logo

Mértékmegőrző

Kommentár / 2015/07/15 / Szerző: Kitahito

Kis nyuggerhatározó

Megkísérlem pontokba szedni és röviden ismertetni a legnagyobb nyugdíjas csoportokat, mindannyiunk okulására. A humor természetesen kizárt, a megosztás opcionális, a sértődés vagy egyet nem értés kötelező.

Oldman gang

Mai írásom keretében csoportosítom az idősebb korosztály tagjait mentalitás és az általános viselkedési minták variálódása szerint. Természetesen az egész anyag teljesen tudományos alapokon nyugszik, hosszú évek kutatómunkája előzi meg e publikációt, melynek során több száz egyedet figyeltem meg saját élőhelyén, majd egy reprezentatív csoporton végzett kérdőíves felméréssel temérdek információhoz jutottam, melyet rendszereztem, átrostáltam, ismét rendszereztem, kiértékeltem, és most közzéteszek. Mindez 100 százalékig így van, aki mást állít, az hazudik, csúsztat, vagy maga is nyugdíjas. Tréfának, gúnynak, humorkodásnak itt helye nincs. Nos, íme az iromány, minden tisztes polgártárs okulására!

-A begyepesedett nyugger: belőlük aztán sok van! Főleg panelházas térségben, de igazából bárhol előfordulhatnak. Alapvetően rosszindulatú és kártékony fajta, mely magasról tesz a világra és a benne élő emberekre, illetve ha méltóztatik észrevenni magán kívül mást is, akkor az csak amiatt lehet, mert valami nem tetszik neki. Ez az a típus, amelyik a buszon a négyüléses helyet egyedül is képes befoglalni, míg terhes nők, kisgyerekek, kórházba igyekvők ácsorognak körülötte. Mert ha már ingyen utazhat bármelyik BKV járaton, akkor azt ki is kell használni, természetesen csúcsidőben. Neki minden alanyi jogon jár, mert nyugdíjas, ebből kovácsol magának identitást, és ideológiát. Képes ökölre menni egy akciós babgulyáskonzervért, előretolakodni a sorban, majd másfél kiló aprót a pultra borítva órákra blokád alá vonni a pénztárt. És mindennek úgy kell történnie, ahogy azt ők megszokták. Ha teszem azt, az előrecsomagolt ebédje 10:00-kor szokott megérkezni, felőle akár atomcsapást is mérhetnek az országra, ha nem kapja meg a kajáját tíz órakor, akkor megy és bepanaszol ‘aZorbánviktornál. Most pedig képzeljük el ezt a karaktert, és csináljunk belőle közös képviselőt. A hatalom legkisebb morzsája is elég ahhoz, hogy ez a fajta valóságos autoriter szörnyeteggé nője ki magát. Olyankor a Hitleri Németország és a Sztálini Szovjetunió egyszerre kel életre, ami végül is egy totális egyenlőséget eredményez, ugyanis a nyugger közös képviselő nemre, rasszra, vallási és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül mindenkit egyformán gyűlöl. Na jó, a fiatalokat talán egy kicsit jobban.

-A szocreál nyugger: más néven panelnyugger. Közeli rokonságban áll az előbbi kategóriával. Annak a kemény magnak a tagja, amelyik a szocializmusban élte le az élete javát. Így természetesen úgy érzi, jó volt nekünk az az ingyen szolgálati lakás és a műbőrszagú Zsiguli. Visszasírja azokat az időket, amikor még mindenki elvtárs volt, ha tetszett, ha nem. Neki tetszett. Lelkiismeretesen eljárt a KISZ gyűlésekre, és árgus szemekkel figyelte a nyugati beszivárgó és bomlasztó elemeket. Ezt a jó szokását máig nem sikerült levetnie. Ő az, aki először rohan az MSZP székházhoz menedékért, ha valaki ‘fasisztaveszélyt kiált. Mondjuk mostanában már bennük is megrendült a bizodalma, hiszen még két ciklus után sem sikerült visszacsábítaniuk a ruszkikat az országba. A szegény, megvénült munkás így magára marad, de nem adja fel: ha máshogy nem megy, hát a lakóközösségben igyekszik győzelemre segíteni a forradalmat. Reggelente az Internacionálét dúdolgatva kibattyog a közeli nyugdíjasklubba, ahol sorstársaival megvitatja a polgármesternek küldendő elmarasztaló levél tartalmát, majd fogja a megsárgult ételhordóját és elmegy az ebédjéért. Soha ne jusson eszedbe a ’45 és ’90 közötti magyar történelemről vitatkozni vele, mert egyrészt fejből tudja az összes párttitkár nevét, hivatali idejét és a zokniméretét, másrészről ha sikerül valami emelkedettebb síkra terelni a társalgást, akkor sem lehet igazad, mert a nosztalgia még az orosz tankokat és a csengőfrászt is képes megszépíteni. Hagyjad! Aki Katyúsával kel és Gyévuskával fekszik, arról leperegnek az észérvek…

-A turbónyugger: ők talán a legártatlanabbak mind közül. Többnyire friss nyugdíjasok, akikben még mocorog némi energia, és az átdolgozott évtizedek után rájuk szakadt szabadságot teljes mértékben ki akarják élvezni. Napközben sétálni mennek, parkokban lógnak az unokáikkal, futnak a bicikliző lurkókkal mint valami reumagyógyszer-reklámban, túráznak, buszt bérelnek és lemennek Erdélybe, hétvégenként kiruccannak a nyaralójukba…stb. A vonaton könnyen rájuk lehet ismerni, mert ők azok, akik első ránézésre Gyűrűk ura cosplayereknek tűnnek, de aztán rájössz, hogy épp azon igyekeznek, hogy eljussanak a Mátrába, és beledobják a a 13. havi nyugdíjukat a Kékestető szuvenírautomatáiba. A nap 24 órájában fittek és életerősek, legalábbis az arcukat ráncba fagyasztó grimaszok alapján annak tűnnek, így szinte észre sem veszed a recsegő ízületeiket és azt az ipari mennyiségű gyógyszert, amivel csúcsra pörgetik az amúgy szerényebb teljesítményű testüket. Persze egy kis lelkesedés sosem árt, de azért oda kell figyelni, nehogy túlvállalják magukat. Mert mikor nagyapó infarktust kap és meghal az Ironman verseny elején, az elég kellemetlen mindenkinek.

-A modern nyugger: na igen. Ők azok, akik nem ragadtak le a hetvenes évek technológiai színvonalán. Sosem hallod tőlük azt, hogy „..egy pillanat drágám, csak lezárom a tévékészüléket.“. Helyette facebookon és napi szintű Skype konferenciahívásokkal tartják a kapcsolatot a rokonsággal, bankszámlára kapják a nyugdíjukat, és online átutalással intézik a csekkbefizetést. Időnként végletességekre kapatják magukat (rózsaszín frizura, miniszoknya, pogó egy death metal koncerten), de ez is hozzá tartozik a történethez. Ideális partnerek lehetnek egy League of Legends csapat megszervezésében, sőt, még egy kisebb raidboss leterítésére is csatasorba állíthatóak (természetesen csak healer szerepben…), de ha a klasszikus sütisütögetős nagyikra vágysz, akkor jobb, Karácsonyra egy új tablettel és pár eBook szakácskönyvvel leped meg őket.

-A ’20-as évek vámpírja nyugger: igazából ezek sem zavarnak sok vizet. Szépen elvannak a kis lakásaikban meg házaikban, a maguk dolgával törődve. Reggel felkelnek, délre kiérnek a konyhába, ahol elüldögélnek estig, majd lefekszenek. Testüket és egész környezetüket a Kádár kormány óta felgyűlt por és pókháló fedi, porszívójuk meg ugye nincs, mert ahhoz konnektor is kéne. A vitrines szekrényben a családi képek mellett még mindig őrzik a Felvidék visszacsatolásáért járó emlékérmet. Nincs is ezzel baj. Aki Horthy oldalán vonult be Budapestre, az ne rejtse az ágy alá a katonauniformist vagy a nyilaskeresztes karszalagot. Állandó nosztalgiával tekintenek vissza a múltba, és mindig van pár izgalmas történetük arra az esetre, ha az unokák átmennének látogatóba. De mivel már az összeset hallották, ez csak évente egyszer-kétszer esik meg.

-A fecsegő nyugger: általában özvegy. Egész nap egyedül ülne otthon a TV előtt, de mivel ez nem pótolhatja maradéktalanul a társas kapcsolatokat, a szociális életét patikákban, boltokban, megállókban, és a háza előtt ácsorogva éli. Előfordul, hogy kisebb csoportokba verődnek, és egymást boldogítják, de általában magányosan vadásznak idegenekre, és a hajlandóság legkisebb jelére ugranak. Lerázni őket az udvariassági kereteken belül szinte képtelenség, hiszen nem hagynak szóhoz jutni, így nem tudod elmondani, hogy épp vizsgára igyekszel, és már így is fél óra késésben vagy. Bármiről képes beszélni, és olyan hévvel, hogy azt hiheted, a világ legizgalmasabb dolgáról van szó. Pedig csak az unokáiról, a szomszédokról, az időjárásról, politikáról, meg hasonló érdektelen dolgokról fecseg. Panaszkodásban természetesen verhetetlenek: még a legbagatellebb apróságból is képesek kollektív világmagyarázatot komponálni, rámutatva, hogy hol húzódnak a társadalmaink legnagyobb problémái, és valójában már egy utópiában élnénk, ha például a zöldséges 7:30 helyett 7:45-kor zárna. Több alkategóriája is ismeretes, attól függően, hogy melyik tárgykörben mélyíti el a tudását, de messze a legveszélyesebb a vallásos típusú fecsegő nyugger. Ha egy ilyen megtalál, akkor jobb, ha nagyon hamar rövidre zárod a beszélgetést, mert különben nem szabadulsz. Soha. Követni fog az utadon, és csak mondja, mondja, és mondja. Szerencsére a sors hagyott nekünk egy menekülési útvonalat, így ah a végelgyengülés nem végezne velük, még mindig el lehet ijeszteni őket pár sátánista beszólással, vagy ha eljátszod, hogy nem beszélsz magyarul

-A ‘wannabe nyugger: meglehetősen álságos, irigy és leszázalékolt fajta. Ők azok, akik valaha normális, dolgos emberek voltak, de aztán látták, hogy a magyar gerontokráciában milyen megbecsült és kedvezményezett helyet foglalnak el a nyugdíjasok, és úgy gondolták: -Basszus, ez nekem is kell!. Ugyanakkor arra is rájöttek, hogy még legalább 10-20 évet le kéne dolgozniuk egy testet-lelket nemesítő munkakörben ahhoz, hogy eme kaszt soraiba állhassanak. Ők pedig azt gondolták, hogy a lófaszt.! Így hát fogták magukat, és egy körfűrésszel lemetélték pár ujjukat. Sajnos ez csak egy hosszabb betegállományra volt elég. Vissza a körfűrészhez, és viszlát jobb láb. Innentől kezdve szabad volt az út a szabadsághoz. Már ha szabadságnak lehet nevezni a gyéren akadálymentesített városban való közlekedést. Mindegy, mindenhol jó, de a legjobb otthon: elég egy fejkendő, néhány plecsni a kerekesszék oldalára, és máris eladhatja magát vietnami veteránnak. Persze az okosabbja tanult ezeknek a kezdeti úttörőknek a hibáiból, és pár szénné égett gyerekre vagy megkéselt nőre hivatkozva kiharcolta magának a korkedvezményes nyugdíjat, majd elmentek biztonsági őrnek.

-A NAGYszülők: végezetül itt vannak a szívünkhöz legközelebb álló nyugdíjasok. Jöjjenek bár a fentebbi kategóriák bármelyikéből, számunkra mindig ugyanolyanok. Persze vannak olyan idős emberek, akik valóban úgy viselkednek és olyanok is, mint amilyennek a klasszikus nagyszülőket elképzeljük, de sokaknál ez csak szerepjáték, melyet egy hallgatólagos szerződés pecsétel meg mindkét részről. Bárhogy is legyen, örülünk, hogy vannak. Maradjanak köztünk minél tovább, mert szükségünk van rájuk. Szóval mi a tanulság? Respect your elders! Keep calm and eat cookies! Öregség ≠ örökség. Meg ilyenek…

- Kitahito

Megosztás Megosztás
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Összes hozzászólás megtekintése

Még több Kommentár