Néha a véletlenek furcsa közjáték, valamiféle kozmikus bizonytalanság, vagy a Youtube algoritmus eléd dob valami olyat, amit megpillantasz, és néhány másodperc után tudod, hogy erről írnod kell egy kritikát. Ezúttal nem így történt. Mármint ami a történet első felét illeti: most egy barátom talált meg az ajánlással, aki ismervén ízlésemet és a popszakma szemétdombjával (~popszakma) szemben tanúsított ellenérzéseimet, tudta, hogy a Duna-parton ücsörgés közben elkattintott lejátszógomb milyen események láncolatát indítja majd meg, melynek végén itt ülök most, és gépelem ezeket a sorokat. Elmerenghetnék azon, hogy valójában létezik-e szabad akarat, vagy pedig kényszerpályán halad-e az élet, és az ember nem változtathat a saját sorsán, illetve természetén… de figyelmünket most inkább fókuszáljuk az égetőbb problémák irányába, vagyis erre a zenetörténeti szüleményre, mely minden valószínűség szerint arra hivatott, hogy e földi siralomvölgyben eltöltött rövidke ténfergésünket még elviselhetetlenebbé, még kilátástalanabbá tegye, és az önsorsrontás olyan mély gödrébe taszítson minket, melyből nemhogy kimászni nem akarunk majd, de ásót ragadunk, hogy lejjebb fúrjuk magunkat a kárhozatba. Ilyen vegytisztán még talán soha sem láttam visszaköszönni a Mónika show szellemiségét: mintha az a sok szenny, amivel a társadalom tudatalattiját mérgezték éveken keresztül, most felszivárgott volna a felszínre, hogy három és fél percben manifesztálódjon. Térjünk rá tehát a párkapcsolatok megrontásának legújabb elrettentő példájára, vagyis Rácz Gergő és Orosvai Reni Mostantól c. számára, mely a 2020-as Dal díjnyertes… dala volt. Jelentsen ez bármit is. Egy igen fülbemászó darabról beszélünk, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az elmúlt napokban (legnagyobb kétségbeesésemre) folyamatosan ez szól a fejemben, kiszorítva a Platters Only You c. örökbecsű klasszikusát, jelentősen csökkentve az esélyét annak, hogy szövetségi rendőröket puskavégre kapjak.

Rácz Gergő x Orsovai Reni: Mostantól

Biztos ezzel megalázlak
De ne tévesszen meg a látszat
Nem én kezdtem, levadásztak
Nem szerettem egy percre sem
Esküszöm, hogy befejeztem
Visszaírok, hogy ne keressen

Nehogy ez a botlásom
Valamit is elrontson
Veszekedj, kiabálj, valamit mondj
Ezt iszonyúan sajnálom
De azt fontos tisztáznom
Hogy ami neked is, az nekem is ugyanúgy fáj
Sohasem hazudok már

Mostantól
Ez a szem nem igéz mást
Mostantól
Ez a kar nem ölel mást
Mostantól
Ez a test nem akar mást
Mostantól

(Orsovai Reni):
Szép szavak, csak szép szavak
Mondhatsz bármit, ha mást mutat
Rólad a tapasztalat

Szőttük együtt a a terveket
De a legjobb rész most elveszett
Hogy értsem meg, ha te sem érted

Nekem ez a kis botlás
Valami egészen más
Ne akarj, ne remélj, ne hazudjál

Odavan a csendélet
Fáj, de ez nem lényeg
A levegő nehezebb szavaidnál
Sose lesz ugyanaz már

Mostantól
Ez a szem nem igéz már, már
Mostantól
Ez a kar nem ölel már, már
Mostantól
Ez a test nem akar már, már
Mostantól

ú-ú-ú, ú-ú-ú, ú-ú-ú

Mostantól

ú-ú-ú, ú-ú-ú, ú-ú-ú

Nekem ez a kis botlás
Valami egészen más
Ne akarj, ne remélj, ne hazudjál

(Rácz Gergő):
Ezt iszonyúan sajnálom
De azt fontos tisztáznom
Hogy ami neked is, az nekem is ugyanúgy fáj
Sohasem hazudok már

Mostantól
Ez a szem nem igéz mást, mást
Mostantól
Ez a kar nem ölel mást, mást
Mostantól
Ez a test nem akar mást, mást
Mostantól

(Orsovai Reni):
Ne akarj mást
Ne ölelj mást
Ne szeress mást

„Biztos ezzel megalázlak, de ne tévesszen meg a látszat: nem én kezdtem, levadásztak.”: A kezdő képsorokban megismerhetjük hősünket, a szláv csődört, Gergőt, aki lakáson belül hordott melegítőben és walkmannel vereti a 80′-as éveket. Látszik, hogy megtalálta a helyét a teremtésben, ahogy gofrisütőben omlettet készít a csajának, ennél önazonosabb már nem is lehetne, gyakorlatilag egy emberek közé hullott férfi-isten, spatulával a kezében. Valljuk be, mindannyian olyanok akarunk lenni, mint Gergő, ennyire vagány módon idejétmúlt prolik, és mi is ki akarjuk sütni az omlettünket a világ nagy gofrisütőjében, de nincs merszünk hozzá, nem vagyunk elég tökösek, csak ábrándozhatunk az ilyen eszméletlen királyságról! Ám mindez egy pillanat alatt semmivé foszlik, amikor megszólal a konyhapulton lévő piros, fröccsöntött műanyag telefon, amit emberünk nem hall meg, hisz fülében éppen teli torokból üvölt Pataky Atis, így az épp szex utáni delíriumtól arra ténfergő Reni veszi fel a kagylót, melybe beleszól: A MÁSIK NŐ! Aki van annyira kétbites papucsállatka, hogy az otthoni telefonján keresse hősünket a legelejétől rendkívül kompromittáló hívásával, szóval csak gratulálni tudok, amiért ez a két szerencsétlen eddig el tudta titkolni a viszonyát. Reni azon döbbenetében egyből ki is lötyköli a teáját, jelezvén, hogy nem azért telefonáltak, mert lefújták a bős-nagymarosi vízlépcső építését. Itt valami visszafordíthatatlan történt! Erre már Gergő is kénytelen lekapni a fejéről a fejhallgatót! Ideje magyarázkodni. Mit mond ilyenkor a férfiasság ‘tréningfelsős mintaképe, hogyan vágja ki magát ebből a kellemetlen és méltatlan helyzetből? Hát bizonygatni kell, hogy őt levadászták! Mint ahogy gazellát az oroszlán, őt is csak elkapták, teljesen vétlen, passzív szereplője ennek a történetnek. Az illető hölgy gondolom tehát leteperte őt valami sikátorban, utána ment a mosdóba, berángatta egy bokorba, miközben ő küzdött, emberfeletti erőfeszítéssel küzdött, hogy kéretlen izgatásoknak kitett pénisze löttyedt maradjon, de nem sikerült, elbukott, és megrontották, miközben ő sírva tűrte az elkerülhetetlen megbecstelenítést. Lényegében megerőszakolták. Ami nem lehetetlen, de valahogy abból, ahogy önelégülten omlettet sütögetett, és ahogy most kimért nyálassággal énekli ezeket a sorokat, nekem nem a traumatizált áldozat képe rajzolódik ki, hanem egy alávaló rohadéké, aki menteni akarja a szaros bőrét. A látszat azt mutatja, hogy Gergő összejött valami random csajjal, akivel ki tudja hányszor lefeküdtek, még az otthoni, vonalas számát is megadta neki (Mert ugye mobilja nincsen. 80′-as évek. UGYE?!), de a valóság az, hogy le lett vadászva, és a telefonszámot hosszú és módszeres kínzásokkal szedték ki belőle! Mellesleg miért alázná meg Renit azzal az állítással, hogy levadászták őt? Azzal, hogy nem saját akaratából csalta meg, hanem csak “becsúszott” (pun intended) a dolog? Ha erre gondolt, akkor idióta. Viszont ha úgy érti, hogy az egész helyzettel alázza meg… igen. Illett volna elmondani, ha vétlen, vagy legalább nem az otthoni telefonszámát megadni a szeretőjének. Ismételten: idióta. Persze lehet amiatt megalázó ez a helyzet Renire nézve, mert a lány is hasonló módon nyert bebocsájtást a maszkulinitás templomába? Az álnaivitást mellőző olvasat, hogy csak a rímelés miatt kellett ez a megjegyzés, és a dalszövegíró nem tudott jobbat kitalálni a látszat/levadásztak mellé? (Esetleg BOCSÁNAT? Az egyszer sem hangzik el? Legalább tudjuk, hogy az illető milyen EQ nívón vegetál.) Mindenki döntse el maga…

„Nem szerettem egy percre sem, esküszöm, hogy befejeztem. Visszaírok, hogy ne keressen.”: Két eshetőség van, és mindkettő rendkívül kompromittáló. Vagy arról van szó, hogy még éljük a retró fantáziát, és modern technológia híján postai úton kell írnia a szeretőjének, ami ugye megköveteli, hogy tudja a nő lakcímét, vagy pedig kilépünk a szocreál panelmiliőből, és mobilon ír neki, amiből az következik, hogy ez a szellemi fogyatékos annyira utálta ezt az egész egy éjszakás kalandot, hogy nemcsak a mobilszámát, de az otthonit is megadta a numerának. Egyáltalán nem volt komoly, ááá! Nem lepődnék meg rajta, ha Gergő úgy le lett volna vadászva, hogy még a kapukódot is az erőszaktevője rendelkezésére bocsájtotta, hátha fel akar jönni, hogy Reni háta mögött tovább mocskolja a feddhetetlen erkölcsi tisztaságát. De hé, legalább nem szerette a nőt! Mondjuk azt szerette, ahogy bizonyos testrészeit összedörzsölte vele, de szerelemről szó sem volt ‘Maónika, ilyenekről nem dalolt a Hold! Továbbra is frusztráló, hogy alárendeljük a rímelésnek a tartalmat: egyértelmű, hogy nem fejezte be a viszonyt, ha most, a lebukás miatt kell visszaírni, hogy nem lesz több szex. Majd akkor fejezed be, te szerencsétlen, ha lerendezted a dolgot, most még csak esküdözöl, hogy kidumáld magad a helyzetből, nehogy két szék között a pad alá ess! Mert ne legyenek kétségeink, ha Reni helyett ő veszi fel a telefont, az anonim csábítóval való viszonya tovább folytatódott volna, és rohadtul lényegtelen lenne, hogy nem szereti, mert annak hiányában is össze tudtak volna testnedvezni még rengeteg lepedőt. Egy percig sem szerettem, de egyszerűen annyira brutálisan jó volt vele a szex, olyan nagyságrendekkel magasabb rendű élmény, mint veled, Reni, hogy muszáj volt nyitva hagynom ezt az ajtót! – kb. ez az állítás. Az a tény, hogy otthon, napközben keresi őt a nő, tökéletesen megmutatja, hogy Gergőnek nem állt szándékában a hidat felégetni, nem mondta azt utóbb említett egyszeri botlás után, hogy köszönöm, további szép életet, hanem egyszerre két elérhetőséget is biztosított, hogy a nő mindenképpen elő tudja őt húzni a farzsebéből, ha egy kis érzelemmentes dugásra van szüksége! Arcpirítóan szégyenletes, hogy milyen látványosan kikönyököl Gergő alávaló mentegetőzése mögül az igazság.

„Nehogy ez a botlásom, valamit is elrontson. Veszekedj, kiabálj, valamit mondj!”: Hát, erre talán korábban kellett volna gondolni. Indirekt módon azért rá kell tolni a nőre a bili kiborításának morális felelősségét, hisz Gergő a maga részéről bármikor kész kibékülni saját magával és megbocsájtani a saját gyarlóságát, így ha a dolog veszekedésbe vagy netán szakításba torkollik, akkor az tisztán Reni sara lesz. Aki, mint láthatjuk, pillanatnyilag olyan szinten le van sokkolva, hogy a kényszeredett őszintétlenségi rohamában még a férfinak kell noszogatnia, hogy na, gyerünk… mondj már valamit! Ha egy szót sem szól, akkor hősünk nem tud hazug retorikától síkossá tett, nyálkás testével kicsusszanni a vádak szorításából. Ennek ellenére próbálkozik, hisz itt is igyekszik kisebbíteni tettének súlyát azzal, hogy a félrekúrást, megcsalást vagy a másik átbaszását “botlássá” eufemizálja. Lehet jegyzetelni, ilyen egy igazi, tőröl metszett féregember, aki még a legőszintébb pillanatában is úgy hazudik és ferdíti el az igazságot, hogy azt még a legviaszkosabb bőrű politikus is megirigyelhetné! Természetesen nincs benne annyi, hogy azt mondja, most akkor én egy hétre átköltözök az egyik haveromhoz, addig te gondold át a dolgokat. Nehogy VALAMIT is elrontson ez a kis semmiség! Jaj ugye nem fogsz egy ehhez hasonló apróságon problémázni? Nem azt mondja, hogy nehogy minden elromoljon, ilyesmiről szó sincs, és még a krízis mértékét is maximalizálja a közös kánon egy kis szeletére. De az se menjen már tönkre! Hisztizhetsz, azt igazából leszarom, de ugye marad minden a régiben, cica?

„Ezt iszonyúan sajnálom, de azt fontos tisztáznom, hogy ami neked is, az nekem is ugyanúgy fáj. Sohasem hazudok már!”: A netről összekukázható cikkek tanulsága szerint a dal személyes élményből született, Gergő a saját félrelépésének történetét dolgozza fel, és azt az eseményt, amikor „színt vallott” a kedvesének. Elmondása szerint számára a Mostantól egyfajta vezeklés, a bűnbánatának dalban desztillált esszenciája. És én legyek az utolsó, aki pálcát kíván törni az ilyen nagyívű, világba kikiáltott gesztusok fölött, de az őszinteség, és az úgynevezett vezeklés minősége és módja már okot ad a kritikára. „A hűtlenség akkor jó, ha nem derül ki, de ha már kiderült, álljunk bele” – mondja egy interjúban Gergő, ami megvilágító erejű: sajnálom, hogy kiderült, nem pedig sajnálom, hogy megtörtént. Zavarban lehetünk, hisz emberünk egyik mondatával arról beszél, hogy színt vallott, a másikban arról, hogy leleplezték, és hát láthatjuk a számban is, hogy inkább az utóbbi történt meg. Milyen hatalmas kiállás, nem igaz? Lebukni, aztán színt vallani, és a vezeklő vétkes pózában mutogatni magad, aki már az első sorokban hárít, másra tolja át a felelősséget, és szenveleg! Itt is arról beszél, hogy a megcsalás ugyanúgy fáj neki, mint a párjának. Láttuk, mennyire tipródott, mielőtt megszólalt volna az a telefon! Hát némán szenvedett! Jézusi karakter! Egyedül akarta hordozni a bűn terhét, mint Frodó, aki végül fogja azt, és egy dallal belehajítja a köztudat Végzet-hegyébe! Mennyire más lenne az összkép, ha Gergő magától tálalt volna ki a kedvesének! Mert ez a nyálas, hazug mártíromkodás, amit itt művel, egyszerűen megbocsájthatatlan. Tényleg, tapsoljuk meg ezt a bátor lépést, hisz így kell a hibákat felvállalni! Tagadni a vétkességet, ‘kétpofára hazudozni, és bizonygatni a közösen megélt szenvedést. Mintha fognál egy kést, beleszúrnád a másik gyomrába, kicsit megcsavargatnád, miközben azt suttogod a fülébe, hogy „ami neked is, az nekem is ugyanúgy fáj.“! Rácz Gergő tökösen beleáll ebbe az orbitális, manipulatív kamuba, és közben úgy csinál, mintha épp most fedné fel a saját, bunkósbottal faragott valóságának legnagyobb titkát. Rohadt érdekes, hogy az itt hangoztatott hatalmas, túlcsorduló empátia valahogy nem mutatkozott, miközben megcsalta a párját. Ez valóban olyasmi, amit érdemes volt popzenébe oltani, a komplett magyar társadalom okulására, hogyan kell a lehető leghitványabb, legalávalóbb módon viselkedni ilyen helyzetben. Lírává kell nemesíteni a saját erkölcstelenségedet, amit persze az egyszerű fogyasztó nem dekódol, hanem eltanul! Énekeld meg a vállalhatatlant, legyél romantikus minta, nem pedig elrettentő példa, és tetszelegj is úgy a médiában! Horgolj erényköntöst a saját becstelenséged koszlott fonalából, hazudj megváltástörténetet a megtévesztés és megalkuvás helyére, sőt, legyél tisztességes családapa! De legalább “hősünk” most már őszinte lesz, vagy legalábbis óvatos, hogy legközelebb ne bukjon le, mert végső soron ez a lényeg, nem? A jó asszony meg amúgy is mindent megbocsát, a jó férfi pedig akkor bizonygatja az igazmondását, amikor épp lehazudja a csillagokat az égről! Egy magára valamit adó Reni ezen a ponton már fiókostul szórná ki a férfi holmiját az ablakon, hogy takarodjon a vérbe, vagy összecsomagolna és visszaköltözne a szüleihez, de természetesen ahogy a férfi szerepkörnek, úgy a nőinek is megkapjuk a követendő viselkedésmintáit, és ahogy Hamvas Béla is írta: „A pokolnak nincsen feneke… abban a zuhanás örök.“, szóval zuhanjunk tovább!

„Mostantól ez a szem nem igéz mást. Mostantól ez a kar nem ölel mást. Mostantól ez a test nem akar mást. Mostantól.”: De csak mostantól! Tessék érteni, és jól érteni! A refrénben tovább fojtatódik a vergődés, hisz most, hogy az ocsmány természetére fény derült, mi mást tehetne Gergő, mint hogy tovább tekereg a ráirányított metsző lámpafényben, és reménykedik, hogy sikerül majd kiénekelnie magát szorult helyzetéből. Az ember azt hinné, hogy egy párkapcsolatban az az alapvető, kimondatlan alku, amit hősünk itt és most igyekszik lefektetni, s teszi mindezt úgy, mintha a világ legnagyobb, titáni vállalása, egy pusztába kikiáltott deklarátum lenne az, hogy mostantól nem fog más nőkkel henteregni. Igazából Gergő egy félreértés áldozata: azt képzelte, hogy eddig szabadott neki a szemével más nőket igéznie, a karjaival más nőket ölelgetnie, a testével pedig más nőket megba… mármint akarnia. Viszont most rá kell ébrednie, hogy ez nincsen így. És ő basszus milyen készségesen vállalja már a legminimálisabb, legalapvetőbb kapcsolati dealek betartását! Hát tessék értékelni a hihetetlen igyekezetét, amivel próbál a nő kedvére tenni! Ő már kérés nélkül megteszi ezt a (hatalmas) gesztust, mintha csak tudná, hogy itt valami deficit van, de igazából nincs, mert ő csak mostantól ígérte meg, tehát a korábbi dolog nem számít, bár kellemetlen, értelemszerűen, de azért mégis csak lényegtelen és lendüljünk is túl rajta gyorsan ú-ú-ú, ú-ú-ú, ú-ú-ú! Elképesztő, hogy Gergő minden második sorban képes alulmúlni magát, valószínűleg ez is egyfajta szuperképesség. Lehet szerepelni fog a következő Avengers filmben, mondjuk a zsugorodó hangya helyett, csak ő folyamatosan, jelenetről jelenetre egyre alávalóbb véglénnyé változna. Azt még nem találtam ki, hogy ez pontosan hogyan lehetne az emberiség javára fordítani, de majd dolgozom rajta. Megdughatná mondjuk Thanos barátnőjét, vagy az anyját, aztán amikor idióta módon és szükségszerűen lebuktatja magát, elkezdhetne énekelni, és elvonhatná a főellenség figyelmét.

„Szép szavak, csak szép szavak. Mondhatsz bármit, ha mást mutat rólad a tapasztalat.”: Most már Renin van a sor, hogy megmondja a magáét, és igen, már az első állításai is igen beszédesek. Milyen tapasztalatról van szó? Emberünk egyszeri kis botlásról beszélt, amiből azt feltételezhettük, hogy a félrelépés és csalfaság nála nem tendencia, de úgy tűnik ez volt a norma! Nem a kivétel, hanem a szabály! Vagy a tapasztalat megmaradt csak gyanúnak? Játssza az ártatlant, és a hallgató meg beveszi a hazugságok mögötti nagy csúsztatást, hogy itt csak egy egyszeri esetről volt szó, de ezek szerint nemcsak hogy nem ez az első alkalom, hogy Gergő megcsalta Renit, de még csak nem is az első alkalom, amikor a hűtlenség kiderült! Hányszor játszódott már le ez a beszélgetés, és a nő hányszor szavazott bizalmat ennek az emberalatti mocsadéknak? Persze ez mindkét felet jellemzi, de a megbocsájtó mindig ártatlanabb, mint az, akinek megbocsájtanak, pláne, ha az elkövető nem tanul, hanem következetesen újra és újra elköveti ugyan azokat a hibákat, aztán meg ártatlan kölyökkutya-szemekkel esedezik, kornyikál egyetlen szerelme bocsánatáért. Hát nyilvánvalóan az is egy idióta, aki az ilyesmit megkajálja, de… Gergő szerepe ebben a történetben tényleg pillanatról pillanatra romlik. Amikor már azt hiszed, hogy nem, ennél mélyebbre egyszerűen fizikai képtelenség süllyedni, akkor jön hősünk, és különösebb erőfeszítés nélkül rácáfol: DEHOGYNEM! Mindig van lejjebb!

„Szőttük együtt a a terveket, de a legjobb rész most elveszett. Hogy értsem meg, ha te sem érted?”: Nos, hősünk reményei ellenére valamit mégis elrontott a botlás, méghozzá a legjobb részt. Hogy mi a legjobb rész, azt nem árulják el nekünk. Továbbá van valami, amit Gergő nem ért. Ezért Reni sem érti. Így én sem értem. Abban viszont mindenki biztos, hogy van valami, amit nem értünk. Talán azt, hogy miért kellett a férfinak a fél lakótelepet körbekúrnia. Vagy azt, hogy miért a gofrisütőben készít omlettet. Annyi viszont a teljes zavarodottság ellenére is biztos, hogy hősünk ezúttal nem fogja megúszni egy szimpla fejmosással, igaz? IGAZ?!

„Nekem ez a kis botlás valami egészen más. Ne akarj, ne remélj, ne hazudjál!”: Oh, ne akarj, ne remélj! Na most fogja kidobni a francba! A nő egyértelműen tudja, hogy Gergő hazudik, ráadásul a saját fegyverével támadja a férfit, amikor kijelenti, hogy amit ő “kis botlásnak” tart, az neki valami más. És feltételezem, hogy nagyobb, komolyabb, hiszen utána még hozzáteszi, hogy ezen a ponton a partnerének már nincs joga reménykedni, és felszólítja, hogy ne hazudjon, ami ugye teljesen felesleges, hisz Gergőnek látható módon lételeme az igaztalanság, és valószínűleg színes LEGO építőelemek inkoherens halmává omlana össze, ha egyszer az életében abbahagyná a kamuzást. Innen már nincs visszaút, a következő sor az lesz, hogy pakolj össze, és húzd el a beled innen a véreres hímtagba, igaz? IGAZ?!

„Odavan a csendélet. Fáj, de ez nem lényeg. A levegő nehezebb szavaidnál, sose lesz ugyanaz már!”: Kezdem úgy érezni, hogy Reni nem fog szakítani. Mert amikor olyan gejl hülyeségekkel dobálózik, hogy odavan a csendélet, akkor éppen egy mondatnyi időt veszteget erre a gerinctelen hulladékra, amit arra is felhasználhatna, hogy az ajtó felé rugdossa, vagy egy bőröndbe bepakolja a cuccait. Tényleg nem lényeges, hogy fáj. Az a lényeges, hogy feltételezhetően ez már a sokadik alkalom, amikor így átvernek, és a te fejedben még csak most lett oda a csendélet, nem mondjuk a második alkalommal, miután visszaéltek a bizalmaddal. A csendéletnek már akkor lőttek, mikor a gyanúból bizonyosság, a bizonyosságból tűrés vagy megbocsájtás, újabb hűtlenség, újabb lebukás, az egészből tendencia, végül tapasztalat lett. Valójában mindketten hibásak vagytok abban, hogy a kapcsolatotokat a tönk szélére juttattátok, mert úgy látszik egyikőtök sem képes szakítani, pedig értelmetlen együtt maradnotok. Gergő láthatólag minden lehetőséget megragad, hogy levadásztassa magát, Reni van annyira ostoba, hogy elhiggye, ez csak úgy magától változni fog. Hiába nehezebb a levegő a férfi szavainál, ha te ugyanúgy bedőlsz nekik, mert kapcsolatfüggő vagy, és inkább benne maradsz egy rossz alkuban, minthogy kilépj belőle és megpróbálj valaki olyat találni, aki nem egy ilyen Gergő-féle rohadék. De talán majd most! Most telik be a pohár! Sose lesz ugyanaz már, vagyis itt az ideje búcsút mondani egymásnak. Esélytelen, hogy ezek után is együtt maradjanak. IGAZ?!

Aztán a két előadó közösen elénekli az eddig elhangzottakat, végezetül, már egymás karjaiban Reni nyomatékosítja a refrént: hősünk mostantól csak őt nézheti, ölelheti, kívánhatja és szeretheti… mert gondolom legközelebb már következménye lesz a dolognak. Amit nyilván el is kell hinnünk, hisz nagyon szigorúan mondja. Igazán komolyan vehető, tényleg, Gergő helyében én már remegnék a melegítőalsómban, hisz az a nő, aki 30 másodperc alatt kihátrál a saját mérhetetlen felháborodásából, mert egy ilyen szaros kapcsolat többet jelent neki az önbecsülésénél, az majd a következő hasonló alkalommal biztos felborítja a tárgyalóasztalt, és szakít. A hazug, manipulatív ember alatti hulladék és a megalkuvó, gyáva kapcsolatfüggő. Igazán csodálatos páros. Tényleg, ezek azok az emberi viselkedésminták, amiket egy slágerrel bele kell oltani a társadalomba. Legyetek ti is ilyenek! Ne akarjatok jobbá válni, és ne akarjatok többet! Szakítani még véletlenül sem szabad: kapaszkodjatok tíz körömmel a működésképtelenségbe! És nem arról van szó, hogy megpróbálják megjavítani, ami elromlott. Nagy francot, a férfi félrelép, aztán még a csillagokat is lehazudja az égről, csak hogy ne legyen baj, a nő meg kicsit zsörtölődik, de aztán beadja a derekát, mert tudjuk, a jó asszony mindent megbocsájt. MINDENT! Mert mostantól a férfi már teljesíti a viszony legalapvetőbb követelményeit, és képes lesz a monogámiára! Bár ez evidens, és egy normális emberi lénynek nem kell így kimondani, hisz feltételezed: azzal, hogy párkapcsolatba lép veled és összeköltöztök, ezeket magától is képes lesz vállalni, de NEM!

Mert csak mostantól érvényes! Gondolom az se volt így kimondva, hogy Gergő ne székeljen fel a plafonra, de ezek szerint egyszer-kétszer bele kell nyomni az orrát a saját mocskába, mint valami kétbites kutyának, hogy megértse ezeket a civilizációs alapvetéseket. Férfiállat, nemhiába. A nő meg, aki hagyja magát ilyen szinten átbaszni, az őszintén tényleg megérdemli, hogy minden lehetséges alkalommal visszaéljenek a bizalmával. Tessék szakítani! Nem olyan rohadt bonyolult vagy félelmetes dolog! Biztos vagyok benne, hogy Reni képes lenne olyan partnert találni, aki nem kopulál minden szembejövő nővel, és nem hazudik úgy, mint a vízfolyás. Tudom, hogy mi, primitív férfiak csak nehezen ugorjuk meg ezt a hihetetlen teljesítményt, de talán, talán sikerül! Nem kell megbékélni a rosszal. A számban elhangzottak alapján azt lehet feltételezni, hogy ez a románc majdnem minden fontosabb síkon zátonyra futott, és csak a megszokás tartja vissza a széteséstől.

A Mostantól normalizál és romantizál olyan kapcsolati diszfunkciókat, melyek konkrétan emberi életeket tesznek tönkre. Hiába fogalmazódna meg egy hasonló helyzetben lévő nő fejében, hogy ki kéne ugrani az előnytelen helyzetből, mert jön Reni és visszarugdossa: hisz a kapcsolat a szentség, a megbocsájtásnak hazudott megalkuvás pedig erény! Gergő meg egyből a hazugságok egész tárházát adja a férfiak kezébe, amivel át lehet verni a partnerüket és magukat: ha félrelépsz, ne bukj le, de ha lebuksz, akkor legalább dumáld ki magad a szituációból! A megcsalásnak itt nincs negatív konnotációja, negatív csak a következmény lehet, azt meg ugye el kell kerülni. Ha elég sikamlósak és gerinctelenek vagyunk, így minden rendben lesz! Nagyon ritkán lehet látni, hogy valakik ilyen következetesen igyekezzenek azon, hogy lealjasítsák és megrontsák az embereket, lecsiszolva róluk azt az esetleg rájuk ragadt erkölcsiséget, de Rácz Gergő és Orsovai Reni munkásságuk ezen darabjával mindent megtesznek azért, hogy a világ egy kicsit rosszabb hely legyen…

- Kitahito

Megosztás