat. Sajnos nem így történt.

Böjte Csaba inkább a következőket mondta el: „Ha hiszik, ha nem, tegnap a dévai templomban imádkoztam, s megjelent egy angyal. Megkérdezte, hova jövök, s elmondtam. Erre azt mondta, kérhetek három dolgot. Elmondom, hogy mit kértem. Először is azt, hogy az akadémia karácsonyfája alá egy csomagba legyen berakva a reményből, a bátorságból, a kitartásból, amellyel Jézus a világba jött. (…) Második kérésem számotokra az angyalhoz az volt, hogy milyen jó lenne, ha 15 millió magyar akadémiája volnánk, ha minél többen sportolnának a Kárpát-medencében, mert a templom akkor szép, ha tele van, ez az akadémia is legyen hát tele! A harmadik kérésem pedig az volt, hogy legyen minél több gól, végül is egy akadémia attól működik. Szívem minden szeretetével imádkoztam ezért.” Nos, nem tudom a kedves olvasó hogy van vele, de én érzek itt egy nagy, kihagyott ziccert. Pontosabban hármat. Mert most játsszunk el pár pillanatig a gondolattal, hogy Böjte Csaba tényleg konzultált egy angyallal, és nem csak úgy behazudta amolyan retorikai fogásként, ami ugye Isten emberének nem igazán áll jól. Fogadjuk el, hogy valóban megjelent neki az égi teremtmény, a maga stilizált, kommersz, Bibliai szempontból pontatlan valójában, és amolyan mesebeli dzsinnként felajánlotta az atyának, hogy teljesíti három kívánságát. Illetve ezt nem mondta, csak hogy kérhet három dolgot, amit különben is kérhetne, angyali engedélytől függetlenül, de gondolom ebben a felajánlásban azért benne foglaltatott valamiféle sugalmazott ígéret is azok valóra váltására, vagy legalább egy kis közbenjárásra az érdekükben a főnöknél. Ilyen lehetőség azért meglehetősen ritkán adódik, még az amúgy ritka angyali megjelenések között is. Szóval ott áll, vagy pontosabban térdel a mi Böjte Csabánk, előtte a lehetőségek végtelen tárháza, melyekkel jobbá tehetné a világot, erre ő mit kér? Reményt, kitartást és bátorságot (az Akadémiának), hogy sportoljanak többen (mert az jó az Akadémiának), és persze sok gólt (szintén az Akadémiának). Látjuk, hogy még a szenteknek is az akadémiájuk felé hajlik a keze…

„A kimondott szó önálló életet él, olyan hatást is kiválthat, amelyre a kimondó nem is gondolt volna.”

Csodás. Így 3 év távlatából látva az eredmények totális hiányát, valószínűleg az angyal is akkora faszságnak tarthatta ezeket a kívánságokat, mint én. Tudod, nem azt várnám, hogy kérje a klímaváltozás enyhülését, a globális konfliktusok csillapodását, világot sújtó éhínség mérséklődését, a szegénység megszűnését, a migrációs krízis megoldását, vagy hogy jöjjön el újra Jézus és lobbantsa újra lángra a világban már csak alig-alig parázsló keresztényi eszmét. Persze ezek bármelyike önmagában is jobb lenne, mint amiket kaptunk (illetve nem kaptunk), mert legalább megpróbálná, annak ellenére, hogy valószínűleg tudja: az Isteni közbenjárás azért nem éppen így szokott működni, már ha egyáltalán. Kérjen pár ködös, klisés hülyeséget. Kérjen olyasmit, amit a hit emberétől elvárnánk. Járjon közbe a Föld megnyomorított gyermekeiért! Valakitől, aki 21 éve értük dolgozik, legalábbis illendő lenne a gesztus. De nem vagyok szűkmarkú: basszus, kérje, hogy szűnjenek meg az olyan sátáni kellemetlenségek, mint hogy zuhanyzáskor a jéghideg és a lángforró víz hőmérséklet között nincs átmenet, hogy ne pont akkor kelljen megvakarni az oldaladat, amikor éppen elaludnál, vagy hogy a köröm beszakadt széle ne fájjon olyan indokolatlanul! Nyilván nem lenne vele túl népszerű Orbán Viktor szenvedélyprojektjének bulikáján, de legalább lenne valami értelme, és nem kéne a saját amúgy relatíve intaktnak tűnő személyével reprezentálnia a butácska, suta, de cserébe kissé giccses szervilizmust.

Hey kids, you wanna play some football, don’t you?

Legyen sok gól, mert az jóóó! Legyen a Puskás Akadémia a maga 3500 fő befogadására képes stadionjával és legnagyobb sikerként felmutatható NB1-es 2. helyével egyből 15 millió magyar akadémiája! Ne az MTK, vagy akár a Fradi (mondjuk az egy kevert fajú bagázs, és nem tükrözi a tusványosi árja fehér nemzeti értékeinket, szóval ezt a részét értem). Ez a klub, itt Orbán Viktor hátsó kertjében. És sportoljon mindenki! De ne azért, mert a sporttól esetleg egészségesebb és elevenebb leszel, mert közösségteremtő ereje van, vagy mert olyan erényeket fejleszthetünk általa, melyek rokoníthatóak a keresztényi erkölcsiséggel. Neeem. Azért sportolj, mert akkor tele lesz az akadémia (ami a sport temploma, ugye…), és az szép. Ugye a teli templom is csak a foghíjmentes padsorok esztétikája miatt áldásos. Basszus, ez nettó a “Fényesebb a láncnál a kard”-féle pozőr felszínesség! És Isten ments, hogy a cinikus genyóság bűnébe essek, de a katolikus egyház pedofíliával való igen sajátságos viszonyának és Böjte Csaba szervezetén belüli, nemrégiben nyilvánosságra került gyerekbántalmazási ügy fényében (amiről akkor elvileg még nem volt tudomása, bár már akkor is vagy 7 éve tartott…) talán nem olyan hatalmas kérés, hogy az atya három kívánságból legalább egyet arra szenteljen, hogy beteges pederaszták ne nyúlkáljanak kiskorúak combjai között. De én biztos ami biztos alapon a gyerekek minden testnyílását levédeném egy-egy kívánsággal. Nem akarom megsérteni senkinek az érzékenységét, szóval nem mondom, hogy nem bízok a papságban, inkább úgy fogalmazok, hogy nem bízok az Ördögben. Hisz tudjuk jól, a gonosz rendre megtalálja a módját annak, hogy a vétlen pásztor péniszét egy-egy bárányka szűk kis ánuszába vezesse. De ja, fontosabb volt a remény, kitartás meg a bátorság az akadémia karácsonyfája alá. Nehogy már féljenek pályára lépni a fiúk, vagy elcsüggedjenek, ha a sok gólt kunyizó kívánság esetleg nem jönne be! Tudjuk, ebben az országban pont a szegény miniszterelnök úr hobbijáért kell az égieknél kilincselni. Muszáj, mert az akadémián már csak egy rohadt deus ex machina segíthet!

„Én azokat szeretem ingyen, akiket más pénzért sem szeret. Akiket pénzért sokan szeretnek, tanítanak, szolgálnak, én azok körül nem lihegek.”

Most persze lehet hőbörögni, és azzal jönni, hogy de hát milyen angyal?! Az egész csak duma, kitalált mese egy tyúkszaros kis ünnepség lezárására, nem teljesen mindegy, hogy a fiktív kívánságokat mire veri el az ember? És alapjáraton egyet is értenék, ha nem egy ferences rendi szerzetesről lenne szó, aki (ellentétben a kirakatkeresztény konzervatív kormányunkkal) elvileg komolyan veszi ezt az úgynevezett “vallás”-dolgot, tehát az ő világában az angyal nem a húsvéti nyuszival meg a Fogtündérrel egy ligában játszó képzeletbeli badarság, ami ha valami felcsúti senkiházi úgy kívánja, akkor megpördül a sarkán és elkezdi énekelni a Soho Party infernális számát, hanem egy nagyon valóságos “kelléke” egy nagyon valóságos transzcendens entitásnak, amit hát nem igen kéne kiprostituálni egy hangzatos sztori kedvéért. Őszintén szólva nem tudom, hogy melyik az elkeserítőbb: az, ha Böjte Csaba élő hittel hisz, tényleg látta az angyalt, és ilyen ökörségekre pazarolta el a kívánságait, vagy az, ha a szentség számára csak amolyan portéka, amit vásári kofaként árusít ki és árul el. A letargiát persze csillapítja az a kép, ahogy ez az alapvetően jóindulatú, szelíd ember megpróbálja itt is a gyerekeknek szánt népmesés retorikát alkalmazni, ami ebben a kontextusban még ha némiképp ügyetlennek és mesterkéltnek hat is, akkor sem lehet haragudni miatta. Nem is haragszok. De ettől még a mérce nem változik meg, ahogy a hátramaradt rossz szájíz sem tűnik csak úgy el. És készséggel akceptálom, hogy valószínűleg nagyobb jelentőséget tulajdonítok ennek az eseménynek, mint amekkora valójában. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy Böjte Csaba nem volt köteles beszédet tartani, és nem volt kötelessége rosszabb esetben egy hazugsággal elinflálni, vagy jobb esetben csak szimplán elhitelteleníteni a saját hitét és respektálásra érdemes személyét. Amennyire tudom, senkinek nem tartozik ezzel. Ha pedig igen… nos, lehet az ember stílusosan is udvari biodíszlet, ha kicsit megerőlteti magát.

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Szerb film

Következő kritika:

Amit tudni akar...

Még több Kommentár