Ahogy ígértem, ismét meglátogatom a Női Portált, hogy az angyali tanítások ezoterikus bölcsességét tenyerem tölcsérével felfogjam, és markomban kuporgatva elhozzam ide. Paradicsomi petróleumként töltse meg szellemünk üres viharlámpását, és mutasson nekünk utat a lélek sötét éjszakájában. Sajnálatos módon idefelé jövet megbotlottam a rosszindulat és cinizmus talajból orvul kiálló gyökerein, és kilöttyintettem az egészet a földre. Így hát sajnos be kell érnünk a Pasiszemmel rovat kissé talán kevésbé emelkedett, de hasonlóképp tanulságos soraival, hátha elfeledteti velünk a tél közeledtével ismét felbugyogó halálvágyunkat. A mai nap megtudjuk, mi az a 7 női tulajdonság, amiket a férfiak úgy kerülnek, mint a pestist. Tehát olyan jellemvonásokat fogunk itt számba venni, melyektől nemem képviselői úgy irtóznak, mint a fekete haláltól, mely még a legmérsékeltebb becslések szerint is 75 millió áldozatot szedett. És teljesen biztosak lehetünk benne, hogy ez egy pontos és a valóságnak teljes mértékig megfelelő lista, hisz a CIKK címében benne van: Ők maguk tálaltak ki! (Csak csendben jegyzem meg, hogy mindegyik publikációban felhívják erre az olvasó figyelmét, nehogy még azt képzeljék, hogy valami menopauzás háziasszony ollózta őket össze két Szulejmán epizód között…) Azt persze nem tudjuk meg, hogy mekkora merítéssel dolgozott a Női Portál firkásza, de jóindulatú leszek, és feltételezem, hogy a korrekt online újságírói munka szakmai és erkölcsi szabályainak eleget téve 2 ember véleményét megkérdezték, és a válaszadók egyike sem kamuzott csak azért, mert a rokoni/párkapcsolati viszony megkövetel némi hazugságot annak érdekében, hogy az együttélés a továbbiakban is gördülékenyen folytatódhasson. Tehát a pasik kitálaltak, az férfinem kollektív álláspontját nyilvánítva ki, olyan töretlen egyetértésben, mely még a legelnézőbb szociológust is a arra késztetné, hogy fáklyával a kezében vonuljon be a Szabó Ervin Könyvtárba, a tűz martalékává téve az egész szakirodalmat, de hé! Biztos vagyok benne, hogy a cikk létrejöttét komoly tudományos kutatómunka előzte meg, és egyáltalán nem arról van szó, hogy valami kókler fél óra alatt összedobott egy klikkvadász szemetet stock fotók alá írt random baromságokból, melyeket magyarázatként nyúlfarknyi kis bekezdéskék odarittyentésével bővített ki “egy oldalnyi tartalom”-má. Na de nézzük, mit vallottak be ma azok a drága, drága férfiak, mik azok a női attribútumok, melyektől úgy irtóznak, mint egy halálos, kórokozó baktériumtól!

1.: Mindig elérhető! „Az ilyen nőről természetesen úgy vélekedünk, hogy már nyert ügyünk van nála, és nem is akarjuk többé meghódítani.” – mondják a férfiak, és teljesen igazuk van. Ha valakit MINDIG el lehet érni, bármikor és bárhol fogadja a hívásainkat, RÖGTÖN válaszol az üzenetekre, mert kigűvedt szemekkel bámulja a telefonja képernyőjét egész nap, azt valószínűleg érdemes elkerülni. Bár amire eljutsz erre a felismerésre, valószínűleg már késő, és az illető hölgyemény lenyomozta a lakcímedet, pontosan feltérképezte a napirendedet, másoltatott magának kulcsot a bejárati ajtódhoz, feltörte az összes létező belépőkódodat, és valószínűleg elhelyezett néhány poloskát, miniatűr kamerát a hálószobádban. Ilyenkor jobb belenyugodni az elkerülhetetlenbe, és vagy eljegyezni a lányt, vagy pedig elhagyni az országot és személyazonosságot váltani, mert egyébként nagyon hamar ott találhatod őt az ágyad felett állva egy élesre fent konyhakéssel. Mégis, ha választanom kéne még minidig inkább a yandere, mint a pestis.

2.: Mindenben benne van! Igen, hát mi, férfiak kifejezetten utáljuk azokat a nőket, akik mindenre kaphatóak. Rühelljük az olyan lányokat, akik azt szeretik csinálni, amit mi. Mert persze az éles szemű férfi egyből kiszúrja, hogy szíve választottja nem azért megy el vele paintballozni kirobbanó lelkesedéssel, mert véletlenül épp élvezi a paintballt, vagy nyitott, esetleg kíváncsi. Nem. A pasi tudja, hogy a nő csak fel akarja adni önmagát, nincs saját egyénisége, akaratgyenge, felszínes és megalkuvó, lényegében csak egy kartonpapír figura, aki valami furcsa feminin varázslat miatt mindig pont feléd van fordulva! És így már szar az egész, ideje dobni és keresni valakit, aki TÉNYLEG imádja a paintballt, vagy legalább önérzetesen utálja! „Étterembe szól a randi? Oké, menjünk. Meghívták egy kávéra? Semmi probléma, ő benne van.” – ja, hát nagyon gyűlöletes az ilyesmi. Mi férfiak azt szeretjük, ha meghívunk valakit egy kávéra (ami ugye a lehető ‘legpéhásemlegesebb randiprogram), mire a nő felüvölt, hogy: -A NAGY LÓFASZT! ÉN PAINTBALLOZNI AKAROK MENNI! Igen, a helyeslő beleegyezés nagyjából annyira taszít minket, mint egy fertőzés, amitől gennyes fekélyek kezdenek el nőni a testeden, vagy belefulladsz a saját váladékaidba. Kifejezetten gyűlöljük azokat a nőket, akik megpróbálnak alkalmazkodni hozzánk, vagy legalább egy kávé erejéig képesek elviselni minket. Nem is szeretünk irányítani, igazából csak úgy ötletelés gyanánt dobálgatunk fel mozizást, állatkerti sétát, óriáskerekezést, egyfajta javaslatként, de valójában pont kizárva ezeket, hisz ha belemegy a dologba, akkor mehet a francba! Pontosan hány százalékban kell a nőnek elutasítania a férfi felvetéseit ahhoz, hogy az a Női Portál fiktív férfiainak megelégedésére szolgáljon? 70%-30%? 60%-40%? Netán 50%-50%, Thanos ajánlásával? Valaki nemcsak feláldozza a saját idejét érted, hanem még kész valami olyasmit is csinálni, amihez éppenséggel nincs akkora nagy kedve, és mindezt csak azért, hogy veled lehessen?! Pfff! Az ilyet még bottal se. Legfeljebb csak agyoncsapni, igaz? Hát hogy képzeli! Odadobsz elé két jegyet a Transformers 15-re, ő meg már pöccinti is be a fogamzásgátló tabit a szájába, mint valami tic-tac cukorkát? NA EZT NEM! Azért MINDENBEN mégse legyen már benne, nem igaz? Persze, az én ismerősi körömben is vannak olyan hölgyemények, akik az ideális jelölt megtalálása után gyorsan feladják korábbi identitásukat, és mágikus módon rátalálnak az amerikai futball, az állatvédelem, a Dr. Who univerzum, vagy akár az ősmagyar hagyományőrzés örömeire, teljesen véletlenül pont, mint szívük választottja, és mindezt az önmegvalósítás égiszének szentséges élethazugsága alatt, de az már egy másik történet egy másik napra!

3.: Képtelen választani! Itt természetesen még véletlenül sem arról van szó, amit a mondat jelent, vagyis hogy a lány nem tudja mondjuk, hogy erdei gyümölcsös és ‘oreós fagyi kombót enne, vagy pedig madártejes sztracsatellásat. Dehogy! „Vannak nők, akik abban a pillanatban, hogy felfedezik, hogy valaki érdeklődik irántuk, mindenről megfeledkeznek. Ilyenkor a szemükben az adott pasi egyszerűen hibátlan … Nem csoda, ha egyenesen menekülünk az ilyen helyzetekből.” – Szóval a lány, akit kinéztünk magunknak, úgy imád és bálványoz minket, mint egy felhők közül harsonaszóra alászálló Brad Pittet? Hát, talán nehéz teher ez, de biztos vagyok benne, hogy férfitársaim jelentős része kész lenne ezt a keresztet cipelni. Ez a pont kicsit egyébként úgy hangzik, mint annak a skizofrén udvarlónak a panasza, aki sérelmezi, hogy a szerelme egy felszínes, primitív bunkóhoz húz, aki éppenséggel ő maga. Általában akkor problémázunk sértett önérzettel a nő ízlésén, mikor az nem minket választ, akkor listázzuk riválisunk hiányosságait, és kisebbítjük érdemeit. Még sose hallottam olyat, hogy valakit sértene egy nő szerelme és imádata, pusztán csak azért, mert az figyelmen kívül hagyja az illető hibáit, pláne, ha az ismerkedési szakasz elején még nem is ismeri őket. De ahogy a portál írja: „Egy értelmes nő ugyanis nem ilyen.“. Ja, akkor oké! Lépjünk túl azon, hogy talán nem ezeknek a kétbites papucsállatkáknak kéne meghúznia az értelem és az ostobaság közti határvonalat, annál is inkább, hogy az egész kérdéskör természeténél fogva köszönőviszonyban sincs az értelemmel. Ez a pont a rózsaszín ködöt kritizálja. Ők racionális szerelmet akarnak, pro és kontra alapon listázott profitábilis vonzalmat, ami már önmagában is abszurd, és az egész jelenség (úgynevezett szerelem) mély meg nem értéséről tanúskodik. De még ezt is tegyük félre! Elképzelhetetlennek tartjuk azt, hogy valakit nemcsak a hibáival együtt, de konkrétan a hibáiért is szeressünk? Csak az a két opció van, hogy még nem látjuk az anyajegyet, vagy látjuk és utáljuk azt? Fel sem merül, hogy a tökéletlenségben szépség van? Nem, és a nő, aki a legjobbat feltételezi oda, ahol még csak fehér vászon van, az egyszerűen ostoba! Erről van szó, nem? Amíg nem ismered, ne tartsd jónak! És ha már megismerted, akkor szabad jónak hazudni a hibát? Vagy együtt maradni azzal, akinek a hibáit ismerjük és nem szeretjük? Hármat lehet találni, hová teszik voksukat a Női Portál férfiúi. Végkövetkeztetés: az értelmes nő nem esik szerelembe, legfeljebb csak a 3. randi után, miután megismeri a partnerét, és kiderül, tökéletes fehér lovon ülő tökéletes királyfival van-e dolga. Aki másképp viselkedik, azt elkergetjük, mert nem tiszteli a bennünk élő tisztes, szőröstalpú kecskepásztort.

4.: Nem értékeli önmagát! Mi az erős, kemény nőket szeretjük! Akik tisztában vannak a jogaikkal, kötelezettségeikkel, tudnak traktort vezetni, bírják a vodkát, és szőrén ülik meg a lovat! Mi férfiak nem szeretjük azokat a szende, jázminlelkű kis gerlicéket, akik lesütött szemmel a könyvükbe mélyednek, halk szavúak, már ha egyáltalán szólnak, és elpirulnak, ha túl hosszan tartod rajtuk a tekintetedet. Az IGAZI nő az nem ilyen, az nem szorul rá arra, hogy megmentsd, védelmezd, vagy támogasd! Ezek a dolgok amúgy is teljesen idegenek a férfi princípiumtól! Mi az olyan nőket szeretjük, akik megfojtják azt a rohadt sárkányt, átússzák az óperenciás tengert, nekifutásból arcon rúgják a gonosz mostohát! Nem picsognak, hanem teszik a dolgukat, mint Conana, a barbár! „Mi ugyanis a magabiztosságot szeretjük, és nem mindig állunk készen arra, hogy egy alacsony önértékelésű hölgy lelkét ápoljuk. Sajnálom, Drága Hölgyeim, de ez az igazság!” – Too bad hölgyeim, deal with it! Tetszettek volna elolvasni a feminista kiáltványt! Meg lett mondva a #igazinők által, tessék haladni a korral! Természetesen kiparodizálom a dolgot, de mit lehet tenni akkor, mikor ezek a “felvilágosult”, öntudatos, egyáltalán nem kirekesztő nők arra használják fel a “férfiak” véleményét, hogy ezzel revolverezzék a nekik nem tetsző módon viselkedő vagy gondolkodó társaikat? Hogy lehet kimondani azt, hogy a férfiak kollektíve nem szeretik ezt vagy azt, mint valami univerzális, örök érvényű igazságot? Akkor most mit csináljanak az önértékelési zavarokkal küzdő, bizonytalan, vagy csak szimplán extrovertált nők? Kössék fel magukat a lámpavasra, mert a férfiak a magabiztos nőket szeretik?! Vagy kezdjék el meghamisítani magukat, legyenek ők is harcos céges amazonok és vállalati cápák, szexualitásukat büszkén és nyiltan vállaló csábítók, mert egyébként vénlányként halnak meg? Mekkora egy rosszindulatú, agymosó baromság már ez?! És a cikk még a maga szaros két mondatos magyarázatában sem tud következetes lenni: mert azt írják, hogy bár a férfiak úgy menekülnek az önmagukat nem eléggé értékelő nőktől, mint a PESTISTŐL, de azért időnként készen állnak azok nyomorult és szánalmas lelkének ápolására, csak épp nem mindig. Szóval tessék jól megválogatni lányok, hogy mikor küzdötök lelki problémákkal, mert ha a pasi nem áll erre készen, vagy úri kedve épp nem ilyen elfoglaltságokra hajtja, akkor otthagy majd titeket a francba, és mint azt tudjuk, a férfihoz való alkalmazkodás, az, ha akkor is mosolyogsz és magabiztosságot színlelsz, mikor legszívesebben zokognál és magadba omlanál, a magabiztos és erős jellemű nők sajátossága, akik függetlenek, önállóak, és véletlenül sem a férfihoz mérten határozzák meg magukat! Teljesen logikus, csak nem kell belegondolni!

5.: Hamar szerelembe esik! „A második randin már a menyasszonyi ruhán gondolkodik, a harmadikon a gyerekek nevét latolgatja és nyaralót szeretne venni a tóparton…” – hogy ezt elkerüljük, érdemes olyan nőkkel randizni, akiknek már legalább egyszer megjött a menzesze. Nem mondom, biztos vagyok benne, hogy megvan annak is az előnye, hogy ha általános iskolás lánykákat csípünk fel, a korábban említett fagyi dilemmában például sokkal kompetensebbek idősebb versenytársaiknál, és nehezebb őket eltalálni egy paintball meccsen, ugyanakkor a kombájnvezetési képességeik vélhetően fejletlenek, és a rendőrség sem nézi jó szemmel az ilyesmit. Ajánlatos továbbá különbséget tenni aközött, hogy valaki könnyen szerelmes lesz, és aközött, hogy kétségbeesetten meg akar állapodni. Az utóbbi esetben lehet, hogy az első randin lejárt szavatosságú óvszert vásároltunk…

6.: Alacsonyak az elvárásai! „…egy olyan nő, aki a fellegekben jár attól, hogy kapott egy tábla átlagos minőségű csokit, vagy bármilyen jelképes apróságot, nem igazán nyűgöz le bennünket.” – ez teljes mértékben így van. Ne legyen már elég az, hogy ki adja, az legyen a fontos, hogy mit ad! Nutriabunda, Coco Chanel parfüm, gyémántberakásos fülbevaló a minimum. Tudjuk, a pénz a legfontosabb. Nincs abban semmi felszínes, ha megveszed a másik szeretetét, vagy ha hagyod, hogy megvegyék a tiédet! Te csak beárazod magadat. Ha már így működsz, oh well, legalább tedd magasra a lécet! Hát nem akarod az értékes idődet, vagy a havi egyszer lepachinkózó petesejtedet olyasvalakire pazarolni, aki valami átlagos minőségű csokit, vagy ne adj Isten JELKÉPES APRÓSÁGOT ad neked! Hát dugjad fel magadnak azt a bóvli szar kézműves medaliont, apukám! Még akkor is, ha a szíved mellől fél centire kikapart ólomgolyóból készítetted! (Ami azért valljuk be, bizarr módon romantikus dolog lenne…). Én kérlek csak 50.000 Ft feletti apróságokért lelkesedek! Vagy egy szép arab telivérért repülő szőnyegen, abból a Disney rajzfilmből! Lesz barátnő feeling és happy ending. Ha nem ilyen lány vagy, a férfiak sikoltva fognak tőled elrohanni, hogy keressenek valakit, akit lehet értelmetlen, túlárazott baromságokkal bombázni, mert mi, férfiak arra vágyunk, hogy a pénzünket demonstratíve kúrhassuk el egy hálanumera reményében. Valójában mi mindannyian végtelenül nagylelkű, indokolatlanul nagyvonalú emberek vagyunk, vaskos pénztárcával, szinte tűkön ülve várva arra, hogy számottevő valutát áldozzunk választottunk oltárán! Persze nyilván ne kezdj el táncra perdülni azért, mert lovagod meglepett egy karton buborékmentes ásványvízzel, de egy kapcsolat legalább próbáljon meg nem az anyagiak, és az ilyen kisstílű játszmázások körül gravitálni! A menopauza hercegnők rettentően elfogadó, toleráns egységfrontja nem nézi jó szemmel, ha a ribanc könnyűvérűségeddel rontod a vulva piaci árfolyamát, tessék szépen elkérni az árát annak az egy éjszakásnak, vagy különben nemcsak a női nem, de az egész EMBERISÉG kivet magából! „Viselkedése ugyanis azt sugallja, hogy annyira szüksége van valakire, hogy bármivel megelégszik.” … még veled is. Tehát dobod a csajt, és olyasvalaki után nézel, akinek nem kellesz, mert magasabbak az elvárásai. De legalább a valóság és az elvárásai között tátongó űrt kitömheted húszezresekkel! Roppant racionálisan hangzik. Kezdem azt hinni, hogy a Női Portál olyan férfiak véleményét kérte ki, akiket kiskoruktól kezdve bezárva tartanak egy pincében, és arra kényszerítik őket, hogy a Szívek Szállodáját nézzék!

7.: Könnyű megszerezni! Ebben nyilván van némi igazság. Leginkább féligazság. A férfiak nem menekülnek az olyan nők elől, akik könnyen kaphatóak, csak épp nem feltétlenül barátnő-alapanyagként vagy a leendő gyermekeik anyjaként kezelik őket, hanem skalpként. Néhány numera után a dolog unalmassá válik és a férfi továbbáll… vagy nem. Ez teljesen helyzetfüggő. Kialakulhat belőle például egy hosszabb távú szexviszony, és lehet, hogy a nőnek is erre van szüksége. Lehet, hogy egy teljesen normális kapcsolat lesz belőle, melynek annyi csak a deficitje, hogy kispórolták a több hónapnyi udvarlást az első csók mögül. A probléma ott kezdődik, mikor valakit a szex segítségével fogsz meg, és onnan akarsz kiépíteni egy érzelmekre alapuló, belsőséges, “klasszikusabb” romkom kapcsolatot. Nem egyszerű feladat. Ha idejekorán falhoz vágjátok a zsetonokat, onnantól nehéz sokáig játékban maradni. Szó esik a itt a férfiak vadászösztönéről, vagyis hogy egy odaadó nő „feleslegessé teszi” azt. Pont ez a cél. Feleslegessé tenni a vadászösztönt. Mert ha a férfit valami vadállati szintre degradáljuk, akkor pont az a lényeg, hogy kielégítsd, a szó szexuális és egyéb értelmében is. Ha a vadászat a vadászatért létezne, akkor elég lenne csak futni valami után, mindig cserkészni, de sosem el nem kapva azt. Nem, a vadászat a céljáért létezik, a zsákmány elejtéséért és felfalásáért, esetünkben a nő elprédálásáért és birtoklásáért. A nő, ha az a célja, hogy megtartsa a férfit, akkor azt kell nyújtania, amire az vágyik. Ha a vadászat örömére vágyik, és nem a zsákmány élvezetére, akkor úgyis otthagy majd. Az a kérdés, hogy meg akarnál-e tartani valakit, akit nem a lakoma, hanem az azt megelőző “szertartás” érdekel? „Márpedig nem mindig örülünk annak, ha ki vagyunk szolgálva.” – szólt a férfi, aki önérzetesen megvallja a feleségének, hogy ő erkölcsi megfontolásból szed magának a töltött káposztából, nem pedig azért, mert amúgy nem szedne neki senki…

Nos, mit tanultunk ma? Fordítsuk meg ezeket a pontokat, és lássuk, hogy mit imádnak a férfiak! Az olyan nőket szeretjük, akik sosem elérhetőek, bár ez teljesen mindegy, hisz hiába is hívnánk el őket bárhová és bármire, abban úgysem lennének benne, ellenben egyből kiszúrják a rossz tulajdonságainkat, épp ezért nem esnek szerelembe, egyáltalán, viszont mindennél többre értékelik önmagukat és ehhez mérten teljesíthetetlenül magasak az elvárásaik, melynek következtében gyakorlatilag meghódíthatatlanok, de ha elég sok pénzed van, talán megveheted őket néhány órára. Igen, az ilyen nők mágnesként vonzzák a férfinemet. Teljesen mindegy a külső, az intellektus, nem számítanak az apró nüanszok, vagy a kémia, nem számít semmi sem, minden teljesen mellékes, hisz ha úgy viselkedsz, mint valami elkényeztetett egoista gold digger a Jersey shore valamelyik epizódjából, akkor úgy tapadunk rád, mint éhes légy a legnemesebb excrementumra. Ez minden bizonnyal így van, ha már mi magunk tálaltunk ki!

- Kitahito

Megosztás