logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2015/06/20 / Szerző: Kitahito

Hódolat Neily Armstrongnak!

Kis lépés az embernek, de hatalmas ugrás a nőknek! És ha már így összegyűltünk, megemlékezhetnék a Holokauszt, a kommunizmus, és a ruandai népirtás női áldozatairól is!

Möön

Ahogy az Ördög, úgy a negyedik hullámos feminizmus sem alszik soha (és valljuk be, igen komoly az átfedés a kettő között), és a női felsőbbrendűség ideológusainak folyamatosan lapátolnia kell a szenet a nemlétező mozgalom döglődő kemencéjébe. Így születhetett meg a következő cikk is: 17 nő, aki meghódította a világűrt.

„Fél évszázada annak, hogy az ember a világűrbe is „kitette” a lábát, ráadásul az ismeretlen világ nemcsak a férfiak előtt nyílt meg, a nők is benevezhettek az űrprogramba. Április 12-én, az űrhajózás világnapján azokra a remek nőkre, édesanyákra emlékezünk, akik eljutottak oda, ahol – szó szerint – a madár sem járt.”

Hogy jön ahhoz a Nők Lapja Cafe, hogy elbitorolja az űrhajózás világnapját, és odaadja a nőknek? Finoman jelezném a cikkíró Czvitkovits Juditnak, hogy április 12-én nem a női űrhajósokat, de még csak nem is a férfi űrhajósokat, hanem az ŰRHAJÓZÁST ünnepeljük. Nyilván megtévesztő volt az Űrhajózás napja elnevezés, arra lehetett belőle következtetni, hogy itt most a pasikat kell ünnepelni! Milyen sötét bunkó dolog kirekeszteni minden férfit, és elbitorolni a napot, csak azért, mert elő tudott kaparni 17 (egyébként nyilván jelentős) nőt, akiknek lehetősége nyílt kijutni az űrbe? A Wikipedia tanulsága szerint az 566 kiképzett asztronautából 64 volt nő. Ebből következik tehát, hogy ünnepeljük meg… az asztronautákat? Nem. A férfi asztronautákat? Dehogy! A nőket, és csak őket! Meglehetett volna okosan is oldani a nők felszopását: 17 kivételes űrhajós, aki meghódította a világűrt, és abból mondjuk 7 nő lett volna. Persze ez a fajta diszkrét csúsztatás elképzelhetetlen: meg kell fogni az ideológiát, és ütni kell vele, ütni a nyomorult hímek fejét, amíg meg nem tanulják, hogy milyen nagyszerűek a nők!

Eleve, az egész évforduló Gagarin űrsétájának az emlékére alakult, tehát ha már olyan soviniszta gyökerek vagyunk, hogy odaadjuk valamelyik nemnek ezt a napot, akkor kézenfekvő lenne a férfiakat választani. De neeem. Mert a Nők Lapja Cafe csak akkor képes leközölni olyan hírt, ami nem köthető valamilyen módon a nőkhöz, ha már tényleg nincs mibe kapaszkodni, és lehetetlen kapaszkodókat gyártani. Hiszen mint tudjuk, a híreket csak a nemiség szűrőjén át érdemes közvetíteni, szigorúan a nemi egyenjogúság érdekében. Kijutottunk a világűrbe? Hmmm… oké. Borin’. Na de ha nők is benevezhetnek az űrprogramba? Akkor már érdekes és jelentőségteljes a dolog! Akkor már érdemes vele foglalkozni. Egyből MEG IS HÓDÍTJÁK a világűrt! Mert ha csak a férfiak repkedhetnek a bolygóközi térben, az hímsoviniszta és nőellenes dolog, de minimum érdektelen és unalmas. Lezuhan egy repülő valami Hells Angels felvonulásra? A Nők Lapja Cafe az egyetlen női járókelőről fog megemlékezni, akit eltalált egy motordarabka, és meghorzsolta a felkarját. Kb. ennyire korrekt a fenti cikk.

„Bár a világűrbe sok nő eljuthatott, a Holdon még egyetlen nő sem járt.”

Pfffff! Fel-há-bo-rí-tó! Hogy képzelik ezek a férfiak, hogy megtagadják a női nemtől a Holdon való sétálgatás jogát? Mit tudnak a férfiak, amit a nők nem? Elbitorolják a Holdat? A HOLDAT?! Hát nem értik, hogy az KELL?! AKARJÁK! A feminizmustól átitatott női nem még mindig olyan éretlen, hogy mint egy elkényeztetett, akaratos gyerek: mindent akar, amit a felnőttek birtokolnak. Azt hiszem egy pszichológiában jártasabb egyén visszavezethetné ezt az irreális vágyakozást a péniszirigységhez. Hiszen miért akarna egy nő építőmunkás, katona, kamionsofőr, súlyemelő, cégvezető, vagy kovács lenni? Neki csak a jog kell, meg egy két példa, hogy IGEN! A nők is képesek rá! És persze, hogy képesek! A nők nem fogyatékosok, nem gyengeelméjűek és nem korlátoltak, korlátozottak annyira, hogy ne tudjanak elvégezni bármit, amit a férfiak is. Ezek a korlátok csak a fejükben léteznek, és már senki sem akarja őket szankcionálni vagy belekényszeríteni olyan szerepekbe, amiben nem érzik jól magukat.

A saját bizonyítási vágyuk és kompenzálási kényszerük az, ami miatt saját magukat meggyötörve vállalnak olyan férfiak számára kényelmes pozíciókat, melyekben nem érezhetik jól magukat. A szabadságjogok végletekig menő hajszolásával pont a saját nemi sajátosságaikat tagadják meg. Mert nem vagyunk egyformák. Nem vagyunk! Tudom, hogy ez kurva kellemetlen tény, de ez van. A felépítésünk, a gondolkodásmódunk, a személyiségünk nemcsak nemenként, de egyénenként is más és más. Ami jó az egyiknek, az nem feltétlen jó a másiknak is. És nem arról van szó, hogy mit tehetünk meg és mit nem. Én nem fogok például babysitternek vagy óvóbácsinak állni csak azért, mert megtehetem. De ha történetesen óvóbácsi szeretnék lenni, akkor gyűlölném, ha a társadalom elítélne ezért. Pedig elítélne.

A titkos háttérgondolat az lenne: mocskos pedofil. A nagy, eres férfitagjával molesztálná a védtelen kicsi gyermekeinket. Ez sértő, kirekesztő és primitív gondolat, de ott bujkál mindenkiben. Viszont hol vannak ilyen jelentéstársítások a nőkkel kapcsolatban? Ha egy nő kitör a szerepéből, az becsülendő! Ő megcsinálta! Bátor. Hős. Külön cikket érdemel az űrhajózás világnapján. Ha egy férfi kitör a saját nemi szerepéből, és például otthon marad gyereket nevelni vagy ‘önmegvalósítani, akkor az buzis, felelőtlen és mindenekelőtt méltatlan. Nem csak a női nem, de még a saját férfitársai is lenézik érte. Mert nem gondoskodik a családjáról. Nem viszi haza a mamuthúst. Nem gyöngyözik veríték az izmos, fedetlen felsőtestén, és nem küldi le az üveges Coca Colát vagy Budweisert egy húzásra. Otthon tesped, és a seggét vakarja egész nap. És ez nem cinizmus, hanem a legvalóságosabb kettős mérce. Not cool, not cool at all… Persze ez ellen nem szokás kikelni.

„Szvetlana Szavickaja szovjet pilóta és űrhajós volt a második nő az űrben, de ő volt az első nő, aki 1984. július 25-én űrsétát hajtott végre.”

Tudtátok, hogy én voltam az első férfi, aki 2015. június 20-án barackváros pirítóst evett és frissen főzött kávét ivott a konyhámban? Eltekintve a cikk megfogalmazásának… mondjuk úgy, sutaságától: nincs olyan publicisztika, hogy 17 férfi, aki meghódította az óvodákat. Vagy 17 férfi babysitter, akikre te is rábíznád a gyerekedet. Vagy ha lenne is ilyen, akkor sem a teljesítmény, hanem a ‘jópaiság lenne kidomborítva. Erre a csődörre te is rábíznád a gyerekedet Marikám, hogy amikor a férjed későn jön haza, akkor megleshesd a zuhany alatt, aztán… ilyen jellegű tárgyiasítást a nagyszerű nők esetében el sem lehet képzelni. És nem csak azért, mert például a női űrhajósok úgy néznek ki, hogy inkompatibilisek bármiféle szexuális fantáziálgatással. Rohadt jó lenne, ha végre elkezdenénk azzal foglalkozni, hogy ki milyen teljesítménnyel vitte előrébb a saját területét és az emberiséget ahelyett, hogy kinek mi van vagy nincs a lába között.

És amikor majd meglépjük ezt a hatalmas (bár minden épelméjű ember számára teljesen természetes) kulturális lépést, összeszedjük a 17 remek embert, aki meghódította a világűrt, ne azon stresszeljünk, hogy eggyel több férfi van a listán, mint nő, mert akkor majd előállnak a transzneműek, törpék, kerekesszékesek, autisták, siketek és nagyothallók, túlsúlyosak, szőkék, 70 év felettiek, albínók, meg csimpánzok, és ők is kérik majd a kvótájukat. Mikor jön el végre a nap, mikor a kerekesszékes transznemű autista albínó űrhajósok is büszkén tekinthetnek fel az égre, azt érezve, hogy igen, végre én is képviseltetve vagyok, most már beléphetek az emberiség kollektív, sorsközösségen alapuló panteonjának kapuján? A faszságra ne legyen már hülyeség a válasz!

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Alien: Isolation

Következő kritika:

Gréta naplója

Még több Kommentár