Miután Captain Parizer és FeGyőr kiestek, majd Karácsony Gergely visszalépett (hát basszus, még a villamos sem ütötte el!), már csak DKlára és Márki-Zay maradt játékban, amivel végleg leegyszerűsödött az amúgy is fájdalmasan szimpla képlet. A magyar társadalom jelenlegi kormányzattal szemben kritikus része két megoldókulcs közül választhatott: vagy bizalmat szavaz annak a baloldali elitnek, mely inkompetens, kókler kormányzásával, szemérmetlen kleptokrata mentalitásával, az europer magyarságból minden jobboldalit kirekesztő kulturális keresztes hadjáratával vaskosan felelős a mostani fideszes kétharmad által kiépített “hibrid demokráciáért”, vagy pedig tanulva az előző, egyik rossz elől a másik rosszhoz menekülés csapdahelyzetéből, egy olyan jelöltet enged majd 2022-ben Orbán Viktor ellen felállni, aki hiteles, bizonyítottan alkalmas a feladatra, morálisan gyakorlatilag megfellebbezhetetlen, életképes vízióval rendelkezik, és nemcsak a NER-rel szemben, hanem a megélhetési ellenzékkel szemben is kimondottan kritikus. Ebben a szituációban két egyenértékűen érvényes választ lehetett adni: vagy Márki-Zay Péterre szavazol, vagy nem mész el szavazni. Mindkettő valid, és józan logikával megindokolható döntés.

Korábbi elemzésemben elképzelhetetlennek tartottam már ennek a szituációnak a kialakulását is, mert nagyon jól, vagy mondjuk úgy túlságosan is jól ismerem azt a fajta szekértáboros logikát, mely nem enged minket ebből a rendszerváltás utáni satuból kiszabadulni. A két oldal, mint a satu két pofája nyomja, préseli szét a józan gondolkodású mérsékelteket, radikalizálva őket balra vagy jobbra, ahhoz mérten, hogy az egyén melyik nagy ideológiai eszmerendszerhez áll közelebb.

Na de Gyurcsány kinek a bábja?! Nyilván a Sorosé, tudjuk…

A satu két pofája a szocializmusban felnevelkedett generációk által működtetett gerontokrácia, mely nem polgárosodott, viszont a szocializációja révén szükségszerűen kitermeli és visszarendezi az előző rendszert, mindig olyan köntösbe burkolva, amilyenné az épp aktuális választáson feltüzelt nyuggerek és boomerek színezik. Elképzelhetetlennek tűnt a kétezres évek utáni politikai élet folyamatainak ismeretében az, hogy a rendszer kultúrharcos kétosztatúságának szentségével szemben legalább szkeptikus választók száma elérje azt a kritikus tömeget, hogy ellensúlyozni tudja a pártkatonák, gyűlölködők és rettegők több évtizedes viszonylatban domináns többségét, majd pedig maga felé billentse a mérleg nyelvét. Én is odatettem arra a mérlegre a magam szavazólapnyi akaratát, és vártam, hogy a liberális network által jó előre megszervezett mechanizmus szépen ledarálja azt.

„Néha nincs más út, mint hogy ugyanolyan fegyverekkel kell harcolni az ellenféllel, mint amilyen fegyvernemet az választ.”

Gyakorlatilag mindenki Dobrev győzelmére készült. A baloldalnak ez majdnem papírforma volt. Az egész előválasztást ezért rendezték meg, hogy millió háttéralku után legitimitást nyerjen a Gyurcsány által szentesített (feleség)jelölt. Még lejárató kampány sem indult Márki-Zay ellen, hisz a fideszes “független média” is úgy gondolkodott, ahogy én, és nem akart arra értékes százmilliókat elverni, hogy egy olyan jelöltet mocskoljon, aki esélytelen a győzelemre. Volt Stop Gyurcsány, Stop Karácsony petíciót. Mert ugye a demokrácia éber őrei népszavazással akarják megvétózni a demokratikus népakaratot, hogy a liberálisok megint lábon lőhessék magukat egy Fletó vagy Fletóné feliratú golyóval. Egy népszavazás, amiből semmiféle jogkövetkezmény nem következik! És egymillió sügér aláírta! Persze egymillió fideszes, akiknek kb. annyi közük van az ellenzéki előválasztáshoz, mint apácának a swinger partihoz, de nem baj, legalább erre is elfüstöltek néhány milliárdot. Pedig egy nagyon kicsi világkiállítást abból is lehetett volna rendezni! Kovács Zoltán talán a numizmatikát, a heraldikát, vagy a gombfocit is szereti! Aztán ott van a Gyurcsány show is, folyamatosan felugró youtube és persze facebook hirdetésként, mutatva, hogy az átkos platformok megregulázásáért rendre síkra szálló honatyák azért lecsengetik a kellő összeget, ha Zuckerberg nekik csinál reklámot. Valahogy az se akart a kormánymédiától megszokható cinikus gec… mármint sajátságosan gonzo stílusban beletaposni Márki-Zay méltóságába. Ezidáig. Aztán persze egy jó nagy hatásszünet után felocsúdtak, Bayer Zsolt összehegesztett néhány hárommondatos cikket, a Mandiner meg a PestiSrácok publicistái is magkapták az ukázt, az M1 és a Hír TV kötelességtudóan megnyitotta a foscsapot, valamint leradírozták Karácsonyt a Stop! kampányról, és odaollózták Márki-Zay Pétert. Csak laza másfél hónappal az aláírásgyűjtés kezdete után! Mert ez ugye így megy, menet közben megváltoztatjuk a beadvány témáját, meg ilyenek. Tényleg, roppant professzionális eljárás. Így kell ezt! Büszkén, egyenes derékkal! Tehát, ha valakinek egy percig is kétségei lennének a petíció komolysága felől, ez a mostani húzás talán eloszlatja a kételyeket. Viszont amit el kell ismerni, azt el kell ismerni: Orbán beszólása, miszerint a liberális baloldali pártok még a saját maguk által megrendezett miniválasztást sem tudják megnyerni, tényleg találó volt, és jól summázta a csatornavízzel felkent O1G koalíció elvtelen és identitás nélküli tömböcskéjének a teljes inkompetenciáját. Remélem saját szerzemény. Basszus, ha jók, akkor a mestertroll cinikus, fölényeskedő aranyköpéseit is respektálni kell!

Már megint azok a kib*szott gyíkemberek!

Szóval Dobrev kikapott. Néma csönd balra és jobbra. Mi a fasz történt? Valaki botot szúrt Gyurbán küllői közé. Pofára esett a kommunikációs gépezet. A fenébe, az emberek választottak, és nem oda ikszeltek, ahová kellett volna! Annyira elbízták magukat, hogy megengedték, hogy egy szavazólapra kerüljön az establishment jelöltje és az establishment ellensége. Hol követték el a hibát? Mi volt a nagy tévedés?

Nos, szeretném azt hinni, hogy megtörtént egy a régóta várt fordulat, és elkezdünk szakítani a régi elit híg excrementummal összekent és teljességgel lejáratódott bagázsával, és talán, talán megpróbálhatunk egy olyan mérsékelt, centralista harmadik pólust megképezni, mely aztán ellenzéke lehet az egész eddigi politikai garnitúrának, de az ujjongani vágyó lelkemet valahogy visszahúzza egy… mondjuk úgy, kellemetlen érzés. Na nem az, hogy valójában Márki-Zay is ennek a rothadt, korrupt bal-jobb dualista cirkusznak egy centralista bundába bújtatott ügynöke, akit pont azért léptettek színre, hogy így vezessék le a gépezet szelepeit szétrobbantani kívánó gőzt. Ha ennyire elvetemült contheo hívő lennék, akkor lényegében itt abba is kéne hagy…

„Minden generáció azt gondolja, ő jobb volt, az utána jövő világ pedig züllik, romlik. Persze nem így van, nem igaz az, hogy mindig rosszabb és rosszabb következik. A társadalom nem rosszabb vagy jobb lesz, hanem egyszerűen változik.”

nom az írást, mert semminek sincs semmi értelme, és tulajdonképpen így is úgy is megszívtuk. Nem, az érzés arra vonatkozik, hogy valójában azért sikerült Dobrev Klárát a sehonnan ‘gyütt Márki-Zay Péternek megvernie, mert ez a szavazási forma sokkal jobban kedvezett a változásra nyitottabb és a szektás működést zsigerileg elvető fiatalabb szavazóknak, mint az idősebbeknek, már csak azért is, mert a tisztán a klasszikus politikai identitás alapján szavazó öregeket vélhetően elidegeníti az, hogy a végén mindenki be kell hogy álljon egyetlen jelölt mögé. Ezt még a megveszekedett Orbán gyűlölet sem tudja teljesen eltörölni. Azt már talán mondanom sem kell, hogy az online szavazásnak kik a kedvezményezettjei, és hogy ők végül ki mögött sorakoztak fel. Köszönjük covid! Akárhogy is, annyi biztos, hogy a verseny normál esetben nagyjából úgy zárult volna, ahogy az első forduló felfestette, és ezt nem azért mondom, hogy védjem a korábbi jóslatomat. Az a 20% már önmagában is messze meghaladta a korábbi várakozásaimat. Pusztán csak arra akarok kilyukadni, hogy a körülmények kifejezetten ideálisak voltak ahhoz, hogy Márki-Zay nyerhessen, és ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy arányosan ekkora támogatottságra kell majd számítani, szóval még sok munka lesz (elsősorban a szivárványkoalíció berkein belül, ami ezzel a semmirekellő ellenzékkel megint egy szép menet lesz), amíg ezt az esélyt egy érdemi kormányváltó kísérletté lehet változtatni 2022-ben. Viszont már az nagy előny, hogy van egy olyan hiteles arc, akiről elképzelhető, hogy Orbán Viktor alternatívája legyen. Ez még talán a kormánypárt támogatóinak is a kedvére lehet. Lesz közélet, érdemi politikai diskurzus, egy kis izgalom, egy kis változatosság ahelyett, hogy mindenki mögé odateszik Photoshop-pal Gyurcsányt, meg Bencsik Andrásék heherésznek és fintorognak kicsit a Sajtóklubban, ‘osztjónapot! Hogy Márki-Zay mennyire tud érvényesülni a jelenlegi balliberális vegyes felvágottal a háta mögött, az megint más kérdés, de ezen ráérünk majd az elkövetkezendő egy év fényében aggódni. Közben pedig azon kéne dolgozni, hogy szép lassan betemessük a valóságos meszesgödrökből lett metaforikus lövészárkainkat (mielőtt megint valóságos meszesgödrökké változnának), és megtanuljunk leülni egymással beszélni, még akkor is, és főleg akkor, ha nagyon másként gondolkodunk nagyon lényeges kérdésekről, mindezt anélkül persze, hogy át akarnánk harapni egymás torkát. Merjünk nagyot álmodni…

- Kitahito