logo

Mértékmegőrző

„Kezdetben volt a szó"

Kommentár / 2016/12/10 / Szerző: Kitahito

Modern mikrokrízisek.

Emlékezzünk meg egy kicsit a mi szörnyű, első világbeli problémáinkról. Olyan mindennapi kellemetlenségek ezek, melyeket mindannyian ismerünk, hisz végigkísérik és megkeserítik a komfortos életünket. Mégis milyen jellegű kríziseket él meg ma a nyugat büszke polgára?

1st world problems

Nos… összegubancolódott a füles. Tipikus eset, kivel ne fordult volna már elő? Velem például még sosem fordult elő, ugyanis a fülem szerkezetileg nem kifejezetten fülhallgató-kompatibilis. Sosem értettem, miért nem marad a helyén, a fülemnek nincs semmiféle formai rendellenessége… mindegy. Letört a műkörmöm. Oh snap. Biztos rossz lehet. 32 gigás fehér iPhone helyett csak egy 16 gigás feketét kaptam Karácsonyra. Meglátjuk… Valami kis gyökér baromságokat kommentel a videóm/cikkem/kritikám alá. Na igen, a szájkarate. A nyugati civilizáció híres küzdősportja. A továbbiakban: random srácok/csajok likeolják a pasim/csajom képeit. ‘Arohadtéletbe! Körömrágás, fogcsikorgatás, fel és alá járkálás. Megcsal a ribanc! Félrekúr az az állat! Komoly frusztrációt és permanens életminőség-romlást eredményeznek az ilyen gondolatok, de a végén szinte mindig kiderül, hogy a sötétben megbúvó aljas csábító csupán egy 70 éves munkatárs, valami vidéki rokon, vagy egy volt osztálytárs általános iskolás testvére. Nézzük tovább! Pixelhibás lett a monitorom! Igen, ez egy igazi klasszikus! Hiába a több mint kétmillió pixel, úgyis azt a rohadt fekete pöttyöt fogom fixírozni az Aláhúzott és a Balra igazítás gombok között, csak azért, mert OTT VAN. Mint egy idegesítő kis fekete lyuk, magába szippantja a tekintetem, apró repedés a virtuális valóság sík háromdimenziós felületén, kulcslyuk, melyen át az űr végtelen mélységébe kukucskálhatsz be. Elképesztően irritáló és kivételesen zavaró, de annyira azért nem, hogy új monitort vegyél miatta, így az ember tűr, és titokban reménykedik a csodás gyógyulásban,vagy épp abban, hogy adja már meg magát a képcső, olvadjon le egy dióda, vagy valami kósza párától legyenek zárlatosak a vezetékek.

„I hate it when people pour my cereal. They don’t know how much I want. They don’t know my life. They don’t know what I’ve been through.”

Továbbá! Nem lehet leállítani a lakáshitelt, vagy új internetes díjcsomagot reklámozó telefonos értékesítőt. “Jó reggelt kívánok, Kblgh Julbikrana vagyok, és szeretném tájékoztatni Önt a legújabb…” – rohadj meg! Hajnali 11 van, a párna gravitációs mezeje még 12G-vel húzza magához az öntudatomat, erre felhív ez a barom, akinek már a hangából is süt a reménytelenség, hisz 7 év alatt még senkit sem tudott meggyőzni az új Dominó + szmájli akcióról, de azért mondja, és mondja, mert a cég mindenféle levonások és az elbocsájtás rémének metaforikus pisztolycsövét nyomja a tarkójához. Nem akarsz vele bunkó lenni, mert tudod, hogy ő is csak ember, van családja, vannak barátai, ő is szeret dolgokat, talán pont azokat a dolgokat, amiket te is, persze erről fogalmad sem lehet. Ő is meg akar élni valamiből, tudja, hogy a világ nem ad neki kegyelemből többletpontokat, érzi az előre megírt mondókából áradó szarszagot, de mondja, mert mondania kell, te meg hallgatod, mert hallgatnod kell.

Ezt a hallgatást néha megfűszerezed jelentőségteljes hümmögéssel, mert figyelsz, ugye. Pedig nem figyelsz. Igazából beszélni sem igazán tudsz, a hirtelen ébredés traumájától úgy tapad össze a szád, mint Neónak a Mátrix első részében. Még gondolkodni sem tudsz igazán, és nem is mersz, csukott szemmel hümmögsz, enyhén dallamosan, de nem túlságosan, nehogy a vonal végén ülő irodista észrevegye. 0% THM? Hmmmm… 12 éves előtakarékossági számla? Hmmm… Most csak 20% önrésszel? Hmmm… Aztán nagy sokára, földtörténeti korokkal később az álom szertefoszlik, és én tudom, mit kell mondanom:

-Sajnálom, nemrég volt egy komoly műtétem, amputálták a jobb lábamat, elnézést, de ez most nem aktuális.
-Az édesanyám temetésével kapcsolatos ügyek pillanatnyilag túlságosan lefoglalnak, vissza tudna hívni esetleg pár hét múlva?
-Fogalmam sincs, ez kinek a mobilja, házibuli volt, és minden kicsit…zavaros.
Sorry, I don’t understand anything you just said, I’m a transfer student from Poland…
-Sajnos a vallásom nem engedi meg, hogy éljek az ajánlattal. További szép napot, ‘aviszonthallásra!

„I hate it when I’m eating something crunchy and I can’t hear the TV anymore.”

És most zárásképp, íme néhány harmadik világbeli probléma, mellyel semmilyen relációnk sincsen: egy oroszlán leharapta a bokámat; kalasnyikovos milicisták kiirtották az egész falumat; már megint nem esett az eső két éve; már megint két évig esett az eső; tegnap is itt volt ez a szeméthegy?; 16 órát kell dolgoznom egy NIKE gyárban fillérekért, hogy eltartsam a 14 testvéremet; születésem óta AIDS-es vagyok, de kit érdekel, 10 éves koromig úgyis elvisz a kolera, malária, esetleg egy perforált vakbél, vagy csak simán éhen halok; kivágták a csiklómat és elcseréltek két tevére meg egy zsák datolyára; jé, még élnek errefelé kannibál törzsek?; vallási fundamentalisták elhurcoltak gyerekkatonának, és még fizetést sem adnak; fogászat = foghúzás; Iskola? Az meg mi?; minden reggel 20 kilométert gyalogolunk, hogy szerezzünk pár kannányi poshadt vizet; a fundamentalisták kiirtották az egész falumat; 13 éves prostituált vagyok…; sajnos a Bibliát nem rizspapírra írták; megmart egy kígyó/skorpió/pók/ököl méretű szúnyog; már megint átvette a hatalmat egy diktátor, ezért az amerikai légierő téglaporrá bombázta a fővárost; Áram? Azt meg lehet enni?; bemegyek a városba eladni a jószágokat… jöttömre két év múlva számítsatok, kelet felől. Na, ezek után nyafogj, hogy leláttamozott, de nem írt vissza…

- Kitahito

Megosztás Megosztás

Előző kritika:

A kunait forgat...

Következő kritika:

3 Idióta

Még több Kommentár