logo

Mértékmegőrző

Blogkritika / 2016/10/08 / Szerző: Kitahito

New Tales of Hayako Fansub

Első és valószínűleg utolsó alkalom, hogy egy fansub oldalról írok blogkritikát. Hayako kérése meghallgatásra talált, és most megmérettetik, ami hiánypótló és hasznos mivolta miatt nem is szorul rá a megmérettetésre.

Hayako

Nos, foglalkozzunk kicsit Hayako blogjával, mely a New Tales of Hayako Fansub nevet viseli! Ismét elfogott az ismerős bizsergés, mely minden első alkalomkor elővesz. Első csók; első holdfényes esti séta kézen fogva; első alkalom, hogy négy ismeretlen támadó félholtra ver egy kapualjban… az ember izgul, izzad a tenyere, eltörik néhány bordája, de végül minden jól alakul. Amióta ezen a sokbillentyűs hangszeren pötyögöm monoton dalaimat, volt már dolgom sokféle bloggal, és őszintén szólva előfordult, hogy úgy tűnt: elfogytak a betűk az ujjbegyeim alatt, és kiszáradt kútból próbálok meríteni. Nem egyszer éreztem azt, hogy a felkérések ingoványos talajra visznek. Az cigarettafüsttől terhes, kávéscsésze mellett átvirrasztott éjszakák világába. Ez is egy ilyen alkalom lesz. Az asztalomon már vígan gőzölög a fekete méreg, hajnali fél kettő van, és szinte érzem, ahogy lassan egymásba érnek a mikroszkopikus harmatcseppek bőrredőim sekély árkaiban. Alvásról természetesen szó sem lehet. A céltudatos nyugalom és éber magabiztosság furcsa kettősével áthatva írom most e sorokat. Ideje volt már…

Először értékeljük a kinézetet! Az oldal fejléce a megszokottnál kisebb: kép, alatta sötétszürke sávban fehér betűkkel a blog neve. Semmi extra. Kifejezetten minimalista design, de mivel az egész oldalt a minimalizmus jellemzi, ezzel semmi baj sincs. Személyes preferencia, de én sosem szerettem a túlcsicsázott, feleslegesen kusza arculatot. Többre tartom az egyszerű, letisztult vonalvezetésű és színvilágú, minimális mozgóképpel és beágyazott animációval dolgozó weblapokat. Emiatt Hayako blogja nekem kifejezetten tetszett. Mértéktartó, hűvös eleganciát sugároz, egy igazi, professzionális portál hangulatát kölcsönözve a lapnak, ami (mint arra a későbbiekben rátérek) nem áll távol a valóságtól. A fejléc méretének csökkentésével Hayako értékes helyet nyert, ahová olyan kiemelt tartalmakat tudott elhelyezni, mint a bemutatkozó szöveg és… a linkcserék? Bocsánat, mit tetszik mondani? Kissé szokatlan, hogy az általában valami félreeső sarokba elsuvasztott linkek ilyen kiemelt és illusztris felületre kerüljenek, de őszintén szólva amennyire megkifogásolható a döntés, annyira becsülendő is, szóval a mérleg nyelvei nagyjából kiegyenlítődnek.

Az oldalsávban a most futó projektekről találhatunk információkat, továbbá itt foglal helyet a chatbox, a beágyazott Twitter modul, a feliratkozók listája, az oldalra és a szerzőre vonatkozó információk, valamint a “szeretem a követőimet” képecske (mely komoly egzisztenciális válságba taszított, és megingatott a szeretet értelmezésének kérdésében is). Szép, rendezett és áttekinthető (bár a Twitter talán kicsit túlreprezentált…). Akárcsak az oldal többi részén, itt is a fehér/szürke/narancs színek dominálnak.

A menüsáv a lap tetején található. Innen érhetőek el a projektek, a cikkek, valamint a blog bővebb információs oldala. Van ezenkívül egy Egyéb menüpont is, ahová a be nem kategorizálható fordítások kerültek. Itt is csak azt tudom mondani, mint korábban: a tartalom nagyon rendezett, könnyen navigálható, a bejegyzések szövege kivételesen jó külalakkal és olvashatósággal rendelkezik. Ez egyrészt a képek ideális használatának, az ügyes tördelésnek és a szöveg előnyös tagoltságának, profi szerkesztésének köszönhető, másrészt, ugye… a fehér háttérnek. Lehet, hogy oldschool ember vagyok, de én nem szívlelem, amikor rózsaszín alapon vörös betűket kell olvasnom. Szóval összességében egy letisztult, minimalizmusában is kielégítő stílust kapunk. Nagyon jól van ez így.

„Csun Bongszam vagyok, a Szongpa istálló főkereskedője.”

Mindig is respektáltam azoknak az embereknek a munkáját, akik valamilyen elhivatottságtól hajtva időt és energiát nem kímélve fordítanak le cikkeket vagy feliratokat, készítenek játékokhoz magyarításokat, és mindezt gyakorlatilag teljesen ingyen. Ez valamilyen szinten iparosmunka, de olyan iparosmunka, amit lehet nagyon jól is űzni, és leszámítva a nívószint alsó 5%-át (ahol gyakorlatilag a Google-fordító színvonalát is alulmúló fonetikus átírásokkal találkozhatunk…), ez egy igazán hasznos tevékenység. Számomra, aki valamilyen szinten mindig is az irodalmi alkotómunka holdudvarában mozogtam, vagy hogy úgy mondjam, az életem nagy részében valahol az írás körül gravitáltam, ez már önmagában is kiemelkedően fontos szempont. A művészet tanítani hivatott, gyönyörködtetni, új távlatokat nyitni, elmélyíteni az emberben a moralitást, a szépség iránti fogékonyságot, és úgy eleve… katarzist okozni, de sok esetben önmagáért való, öncélú intellektuális onanizálássá emelkedik vagy banális ponyvává silányul. Viszont a műfordítással ez nincs így. Néhány elszórt kivételtől eltekintve nem is lehet így. Mivel nem alkotói, hanem újraalkotói munkáról beszélünk.

Ezt a logikát továbbvezetve majdnem teljesen mindegy, hogy Hayako milyen minőségű feliratokat és fordításokat ad ki a kezei közül, mivel amit csinál, az szükséges, fontos, de leginkább hiánypótló tevékenység. Igaz, hogy az utóbbi időben érzékelhető egy keleti nyitás Magyarországon, de akárcsak az egész Európai kultúrkörre, teljesen természetes módon hazánkra is inkább a nyugati orientáció a jellemző. Amerikai vagy Európai filmeket játszanak a mozik, amerikai sorozatok mennek a televízióban, pár ritka kivételtől eltekintve a nyugati irodalom termése virít a könyvesboltok polcain. Ez a kínálat kiszolgálja az emberek túlnyomó többségénél a (kvázi) kultúrigény nagy részét, de elvitathatatlan tény, hogy van egy jelentős, és egyre jelentősebb szubkultúra, mely érdeklődik a keleti produktumok iránt, és képes befogadni, valamint értékelni azokat. Nekik nem adatik meg az a kényelem, hogy már felcímkézett és zárjegyezett termékeket kapjanak kézhez.

Nem igazítják automatikusan az ő nyelvi közegükhöz a legújabb műveket, melyeknek már sokszor a fellelése is nehézkes, nemhogy az értelmezése. Az internet vadcsapásait, gazzal és vírusos linkekkel benőtt kerülőútjait kénytelen járni az, aki ilyesmi iránt érdeklődik, többnyire a legalitáson túl, és még mindezekkel együtt is sokszor hónapokat, éveket kell várnia arra, hogy egy-egy népszerűtlenebb cím feliratot kapjon, már ha egyáltalán. Én magam is, mikor megjelenik egy érdekesebb visual novel, gyakran mindenféle programokkal és praktikákkal közvetlenül japán nyelvről fordítom angolra, majd magyarra a szövegét, ami ugye mondanom sem kell, meglehetősen körülményes és pontatlan dolog, de hát tudjuk, hogy a legtöbb esetben a szenvedélyeink választanak minket, nem pedig mi a szenvedélyeinket…

„Ha nem fizet, levágom a kontyát!”

Beleolvasva az oldalon található fordításokba elég hamar kiderült, hogy Hayako és társai nagyon biztos kézzel dolgoznak. A találomra kiválasztott feliratokban nem találtam magyartalanságot, helyesírási hibát vagy akár elgépelést, és bár nem ellenőriztem, de valószínűsíthető, hogy az időzítéssel sem volt gond. Úgy vélem nincs olyan szegmense a blognak, amit érdemes lenne komolyabban megvizsgálnom és kritikával illetnem, mert a természetéből adódóan a kritika lepereg erről a felületről. Milyen szempontok alapján vizsgálódsz? És akkor mi van, ha mondjuk lassan készítik el a fordításokat? Nem tudhatom, és igazából nem is érdekel, mert a nívós végeredmény elérésére gyakran rá kell áldozni némi időt. Pontatlanok, vagy nem kielégítően hosszúak az ismertetők? Lehetséges.

A második felvetéssel esetleg egyet tudok érteni, de ezt is inkább egy építő jellegű javaslat, mintsem bírálat formájában: megértem, hogy az oldal arculatát elsősorban a feliratok, és nem az ismertetők és értékelések adják, de úgy vélem, hogy érdekes és értékes lenne olyasvalakitől akár ajánlásokat, akár kritikákat olvasni, aki ilyen szinten elmélyült a keleti filmek és sorozatok világában. Természetesen nem tudhatom, hogy Hayakónak mennyi kapacitása van arra, hogy ilyen plusz feladatokat magára vállaljon, vagy hogy egyáltalán érez-e erre késztetést (bár a négy rövidke sorozatajánlója alapján feltételezek egyfajta belső igényt), de mindenképp egy megfontolandó iránynak tartom a jövőre nézve.

Muszáj még pár szót ejteni a cikkekről, melyekből ugyan nincs túl sok (összesen 7 olvasható az oldalon), mégis rendkívül fontosak, ugyanis megbízható képet festenek Hayako fogalmazási képességeiről, és nagy vonalakban felrajzolják az írói kvalitásait is. Mondanom sem kell, igencsak kíváncsi voltam, hogy a feliratok formai és tartalmi megkötéseit levetkőzve mit sikerült kezdenie a szabadsággal. A fő problémám ezekkel az írásokkal az, hogy túlságosan rövidek. Igaz, hogy a cikkek (pl. Karácsony Japánban és Dél-Koreában, Dél-Korea, a plasztikai sebészet hazája, Miért idegenkednek a csóktól a koreaiak?) nem merítenek nagyot, mégis kissé vázlatosnak tetszenek. Inkább csak felhívják az olvasó figyelmét egy topikra, minthogy kellőképp körüljárnák azt, legalábbis ez volt a benyomásom.

„Nem engedhetjük, hogy egyetlen kalmárnak is baja essék.”

Értelemszerűen nem várom el, hogy Hayako diplomamunkákat megszégyenítő terjedelmű és részletességű tanulmányokat hozzon össze, de úgy éreztem, hogy a témafelvetés még bőven hagy lehetőséget a kifejtésre, és jobban körül lehetett volna járni a dolgokat. És nyilván nem hozakodnék elő ilyesmivel, ha nem találtam volna ezeket a szövegeket kifejezetten élvezetes és érdekfeszítő olvasmányoknak. Hayako egyenletes és letisztult stílusban ír, mellőzve mindennemű személyes véleményt egyszerű tényekkel, adatokkal és közlésekkel operál, de sikeresen elkerüli, hogy poros és lexikális utóízt hagyjon maga után. Röviden, kedélyesen semleges hangnem és pedáns külalak jellemzi ezeket a munkákat. Én személy szerint jobban kedvelem az érzésekkel, indulatokkal és szubjektivitással átitatott gonzó-szerű stílust, mely valami misztikus módon mégis objektivitásra törekszik, de felismerem és elismerem Hayako munkáiban a tárgyilagos professzionalizmus csíráit. Jól illeszkedik a feldolgozott témákhoz. Ez az út is helyes, érvényes és értékes.

Mindent összevetve a New Tales of Hayako Fansub egy olyan blog, amit nyugodt szívvel felkereshetsz akkor is, ha történetesen épp nem egy adott film vagy sorozat feliratát próbálod felhajtani (persze ha vérhast és bőrrákot kapsz az ázsiai dolgoktól, akkor messzire kerüld el…). A kevéske olvasnivalón túl kaphatsz pár indirekt tippet arra vonatkozólag, hogy mivel töltsd a délutánjaidat. Sajnos ha nem feliratot keresel, valószínűleg soha sem fogsz az oldalra vetődni. A hálátlan feladat szükségszerűen egy szerencsétlen helyzetet szül. Ezért szerintem érdemes lenne szélesíteni a kínálatot kritikákkal, ajánlókkal, és még több cikkel, esetleg cikkfordítással. Amennyiben megmaradna a távol-keleti orientáció, még csak nem is ütközne a blog arculatával. Ugyanakkor ez már túl sok lenne egy szerkesztőnek. Talán érdemes lenne társulni valakivel, vagy összeolvadni egy hasonló érdekeltségű oldallal. Van benne potenciál… de ezt már nem az én tisztem eldönteni. Amit láttam, azzal meg vagyok elégedve, keep up the good work, meg ilyenek. És viccen kívül: hiánypótló, hasznos dolgot csinálsz, elvárásokat túlszárnyaló minőségben. Emelem a képzeletbeli kalapom!

- Kitahito

Megosztás Megosztás
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Összes hozzászólás megtekintése

Előző kritika:

Szolidaritást a...

Következő kritika:

Mortdecai

Még több Blogkritika