logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Játékkritika / 2016/05/06 / Szerző: Kitahito

NORTH

Walking simulator a migrációs válságról? Yes please! Végre egy játék, ahol megmutathatjuk ezeknek a koszos semmirekellőknek, hogy mi fán terem a nyugati kultú... oh, tessék? MI vagyunk a bevándorló?

NORTH 0

Úgy döntöttem, ma a NORTH nevű Unity-s indie játékról fogok írni egy keveset. Ezúttal tényleg keveset, mert azon túl, hogy nagyon érdekes darab, igazából nem túl sok mindent lehet elmondani róla. A program 2016 áprilisában jelent meg a Stream-en, és jelenleg 1.99€ az ára (sőt, az Indie Game Stand oldalán ingyen is letölthetjük), ami még az egy órás játékidő figyelembe vételével is igen jutányos. A NORTH lelkes amatőrök munkája, és ez meg is látszik rajta… a jobbik értelemben: az Outlands csapata szívét-lelkét beleadta egy olyan téma feldolgozásába, ami manapság nagyjából mindenkit foglalkoztat, de sokan hajlamosak elfordítani róla a tekintetüket, mert kényelmetlen, megosztó, és képtelenség róla érdemben értekezni a PC hipokrita, szemforgató, és szájtáti makogásával. A ‘migránskrízisről beszélek.

És hogy hogyan lehet erről a jelenségről játékot csinálni? Nos, a kézenfekvő megoldást a Border patrol nevű klasszikus, flash-alapú lövölde szolgáltatja, melyben az USA déli határán átszökni próbáló mexikói karikatúrákat kell mesterlövész puskával levadászni. Sokkal érdekesebb viszont a alternatíva, amit a NORTH biztosít számunkra. Ebben a játékban ugyanis mi is bevándorlók vagyunk, egyike azoknak, akik a háború, éhínség és járvány sújtotta Délről a tikkasztó sivatagon át Északra menekültek.

Ennek a városnak szerintem Frank Miller a polgármestere…

Az intró után rögtön egy, a Dark city c. film hangulatát idéző városban találjuk magunkat. A környezet depresszív, ellenséges, és ha ez nem lenne elég, a működési rendszere is teljesen idegen a számunkra. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a dolgot, akkor azt mondanám, hogy a célunk a menekültstátusz megszerzése, amit természetesen nem adnak úgy oda minden jöttmentnek. Bizonyítanunk kell, hogy alkalmasak vagyunk a munkára, nem állunk kapcsolatban terroristákkal, nem vagyunk veszélyesek másokra, és hajlandóak vagyunk áttérni a helyi vallásra. Ha Északra jössz tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!

Nagyon érdekes a játék alapkoncepciója. Ugyanis míg az Észak városának működési elve a helyieknek nyilván teljesen átlátható és racionális, nekünk fogalmunk sincs semmiről. Nem értjük, mi zajlik körülöttünk. A fejlesztők tudatosan alkottak meg egy olyan rendszert, amelyben a játékos gondolkodási metódusa teljesen használhatatlanná válik. Idegenek vagyunk (szó szerint, valami antropomorf lényt irányítunk) idegenek között, akiknek nem értjük a nyelvét, már ha valaki veszi a fáradtságot, hogy beszéljen hozzánk. Az egyetlen narratív vonalat a húgunknak küldött levelek jelentik, melyek egyben támpontok is a továbbjutáshoz, ami nagy segítség, de így is le kell futnunk a tiszteletköröket, amíg megértjük a dolgokat. Például a rendőrségen, ahol bizonyítanunk kell, hogy nem vagyunk terroristák, egy rövidke sorban állás után (No. 128.462) beraknak minket egy sötét szobába.

„We do need you… Good workers like you. Are you happy? You should be.”

A körülöttünk elhelyezett képernyőkön különféle fekete-fehér felvételek mennek random bukfencező emberekről, gésákról, kisgyerekekről meg bizarr kísérletekről, és nekünk el kell döntenünk, hogy melyiket ismerjük fel, és melyiket nem. Már a feladat sem világos, nemhogy a megoldás. Az egész helyzet irracionális és nyugtalanító, hisz a játékosnak fogalma sincs, hogy mit várnak el tőle, mégis ez alapján fognak dönteni a sorsáról. Ebben a kafkai szituációban szükségszerűen el kell buknod, csak hogy kiderüljön, a gyerekeken kívül senkit nem szabad felismerni, mert mindegyikük terrorista. Vagy mi…

A Szabadkőművesek is tudják, hogyan kell bulizni…

Hasonlóképp elborult az a helyzet is, mikor orvosok mesterséges alvásba kényszerítenek, és megfigyelik, kiértékelik az álmaidat, melyek teljesen szürreálisak, értelmetlenek: sistergős hangyafoci, kaleidoszkóp-szerű fraktál tükröződések, színes tornyok közötti zuhanás (vagy emelkedés) képei váltják egymást, és a végén elbuksz a teszten, anélkül, hogy tudnád, mit csináltál rosszul. Viszont ha a vizsgálat beveszel egy “gyógyszert”, amit az egyik menekült társad asztaláról emelsz el, akkor képes leszel majd kissé irányítani az álmaidat.

És mikor az orvosok megint elaltatnak, már egy stilizált városba kerülsz, melyet WC-figurákká egyszerűsített szimbólumemberek népesítenek be. Nők, akikhez nem szabad odamenni, meg kell találni az egyetlen férfit, hogy átmenj a teszten. Így a vizsgálat megállapítja, hogy homoszexuális vagy, tehát nem fogsz az utcán letámadni és megerőszakolni lányokat. Nem mintha érdemes lenne, hiszen a város lakóit a játék öreg, és undorítóan elhízott pacáknak ábrázolja, akiket még bottal sem szívesen piszkálnál meg. Természetesen mindez kissé egyoldalú, de az üzenet még így is nagyon erős tud lenni. A menekülteket itt annak ábrázolják, aminek mi is előszeretettel látjuk őket: rosszabb esetben veszélyforrásnak, ellenségnek, jobb esetben meg apró kellemetlenségnek és olcsó munkaerőnek. Ez egy árnyalatok nélküli disztópia, melyben minden és mindenki a saját karikatúrája. A valóság nem ilyen, de nagyon könnyen lehetne vagy lehet ilyen is.

„We let her know that you’re alright. I’m sure you will be reunited soon. You’re a free man now. [PRESS A BUTTON to feel the irony]”

A történet nyúlfarknyi, többet nem is lehetne beleerőszakolni ebbe az egy órába, de még így is üt, mert amikor azt hiszed, a város működését irányító gépezet már nem lehet ennél közönyösebb, ennél embertelenebb, akkor a sztori beledörgöli az arcod a saját naivitásodba, és megmutatja, hogy valójában az elnyomás lélekölő rendszerének még csak a felszínét kapargattuk. A NORTH a mi világunkra reflektál, és arra figyelmeztet, hogy milyenné válhatunk, illetve milyenek voltunk nem is olyan régen, a sci-fi legjobb hagyományait követve társadalomkritikát gyakorol, és mint ilyen, szerintem kifejezetten fontos darab.

-Kérem meséljen egy kicsit a gyerekkoráról.

A játéknak van egy kifejezetten feszélyező, komor hangulata. Ez részben a (kissé talán túlságosan is) sötét és szürreális látványvilágnak köszönhető, de ami igazán atmoszférateremtő, az a zene. Régen találkoztam már ennyire tökéletesen eltalált dallamokkal. Igazi retró, futurista hangzás, határozott visszakacsingatás a ’70-es ’80-as évek sci-fi klasszikusaira. A NORTH a maga nemében egy közel tökéletes darab. Fajsúlyos, elgondolkodtató mű, ami megmozgatja az embert, és valami érzelmeken túli, zsigeri szintem borzaszt el. Megül benned, mint a színházi ködgép okozta füst a széksorok között, és még napokkal később is arra késztet, hogy foglalkozz vele.

Viszont játékként nagyon kevés. Nem elég interaktív, a feladatok néhol túl frusztrálóak mint például a Mindent Látó Szem Egyházának beavatási szertartása esetében, ahol azt hittem, a híveknek kell látniuk engem, és csak fél órányi bénázás után esett le, hogy a biztonsági kamerák előtt kell pózolni szerte a városban. Máskor meg infantilisek (itt a bányában való arcade-hangulatú futkározásra gondolok), és ez sokat ront a beleélhetőségen. Az ilyen epizódok kiragadtak a játék hangulatából, mert a szükségesnél több időt kellett rájuk pazarolnom úgy, hogy még csak nem is illettek a közegükbe. Persze ez betudható a fejlesztők tapasztalatlanságának. A végeredmény így is meglehetősen pozitív, és csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy rászánja ezt a nagyjából 1 órát. Mint már említettem, a program ingyenesen letölthető, így ha nem akarod rászánni azt a 2€-t, akkor is be tudod szerezni. Mindenképp megéri…

7 / 10

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

A gyilkosság tr...

Következő kritika:

Pasik, Titkok, ...

Még több Játékkritika