logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2020/10/13 / Szerző: Kitahito

A lolicon pedofília margójára.

Brittany Venti kész lenne embertömegeket megbélyegezni egy abszurd gyanú miatt, miszerint a rajzolt kistestű lányok szexualizált ábrázolásának látása szükségszerűen pedofíliához vezet. Meg kell védeni a gyermekeinket! - szól a jelszó, az ember lelki szemei előtt pedig megrontott 8 évesek ondótól ragacsos rémképe sejlik fel, és kész lenne kapát-kaszát ragadni, hogy harcba vonuljon a gonosz ellen. Tudjuk, 5% potenciális pedofil kiszűréséért nyugodtan be lehet áldozni a maradék 95 százalékot. És bár ez a leplezetlen uszítás könnyű likeokat okoz, roppant veszélyes: ha kialakul egy lincshangulat, könnyen megtelítődnek azok a lámpavasak...

Gawr Gura

Nemrégiben belefutottam az ismételten fellángoló lolicon vitába, melyet ezúttal Britanny Veti videói szítottak fel, és úgy gondoltam, most már én is leírom az álláspontomat, hozzátéve fagarasaimat a nagy közös sárdobáláshoz, kockáztatva, hogy engem is vagoníroznak az új prüdéria komisszárjai (valamint újfent üdvözlöm a rendvédelmi szervek munkatársait is!). Nos, Britanny első videója a Gawr Gura jelenségről olyan gyötrelmes volt, hogy vetekedett az épp aktuális akut fogfájásommal. Számomra már önmagában az is bicskanyitogató, hogy a youtuber még egy szót sem mond el a témában, de azért fel kell hívnia a nézők figyelmét, hogy likeolják fel a videót, mert ezért a kiállásáért nagyon keményen be fogják őt támadni, és ő most egy olyan komoly problémát tár fel, amiről mindenkinek tudnia kell. Mintha pusztán attól, hogy valami nagy negatív visszhangot kelt, automatikusan igaz lenne. Nem tudtam semmit az esetről, ami kiérdemelte Britanny hatalmasra korbácsolt felháborodását. A kiváltott hatás alapján valami szörnyű, tényleg borderline pedofil fandomra számítottam, és egy olyan content creatorra, aki direkt a közönsége eufemizált pedofíliájára játszik rá. Mielőtt egyáltalán megnéztem volna a videóban meghivatkozott twitch közvetítéseket az okozat alapján ilyen okoat vizionáltam magam elé. Erre kaptam egy ártatlanul bohóckodó, kissé cringe anime karaktert, egy felemelt szoknyás loli képét a stream végén, és 20-ból nagyjából 1 ténylegesen bizarr kommentet a chaten. Konkrétan több órányi közvetítést néztem végig, hogy megtaláljam azt a sötét, gonosz devianciát, ami ellen Britanny fegyverbe hívta az internet népét, és túlnyomó többségében csak romlatlan gyermeki cukiságon szórakozó felnőtteket láttam. Ami szokatlan, igen. De kb. ennyi. Persze bármikor odavizionálhatsz a monitor mögé maszturbáló pedofilokat, de ez sokkal inkább szól a te félelmeidről és előítéleteidről, mint a valóságról.

„If you try to criticize these psychopaths or raise concern about them you will dogpiled on and attacked or worse!”

Elvártam volna, hogy ha valaki felhívja a nyilvánosság figyelmét valami rejtett, visszás tartalomra, akkor több forrásanyagot mutasson fel egy érintőlegesen témába vágó kutatás amúgy megkérdőjelezhető hitelességű pontjánál (helytelenül abból a feltételezésből indul ki, hogy a pornó okozza a kapcsolati erőszakot, nem pedig hogy az amúgy is erőszakos emberek megtalálják maguknak az erőszakos pornót…) és valami random online csaj levelénél, amivel sikeresen összemossa a dolgot egy teljesen más problémával: ahogy a kiskorúak kiprostituálják magukat a közösségi médiában, és amiért nyilván megint a férfiak, sötétben megbúvó pedofilok a felelősek. Elvártam volna, hogy Britanny jobban elmélyedjen a témában, mielőtt kimondja a verdiktet emberi életek felett. Amikor kész lennél tízezres nagyságrendű embert kitenni a törvényi szankcióknak és a legsúlyosabb társadalmi megvetésnek, akkor illene több bizonyítékot felmutatni… nos, a semminél. Britanny valamiért azt képzeli, hogy a vád önmagában bizonyító erejű. Attól még, hogy valami fura (mert hát valljuk be, egy kislányként viselkedő virtual streamer nőt simpelni, és a cukiságain örömködni legalábbis okot ad a szemöldök felvonására…), nem lesz illegális. Frusztráló ez a mértékű intellektuális őszintétlenség és csúsztatás, ahogy egy adott szubkultúrát a legelvetemültebb fandom legelvetemültebb tagjai alapján ítéli meg, problémát kiált, majd stigmatizál mindenkit, aki csak a “szemnek bűnös” loliták közelébe megy.

Lehet, hogy a félreértés vagy őszintétlenség jó része az anime stílusú ábrázolásmód félremagyarázásából ered: a testarányokhoz viszonyítva eltúlzottan nagy fej, nagy szemek, fejletlen test, vékony hang, gyerekesség sok esetben karakterisztikai sajátosságai a műfajnak. Az animés női karakterek a túlzott szexualizáltság és a fejletlenség végletein helyezkednek el, és ez utóbbi nem jelent feltétlenül kiskorúságot. Nagyon nem. Persze nyilván aki egy ilyen Gawr Gura-féle 8 éves forma cápalánnyal fantáziálgat, az pont leszarja, hogy a lore szerint 9000 éves, és ebben igaza van Vetrinek, itt tényleg egyfajta önámítás történik. Viszont nem szükségszerűen kártékony, és nem kéne a dologhoz morális töltetet hozzárendelni: ilyen alapon a My little pony rajongók és a furryk mind zoofilek, akik otthon valószínűleg lovakat és kiskutyákat basznak, vagy legalábbis ide vezet a dolog; a kikötözős bdsm hívei mind nemi erőszakolók, vagy áldozatiságot elbagatellizáló subok; és ugyanígy, a breathplay kedvelői valószínűleg szabadidejükben nőket fojtanak meg parkokban és aluljárókban. Nyilván. Ám Brittany nem dolgozik olyan fogalmakkal, mint a fétis, vagy ártatlan vonzalom. Ilyen hozzáállással nagyon sok egészséges fogyasztót lehet beteg perverz állatnak kikiáltani, hogy aztán az egyetemes erkölcs és szent normalitás nevében vagonírozhasd be őket.

„Thousands of lolicons congregate here to sexualize the depiction of a prepubescent child.”

Ez a kérdés sokkal összetettebb annál, hogy ilyen kétbites módon foglalkozzanak vele, mint ahogy a fanok, vagy épp Brittany teszi, aki 30k-s donációk után rajoskodik a gazdagságával, és szórakozásból meg nézettségért áll bele mindenféle troll narratívákba. A Youtuber lány a legnagyobb könnyedséggel nyúl bele a témába, és von le konklúziókat mindennemű valós megalapozottság nélkül, és lagasról szarik a felelősségére, mint influencer, aki százezrekhez juttatja el fals és végtelenül kirekesztő üzenetét. És addig feji a könnyen jött publicitást, amíg lehet: HoloSimps & The Predator Problem c. folytatásnak szánt videóesszé nagyon korrekt módon mindenféle kontextus nélküli, kiollózott reakciókkal kezdődik, és nekünk meg kéne lepődnünk, hogy megtörtént az, amit az első videóban megjósolt, vagyis hogy visszatámadtak azok, akiket jogtalanul meggyanúsítottak pedofíliával. A kis délutáni mártíromkodáson túl itt is az az implikáció, mint a legtöbb ilyen olcsó, hatásvadász húzás esetében, vagyis hogy ha valamit nagyon vehemensen tagadnak, akkor az biztosan igaz a vád. Mely logika szerint ha valakit megrágalmaznak, akkor ha tagad, akkor bűnös, ha pedig beismer, akkor is bűnös. Igazán korrekt hozzáállás. A pedofília olyan stigma, amit ha egyszer rád sütöttek, gyakorlatilag lehetetlen lemosni magadról. Ezzel tönkre lehet tenni egy ember életét. Talán nem kéne egy nyilvános videóközvetítés komplett 40.000 fős nézőközönségét megbélyegezni ilyesmivel…

Mentségére legyen mondva, Brittany megpróbál pár helyreigazítást tenni, bepótolni a kutatómunka-deficitet, és levenni a dolgok élét, de még ezt is el tudja rontani. Behozza a képbe ProjektMelody-t (akinek még csak érintőlegesen sem vág ide az esete…), meg olyan hülyeségeket állít, hogy egy érv nem lehet igaz, mert egy teljesen másik vitában, teljesen más kontextusban nem volt igaz. Legalábbis ő azt állította, hogy nem az. Esetünkben a riasztónak szánt japán adatok is lényegtelenek, mert nem a japán társadalom mélyfúrása történik. Brittany nagy művelete, hogy megpróbálja összemosni a pedofíliát és a lolicon-t. Az ő olvasatában minden szexuális, és minden végletes, tehát ha valaki egy nemlétező, felnőtt nő által eljátszott, gyerekes karakterrel beszélget, akkor már menne is óvodásokat erőszakolni. Ugyanígy össze lehetne mosni a zoofil perverziót a furry-vel, a valós nemi erőszakot és a hentai nemi erőszakkal, vagy a gyilkosságot és a guro-val. Van igazsága, főleg féligazsága. De pont ez a különbségtétel a lényeges. Meggyőződésem, hogy a fikciók élvezőinek a töredéke lenne csak képes átültetni azt a gyakorlatba. A horrorfilmek nem nevelnek sorozatgyilkosokat, az akciójátékoktól nem lesznek iskolai lövöldözők a teenagerek, a pornográf fantázia pedig nem tudja ilyen mértékben meghajlítani az ember ízlésvilágát, és még az a minimális elkülönbözés sem képeződik le a tevőlegesség szintjére.

„All it takes for a normal guy online to turn into one of these predators is to one day search a lolly character. … It is like a drug, it messes with the chemicals in your brain the same way drugs do.If you try to criticize these psychopaths or raise concern about them you will dogpiled on and attacked or worse!”

Brittany valójában egy vallási fanatikus és fundamentalista, képes lenne visszavezetni minket az ókori morálhoz, ahol az egekig magasztalt normalitástól kicsit is eltérőek már szörnyetegek, veszélyes mentális betegek, stigmatizálandó és elzárandó elemek. Az internet valamennyire kihozta a fényre ezeket a devianciákat, ártatlanokat és károsakat egyaránt, mire ő megijed, látványosan felháborodik, és visszarugdosná az összeset az illegalitásba: mindent, ami kicsit is elhajló, azt bűnösnek bélyegez és analógiába von a teljességgel és vállalhatatlanul elborulttal, hogy aztán ugyanúgy jelen legyenek, de legalább ne tudjunk róluk, és megmaradhassunk kifelé jó kereszténynek. Igyekszik messzemenő következtetéseket levonni egy (azaz 1) pedofillal folytatott kérdez felelek szegmensből, de hová vezet ez minket? Ha a pedofília kapunyitó drogja a lolicon, annak a kapunyitó drogja pedig az anime, akkor gondolom be kéne tiltanunk az animéket, vagy legalább meg kéne hurcolnunk a fogyasztóit. Ma megnéznek egy Dragon Ball epizódot, holnap meg már ballonkabátban rejszolnak a játszóterek mellett. De biztos vagyok benne, hogy itt nyugaton szinte mindenki előbb nézett nyugati típusú rajzfilmeket, melyekben szintén meg vannak jelenítve kiskorúak, szóval azokat is szankcionálni kéne, mert az vezet el minket az animékhez, és így szükségszerűen a pedofíliához. Mindezt egyetlen megkérdezett bemondása alapján, ami ugye univerzális bizonyító erővel bír.

Még egy-két lépés, és indokolt lesz a burka, mert a nők/kiskorúak puszta látványa is bűnre sarkall, a férfi-állatot pedig meg kell óvni minden bűnös ingertől, nehogy a végén gyerekbaszó szörnyeteggé változzon. Már meg is van ideologizálva a baromság: elég egyszer rákeresni valami loli tartalomra, és elkapod a KÓRSÁGOT, ami megfertőzi az agyadat, mint valami vírus. Brittany képes komoly képpel azt állítani, hogy az egész pszichoszexuális fejlődésed felülírható egyetlen bűnösnek kikiáltott tapasztalás által. Egyetlen kép egy rajzolt kiskorúról, és elvesztél! És ez, még ha nem ilyen kisarkított módon, de valós is lenne, nyilván nem a kialakulófélben lévő szexusú teenagereket sújtja, csak hogy egy kicsit is valid legyen az állítás, neem. A már bebetonozódott preferenciákkal rendelkező 40 éves férfiak, tisztes heteró családapák lesznek kisgyerek molesztáló pedofilok pusztán amiatt, mert egy rajzolt karakter fellibbenti a szoknyáját és megmutatja az alsóneműjét, ők pedig RÁNÉZTEK! A retinájukon keresztül bejutott a L0L-1 VÍRUS, és innen már egyenes és szükségszerű út vezet a prepubertáskori puncikba. Erre a baromságra alapozva kel ki magából és cenzúrázná az internetet. Rohadt abszurd és nagyon nyomasztó.

„Get it through your heads because you’re a FUCKING MONSTER!”

Egyfelől az egyre korábbra tolódó nemi érés miatt valamikor a közeljövőben felül kell majd vizsgálnunk a pedofília törvényi megítélését, mert a jelenlegi szabályozás abszurd (úgy gondolom, hogy a beleegyezési korhatárt le kéne szállítani 14 évre, hogy jobban összhangban legyen a realitásokkal, és ne szüljön olyan égető kettős mércét például az, hogy a roma közösségekben a kulturális különbségek miatt 12-14 évesen már gyereket vállalnak és kvázi házasodnak…), másrészt nagyon rajta kell lenni, hogy a valódi elkövetők megfelelő retorzióban részesüljenek (én ide venném az egyértelműen és direkt kisgyerekeket (és nem kistestűeket) ábrázoló rajzolt pornográfia terjesztőit is, de persze itt elég elmosódott a határvonal, Brittany legnagyobb örömére, aki megerőszakolt, rajzolt csecsemőkre hivatkozva szankcionálná a loliconok egészséges többségét) ahelyett, hogy egy nemlétező ellenséggel árnyékbokszolunk és boszorkányüldözést folytatunk olyanok ellen, akik nem követtek el semmit, és minden valószínűség szerint teljesen veszélytelenek.

Ha valaki a szexuális beállítottságából adódóan képes lenne arra, hogy gyerekeket molesztáljon, az még nem molesztált gyerekeket, és nem is kell úgy kezelni. Kicsit hátrébb lépve: férfiként nyilvánvalóan megvan a képességem arra, hogy nőket erőszakoljak, emberként pedig arra, hogy gyilkoljak, raboljak, száz meg száz különböző módon átverjem és megkárosítsam felebarátaimat, de basszus, pusztán emiatt ne tekintsenek már gyilkosnak, erőszaktevőnek, meg mindenféle erkölcstelen rohadéknak, mert nem csak ez az egy komponens, a vágyaim és affinitásaim összevisszasága határoz meg, és minden, ami emberré tesz, ordítva ágál az említett tettek ellen még akkor is, ha történetesen valami alacsony rendű, kétbites hajlam ilyen irányba sarkallna. Egy olyan világban szeretnék élni, ahol a normalitás fasiszták nem fogják hetedíziglen visszanézni az ember internetes előzményeit, arra várva, hogy a szent normalitás nevében diszkreditálhassák, dehumanizálhassák, megsemmisíthessék a méltóságát és kiátkozhassák a társadalomból. A humánumot és az ember halhatatlan lelkét többre becsülöm annál, minthogy a nekem nem tetsző vadhajtásokat az igazság metszőollójával lemetéljem, és amíg valami nem történik meg, nem árt, addig nem fogok ellene törni, de mindig kész leszek kikelni ellene, hogy védjem azt, amit helyesnek és jónak vélek.

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

Rácz Gergő x Or...

Következő kritika:

Más csalánjával...

Még több Kommentár