logo

Mértékmegőrző

Kommentár / 2024/03/12 / Szerző: Kitahito

Nyomokban forintot is tartalmazhat

A saját nagyságától megrendült és elérzékenyült bankárkaszt irónia nélkül vallja meg a Kiscsillag dalszövegét: „Pénz nélkül élet, pénz nélkül nincsen. Pénz nélkül jaj, meghal a Föld. És Dubaiban se lenne annyi sok zöld."

Pénzmúzeum cover

A peer pressure, perverz kíváncsiság és az “amúgy sincs jobb dolgom” különleges keverékének köszönhetően múlt hét szombaton ellátogattam a Széll Kálmán téren található Pénzmúzeumba. Valószínűleg az, hogy a téma úgy általánosságban hidegen hagy (mármint a pénz, nem sok közünk van ugyanis egymáshoz…), olyan magas elvárásokat szült, melyet a hely egyszerűen nem tudott megugrani. Pedig mentségére legyen mondva, nagyon igyekezett, hogy lenyűgözzön: nem akarok becslésekbe bocsátkozni, de úgy vélem, hogy egy kisebb afrikai ország éves GDP-je lehet az épület napi áramfogyasztása, ami önmagában hatalmas teljesítmény egy olyan múzeumtól, mely minden racionális számítás szerint 95 százalékban apró fém érmékkel és papírbankókkal van tele.

Money, money, mone! Must be funny, in the rich man’s world!

Szóval, a látogatásom bizonyos tekintetben pontosan olyan volt, mint amilyenre számítani lehetett, más szempontból viszont meglepetést okozott: maradéktalanul megbízva a honpolgárok szellemi képességeiben egy, a padlón végigfutó adventure line aranyszálon húztak-rángattak végig az amúgy lineáris útvonalon. Az intruzív bőségtől megbűvölten kóvályogtam hát, egyik high-tech élményből a másikba zuhanva, melyek között felüdülésképp olykor valódi kiállítási tárgyakkal is lehetett találkozni. Elveszve a hangeffektek és vibráló fények színes kavalkádjában az ember belekapaszkodik ezekbe az anyagi világból ottfelejtett holmikba, melyek nélkülözik a modern kor megkövetelte infotainment interaktivitást, majd rendre csalódik, mert itt még a könyvek is ívesre görbített kijelzők voltak csupán. Az élmény indokolatlanul intenzív mivolta miatt tehát felértékelődtek azok az amúgy dicstelen pillanatok, mikor megtorpanva egy beazonosíthatatlan rendeltetésű, fémlábakon álló cső mellett közönyösen konstatálhatod magadban: -Nicsak, egy logarhenger…

Nem a munkád vagy, és nem is a bankbetéted. Nem a kocsid vagy, és nem a tárcád tartalma. Nem egy menő ruha vagy. Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világon.”

„A pénz segít elérni a vágyainkat” – állítja a felirat az egyik falon, és nem lehet csodálkozni, hogy a monetáris világ emlékcsarnokaiban a bankrendszer mindenek felett álló, szent igazságát hirdetik, a saját létezését odáig magasztalva fel, hogy már-már elhiszed: a 0.1 százalékos THM emelt ki minket az óidők barbarizmusából, és tart meg most is, megóvva az emberiséget az őskáoszba való visszazuhanástól. A valuta, és az univerzális szükségszerűségként ráaggatott kamatos kamat nélkül mi, szegény buta barlangemberek megragadtunk volna azon a szinten, hogy Trapper farmereket cserélgessünk Szovjet televíziókészülékekért. Egy olyan világ rémképével kergetnek minket a devizahitel halálos ölelésébe, ahol nehezen megkeresett másfél raklapnyi wc-papírodat csak a sikátorok sötétjében lehetne kamionról leesett Ray Ban napszemüvegre váltani. Szóval vagy a kamatrabszolgaság, vagy marad a cserekereskedelem. Tessék választani, és jól választani, majd a bizalomerősítés jegyében a 4 kamerával őrzött kamrában megemelni egy atombiztos acélhengerbe zárt aranyrudat (Ugye, hogy megkönnyítik az életünket?), és persze a túra végén nyomtass magadnak pénzt is, tetszőleges címletben, rajta az apró betűs szöveggel: “do not try this at home!“.

- Kitahito

Megosztás Megosztás
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Összes hozzászólás megtekintése

Még több Kommentár