Számos tévhit kering az ukránokkal kapcsolatban. Szegény, becsületes, írott sajtónak és mindenféle híradónak álcázott propagandaműsoroknak könnyen hitelt adó magyar emberek pedig meg vannak tévesztve, ki tudja milyen céllal, és kinek a megbízásából. Persze ez csak a kötelező eufemizmus: pontosan tudjuk, hogy kinek a megbízásából! Amerikai imperializmus! Ál-orosz fake news gyár! Pajeszos-bajszos szőröstalpú szabadkőműves sorosbérenc rémhírfaragók és trollprovokátorok! Tessék hiteles forrásból tájékozódni! – mondják ekkor az okosok, és átlinkelnek egy erősen vitatható hitelességű cikket, ami az állításait igazolandó referenciahivatkozásként egy csoport, elismerően tapsoló angolról készült 15 másodperces Youtube videót ad meg. Látjuk, nehéz ez. De aggodalomra semmi ok, nem szabad elcsüggedni, hisz amikor a hazugságok tengerében már-már megfulladni kész honfitársaim utolsó erejükkel az égbolt felé nyújtják remegő kezüket, én lyukas fenekű ladikomról feléjük hajítom az igazság porlatag mentőkötelét, és kirángatom őket a partra. Ennek szellemében jöjjön hát néhány megfellebbezhetetlen, mégis következetesen titkolt tény az ukránokról. Már ha egyáltalán így hívják őket…

1.: Az ukránok valójában oroszok. Ezt mindenki tudja. Ahogy az is köztudomású, hogy hosszú évtizedek óta ölik az orosz kisebbséget. Csak azért nem nevezzük oroszoknak az ukránokat, mert jelentősen megnehezítené a jelenlegi háborús helyzet kommentálását: milyen értelmezhetetlen lenne például a hír, hogy az oroszok megtámadták az oroszokat, hogy megvédjék az orosz kisebbséget a helyi orosz náci agresszoroktól. Mert ugye mi, akik egy vérből valók vagyunk, értjük és jól értjük, hogy a vér, a FAJ határozza meg a nemzetet, az kovácsol minket egységbe, minden más ideológiai, vallási, világnézeti máz csupán porhintés. Kivéve persze, ha a nemzet dolgában másként gondolkodókról van szó, mert ők tudvalevőleg Brüsszelből pénzelt spagettikarú ‘belpesti kis buzeránsok, korcsmagyarok, vagy épp oroszbarát kommunista hazaárulók. Bencsik András alig tudja lefogni Bayer Zsoltot, hogy arcon ne fejelje őket a béke és összetartozás nevében. Mi, igaz magyarok persze egy-egy öblös kommunistázás után kognitív disszonancia nélkül dörgölőzhetünk az oroszokhoz, hisz pontosan tisztában vagyunk vele, hogy a festői szibériai sztyeppéken gulág felé tántorgó hadifoglyok lábnyomain járva mi is a szabadság felé menetelhetünk, ahol a férfi még férfi, a nő az nő, a keresztény pedig csecsen muzulmánokat küld keresztényeket ölni, Kirill pátriárka áldásával. Szóval az ukránok azok az oroszok, akiket nem szeretünk. Akik egyszerre nácik és zsidók, keletiesen korruptak és nyugatiasan erkölcstelenek, tömeggyilkosok és mártíromdók. Mit kell itt harcolniuk? Úgyis veszíteni fognak! Rohadék ukránok, elhúzzák ezt az egész háborút, pedig milyen gyorsan vége lenne már, ha kapitulálnának! Hagyni kell a békéért éjt-nappallá téve dolgozó oroszoknak, hogy annak rendje és módja szerint szépen elfoglalják őket a picsába, hisz milyen udvariatlan dolog már, hogy miattuk más országok polgárainak kell szenvedniük, dübörgő gazdaságok mennek tönkre, minden termék drágul, nő az infláció, menekülteket kell befogadni, és még a rezsicsökkentés is csökken! A főni persze leboltolt mindent Putyinnal, de a rohadék pusztulat nyugat elvette a gázocskánkat! Biztos abból is fegyvereket adnak az ukránoknak, hogy tovább harcoljanak, és kirobbantsák itt nekünk a harmadik világháborút! Tessék szépen megdögleni az orosz tankok lánctalpai alatt, hogy végre valahára béke legyen! És aki itt megpróbál mindenféle párhuzamokat megvonni ’56-tal, az egyértelműen nem ismeri a történelmet. Ajánlom figyelmébe a 6. pontot! Még ilyet, mindenféle alattomos, igaztalan érveléssel megpróbálni aláásni a keleti orientációt, ami ugye csak akkor hazaárulás, ha a Gyurcsány csinálja, egyébként a nemzet fennmaradásának záloga és a magyar jövő biztosítása a gyerekeket transznemű migránsokká operáló dekadens nyugat mételyével szemben!

2.: Ukrajna eredeti területe valójában egy 20 négyzetméteres szoba volt Kijev külvárosában. Aki kicsit is járatos a történelemben, az pontosan tudja, hogy Ukrajna (eredeti nevén Sviatoslava Khorobroho utca 7., 2. em. 4. ajtó) valójában egy fiktív ország, nemlétező kreálmány, amit egy évtizeden át előkészített geg miatt hoztak létre. Történt ugyanis, hogy IV. Miska orosz cár meg akarta viccelni jó barátját és uralkodótársát, a Német-római Birodalom akkori fejét, XVI. Bismarck császárt. Egyik alkalommal, mikor több uralkodóval együtt összeültek iszogatni, politikáról meg nőkről beszélgetni, IV. Miska (másfél üveg francia konyak elfogyasztása után) előhozakodott az ötlettel, hogy fogadásra hívja Bismarck császárt. A fogadás lényege az volt, hogy ha Miskának sikerül három nap alatt elfoglalnia Ukrajnát, akkor Bismarck bemutatja őt az akkor 12 éves Gizella hercegnőnek, akivel aztán elmehetnek megnézni egy frivol matinét. A német uralkodó persze nem tudta, hogy Miska busásan megfizetett grafikusaival és kartográfusaival már jó 10 éve meghamísíttatta az összes Kelet-Európáról készült térképet, hogy az országa nyugati, mocsaras/lápos területeit egy külön országként tüntesse fel. Valójában azonban Ukrajna egy bérház 2. emeletének hátsó szobájába (melyet többek közt bárszékek, rekeszek és egy párizsi pianínó tárolására használtak…) bejegyzett fantomállam volt, és eredetileg Miska azért hozta létre, hogy a kedvenc, Spanyolországból importált merlot és cabernet sauvignon borkülönlegességei utáni forgalmi adó megfizetését elkerülhesse. Sajnálatos hozadéka ennek a furfangnak az volt, hogy a későbbi korok (szakmájukban kevéssé elmélyült) történészei és kartográfusai az ebben az érában született, meghamisított térképeket vették alapul a későbbi térképek megrajzolásakor, így alakulhatott ki az az egyébiránt humoros, de a jelen geopolitikai csörte fényében elszomorító helyzet, hogy a térképeinken egy olyan ország szerepel, mely valójában nem létezik, és soha nem is létezett. Természetesen ezzel a ténnyel minden valamennyire is informált egyén tisztában van, így természetesen az orosz vezérkar is pontosan tudja, hogy itt egy súlyos térképészeti hiba történt, de a nyugati sajtó hazugságainak gyanútlanul vagy ostobán áldozatul eső emberek meg vannak róla győződve, hogy Ukrajna ténylegesen létezik. Ami még rosszabb, hogy az ott élő oroszok egy része is elhitte ezt a téveszmét, és elkezdtek ukránként viselkedni. Erről a kollektív elmebajról a jövő pszichológusai nyilván roppant tanulságos tanulmányokat fognak majd írni, hisz az ilyen mértékű tévhit kimeríthetetlen forrása az emberi elme valóságot meghajlítani képes erejének bizonyítására.

3.: Az ukránok robbantották ki az Első és Második Világháborút. Nem titok, hogy az ukránoknak nagy gyakorlatuk van abban, hogy emberéletek millióit követelő globális konfliktusokat robbantsanak ki. Gondoljunk csak az Első Világháborúra: magukat szerb nacionalistáknak álcázó ukrán szeparatisták merényletet követnek el Ferenc Ferdinánd ellen, hogy az így kialakult káoszban megindíthassák illegitim és szerencsére kudarcba fulladt anarchokommunista forradalmukat a korához képest felvilágosult és humánus cári udvar ellen. Persze most mondhatnánk, hogy nem volt kötelező az Osztrák-Magyar Monarchiának hadat üzennie Szerbiának, és Oroszországnak sem kellett volna beavatkoznia a konfliktusba, eszkalálva a helyzetet, viszont nem vennénk számításba az ukrán hintapolitika egyébként zseniális (és ördögi) húzását, vagyis hogy Ukrajna mindkét oldalt támogatásáról biztosította, és titokban mindkét féllel külön-külön megkötötte a gabonaexportja 93.5%-nak négy évre szóló monopolizálásáról rendelkező Odesszai szerződést, melyet természetesen a háború kirobbanásét követően rögtön hatályon kívül helyeztek, és a szóban forgó gabonát az Egyesült Államokba szállították, akik cserébe a háborút követő területrendezés során az országhoz csatolták a Donyec-medencét és a Krím-félszigetet. Nyugodtan utána lehet nézni, az összes dokumentum fent van az interneten. Nem véletlen, hogy az oroszok most ezeket a méltatlanul elorozott területeket akarják visszaszerezni! Az ukránok Második Világháború kitörésében játszott kardinális szerepe talán még szembetűnőbb: 1923-ban egy híres ukrán teoretikus, bizonyos Vaszilij Podasenko megírta az Inoetnichni hrupy na ukrayinsʹkiy batʹkivshchyni c. vitairatát (magyar nyelven “Idegen népfajok az ukrán anyaföldön” címmel jelent meg 1937-ben), mely más, hasonlóan emelkedett témák mellett azt tárgyalta ki, hogy a külföldről jött, elsősorban zsidó származású betelepülők hogyan döntik romba a Ukrajnát, és úgy en bloc a nyugati civilizációt. Kevesen tudják, hogy Adolf Hitler 1925-ben megjelent Mein Kampf-ját Podasenko-nak ajánlotta, és szívhez szóló szavakkal köszönte a szerzőnek, hogy könyvével felnyitotta szemét a veszélyre, sok erőt és kitartást kívánva az ukrán testvéreinek a parazita népek ellen vívott gigászi küzdelmében. Talán viszonzásképp, talán csak az alapvető szimpátia gesztusaként, de az akkori ukrán vezetés igen komoly pénzekkel támogatta Hitler ’33-as választási kampányát, és nem túlzás azt állítani, hogy enélkül nem is jutott volna hatalomra. Több százezerre tehető azon ukrán önkéntesek száma, akik csatlakoztak a Wehrmacht-ba, mikor a német hadsereg 1941-ben Oroszország ellen vonult. Ezek az ukrán fiatalokból, köztörvényes bűnözőkből és bajkeverőkből szervezett ezredek voltak a legkegyetlenebbek, ők követték el a legtöbb és legborzalmasabb rémtettet a keleti hadszíntéren, és mivel etnikailag semmiben sem különböztek a helyi orosz lakosságtól, a német offenzíva megtörésekor elsőként szívódtak fel, és szivárogtak vissza az ukrán térségbe, hogy aztán továbbörökítsék eszméiket. Látva a Harmadik Birodalom meggyengülését, az ukrán vezetés sietve elpártolt a führer mellől, és elkezdték fennhangon támogatni a Szövetségesek törekvéseit, így történhetett meg, hogy a háborút követő területrendezés során nemcsak hogy megtarthatták a korábban Oroszországtól zsákmányolt régiókat, hanem kieszközölték, hogy az oroszok busás jóvátételt fizessenek nekik a területükön átvonult Vörös Hadsereg által (nehezen bizonyíthatóan) rekvirált gabonáért, lábasjószágért és vodkáért. Nem kell hát csodálkozni, hogy a korábban is sérelmes elbánás után ez valóságos sokként érte a szabad europáért vérüket ontó oroszokat.

4.: Ukrajna nemzeti himnusza egy ukránra fordított Mein kampf idézet. „Ще не вмерла України і слава, і воля, Ще нам, браття молодії, усміхнеться доля. Згинуть наші воріженьки, як роса на сонці. Запануєм і ми, браття, у своїй сторонці.” – ismerősek ezek a sorok? Ukrajna nemzeti himnuszának részletei ezek, de nem csupán azok. Szabadjon ideidéznem egy fordítást: „Ha a Zsidó győzedelmeskedik a világ népein, győzelmi koronája az emberiség halotti koszorúja lesz, és akkor ez a csillagzat ismét emberek nélkül fog bolyongani a világűrben.“. A szemfüles olvasó kitalálhatja, hogy melyik német diktátor méltatlanul elhíresült könyvéből való ez az idézet. Ugye a hipokrita nyugat valahogy elfelejti megemlíteni az ilyen apróságokat. A végtelenül europernek beállított ukránokról alkotott médiahazugság nem tűr meg ilyen kis nüanszokat. A valóságban persze a nyugatosság külsőségei a nüanszok, és a sötét, civilizációellenes barbarizmus a fő karakterisztika, de hát látjuk, következetes megtévesztéssel és félremagyarázással még egy olyan országot is aranyos, megrúgott kutyakölyökké lehet maszkírozni, mely amúgy annyira züllött és intoleráns, hogy egyből Adolf Hitler antiszemita lózungjaiból kovácsol magának nemzeti identitást. Basszus, még a rohadt bevásárlóközpontokat is horogkeresztekkel díszítik ki! Aki pedig meglepődne azon, hogy a szabadkőműves, sorosista, migránsbarát, LGBTQIA+ pedofil propagandát terjesztő zsidó háttérhatalom egy kokainista zsidó színész által vezette náci országot támogat ebben a konfliktusban, annak jusson eszébe, hogy a nemzetrontó marxista cionisták mindig is abban voltak érdekeltek, hogy az erős, tiszta vérű árja fehér fajt legyengítsék, tehát minden törekvés, legyen bár elsőre önellentmondásos is, ha ezt a magasabb célt szolgálja, akkor az ő érdekeiknek és számításuknak megfelelően történik. Így fordulhat csak elő, hogy az oroszok, akik a szabadság és a klasszikus keresztény értékek talán utolsó igazi védőbástyáiként léteznek a globalista, liberálmarxista államok tengerében, rövid idő alatt páriává váltak, miközben pontosan ugyanazt a harcot vívják most is, mint annak idején a ’40-es években, a békéért, az emberi életek megóvásáért és végső soron a megmaradásért vívnak elkeseredett offenzívát. És sajnos azt látjuk, hogy vesztésre állnak. Vajon mi lesz velünk, szabadságszerető, igazszívű és elveinkben kompromisszumot nem tűrő magyarokkal, ha keleti testvéreink végül vereséget szenvednek? Akkor már tényleg csak Kínában, Észak-Koreában és Iránban bízhatunk majd!

5.: Ukrajnában legális a sátánista emberáldozat, a pedofília, nemi erőszak és a kannibalizmus. Aki esetleg azt képzelné, hogy az ukránok nácizmusával együtt jár valamiféle puritanizmus, mértéktartás és önfegyelem, az hatalmasat téved. Az a fajta kérlelhetetlen szigor, mely a példaként szolgáló Harmadik Birodalmat jellemezte, ami az aberrációkat és az erkölcsi elhajlásokat a legteljesebb mértékben elítélte és elfojtotta, az ukrán ember életéből teljesen hiányzik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy számos olyan dolog, mely már évszázadok, évezredek óta tilalmas a civilizált országokban, Ukrajánban teljesen megszokott, sőt, a gyakorlásuk egyenesen alkotmányos védelmet kap! Az ott uralkodó állapotokat a weimari köztársaság dekadenciájának legsötétebb pillanataihoz hasonlítani a helyzet komoly alábecsülése lenne: még a konszolidáltabb, nemzetközi figyelemnek jobban kitett Kijevben mindennaposak a szodomita orgiák (melyekbe rendszerint kiskorúakat is bevonnak); az önbíráskodás olyan méreteket ölt, hogy az összeverődött csőcselék már egy kisebb lopásért vagy annak puszta gyanújáért is kész kövezéssel, kézlevágással, vagy fához való kikötözéssel egybekötött vesszőzéssel büntetni az elkövetőt; és általános az állatokkal és élettelen tárgyakkal való szexuális aktus elfajzott gyakorlata is. És a helyzet vidéken még rosszabb: ha valaki utánanéz az interneten, tucatszámra találhat videófelvételen rögzített példákat nekrofíliára, kannibalizmusra, emberáldozati rituálékra, nőkön és férfiakon elkövetett csoportos nemi erőszakra, valamint keresztény szentségek meggyalázására. Mindezek ellen az ukrán vezetés nemhogy semmit sem tesz, de még pártolja is őket, ugyanis a vágyaikat kiélni kívánó külföldi turisták adják az ország összbevételének 23.7%-át. És ez a rémállam teljességgel élhetetlen lenne, ha a kábítószerek teljes legalizálásával és az alkohol forgalmi adójának eltörlésével nem tartanák a népességet olyan vegetatív, haszonállati létben, hogy eltűrje ezt az embertelen bánásmódot. Nem csoda hát, hogy Ukrajnában a világ mocska gyűlt össze, és mára a bűn, a züllés, az aberrált hedonizmus olyan melegágyává változott, amitől minden jó érzésű embernek el kéne borzadnia, de persze aki még sohasem járt Ukrajnában, vagy nem tájékozódik megfelelően, annak fogalma sem lehet róla, hogy milyen állapotok uralkodnak abban az országban. Nagyon tanulságos például az a közel 60 perces, 2017-ben készült felvétel, mely egy olyan fekete misét mutat be, amit maga Volodimir Zelenszkij celebrált. A már egyik videomegosztó portálon sem elérhető felvételen jól látható, ahogy a majdani ukrán miniszterelnök egy kecskebak feláldozása után meztelen kisgyerekekből készült trónusról beszél az egybegyűltekhez, akik magukból kikelve őrjöngenek, kart lendítve éltetik a Sátánt, és vérrel teli korsókkal koccintanak Soros György egészségére. Sokat elmondd ez nekünk az Ukrajnát pártoló nyugati civilizációról, de hogy pontosan mit, vagy hogy miért fecseg itt össze-vissza kéretlenül, annak megítélését meghagyom azoknak, akik a Bálványosi Szabadegyetemen doktoráltak.

6.: Az Ukránok legalább négy forradalmunkat verték le. Köztük ’56-ot is! Aki egy kicsit is jártas a történelemben, az pontosan tudja, hogy nem a békeszerető, szabadságpárti orosz testvéreink törték le az 1848-as és 1956-os forradalmainkat. Nem. Az ukránok voltak, akik egyszerűen gyűlölik a szabadságot, hisz a saját, nyugati érdekeket kiszolgáló szervilizmusukra emlékezteti őket. Pontosan ez történt egyébként a Második Világháború végén is. Az orosz barátaink próbálták visszatartani az ukránokat, Sztálin többször is igen erélyes hangvételű telegráf üzenetet küldött az akkori ukrán vezetésnek, hogy kérlek, KÉRLEK! Hagyjátok békén a drága magyar elvtársainkat! Ne bántsátok a magyart, mely már így is annyi szenvedést állt ki a nyugatért, a nyugat miatt! De nem. Az ukránok vérszomját egyszerűen nem lehetett megállítani. Ölni, rabolni és rombolni, hisz a vérükben van a gonoszság. Végül Sztálin kénytelen volt rábólintani az invázióra, hisz ha nem teszi, az ukránok ellenük fordulnak, valószínűleg az egész Szovjetuniót, és vele együtt a szabad világot is eltörlik a föld színéről. Akik olyan abszurd hazugságokkal hülyítik honfitársainkat, hogy az oroszok gyilkolták és erőszakolták végig az országot, azok tegyék fel maguknak a kérdést: ha az ukrán tényleg olyan békés és humánus nép, mint ahogy azt állítják, akkor mégis miért háborúznak most is?! Arra kéne törekedniük, hogy a konfliktust (amit természetesen ők okoztak) minél hamarabb és minél kevesebb emberélet árán le lehessen zárni. Erre mit tesz az ukrán vezetés, mit tesz a sátánista, homoszexuális kokainista szabadkőműves Zelenszkij elnök? Fegyvereket kér a nyugattól! Nem élelmiszert, gyógyszert, karitatív feladatokat ellátó önkénteseket, vagy misebort kérnek, nem. FEGYEVEREKET! Hogy tovább gyilkolhassanak, erőszakolhassanak, tovább sanyargathassák a szegény orosz népet, mely mint a bibliai tékozló fiú apja, könnyes szemmel várja, hogy rebellis gyermeke végre hazatérjen ölelő karjaiba. De az ukrán ellöki, leköpi, megtapossa a kart, mely szeretőn köré akar kulcsolódni, gyilkol, pusztít és bomlaszt ott, ahol csak tud. Gondoljunk csak azokra a forradalmainkra, melyek szárnyra sem kelhettek, hisz az ukránok már az első pillanattól elfojtották azokat. 1990, a rendszerváltás éve. Ha nem lettek volna az ukránok, már rég kitakarítottuk volna az összes kommunistát az országból, és minden sokkal de sokkal jobb lenne, mint amilyen jó most (hála Orbán Viktornak és Vlagyimir Putyinnak)! De nem, mert az ukránok kimenekítették a megszálló ukrán kommunistákat és kollaboránsokat külföldre, majd mikor a magyar nép igaz forradalmi hevülete lenyugodott, visszacsempészték őket az országba, és megalapították az összes pártot a Fideszen kívül! Kevesen ismerik továbbá az 1847-es forradalmi kísérletet, mikor is megpróbáltunk elszakadni az osztrákoktól, hogy csatlakozzunk Oroszországhoz, de természetesen az ukránok ezt is megfúrták, hogy gyengítsék a pozíciónkat, mint a világ első számú gabonaexportőre.

7.: Ukrajna miatt volt Trianon (bár tudjuk, nincs olyan, hogy Ukrajna). Nem szeretek ilyesmiket írni, de ezen a ponton muszáj: aki nincs tisztában azzal, hogy a magyar nép vitathatatlanul legnagyobb sorstragédiájáért az ukránok a felelősek, az legyen szíves visszaülni az iskolapadba, mert ez már konkrétan középiskolás tananyag. Nem is értem, hogy képes valaki leérettségizni úgy, hogy ilyen lényeges információknak nincs a birtokában! Már önmagában ez is szomorú képet festene az oktatási rendszerünkről, de ha számításba vesszük, hogy egyesek a nekünk kijáró szánakozással és szolidaritással fogadják Ukrajna nemlétező területeinek elvesztését, és azt a trianoni traumának megfeleltethető, sőt azon túlmutató katasztrófaként láttatják, joggal forrhat fel a vérünk! Egyszerűen vérlázító arcátlanság. Erre tényleg nem lehet mást mondani, csak hogy hazaárulás. Nemzetgyilkosság. Álnok, felforgató kommunista aknamunka. Ez egy békemenetért kiált! Hogy megmutassuk ezeknek a követelőző, tiszteletlen, hálátlan, sunyi számtó patkány ukránoknak, hogy ezt azért már nem tűrjük! A magyar ember türelmének is van határa! Elvették tőlünk Kárpátalját, szétzilálták az ezeréves, szent Magyar hazát, hogy megszerezzék bő termő hegyeinket, ásványkincsekben gazdag mezeinket, és folyamatosan bántják külföldön ragadt testvéreinket, MINDEZT még megbocsájtanánk, de azt az akaratoskodó, kivagyi, fontoskodó magatartást, amit az elmúlt hónapok során művelnek… na azt nem! Mert a világnak ugye velük kell foglalkoznia, velük, akik soha nem birtokolt, rablott földön basáskodnak. Ahelyett, hogy velünk foglalkoznának, ‘szegégénykisárva Magyarországgal, a világegyetem legjobb államával, akinek aztán tényleg kijár a tisztelet! Elvették tőlünk Erdélyt, feltaláltuk a golyóstollat! Elcsatolták a Felvidéket: C-vitamin! Meglovasították a Bánságot, előálltunk a rezsicsökkentéssel! Ebből is látszik, hogy a magyar nép erőt merít a sorscsapásokból, és egyre keményebb, egyre hatalmasabb lesz. Egyesek ezt talán mazochizmusnak neveznék, de mi inkább szeretünk úgy gondolni rá, mint a szopással való komasági viszonyra, vagyis hogy úgy fogadjuk a viszontagságokat, mintha igazából már kicsit hiányoztak is volna. Furcsa, szinte kényelmetlen állapot nekünk, mikor jól mennek a dolgok. Ezért akár hálásak is lehetnénk az ukránoknak, amiért az európai középhatalom státuszából egy elhanyagolható jelentőségű perifériaállammá változtattak minket (gondolom nem kell senkinek magyaráznom az ukránok Trianoni békeszerződés során játszott kiemelt szerepét…), és igazából készek is lennénk megbocsájtani, hisz a magyar ember még a legsötétebb pillanatokban is önzetlen, gáláns és nagyvonalú, de ezek a senkiháziak már megint itt háborúznak a szomszédunkban, zavarognak és hangoskodnak, mint a fiatalok a budapesti bulinegyedben, és nem hagyják nyugton a 6 óra után csendre és békés tévénézésre vágyó magyar népet.

8.: Az Ukrajna szó jelentése: terület, amit bárki szabadon elfoglalhat. Na és mire föl háborúznak?! Hát lehetséges, hogy nem tudják a saját országuk nevének a jelentését? A krajna (az orosz kraj szóból képezve) határmenti területet jelent, és eredetileg a bolgár kraia (vég, vége) szóból ered, ami a szlovén skrajša (lerövidít) kifejezés meghonosított formája, mely furcsa mód a svéd sölja, azaz elad szónak a ragozott alakja. A dolog itt válik igazán érdekessé! Tudniillik a sölja eredetileg a kínai 少-大 (ejtsd: shao-da), vagyis “kevésbé nagy” kifejezés átirata, ami egy szanszkrit népmesében szereplő hely, a क्षेत्रं यत् कोऽपि स्वतन्त्रतया कब्जां कर्तुं शक्नोति nevének egyszerűsített fordítása, mely annyit tesz: olyan terület, amelyet bárki szabadon elfoglalhat. Érdemes ezt figyelembe venni, mikor Ukrajna szuverenitásáról, területi integritásának megőrzéséről van szó, hisz ahogy ebből az egyébként csupán csak szimbolikus jelentőségű példából is jól kitűnik, Ukrajna nem egy ország, hanem csak egy régió, és bárki, aki igényt formál rá, jogosan el is veheti, hisz az ukránoknak semmiféle joguk nincs a földhöz, melyen élnek. Szóval most kell okosnak lenni, hogy a kompországként felmutatott keleti hűségünk és lojalitásunk révén a minden bizonnyal felosztásra kerülő ukrán területekből nekünk is jusson egy tisztes szelet. Ami jár, és ami megillet minket, ugye. A történelmet a győztesek írják, szóval ideje, hogy végre a győztesek oldalára álljunk! Might is right, ‘oszt boldog karácsonyt!

9.: Ukrajnának annyi atom- és biológiai fegyvere van, hogy 10x elpusztíthatná a bolygót. Természetesen Ukrajna önerőből nem lenne képes ennyi atomfegyvert előállítani, de az olajlobbiban és fegyverkereskedelemben utazó anti-nacionalista, neoprotestáns techno-arisztokrata háttérhatalom mögött álló anarchoglobalista, liberálfasiszta, cionista kakisztokrata háttérhatalom (mely zsidó náci kommunistákat pénzel azért, hogy orosz testvéreink valódi háborúvá eszkalálódó proxy háborúját proxy háborúként felhasználó kapitalista/kommunista Kína gazdasági dominanciáját archaikus, XX. századi katonai erődemonstrációval ellensúlyozzák) biztosítja az ehhez szükséges szakmai és anyagi feltételeket amellett, hogy konkrét atomtölteteket is telepítenek az országba. Ennek ellenére a “nagy piros gomb” Zelenszkij elnök és az ukrán katonai vezérkar kezében van, tehát ha úgy gondolják, bármikor kilőhetik azokat a rakétákat, és elpusztíthatják a bolygót. Tízszer, legalább. Ez már csak azért is aggasztó, mert ez nemcsak a világot, de a Kárpát-medencét, és ezen belül Magyarországot is érinti. Mi pedig nem kértünk ebből. A háború árát ne a magyar emberek fizessék meg, fizessék meg azok, akiket megtámadtak! Ez az ő bajuk, mi pedig szolidáris keresztény népként kész vagyunk minden szükséges misebort biztosítani, és még a menekülteknek is engedjük, hogy nyugat felé tartva áthaladjanak az országon (hogy aztán ott raboljanak, gyilkoljanak és bűnözzenek, szokásukhoz híven!), szóval tessék máshol csinálni azt a globális nukleáris katasztrófát, ha kérhetjük! Az orosz barátaink szinte Jézusi önfegyelmének és humanizmusának bizonyítéka, hogy nem vetik be legfejlettebb fegyvereiket az ukránok ellen (mint a mini tengeralattjárót, ami kilő egy mini tengeralattjárót, ami kilő egy mini atomtorpedót, ami radioaktív cunamit okoz; a piros-fehér-kék lézersugarakat lövő ágyút; vagy a minden védelmi rendszeren áthatoló, és végül egy hármas hátraszaltóval célba csapódó ballisztikus rakétát), helyette direkt a polgári lakosságot és épületeket kazettás bombázva a legkisebb polgári áldozat árán kényszerítik térdre az ukránokat. Mert egyébként a háború elhúzódna, és még többen halnának meg (ráadásul fennáll a veszélye, hogy a hirtelen sarokba szorított ukrán vezetés kilövi az atomokat…), ezért kell most keménynek tűnni, mint az ószövetségi Isten, aki igazából jóságos és szeret, de a bölcs atya kimértségével amortizálja rommá a városaidat, és közben sír, mert jobban fáj neki, mint neked. Hisz végső soron kénytelenek oroszokat ölni, hogy megvédjék az oroszokat az oroszoktól! És akkor még nem is beszéltünk az orosz-ukrán határtól 30 kilométernyire létesített titkos laborokról, ahol olyan biológiai fegyvereket fejleszt Amerika, amivel mindenkit kevert fajú, transznemű ateistává lehet változtatni. Hogy miért kellett ezeket a laborokat pont az új hidegháborús ütközőzónába tenni, vagy hogy miért a bevetési helyszínen kell fejleszteni és kísérletezni, azt talán csak az elbizakodott jenki hübrisz magyarázhatja, amiért végső soron akár hálásak is lehetünk, hisz a hősiesen előrenyomuló oroszok rögtön el is foglalták őket, hogy aztán ne halljunk felőlük soha többé egy kurva szót sem.

10.: Az ukrán hadsereg az ukrán civileket gyilkolja, hogy ezzel befeketítsék a békepárti oroszokat. Az előző pontban, megvallom, kicsit tesztelni kívántam az olvasó éberségét. Vajon kiszúrja-e az igazság természetes logikája közé cseppentett fake news parányokat? Csak bízni tudok abban, hogy így történt, és nem dőlt be a nyugati sajtó hazugságának, mely szerint az orosz hadsereg kezdte a háborút, vagy hogy az oroszok civileket gyilkolnak. Dehogy. Ezek szemenszedett hazugságok, az ukránpárti propagandagépezet termékei. A valóság az, hogy az ukránok támadtak Oroszországra, és az ukrán hadsereg öli a civileket, mégpedig olyan számban, hogy az már kezd az úgynevezett felvilágosult nyugatnak is kellemetlen lenni. A legszörnyűbb a dologban az, hogy azért mészárolják halomra a polgári lakosságot, hogy aztán a direkt visszafogottan, úriember módjára, humánusan harcoló oroszokra fogják ezeket a rémtetteket. Dramatizált pózokba beállított halottak. Szalmával kitömött fekete zsákokkal megtöltött ál-tömegsírok. Fizetett fotósok, pártos nyugati haditudósítók, hazug szemtanúk. Mind-mind arra törekszik, hogy befeketítse az oroszokat, akik egyébként azért szenvednek el indokolatlan veszteségeket, mert sietnek, önmagukat sem védve rohannak faluról falura, vérüket ontva zúzmarás mezőkön és a városok utcáin, hogy megmentsék az elnyomott helyi lakosságot! Saját szájuktól veszik el a falatot, mert még az utolsó élelmiszercsomagjukat, az utolsó korty vizüket is az ukránok által nyomorgatott embereknek adják. Sokszor még a ruháikat is rájuk terítik, a tankjaik tartalék üzemanyagját is nekik adják, vagy tűzifát vágnak, hogy megóvják őket a hideg tél borzalmaitól. Kollektív nagymamánk, Babushka Z egyetértően bólogat. Számtalan, vitathatatlanul hiteles videó bizonyítja, hogy mennyire hálás az ukrán nép a felszabadító orosz csapatoknak, amiért megmentik őket Zelenszkij rémrezsimjének poklából. A szétbombázott házak ablakában csak lengenek, lengenek az orosz zászlók. Már nem kell rettegni az ukrán katonák terrorjától, félelem nélkül ki lehet tenni őket! Ugyan így a hadifogjok is hálásak, hisz a végeláthatatlan, testet-lelket kizsákmányoló ukrán hadseregből kiszakadva végre megpihenhetnek, meleg ételhez, tiszta ruhához juthatnak, és kényelmes ágyban alhatnak, ahol a “fogvatartóik” úgy bánnak velük, mint becses vendégekkel. Az oroszok által felszabadított területeken, mint romok hátán nyíló virág, úgy tárja ki szirmait a élet, felpezsdül a kultúra, újranyitnak a boltok és az iskolák, ismét beindulnak a gyárak futószalagjai, a gazdák visszatérnek a földekre, a frissen parkosított tereken zene és tánc hangja hallatszik, az emberek mosolyognak, szökellve sétálnak a számtalan új munkahely valamelyike felé, hisz tudják, most már egy szabad világ polgárai!

11.: Zelenszkij-t az Amerika érdekeit szolgáló cionista-náci háttérhatalom irányítja. Helytelen lenne ennyit beszélnünk Ukrajnáról úgy, hogy csak érintőlegesen foglalkozunk e patkánytanya fejével, Volodimir Zelenszkij elnökkel. Zelenszkij több szempontból is az antitézise annak, amit egy felelős vezetőtől látni akarunk. Egyrészt viszonylag fiatal, tehát megbízhatatlan, akaratoskodó, nem tett le semmit az asztalra, nem érti a világ működését, soha nem végzett valódi munkát, és úgy eleve nem alkalmas az államférfi szerepére. Vagy legalábbis csak a szerepre alkalmas, hisz csupán egy színész, aki többek közt az ukrán elnököt is eljátszotta egy sorozatban, semmi köze a politikához, a hatalom számára cél, és nem eszköz, hogy a népet szolgálja. Élvhajhász, nyilvánvalóan korrupt és befolyásolható. Mackónadrágban és melegítőfelsőben áll ki a világ elé, a világ vezető politikusai elé, és követelőzik, pedig tudjuk, hogy követelőzni csak feszesre szabott designer öltönyben, drága órával a kezeden, és középiskolásokat megszégyenítő tört angolsággal illik, valamint nem árt, ha a kelettel vívott valódi háború helyett a(z évszázados viszonylatban folyamatosan) hanyatló nyugattal vívott fiktív háború van mögötted, egyébként egyszerűen nem vagy hiteles, nem vagy hihető. És Zelenszkij minden, csak nem hihető: egyszer úgy csinált, mintha a péniszével zongorázott volna! Hát ilyet egy államférfi nem tesz! Egy magára valamit is adó állami méltóság a hivatalba lépése UTÁN, a keresztyén konzervatív értékekre felesküdve igya a feleseket a prostituáltak hasáról, kokózzon jachton, héderezzen fényűző villákban és szállodákban közpénzből, helikopterezzen, vagy vegyen részt homoszexuális gangbang partikon. Előtte undorító dekadencia és buziság, mely megrontja az Istent félő, hazát féltő fiatalság bimbózó erkölcseit. Ez így járja. Erre a magyar ember, aki tudja, hogy mennek a dolgok a világban, először talán összeesküvést sejt, de később egy vállrándítással annyit mond: mulatoz’ a nagyúr! És ha az uraságnál mulatság van, akkor biztosak lehetünk benne, hogy itt bizony jól mennek a dolgok, hisz ha a nagyságos főméltóságnak az országért végzett éjt nappallá tevő áldozatos munkája mellett jut ideje egy luxusjachton pezsgőt kortyolgatni és kaviáros kekszet majszolni, akkor itt minden a legnagyobb rendben zajlik, és számíthatunk a nyugdíjemelésre, vagy legalábbis némi Erzsébet-utalványra az év végén. Tudhatjuk, hogy az ország jó kezekben van, hisz a népakaraton keresztül maga Isten helyezte Orbán Viktor urunkat a miniszterelnöki székbe, aki az égiektől kapott tisztánlátás és szent tudás birtokában választotta ki társait és támogatóit a kormányzásban. E bölcs belátás vezette kezét, mikor Németh Szilárdot, Kövér Lászlót, Novák Katalint, Áder Jánost, Szijjártó Pétert, Habony Árpádot, Kovács Zoltánt, Rogán Antalt, Gulyás Gergelyt, Semjén Zsoltot, Deutsch “Ennyi!” Tamást, és Rácz Zsófiát maga mellé emelte a kormányba. Na és Zelenszkij? Őt a cionista-náci háttérhatalom vezette globálkapitalista amerikai érdekek keze helyezte a posztjába, és tartja is ott, a józan ész és a népakarat diktátuma ellenére. Egy CIA vezette puccs után beiktatásra került, idegen érdekeket szolgáló bábelnök, aki az utolsó pillanatig ragaszkodni fog a hatalmához, minden pénzt kiszivattyúzva az országából egyenesen Joe Biden elnök fiának a zsebébe, miközben felfegyverzi, és az orosz tankok alá küldi a népét, melyek próbálnának elkanyarodni, de nem lehet, mert ez egy egyirányú út, ahol csak a halál kaphat zöld utat. És tudjuk, hogy Zelenszkij meghozza ezt az áldozatot, és kész ártatlanok százezreit a pusztulásba, millióit pedig a hontalanságba küldeni, ha ezzel még egy kicsit tudja késleltetni az elkerülhetetlent, tovább gazdagítva az amerikai Demokrata párt mögött álló érdekcsoportokat. „…szeretném, ha Ukrajna egy figura lenne a térképen, a nagy globális játékosok sakktábláján, hogy valaki megdobjon minket, fedezékül használjon, valamilyen alku részeként.” – azt hiszem az ukrán elnök szavai önmagukért beszélnek.

12.: Zelenszkij megfenyegette Orbánt, hogy küldjön fegyvert, olajat, gázt, és rezsicsökkentést. Azok után, hogy Magyarország a világ élvonalában járva nyújtott önzetlen, keresztényi segítséget Ukrajnának, az ukrán elnök olyan szavakkal sértegette, pocskondiázta, provokálta hazánkat, melyek nem tűrik a digitális nyomdafestéket, ezért le sem írom őket. Amit viszont ideidézhetek, az így hangzik: „Határozottan lesz bíróság ezért a bűnért. Nemzetközileg. Ez minden egyezmény megsértése.“. Először a hangzatos, marketingesek által megkomponált és médiaeseményként prezentált interjúk, majd ha azzal nem ér célt, akkor jön a fenyegetőzés, a sárdobálás, politikushoz és emberhez méltatlan fröcsögés. Látjuk, hogy az ukrán politika így működik. Ravaszdi módon arra apellálnak, hogy megszánják őket, és teljesítik az alázatos mázba csomagolt követelőzésüket, belezsarolva az államokat az együttműködésbe, hogy saját gazdaságukat, hadseregüket, emberi kapacitásukat derékba törő mértékű segélyszállítmányokat küldjenek nekik (látjuk, aki ebben nem partner, azt a “jótékonyságban” hisztérikusan egymásra licitáló nyugati országok kiutálják a soraikból…), de ha ez nem működik, akkor egyből kimutatják a foguk fehérjét, előbújik az alig palástolt állati barbarizmus, és rögvest a megfélemlítés, a beígért retorziók eszközéhez nyúlnak, ezzel csikarva ki, amit akarnak. Talán ez a legvisszataszítóbb dolog, amit Zelenszkij elnök elkövetett és elkövet. Magyarországot, sőt közvetlenül Orbán Viktor miniszterelnök urat támadva azért, mert nem segítünk nekik erőnkön felül, nem adunk oda mindent: fegyvert, gázt, olajat… és nem adjuk fel a nagy találmányunkat, a rezsicsökkentést! Mert valójában erre megy ki a játék. Ezt a titkot, ezt a magyar rejtélyt akarják feltörni, erre kíváncsiak az ukránok… pontosabban az amerikaiak, a nyugat, ezt akarják megkaparintani, ezt akarják kicsikarni belőlünk. A magyar családok támogatását, védelmét, a demográfiai katasztrófa önerőből való elhárítását. Keresik-kutatják a nyitját, s próbálják ellopni a tőlünk, ha már a magyar virtust™ és a világhíres fineszt nem lehet! Mint a süllyedő hajó fedélzetéről magát elsőként vízbe vető hajóskapitánynak, úgy kell nekik a mentőkötél, a rezsicsökkentés, e hétpecsétes magyar szabadalom, mely nemcsak a jövő záloga, hanem a jövő egyetlen kulcsa is, és ezt pontosan tudják ott nyugaton. Irigy szemüket már rég kis hazánkra vetették e koncra éhes, belül rothadó, haldokló, de külsőre még mindig hatalmas fenevadak. Azt remélik, hogy ez a gazdasági és társadalmi csoda, mint gyógyelixír kelti majd életre pusztuló, migráns rágta, LGBTQIA+ tépázta, ateizmustól odvas testüket. Ha megkérnének minket, oda is adnánk. Mert a magyar nagylelkű nemzet. Küldetése, hogy a föld sója és a világ világossága legyen. Ám ha el akarják venni, akkor nem adjuk, az Istenért sem! Nagy bölcsesség van ebben, ezeréves bölcsesség, mely úgy dobban bennünk, ahogy a magyar szív dobban meg a mellkasunkban. Persze ezt sem Zelenszkij (akit még a saját családja is utál), sem pedig a nyugat (mely a családokat utálja!) nem érti, és soha nem is fogja megérteni. Nem baj. Majd elmondunk értük egy imát, amikor eljön az ítélet órája!

13.: Zelenszkij elérte, hogy Arnold Schwarzenegger ellenünk forduljon! Ahogy Orbán Viktor meghirdette a 2022-es választási hajrában, nekünk, nemes lelkű és hazáért narancssárga vért izzadó magyar embereknek úgy kell harcolnunk, mint a terminátornak, hisz a minden forog kockán. Az ellenzék eltörölte volna a rezsicsökkentést és megszorító intézkedéseket hozott volna. Le kellett győzni őket, hogy megvédhessük az eredményeinket, és az eredményeink megvédéséért most megszorító intézkedéseket kell hozni. De a terminátorok nem pihenhetnek: harcolnunk kell az olajért és a gázért a nyugat ellen, a békéért az ukránok ellen, és a jólétért a baloldal és Gyurcsány Ferenc ellen, aki már készülődik, ki tudja mire! Minél tovább készülődik, annál erősebbé válik! EZ VESZÉLYES! Ha nem figyelünk oda, egyszer csak elkészül, és akkor mi lesz?! Lehet, hogy porrá omlik a határkerítés, vagy behívja az országba az ukránokat, hogy a Dunáig tolják az országhatárukat! Mint tudjuk, az ukránok amúgy is bármelyik pillanatban megtámadhatnak minket, mert nem támogatjuk feltétel nélkül az oroszokkal szembeni agressziójukat, szóval tényleg oda kell figyelni. Sajnos időközben Zelenszkij közbenjárására a magyarok egyik legnagyobb nyugati szövetségese és példaképe, Arnold Schwarzenegger (a.k.a. a Terminátor) elpártolt tőlünk, és egy Vladimir Putyinhoz intézett videofelvételen higgadt államférfiúi kvalitások megcsillogtatására bíztatta őt, szorgalmazva az Ukrajna elleni háború mielőbbi beszüntetését és a vereség beismerését, minden önérzeti akadály ellenére. Túllépve azon, hogy egy egyszerű színész (mármint Schwarzenegger, nem Zelenszkij) hogy merészel egyáltalán az Orosz Föderáció békéért harcoló vezéréhez úgy beszélni, mintha csak egyenlő felek lennének: el kell fogadnunk, hogy most már nem harcolhatunk terminátorként, mert a terminátor rossz harcot harcol, és rosszul, tehát nem követhetjük a példáját. Azért sem, mert korábban játszott terhes férfit, jégembert, barbárt, ráadásul egy meleg magazin több fotósorozatot is készített vele a karrierje elején. Predátorként kell harcolnunk: lehet, hogy a végén veszítünk, de csak azért, mert az ellenfelünk bekente magát sárral, elfedve a testhőjét a termo-kamerán (ez ideális kormányváltó stratégia lehet az ellenzéknek is a 2026-os választásokra)!

„Nehéz szatírát nem írni.”

Ennyi lett volna. Mindent tudunk, mindent értünk, nem maradtak kétségeink. A világ végre értelmezhető, egyszerű, és teljességgel ellentmondásoktól mentes. Nem kell azon törnünk a fejünket, hogy mit gondoljunk egy-egy kérdésről, hisz minden, amit vélekedünk, csupán a korábbi vélekedésünkből következő következtetés, ami előre elrendelt, megingathatatlan, és időnként még akadnak metszéspontjai is a valósággal, bizonyítandó a felépítmény igazságát és megfellebbezhetetlenségét. Ha igazán nagy gyakorlatra teszünk szert a gondolkodás predeterminált panelekkel való kiváltásában, akkor már azelőtt kész véleményünk lehet a hírekről és eseményekről, hogy hallanánk róluk. A celebek, politikusok, a kulturális élet tagjai és különböző prominens szaktekintélyek is egy valahol rosszul idézett nyilatkozattöredék, hivatkozás, online cikk, feliratozott idegen nyelvű videó, irreleváns kiállás vagy annak narrációjának következtében automatikusan bekategorizálódnak a szent és örökkön való kulturkampf valamelyik frontjára, lesznek gyilkolandó ellenséggé vagy szövetséges kebelbarátokká, akiket mindig is gyűlöltünk, vagy már a kezdet kezdetén szerettünk, minden átitatódik, önmagának végletes karikatúrájává színeződik, elveszti árnyalatait, leveti magáról átláthatatlanságának zavaró körülményrendszerét, okká, okozóvá vagy okozattá válva, díszletté degradálódva egy groteszk vígjátékban, amit a hegyorom felé száguldó, irányíthatatlan repülőgép fedélzetén ülve nézünk, azt érezve, hogy minden a legnagyobb rendben van, de azért jól esne még egy gin-tonic a tonhalkrémes szendvics mellé…

- Kitahito

Megosztás