Nos. Ideje, hogy foglalkozzak Dzsudzsi blogjával is, mely a Kunait forgató lány címet viseli. Előnyök: egy anime alapján készült fanfiction, ami kellemes felüdülést jelent. Hátrányok: egy viszonylag kommersz anime alapján készült fanfiction, ami kissé elszomorító. Viccet félretéve, a Naruto volt az egyetlen japán animációs sorozat, ami a képes volt a nyugati piacon is hatalmas népszerűségre szert tenni. Messze túlszárnyalta a közszolgálati tévék által viszonylag rövid ideig kultivált Dragon Ball Z-t (köszönjük epilepsziások!), vagy a mára már feledésbe merült Sailor Moont. Ami a Pokemont illeti… szót sem érdemel, mert egyszerűen képtelen vagyok többnek látni, mint a szerteágazó merchandiset népszerűsítő folytatásos reklámfilm sorozatnak. A Pokemon esetében nem a sorozat volt a cél, hanem a Gameboy játék, a McDonald’s figura, a póló, a gyűjtsd/cseréld kártyák, bögrék, plakátok, poszterek, plüssállatok, tamagotchik, matricák, egéralátétek, és egyéb haszontalan vackok eladása.

Ez a Naruto szériára szerencsére nem igaz, hisz az önállóan is képes megállni a helyét. Persze a készítők mindent megtettek, hogy a lehető legtöbb emberhez eljuttassák és szerethetővé tegyék ezt az animációs szappanoperát. Ügyesen ötvözte az szimpla, közérthető üzenetet a könnyed humorral, időnként meglepően súlyos drámával, és persze a részeken át elhúzódó, látványos harcjelenetekkel. A készítőknek sikerült megteremteniük egy viszonylag egyszerű alapokon nyugvó fantasy világot, amit kedvükre tölthetnek meg tartalommal, mélyíthetnek el, ha szükséges, és részben emiatt érezhették sokan (többek közt én is) úgy, hogy érdemes elmerülni ebben az univerzumban. Dzsudzsi rajongása így teljes mértékben racionalizálható. A fundamentum erős és számos alkalommal kipróbált, már csak az a kérdés, hogy milyen hozzáadott értékkel sikerül gazdagítania a Naruto történetét. Rövidesen kiderül…

De előbb vessünk egy pillantást a kinézetre! Vagy egy kicsit többet. Kezdjük mondjuk a fejléccel. Szép felbontású, kellően nagy és tartalmas kép, melyen az oldal címe is jól látható. Kifejezetten tetszetős. Két dolgot jegyeznék csak meg. Először is, ha a blogod A kunait forgató lány nevet viseli, akkor nem túl szerencsés, ha egy szamurájkardot viselő anime csaj képe van a fejlécen (még akkor sem, ha a főszereplőd történetesen rendelkezik karddal…). Persze ki tudja, lehet, hogy elrejtett a combhajlatába vagy a melltartó tömés alá pár kunai kést, de ha van nálad egy katana, akkor nem a zoknidban hordott vajazókés alapján fognak megítélni. A másik dolog… ne helyezzünk el a fejlécen cselekményt előrevetítős ködös közhelyeket, mert ez kifejezetten olcsó fogás, és nincs is sok értelme. Nem növeli a történet élvezeti értékét, nem fokozza a kedvet az olvasáshoz, egyedül csak arra jó, hogy bizonyítsa: az író/készítő csak klisés banalitások mentén tud gondolkodni, melyeket valamelyik dr. Szöszi filmből vett kölcsön. Persze tudom, hogy nem saját munka, de finomítani mindig van lehetőség. Olyan idézetekkel például (ha már nagyon muszáj ezzel az eszközzel élni), melyeknek van valamilyen relációja a történettel, legalább köszönőviszonyban van a tartalommal.

„While you’re alive, you need a reason for your existence. Being unable to find one is the same as being dead.”

Maga az oldal egyébként eléggé tetszetős. Talán a színvilága miatt, de mindenképp kellemes hangulata van. Az oldalsávon nincsenek túlreprezentálva a felesleges panelek, van chatbox, archívum, látogatószámláló, egy rövidke fülszöveg (amire később majd visszatérünk), a linkcserék listája, és persze a menüpontok. A Főoldal ugye a nyitólapra visz, ezzel nincs túl sok dolgunk. Elhanyagolható az Információk menüpont is, hisz csak összegzi azokat az adatokat, amiket amúgy is meg lehet (vagy épp ki lehet) találni a blog böngészése során. Értelemszerűen a Fejezetek alatt a bejegyzésekre mutató linkek foglalnak helyet. Meglehetősen alapvető elem, javítja az áttekinthetőséget, nincs is értelme több szót vesztegetni rá. Ami viszont megér annyit, hogy röviden elidőzzünk fölötte, az a Rajzok menüpont. Dzsudzsi volt annyira korrekt, hogy nem mindenféle Google képkeresőről összegyűjtögetett fotókkal személyesítette meg a karaktereit, hanem maga rajzolta le őket. Maguk az alkotások (leginkább azok, melyek Itanát ábrázolják) kissé elnagyoltak, de persze én nem konyítok túl sokat az ilyesmihez. Nekem egy 16-17 éves lány félkomoly munkáinak tűnnek. Van még mit csiszolni a stíluson és a technikán, mert ez még azért nem üti meg egy mangaka szintjét. És nem csak én gondolom így, de az általam rajzolt pálcikaember-karakterek is. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!

„A TÖRTÉNET A NINJA VILÁGBAN JÁTSZÓDIK, AHOL FŐSZEREPLŐINK VESZÉLYBE KERÜLNEK, MÚLTJÜK, JELENJÜK ÉS JÖVŐJÜK MIATT.” – áll az oldalsávon, és én bármikor kész vagyok vállon veregetni az illetőt, aki képes valami más miatt veszélybe kerülni. A fülszöveg meglehetősen semmitmondó, nem enged betekintést a történetbe, csak közhelyekkel dobálózik, és azt is kissé butácska módon. Ha egy véletlen odatévedt látogató lennék, egy ilyen jellegű bemutatkozás nem hozná meg a kedvemet az olvasáshoz. Érdemes lenne átfogalmazni, hogy legalább nyomokban tartalmazzon egyediséget. Megkaptam tehát a szükséges motivációt, fel voltam tüzelve, így hát rögtön neki is veselkedtem a prológusnak. A jognyilatkozat már az elején tájékoztat minket, hogy a történetben szereplő ÖSSZES szereplő (ajjaj), minden szoba és egyéb dolog Kishimoto Masashi mangaka tulajdona, és Dzsudzsi nem birtokol semmit. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy a saját, hozzáadott érték visszaint a távolból, majd megfordul, elsétál, és szép lassan eltűnik a láthatáron…

„It’s not because I’m lazy, it’s just because I don’t care.”

Szóval, egy olyan alternatív világban járunk, ahol a lányok nem tartják perverz kukkolónak az ablakuk előtt ácsorgó köpenyes, vörösen izzó szemű idegen férfiakat. Hősünk teljes lelki nyugalommal fogadja azt is, hogy az előbb említett fekete ruhás alak másnap reggel már a házán belül tűnik fel, de mivel igazi úriemberhez méltó módon fizetett a… behatolásért, nincs semmi probléma. Just another casual day. A prostituált magánélet és a megsértett intim szféra fölött egy percig sem keseregve az egyelőre nem nevesített E/3 főszereplőnk gyorsan elindul otthonról, hisz el fog késni valahonnan. Na, ezt hiányoltam a fülszövegből! Mennyi kérdést vetett fel ez a rövidke prológus! Hogy hívják a főszereplőt? Miért nem aggasztja a háza előtt kukkoló, majd a házába betolakodó, enyhén szólva gyanús férfi? Szellemi fogyatékos, felelőtlen, vagy csak simán ki van éhezve egy kis ’80-as évekbeli bajszos/borostás romantikára? (-Én lenni mehiko nindzsa vízvezeték szerelő, hallani itt van dugulás, si?) Miért kap pénzt random emberektől? Honnan fog elkésni? Bordélyból? Cosplay étteremből? Ninja iskolából? Így kell felcsigázni az olvasó érdeklődését! Homály, köd, ködösítés. Ennyi kérdés után egyszerűen muszáj továbbhaladnod! Mármint az olvasással.

Nem kell sokáig várnunk, hogy választ kapjunk pár lényeges kérdésre: hősünket Itanának hívják (a dedukció erejével erre azért csak-csak rájöhettünk), és épp az iskolába igyekszik. Szekereket ugrik át, nőket lök félre, de természetesen így sem ér be időben, tehát a pedagógia legnemesebb hagyományai szerint a tanár (Iruka) nyilvánosan megalázza, és kollektív büntetést szab ki az osztályra, csak hogy még jobban Itana ellen hangolja az amúgy sem túl barátságos osztálytársakat (ó, azok a gyönyörű diákévek… mindig meleg nosztalgiával gondolok vissza azokra a retorzív röpdolgozatokra).

Kissé méltatlan a hőbörgésük, hisz az alakváltó technikát mindenki könnyedén teljesíti, kivéve persze Itanát, aki demonstratíve el akar futni, de kigáncsolják, aztán körberöhögik. Valahogy a sorozat megtekintése közben nem tűnt fel, hogy Sasuke és Sakura osztálya ilyen címeres rohadékokból állt volna, de hát basszus… ha belegondolunk, a gyereksereg anno Narutót is meghempergette a fekáliában, szóval sose lehet tudni. Tehát Itanát jól megalázzák, sír, fogcsikorgatva gyűlöl mindenkit, vagyis jó úton halad, hogy iskolai lövöldöző váljon belőle. Felrohan a tetőre, hogy magányosan morzsolgathassa a könnyeit, és tovább forralhassa magában a haragját, amikor is valaki a háta mögül megszólítja, és véget ér a fejezet. Kapunk egy rövid szójegyzéket, hogy ha esetleg nem vagyunk tisztában valamelyik idegen kifejezéssel, akkor megkímélhessük magunkat a keresgéléstől. Mondjuk ha neked magyarázatra szorul a sensei szó, akkor hagyd abba az olvasást, és menj a sarokba kukoricán térdepelni!

A továbbiakban: Iruka sensei a rossz tanítási módszereinek következményeit a diákjaira hárítja, és megpróbál ‘jófejnek tűnni. Sikerrel jár, mert tudjuk, hogy az emberi mivoltukban megalázott lányokat le lehet kenyerezni rizstésztából készült golyókkal. Izgalom a másnapi vizsga miatt. Fésülködés. Sietség nélküli iskolába menetel. Izgalom az aznapi vizsga miatt. Tarkóra tapadt haj. Bukás: Itana utolsó napja. Magányosan és klisésen üldögélés a hintán. Néma naplemente nézés Mizuki sensei társaságában. Mézesmadzag: „Itana… Ellopta a Pecsétek Tekercsét!” Harc, drámai tetőpont, katon jutsu, Mizuki grill. Egy-két apróságtól eltekintve az elbeszélés hűen követi az anime cselekményét. Természetesen itt Naruto helyett Itana szerepel, klón technika helyett pedig tűz jutsu (ami bár kevésbé érdekes, de legalább… khm), de ezen kívül gyakorlatilag minden stimmel. Ez felvet egy-két kellemetlen kérdést, de azokkal majd később foglalkozunk.

„If you don’t like your destiny, don’t accept it. Instead have the courage to change it the way you want it to be.”

A második fejezet feldolgozza a következő anime epizód történetét, melyben Naruto találkozik Konohamaruval, és megtanítja neki a sexy no jutsu technikát. Ezután Itana eligazításra megy, ahol a gender bender vonat tovább pöfög, és megismerhetjük Hinatát, a félénk… fiút, majd miután hősünk “hihetetlenül” komikus módon véletlenül megcsókolja Sasukét (az ilyesmi előfordul a való világban, eskü!), eligazítják őket. Sakura, Sasuke és Itana egy csapatba kerülnek. Új fejezet! Befut Kakashi, rövid bemutatkozás, majd másnap reggel egy kis szintfelmérő bunyó.

A következő fejezetben Itana megelégeli, hogy csak elveszett macskák felkutatására használják őket, így kinyafog egy C-s szintű küldetést a meglepően együttműködő Hokagétól. Egy Tezuna nevű alkoholista mérnököt kell kísérniük és megvédeniük, míg elér a nagyjából 260 km-re lévő otthonába, és megépít egy hidat. Közben ellenséges ninják is rájuk támadnak majd, amit természetesen senki sem látott előre. Tipikusan olyan feladat, amit rábíznál néhány 12-13 éves gyerekre. Rövidesen kiderül, hogy a küldetés még annál is komolyabb, mint eleinte gondolták, feltűnik a Zabuza nevű száműzött ninja is, aki ellen a csapat megvívja az első emlékezetes harcát. Pont, mint az animében. Az utolsó fejezet pedig csak egy átvezető a fontosabb események között, gyakorlatilag semmi sem történik azon kívül, hogy hőseink gyógyulgatnak, és Itana elzárt emlékei kezdenek visszatérni. Itt tartunk nagyjából már 7 hónapja, és nem látok rá túl sok esélyt, hogy ez a közeljövőben változni fog…

Szóval… a Kunait forgató lány eddig csupán a 220 részes sorozat első 10 epizódját dolgozta fel, tehát még bőven van alapanyaga a folytatáshoz (és akkor még nem beszéltünk a Naruto Shippuudenről, ami most tarthat a 480. rész körül). A legnagyobb problémám a bloggal, hogy gyakorlatilag semmit nem tesz hozzá az eredeti műhöz azon kívül, hogy a címadó karaktert kicseréli erre az Itana nevű lányra. Elképzelhető, hogy később némileg sikerül elszakadni az anime főcsapásától, de erre az eddigiek alapján nem sok esélyt látok, hisz Dzsudzsi hűen követi nyomon az animében látottakat, gyakorlatilag egy az egyben lekopírozva mindent, amit a képernyőn történt. Előfordul, hogy egy híresebb filmből készítenek könyv változatot, már ha van elég bőr a licence tulajdonosainak a képén, hogy még egy rókabőrt lehúzzanak a termékükről, és persze ha akad egy tűrhető bértollnok, aki elkészíti az átiratot. Az alkotó erre a szintre helyezi magát akkor, amikor mindennemű hozzáadott anyag nélkül, fantáziát és önálló művészi ambíciót nélkülözve hozza létre ezeket az epizódokat. Az a helyzet, hogy Dzsudzsi hiába ír elfogadhatóan (azt most hagyjuk, hogy mennyire élvezetes látványos, pörgős és adrenalinpumpáló ninja harcokat kissé közömbös hangvételű leírás formájában konzumálni…), ha az alapkoncepció ennyire fantáziátlan.

„I’ve been around longer than you have, kid. And I’ve seen my share of troubles.”

Amennyiben érdekel engem a Naruto, mint történet, akkor elolvasom a mangát, vagy megnézem az animét. Utána, amennyiben a rajongásom olyan magasra hágott, megnézem a filmeket, végigviszem a játékokat, és ha még mindig szükségét érzem, akkor elolvasok egy fanfictiont. De nem azért, hogy egy golfnarrátor lelkesedésével megírt tudósítást kapjak, hanem mert valami újat akarok, más perspektívát, új történetszálat, valamit, ami gazdagítja azt a világot, amibe beleszerettem. Más szóval pont nem azt, amit Dzsudzsi csinál.

Nem elég az, hogy kicserélsz egy karaktert, pláne, ha csak a nevét és a nemét változtatod meg, de a személyiségét, ami azzá teszi, ami, változatlanul hagyod. Őszintén szólva nem érdekelnek az Uchiha gyökerek, és az sem, hogy Itana tűz technikát használ, az meg végképp nem, hogy más konfigurációt hord a lába között. Nem elég az állandóan szóvá tett hosszú, sötétkékes-fekete haj. Nem elég az, hogy hősünk a ramen helyett a dango-t szereti. Sajnálom, de ez így rohadt kevés.

Persze nosztalgikus volt ilyen formában újraélni a Naruto nyitányát, bár objektív szemmel láttam, hogy csak a háttérismeretem tölti meg annyi tartalommal a sorokat, hogy élvezetesek legyenek, önmagukban a fejezetek csupán az ingerek 60%-át tudnák átadni, de még így is sokkal többet kapunk, mint számos hasonló igényű blog esetében. Ha lenne bármi érdemi különbség az eredeti sorozat és a Kunait forgató lány között, akkor nyugodt szívvel ajánlanám ezt az oldalt bármelyik fannak, hisz Dzsudzsi könnyed és letisztult stílusban, viszonylag élvezetesen mesél. Így viszont azt kell mondanom, hogy akit érdekel ez a világ, az ne törődjön a bloggal és nézze meg az animét, hisz mindkettő ugyanabban a mezőnyben indul, és az utóbbi értelemszerűen jobb. Dzsudzsi munkája nem fanfiction, csak egy minimálisan módosított szöveges kópia.

A fan már megvan, de a fiction még hiányzik, és ez nagy probléma. Annyira nagy probléma, hogy felmerül a kérdés: érdemes egyáltalán ezt az alapkoncepciót jobban kibontani? Abban az esetben igen, ha a kezdeti, lényegtelennek tetsző eltérésből egy olyan törés következik, ami teljesen új csapásra tereli a sztorit (és ezalatt nem valami romantikus tini nyáladzást értek…), mert akkor az még érdekes is lehet. Sőt, kifejezetten érdekes, már ha megvan hozzá a kellő fantázia és tehetség, hogy Dzsudzsi megfelelően kiépített mellékágat hozzon létre. A jelenlegi tematika mentén viszont szerintem teljességgel értelmetlen folytatni a történetet. Persze ezt nem az én tisztem eldönteni, és tekintve, hogy lassan 8 hónapja nincs semmiféle mozgás a blogon, talán már tárgytalan is a kérdés…

- Kitahito

Megosztás